A közösségi oldalakon is terjedt az a képösszehasonlítás, hogy egy év eltéréssel ugyanazon a helyszínen mennyire másképp értékeli Vinales az elért dobogós helyezést. Tavaly az egyik utolsó Yamahás versenyén második lett Assenben, és mérhetetlenül csalódott volt. Ezzel szemben idén az első Apriliás dobogója után az egyik, ha nem a legboldogabb ember volt a dobogón – még ha Bezzecchi miatt nem is egyedül. A spanyol ráadásul nemcsak a versenypályán, de a magánéletben is mindennel elégedett.
„Sok minden történt, de most én vagyok a legboldogabb ember a világon. Nem is kívánhatnék többet: van egy versenyképes motorom, egy nagyon jó csapat, és a gyárból az Aprilia is mögöttünk áll, és minden nap hajtanak. Gyönyörű családom van, szóval ennél többre nem is vágyom. Mindenem megvan, amiről álmodtam, és készen állok nyomni tovább. Minden nap hajtok azért, hogy egyre erősebb legyek. Ez nem könnyű, mert a színvonal nagyon magas a MotoGP-ben, de tudom, mire vagyok képes. Meglátjuk az utolsó versenyig hol fogok tartani.”
Az egyik pont, ahol Vinales szerint még rengeteget kell fejlődnie, az az egykörös tempó. Különösen a mostani korszakban, amikor még jobban felértékelődik a rajthely szerepe a MotoGP-ben. Vinales idén eddig mindössze egyszer tudott az első 6-ba kvalifikálni.
„Kemény munka kell és soha fel nem adni, és akkor meg lesz az eredménye. Az a helyzet, hogy tudjuk, sok versenyen megvolt a potenciál. Austinra visszaemlékezve nagyon erős tempóm volt, de mindössze a 15. helyről rajtoltam, és nem tudtam eredményre váltani. Érzem, hogy bennem van, hogy az élmezőnyben legyek, de ehhez az időmérőkön fejlődnöm kell. Oké, legutóbb volt egy elképesztő első köröm, és gyorsan felzárkóztam, de ez nem mindig van így. Valahogy azt érzem, ennél van még följebb is, ha az első két sorból tudnék indulni. A cél tehát az időmérőn javulni, mert a verseny ritmusa nagyon erős, így ez lehet a siker kulcsa.”