Brands Hatch-ben zárult az idei brit Superbike-bajnokság, az utolsó futam pedig talán a tavalyinál is izgalmasabb finálét hozott. Kyle Ryde és Tommy Bridewell a harmadik verseny második felében oda-vissza előzgették egymást, amiből végül a Yamaha pilótája jött ki győztesen, így mindent vitt.
Múlt hétvégén rendezték a gyorsasági motorversenyzés legnívósabbnak tartott nemzeti sorozatának, a brit Superbike-bajnokságnak a szezonzáróját Brands Hatch-ben. A helyszínen tavaly is elképesztő izgalmakat élhettek át a nézők, hiszen Tommy Bridewell csupán fél pontot őrzött meg előnyéből Glenn Irwinnel szemben, de a mostani finálé még ezen is túltett.
Egy pillanatra azonban érdemes felidézni, hogyan alakult a hajrá: három fordulóval a vége előtt a címvédő 20 ponttal vezetett kihívója, Kyle Ryde előtt, ám az Oulton Parkban rendezett első futamon bukott, míg riválisa nyert. Ennek következtében Ryde meg is előzte őt a tabellán, mivel a szabályok szerint ekkor már nem 18, hanem 25 egység járt a győzelemért.
A másik két futamon, majd aztán Doningtonban 4 pontra csökkent az előny, majd jött a szezonzáró hétvége, ahol már 35 pont járt a diadalért. Az első viadalon Bridewell harmadikként, Ryde negyedikként látta meg a kockás zászlót, így a különbség 1 pontra csökkent, majd másnap délelőtt a Honda motorosa visszavette a vezetést, hiszen legyőzte másodikként célba érő riválisát. Az utolsó futam előtt pedig az volt a képlet, hogy aki nyer, az mindent visz.
Délután aztán Bridewell élre állt csapattársa, a hetedik pozícióból remekül rajtoló Andrew Irwin előtt, akit Ryde követett, ám az idősebbik Irwin hamarosan megelőzte őt. Sőt, a 6. körre már a Hondák mellett is elment, így vezette a versenyt. Nem sokkal később Ryde egy bátor manőverrel maga mögé utasította az ifjabbik fivért, így közvetlenül bajnoki riválisa mögött haladt.
Bridewell aztán visszavette a vezetést, Ryde viszont mindkettőjüket megelőzte, és mivel a tavalyi bajnokság első két helyezettje csatázni kezdett, féltávnál minimális lélegzetvételhez jutott. A címvédő viszont ekkor pontot tett az ütközet végére, majd a 11. körben megfutotta a kategória valaha volt leggyorsabb versenykörét ezen a pályán, a következő körben pedig ismét élre állt.
Innentől kezdve oda-vissza előzgették egymást: Ryde leggyakrabban a Hawthorn-kanyarban ment el vetélytársa mellett, míg Bridewell jellemzően a Stirling’sben előzte őt vissza. Az utlsó kör elején a Honda motorosa vezetett, ám a szokásos helyen riválisa megelőzte. Bár a címvédő próbálkozott, ezúttal nem tudott visszatámadni, így az utolsó kanyarban kellett megkísérelnie a manővert. Ekkor azonban megbicsaklott alatta a motor, így nem volt esélye Ryde legyorsulására, végül 296 ezreddel kapott ki tőle. A Yamaha pilótája így 487 ponttal felért a csúcsra, egyetlen egységgel megelőzve ellenfelét.
„Nagyszerű nap volt – nyilatkozta. – Egész nap kemény csatát vívtunk, és szoros volt a verseny Tommy és köztem. Legalább ötvenszer megelőztük egymást. Megnéztem a délelőtti futamot, és az utolsó [versenyen] próbáltam védekezni a Stirling’sben, néhányszor mégis sikerült utat találnia mellettem. Az utolsó körben viszont valamit jól csináltam, és magam mögött tartottam. Elképesztő volt a tempó, Tommy új körrekordot állított fel, [pedig csak] hat fok volt odakint. Még nem fogtam fel, de micsoda nap volt! Brit Superbike-bajnokok lettünk, amiért nagyon keményen megdolgoztunk. Ezt idő lesz feldolgozni.”
„Természetesen csalódott vagyok, motorversenyzőként győzni jöttem ide – ezek már Bridewell szavai. – Kezdettől fogva hittem ebben a projektben, és nem volt kétségem afelől, hogy vagy kétszeres brit bajnokként állok majd itt, vagy abban a helyzetben, mint most. Ennél többet nem tudtam volna tenni, pilótaként az ember csak annyit tud csinálni, hogy mindent belead, én pedig pontosan így cselekedtem. A legközelebbi ellenfeleim egy mérfölddel voltak lemaradva, őszintén szólva egész évben csak én és Kyle voltunk, és ha a szívemre teszem a kezem, Kyle-nál jobb sráctól nem is kaphattam volna ki, őszintén örülök neki és a csapatának. Tudom, milyen érzés ebben a helyzetben lenni, óriási nyomás alatt volt, ő pedig jól kezelte. A Honda miatt rendkívül csalódott vagyok, mindent beleadtam, és egész évben mindent megtettem. Már csak néhány területen kell dolgoznunk, meg kell próbálnunk javítani a kerékelemelkedésen, hogy [korábban] felengedhessem a hátsó féket. Ugyanakkor micsoda utolsó futam volt ez az év végén! Azzal szeretném zárni, hogy köszönetet mondjak a csapatnak, néha megnehezítettem a dolgukat, de tisztában vagyok vele, mennyi munka folyik a színfalak mögött, és tudom, mekkora kiaknázatlan potenciál van még. Őszintén szólva nagyon elégedett vagyok az elvégzett munkával és azzal, amit elértünk.”
