Marco Simoncelli édesapja érzelmes megemlékezést írt fiáról Sepangból, a 11 évvel ezelőtti tragédia helyszínéről.
Paolo Simoncelli a La Repubblicában írt:
„Néhány szóval próbálni Marcóról beszélni olyan, mintha Reinhold Messnertől azt kérnénk, hogy egyetlen nap alatt mássza meg a világ mind a tizennégy 8000 méteres csúcsát. A SIC nevű pályáról írok nektek. Ironikus módon nem azért viseli ezt a nevet, mert a fiamnak szentelték, hanem mert ez a Sepang International Circuit rövidítése, amely hosszú évek óta a világbajnokság egyik állandó állomása.
Malajziából írok nektek, mert – mint azt a leglelkesebbek biztosan tudják – 2012 óta vezetek egy csapatot a Moto3-ban. Sokak számára Malajzia a Nap és a tenger országa, ahol a párás éghajlat ezt az összetéveszthetetlen nyaralás illatot árasztja. Számomra ugyanolyan összetéveszthetetlen, mint az érzelmek, amelyek ehhez a helyhez kötnek, ehhez a pályához. Amely oly sokat adott és oly sokat elvett tőlem. A szépség, amit ez a pálya adott nekem: 2008-ban volt, és október 19-én egy nagy göndör hajú versenyző áthaladt a célvonalon, és világbajnok lett a 250-es géposztályban. A csúfság ismert történelem.
Idén október 23-a ismét vasárnapra esik. Ugyanezen a pályán rendezik meg a versenyt. A SIC58 Racing Team, ahogy a csapatunkat hívják, mint mindig, most is büszkén fog felvonulni. Azokkal a színekkel, amelyek Marcót képviselték. Még mindig ezen a világon vagyok, annak ellenére, hogy őrlődöm. Az ég szerelmére, a legszebbek között, az azért van, mert az ő emléke erősebb, mint a múló idő.
Ha még mindig itt vagyok 11 év után, minden nehézség ellenére, az azért van, mert ő él bennünk, hogy úgy emlékezzünk rá, ahogy a legjobban tudunk: versenyzéssel.”