2024. április 26. 12:03
KezdőlapWheelieA történelem egyik legjobbja, de Marc Márquez a pályán kívül igazán nagy...

A történelem egyik legjobbja, de Marc Márquez a pályán kívül igazán nagy példakép (vélemény)

Február 20-án debütált a Marc Márquez ALL IN című dokumentum-sorozat. Feszült figyelemmel vártam, mit tartogat az öt epizód, és milyen következtetést vonok majd le a megtekintés után.

Estoril, 2010 ─ talán az első emlékem Marc Márquezről. Egy szupertehetséges 17 éves srác, aki bukik a felvezető körben, majd a rajtrács végére sorolják, és 40 perc múlva futamot nyer. Nem sok pilótától láttam ilyet korábban, de ő az elmúlt 13 évben bizonyította, hogy érdemes volt aznap felfigyelnem rá. Nem tagadom, emlékeztetett valakire, de bármennyire is szembeötlő volt a hasonlóság, számos rekordja és az évek alatt nyújtott hihetetlen teljesítménye ellenére sem kedveltem meg igazán Márquezt. Az ALL IN című dokumentum-sorozatának hála viszont egy számomra teljesen új oldaláról ismertem meg a kíméletlen, „szemétláda”, agresszív Marc Márquezt, ezért az élményért pedig hálás vagyok.

Alighogy kiírják a főcímet az első epizód elején, a spanyol versenyző egy rideg, szürke szobában ül, tettetett magabiztossággal, majd könnyekben tör ki. A film elkalauzol minket Cerverába, Márquez szülővárosába, ahol az egész történet kezdődik, emellett a 30 éves pilóta jelenlegi, madridi otthonába is betekintést nyerhetünk, ahol testvérével és két kiskutyájával él. Márquez hetekkel ezelőtt lenyilatkozta, hogy a versenyzésnek szentelte életét, így magánélete nem nagyon volt. Ha megnézzük versenytársait, a legtöbben már családos emberek, házasságban vagy tartós párkapcsolatban élnek, neki viszont ez egyértelműen kimaradt. Helyette számtalan sérüléssel kellett megküzdenie az utóbbi időben, de családja támogatására végig számíthatott. Nincs egyedül, de mégis. Édesanyját rajongásig szereti, édesapja a kezdetektől minden versenyen ott van vele, testvérével elválaszthatatlanok, nagypapája pedig elmondta, hogy addig nem szeretne elmenni, amíg nem látja unokáját újra a csúcson.

Ha van valaki, aki ismeri milyen érzés a csúcson lenni, az Marc Márquez. A sors azonban úgy rendelkezett, hogy az a bizonyos jerezi bukás ezt az idilli pályafutást egyik pillanatról a másikra darabokra törte. Valentino Rossi pár évvel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy „a pályán mindenki fél, kivéve talán Márquezt”. A filmet nézve, nem kimondottan félelmet láttam, inkább kilátástalanságot, és a hatalmas kérdőjeleket, hogy mi van akkor, ha ez ennyi volt, vége. „Ismerjük” Márquezt, nem az a típus, aki feladja, de ez esetben benne volt a pakliban, hogy hiába minden igyekezete, kudarcot vall majd, és a teste megálljt parancsol neki. A mentális megsemmisülésről nem is beszélve, mert egy esetleges kényszerből történő visszavonulást bizonyára hosszú idő lett volna feldolgozni. A film végigkíséri Márquezt a balesettől a felépülésig, és akár kedveljük őt, akár nem azt el kell ismernünk, hogy ez a fiatalember hatalmas akaraterővel rendelkezik. A legtöbb ember beletörődik a kudarcba, elfogadja, hogy nem tud mit tenni, és belekényelmesedik az új helyzetébe. Bizonyára lenne olyan pilóta, aki úgy kezelte volna az adott szituációt, hogy „már mindent megnyertem, hova tovább”, de Márquez van annyira makacs, hogy már csak azért sem. Nem hagyta, hogy legyőzze a fájdalom, a tehetetlenség, a sorra elé gördülő akadályok, a kettős látás, egyik műtét a másik után.

Óriási bakival debütált a Marc Márquezről szóló sorozat, felháborodtak a szurkolók

A film kitér Márquez kapcsolatára is a többi versenyzővel. Amikor Aleix Espargaró meglátogatja őt a lakóautójában még a negyedik műtéte előtt, vagy amikor Jorge Lorenzo várja a boksz hátsó bejáratánál, hogy üdvözölje, pedig a sorozatból kiderül, hogy a két versenyző sosem találta igazán a közös hangot. Akivel pedig kezdetben jó volt a kapcsolata, majd az évek során fokozatosan romlott meg, az Rossi. 2015-ben a Doktor elmondta, kizártnak tartja, hogy Márquez valaha is rajongott érte, illetve hogy a szobája fala az ő posztereivel volt kitapétázva. Roser Alentá, Marc Márquez édesanyja kedves emlékként idézi fel a filmben, hogy kisfia mindig Rossi-replika játékmotorokkal játszott, és tényleg az olasz klasszis volt a spanyol pilóta példaképe. Nem szeretném firtatni a 2015-ös eseményeket, de bizonyára az sem lehetett könnyű Márqueznek, hogy a nézők kifütyülték a rajtnál, ami egyébként számos más futamon is előfordult, mivel a legnagyobb rajongótáborral mégiscsak Rossi rendelkezik, és nehéz vele felvenni a versenyt ilyen téren. Teljesen lényegtelen, hogy mi történt a futam alatt, Márquezt már jóval korábban ellenségként könyvelték el. A spanyol az incidensről annyit mond a filmben, hogy „ha nem Rossi lett volna, azonnal kiintették volna a futamból fekete zászlóval ezért a húzásért”. A két versenyző alapvetően pont annyira különböző, mint amennyire hasonlítanak.

Az a heg Márquez karján egész életében emlékeztetni fogja az elmúlt három év eseményeire. Szerintem ő az az ember, aki úgy néz tükörbe minden nap, hogy „igen, ez kellett ahhoz, hogy újra itt állhassak és versenyezhessek”. A karján lévő seb azonban közel sem hagy akkora nyomot az életében, mint amivel lelkileg meg kell küzdenie minden áldott nap. Feladott mindent a versenyzésért, és egy nap arra ébredt, hogy talán már ez sincs. Egy élet munkája tört volna darabokra, ha ez az ember nem ennyire erős. Ereje pedig valódi hőssé, példaképpé teheti rajongói számára. Álex Márquez szerint Marc imádja boldognak látni az embereket, de őt vajon ki látja boldognak? A család, a barátok, a csapat, a Honda mellette állnak, és bebizonyosodott, hogy Marc Márquezt csak önmaga képes legyőzni.