2024. április 24. 09:57
KezdőlapMoto2Roberts - "Szerencsém volt, hogy hátrébb voltam"

Roberts – „Szerencsém volt, hogy hátrébb voltam”

Történelmi sikert aratott Portimaoban Joe Roberts, ugyanis Ben Spies 2011-es győzelme óta először szólt az amerikai himnusz egy nagydíjhétvégén. Ezúttal a Moto2-es kategória az, ahol számolni lehet amerikai versenyzőkkel, hiszen Roberts csapattársa, Beaubier egy pole pozíciót szerzett már idén – épp hazai pályán. A texasi futam végül nem alakult szerencsésen az amerikaiak számára, ezzel ellentétben Portugália viszont nagyon is. A 9. körben történt tömegbaleset következtében az újraindított futamról a bajnokságot vezető Viettin kívül szinte a teljes élmezőny hiányzott, így húzta be Roberts az első győzelmét.

„Őrült verseny volt. Az első részben jól éreztem magam, és tartottam az előttem lévő boly tempóját, amikor eleredt az eső. Sok versenyem és edzésem volt már ilyen körülmények között, amikor esni kezd, de versenyzőként mindig nehéz azt tudni, mennyire nyomhatod. Nem tudom miért, de az volt a tudatalattimban, hogy nagy zivatar lesz, és akár ez is megtörténhet. Amikor érkeztem a második kanyarba, láttam motorokat mindenfelé, és gyorsan észleltem, hogy mi történik, szóval nagyon elvettem, de így sem eléggé, mert volt egy necces pillanat. Őrülten csúszós volt, de ez néha előfordul a versenyzésben. Kissé balszerencsések voltak a srácok, akik először érkeztek oda. Szerencsém volt, hogy hátrébb voltam, és mögöttük láttam mi történik, így volt időm reagálni.”

Joe Roberts
Fotó: MotoGP Media

Mivel a kiesett versenyzők nem értek vissza a boxutcába, így az újraindításnál a még pályán lévőknek óriási esélyük volt egy nagy eredményre.

„A versenyt valakinek meg kell nyernie. Tudtam, hogy Jake [Dixon] erős lesz, és azt éreztem, hogy Celestino [Vietti] is. Láttam Jorge [Navarro] tempóját, ami szintén jó volt a verseny első felében, szóval voltak páran, akikről tudtam, hogy gyorsak lesznek, és esélyesek a győzelemre.”

„Nem tudom milyen érzések törtek rám. Beszéltem Wayne Rainey-vel, és az ő érzései is hasonlóak voltak az első győzelem kapcsán, mint nekem. Nem éreztem, hogy a határon lennék, inkább olyan, mintha minden természetesen jönne. Nem volt semmi veszíteni valóm, így beleadtam mindent, és csak mentem. Magam is meglepődtem a különbségen, amennyire elhúztam. Az utolsó körben már szinte csak gurultam. Amilyen furcsa dolgok voltak egész hétvégén, az eső, vagy hogy gyorskörön vagyok, és valamilyen okból az utolsó szektorba érkezek, és elesek… Szóval az utolsó körben inkább extrán óvatos voltam, hogy beérjek.”

A teljes interjú egyébként a MotoGP hivatalos podcastsorozatának része, amely ide kattintva Spotify-on hallgatható (angolul tudók előnyben).