Megannyi kérdés merült fel a Bimota visszatérésével kapcsolatban, ezért összegyűjtöttem néhány visszatérő kérdést, és egyéni vélemény alapján megpróbáltam választ találni ezekre.
Az elmúlt napokban többen fejezték ki aggodalmukat a Superbike-világbajnokság gyengítésével, mesterséges csorbításával kapcsolatban. Vannak, akik a sorozat teljes megszűnését prognosztizálják, mások úgy vélik, Európa-bajnoksággá sorvasztják, és vannak, akik attól tartanak, nem tesz jót a bajnokságnak, ha a nagy márkák kivonulnak. Tény, hogy ezeket egyelőre sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk, viszont a jelekből olvasva, némi kockázatot vállalva, véleményt azért formálhatunk.
Ha mindehhez hozzávesszük a legfrissebb híreket, miszerint az Aprilia jelezte a rendezőknek, szívesen visszatérne a sorozatba, ha a technikai specifikáción enyhítenének, és a jövőben esetleg közelebb lennének a motorok egy Superstock-szabályzathoz, kikerülve így az irgalmatlanul drága fejlesztési folyamatokat, láthatunk még némi fényt az alagút végén.
Végeredményben ez nem hangzik rosszul, és ha belegondolunk, megannyi gyártó előtt nyitna ismét kapukat, és csábítana vissza esetlegesen a sorozatba, elengedve a teóriát, hogy a nagy testű túramotorok fogják képezni az újdonsült Superbike kategóriát, szintén megnyugodhatunk.
Hogy őszinte legyek, a spanyolviaszt szerencsére ebben sem látom, legfeljebb annyit, hogy alkalmaznak egy már jól bevált receptet, hiszen a brit Superbike-bajnokság, a kipörgésgátló nélküli motorokkal sokkal közelebb áll a kitűzendő célokhoz, és így a versenyzés költségein is enyhítenének.
Ezek után pedig talán nem volt véletlen a Le Mans-i endurance-verseny során az elszólás sem, miszerint a Ducatinak is megkönnyítené az életét a hasonló sorozatokban való részvétel, ha például nem egy agyonfinomított V4R-rel kellene rajthoz állni, hanem egy V4S modellel. Ez esetben a blokk hengerűrtartalmát kell csökkenteni, és kiiktatni az elektromos futóművet.
Visszatér az ikonikus olasz márka a Superbike-világbajnokságra
Áttérve viszont a Kawasak és a Bimota bejelentésére, amelyek nagyjából egy időben kerültek a sajtó elé, elég izgalmas időszak elé nézünk. Persze két oldalról is megközelíthetjük a témát. Az egyik, hogy a Kawasaki kiszáll, ami egy olyan nagy múltú gyártó esetében, mint a japán nehézipari óriás, talán aggodalomra is adhat okot, mégis úgy vélem, egyelőre érdemes a pozitív oldalról megközelíteni a fejleményeket. Persze további kérdéseket vet fel, hogy a Kawasaki hivatalos kivonulásával mi történik majd a gyár versenyrészlegének spanyol központjával, mégis azt gondolom, hogy a Bimotához való átcsoportosítás végkimenetele akár jó is lehet. A kivonulás okai egyébként több okból is történhettek, és minden bizonnyal a költségcsökkentés ebben jelentős szerepet játszott. Anélkül viszont, hogy kiszervezték volna magánkézbe egy support alakulathoz – mint a BMW-t Shaun Muir felé, vagy a Yamahát Paul Dennignek – valamilyen módon mégis saját tulajdonban, saját érdekeltségben tartották az egészet, hiszen a Bimota 49,9 százalékos tulajdonrésze nem elhanyagolható.
A projekt ilyen formán már csak azért sem hasonlítható mondjuk egy KTM–GasGas-bizniszhez, mert míg az osztrákok motorja tűpontosan megegyezik, és csak a matrica más, addig a Bimota rimini központjában, amely tulajdonképpen egy hangár, telephely az autópálya mellett, azért történtek már elég jó fejlesztések az elmúlt negyven évben. Ezek pedig az elhivatottságra és az olasz versenyszellemre, arra a fajta odaadásra alapulnak, amely a világon talán egyedülálló egy nemzet és a hozzá tartozó sport között. Így pontosabb lenne a hasonlat, ha majd egy jövőbeli, KTM által birtokolt MV Agusta-projektről beszélnénk, amely szintén Itáliához kötődik, csak dél helyett az északi Varesében.
Bár bevallom, a Pierer-féle arrogancia miatt ezt a projektet kicsit jobban féltem, mint hogy a Kawasaki beszántaná a Bimotát. A japán gyár tőkeerős, és bevételeit sokkal inkább a nehéziparból finanszírozza, mintsem a motoreladásokból, és azokat a pletykákat is halljuk már évek óta, amelyek a Kawasaki alternatív hajtású motorok felé nyitásáról zengenek. Ennek tükrében pedig egészen leleményes ötletnek bizonyulhat, ha a belső égésű motorok piacát egy nagyon jól csengő márkanévvel tartják életben. Hiszen, ha valamit fontos megemlíteni ezzel kapcsolatban, az mindenképpen az, hogy egy elképesztően jó erőforrásról beszélünk, amely még úgy is működik a világbajnokságon, hogy állítólag nem fejlesztik. Arra pedig a Bimota történelme nyújt garanciát, hogy eszement ötleteikkel, elképesztően progresszív megoldásaikkal bármilyen közepes motorból képesek csodát alkotni, és a kívánat tárgyává tenni. Így, ha lesz némi szerencsénk, akár egy elképesztően jó projekt felemelkedésének lehetünk szemtanúi. Hiszen a fejlesztésekre a pénzt maga a tulajdonos adja, aki eddig megbízhatónak bizonyult, és valljuk be, senki nem ellensége önmagának. Az egyetlen bökkenő esetleg az lehet, ha beérkezett nagy értékű utalásokra szemet vet az olasz adóhivatal, és esetleg ebből kívánja rendezni a múltbéli tartozásokat. De persze ne fessük az ördögöt a falra, inkább örüljünk annak, hogy a motorsport egyik legikonikusabb márkája visszatér egykori sikerei helyszínére.
Ez természetesen további kérdéseket vethet fel a többi gyártó esetében is, főleg most, amikor mindenki a BMW esetleges MotoGP-be való beszállásáról beszél. Bár úgy gondolom, egy fent említett, esetleges stock közeli új szabályzat ezt a kérdéskört is megoldaná, és talán a gyártóknak is meghozná a kedvét, hogy képviseltessék magukat a kategóriában.
