back to top
2024. május 25. 07:22
KezdőlapMotoGPA „Római Császár" azt sem tudta ki Agostini, de a motorozás szerelem...

A „Római Császár” azt sem tudta ki Agostini, de a motorozás szerelem lett első látásra, amit egy véletlen találkozás szült

Max Biaggi igen későn kezdte motoros pályafutását, de annál többre vitte. 3 nappal az idei első MotoGP-főfutam előtt, visszaszámlálásunk következő fejezete az olasz pilótáról szól, aki 3-as számmal versenyzett.

Max Biaggi nem készült gyerekkorától kezdve motorversenyzőnek. Sokáig inkább a futball, mint a kétkerekűek világa iránt érdeklődött. Kapcsolata a motorversenyzéssel egy kocsmában kezdődött, amikor egy barátja meggyőzte, hogy kövesse őt a Róma melletti Vallelunga pályára egy délutáni pályabejárásra. Ez szerelem volt első látásra az olasznak.

„Szerelem volt első látásra. Addig a pillanatig semmit sem tudtam a motorkerékpárokról, soha nem érdekeltek, nem a motorok földjén születtem, semmit sem tudtam a versenyzőkről, a versenyekről, a márkákról, még – elnézést kérek – a római versenyzőkről sem, mint Pelletier, Massimiani vagy mások. Még csak nem is hallottam Giacomo Agostini nevét, fogalmam sem volt róla, hogy létezik… Gondoljatok bele, milyen voltam! Teljes sötétség! Mégis azon a délutánon az Andrea Doria bárban, amikor Daniele barátom megérkezett egy fantasztikus, elegáns, gyönyörű Yamaha Tz 250-es motorral, piros sisakban és overallban… Beleszerettem, igazi villámcsapás volt! Ha azon a napon, abban az időben nem vagyok azon a helyen, ki tudja, mit csináltam volna az életemben. Ez volt a végzet, egy látnok író által megírt tündérmese, egy őrület, amit soha, de soha nem képzeltem volna, hogy megélhetek. Elmentünk Vallelungába, és rögtön jó köröket mentem, úgy éreztem, erre születtem. Ezért döntöttem úgy, hogy versenyezni fogok: akkor és az első években is Vallelunga tűnt számomra a legjobbnak, egy fantasztikus pálya, olyan, mint Sepang vagy Imola…” – emlékezett vissza a MotoGP-legenda.

Az 1971. június 26-án Rómában született, Massimiliano, hogy összekaparjon némi pénzt új szenvedélyére, először futárként kezdett dolgozni. Ezután azonban úgy döntött, hogy versenyezni szeretne. 1989-ben gurult először pályára, gyorsan fejlődött, így nem maradt kétsége, hogy motoroznia kell magasabb szinten. Apja, Pietro, egy római bolt tulajdonosa árnyékként követte fiát: nagy támasza volt Maxnak, miután szülei elváltak, amikor még egészen kicsi volt. Édesanyja, aki a különválás után eltűnt az életéből, csak azután adott hírt magáról, hogy Max győzni kezdett.

„Kezdetben apám, Pietro támogatott és segített nekem azzal is, hogy szerelőként dolgozott, csak mi ketten voltunk, de fogalmunk sem volt semmiről… Nulla mechanikai tudással kezdtünk. Volt egy Honda Nsr 125 Sport Production-ünk, amiből vettünk fényszórókat, indexeket, tükröket, állványt, de semmi mást. Mégis gyorsan mentem, így az Aprilia felfigyelt rám, és még egy szerelő is azt mondta apámnak, hogy jó lehetek, és 7 futamból 6-ot meg is nyertem” – emlékezett vissza a MotoGP-legenda.

250 köbcentis pályafutás

A „Kalóz” 250 köbcentis kategóriában való debütálása 1991-ben történt az Aprilia színeiben. Miután első sikereit elérte az olasz márka motorján, átigazolt a Hondához, ahol továbbra is jól teljesített.

Az 1994-es év volt a pályafutása kulcsfontosságú éve, amikor úgy döntött, hogy visszatér az Apriliához, és olyan domináns teljesítményt nyújtott, hogy 3 egymást követő évben bajnok tudott lenni az olasz márka versenygépének nyergében. Az első két szezonban Tadayuki Okada és Tetsuya Harada ellen küzdött, akik a Honda, illetve a Yamaha versenyzői voltak. A küzdelem 1996-ban vált igazán szorssá: abban az évben Biaggi nagy ellenfele a címért a német Ralf Waldman (Hondán) volt, és a küzdelem csak az utolsó futamon, az ausztráliai Eastern Creekben dőlt el az olasz javára. Sikerei érthető módon nagyon népszerűvé tették őt. „Tetszik vagy sem, ha Rómából származol, a semmiből leszel fontos és nyersz az Apriliával, vagyis egy olasz márkával abban az időszakban, amikor az Aprilia egy volt a Scarabeóval és egy egész színes, élénk, győztes világot jelentett, amely a mi nyelvünkön beszélt…”

1997-ben visszatért a Hondához, amire Max Biaggi úgy emlékszik vissza, mint pályafutása egyik legnehezebb, de legszebb éve. Sikerei folytatódtak ebben az évben is és ismét világbajnok lett. Az utolsó, Phillip Island-i futamon elért második helyezés lehetővé tette, hogy tizenöt izgalmas verseny után négy pont előnnyel Waldmannal szemben a negyedik koronát is elnyerje.

Új kihívás

Négy egymást követő 250-es bajnoki cím után új kalandokat keresett és 1998-ban úgy döntött, hogy kategóriát vált és az 500-asok között folytatja a japán márkával. Debütálása jól sikerült, megnyerte a szezon nyitófutamát, a Japán GP-t Suzukában, amit előtte csak Jarno Saarinnen tudott elérni 1973-ban. Debütáló évét nagyszerű eredménnyel zárta, Mick Doohan mögött az összesített tabella második helyén végzett. „A japán verseny nagyon jól sikerült, és megvertem Doohant, aki akkoriban szuperbajnok volt. És a szezon nagy részében én vezettem a bajnokságot.” – emlékezett vissza a szezonra.

A következő évben a Yamahához igazolt. 1999-ben negyedik lett, egy évvel később harmadik, 2001-ben pedig második, a kétütemű korszak utolsó évében. Elkezdődött a motorversenyzés új érája, immár MotoGP néven. A négyütemű Yamahával továbbra is remek teljesítményt nyújtott, azonban megjelent egy olyan legenda a mezőnyben, mint Valentino Rossi. 2002-ben honfitársa és nagy riválisa mögött a második helyet szerezte meg. A Hondához visszatérve 2003-ban és 2004-ben Rossi és Gibernau mögött két győzelemmel az összesített lista harmadik helyen végzett. Biaggi 214 indulása során 56 alkalommal indult a pole pozícióból és 42 alkalommal haladt át elsőként a célvonalon. Ezek olyan eredmények, amelyekkel minden idők tíz legjobb pilótája közé került.

Királykategóriás pályafutását megannyi nagy csata övezte, de legnagyobb riválisa egyértelműen Valentino Rossi volt, akivel a kezdetektől nem volt enyhén szólva sem kiegyensúlyozott a kapcsolata.

Így rendezte viszonyát Rossi a riválisaival, miután „kiöblítette a száját”

Arra a kérdésre, hogy kik voltak pályafutása legkeményebb ellenfelei, az olasz több nevet is említett: „Az első évben 250-ben azt mondanám, hogy Cadalora, aztán Harada, majd 500-ban Doohan és Rossi. Az SBK-ban a két Troy, Corser és Bayliss.”

Max Biaggi Valetino Rossi
Fotó: MotoGP Media
A Superbike-éra

2006-ban ülés nélkül maradt, majd 2007-ben szériát váltott és a Superbike-ban kezdett versenyezni a Suzukival, majd a GMB Ducati csapathoz igazolt. Az első perctől kezdve látszott, hogy a Superbike mezőnyében is sikeres lesz, első szezonjában a harmadik helyet szerezte meg, de az igazi áttörés akkor érkezett, amikor Apriliára váltott 2009-ben. Időközben, 2009. szeptember 22-én Montecarlóban megszületett legidősebb lánya, Ines Angelica.

Fotó: World Superbike Media

2009-es negyedik helye után a következő szezonban bajnoki címet tudott nyerni. A korona elnyerése után néhány hónappal ismét apa lett: Eleonora Pedron 2010. december 16-án adott életet fiának, Leon Alexandre-nak. 2012. októberében, 41 éves korában Max Biaggi hatodik alkalommal is világbajnok tudott lenni. John Kocinski és Álvaro Bautista mellett mindössze 3 olyan versenyző közé tartozik, akinek sikerült legalább egy bajnoki címet szereznie mind a GP-ken, mind Superbike-világbajnokságon.

A visszavonulás

Néhány héttel hatodik bajnoki címének megszerzése után bejelentette, hogy befejezi pályafutását. Visszavonulását egy sajtótájékoztatón jelentette be Vallelungában, ahol minden elkezdődött számára.

Vallelungát választottam, mert számomra itt kezdődött minden. Véletlenül kezdődött sok évvel ezelőtt, egyfajta varázsvilág egy fiatal srác számára, akinek abszolút semmi köze nem volt a motorok világához, de aztán érkezett egy szikra, és utána ez egy álommá vált, ami nagyon hosszú útra vitt. A versenyzés iránti szenvedélyem nagyszerű eredményeket hozott. Sok társam volt ezen az úton, de az egyik, aki igazán kiemelkedik, az az Aprilia, akivel együtt írtunk néhány fontos fejezetet a versenyzés történetében. Ez volt az igazi szerelem! Összejöttünk, elhagytuk egymást, majd újra együtt voltunk… Éppen ezért helyes és boldog vagyok, hogy világbajnokként vonulok vissza az Apriliával. Nem volt könnyű döntés, és a tegnap este volt életem leghosszabb éjszakája. Semmi sem lesz ugyanolyan, mint korábban, de nyugodt vagyok, mert ezt a döntést én akartam meghozni, nem pedig kényszerből született.” – ismertette döntését. 

A motorversenyzés világát azonban nem hagyta ott végleg. 2017-ben a teljes motoros társadalom szorított érte, amikor röviddel Nicky Hayden halála után Moto3-as versenyzőivel tréningezett és elesett, aminek következtében mentőhelikopterrel szállították kórházba. Több sérülést szenvedett, 9 bordája eltört, az egyik megsértette tüdejét és légmellet okozott. Napokig intenzív osztályon ápolták kritikus állapotban. Az olasz versenyző felépült, és 2018-ban az Aprilia nagykövete lett, majd visszatért a MotoGP paddockjába, ahol négy évig vezette a Max Racing csapatot Peter Öttllel karöltve, egészen tavaly év végéig, amikor elváltak útjaik. A Max Racing Team 72 versenyen vett részt, és 22 dobogós helyezést ért el, köztük 8 győzelmet és 8 pole pozíciót.

„A négy év alatt 8 versenyt nyertünk, minden szezonban legalább egyet, négy különböző versenyzővel. Elégedett vagyok ezzel a tapasztalattal” – mondta Biaggi a Sky-al készített interjújában.

Biaggi alulmaradt Öttllel szemben

2021-ben Max Biaggi a Voxan csapatával egy őrült sebességi világrekordot állított fel az elektromos motorkerékpárral: közel 470 km/órával száguldott a Venturi Automobiles monacói márkájával.

„Néhány évig dolgoztunk rajta, bár csendben, anélkül, hogy ezt kimondtuk volna. Egy 475 lóerős Mercedes motort használtunk. Eleinte jól mentek a dolgok, de nem túl jól, aztán egyik évről a másikra 100 km/órával javultunk. 340/350-ről 400 fölé… Aztán rájöttünk, hogy fantasztikus rekordot állíthattunk volna fel. 2020-ban elértük a 408 km/órát, 2021-ben pedig akár a 470-et is a floridai Kennedy Űrközpont kifutópályáján.”

Időközben az olasz versenyzőt 2022-ben MotoGP-legendává választották.

Fotó: MotoGP Media

Idei terveiről még nincsen biztos információ, az azonban bizonyos, hogy korábbi szponzora, a Sterilgarda az RNF Aprilia támogatója lett és felröppentek olyan pletykák, hogy az olasz legenda technikai tanácsadóként vagy a versenyzők edzőjeként csatlakozhat a noalei márka szatellit csapatához.