back to top
2024. május 02. 02:05
KezdőlapMotoGPBagnaia mégsem elmebeteg
MotoGP, Francesco Bagnaia, Ducati, Olasz Nagydíj 2023
Fotó: MotoGP Media
MotoGP

Bagnaia mégsem elmebeteg

Guld Péter
Guld Péter

„Pecco Bagnaia elmebeteg” – ez volt a brit sajtó álláspontja, és zengett a közösségi média felülete, amiért a ducatis hevesen gesztikulált, amikor Marc Márquez, állítása szerint véletlenül, mások szerint nagyon is szándékosan libbent a pitből a regnáló világbajnok elé a kvalifikációs edzésen.

Szintén ez a tábor skandálta, hogy Márquez pszichológiai hadviselést alkalmaz Bagnaia ellen, az itáliai pedig csapdába esett, és a spanyol úgy csavarja az ujja köré, ahogy csak akarja.

És természetesen vannak azok, akik ezt hisztiként élték meg, és Bagnaia túlzó magatartását világbajnokhoz méltatlannak találták. Mindezt úgy, hogy a ducatist lehet épp utálni vagy imádni, eredményeit és hibáit jellemzően önállóan éri, illetve követi el.

Ha pedig pusztán a tényekre hagyatkozunk, láthatjuk, hogy Marc Márquez a 2022-es sepangi futam óta nem fejezett be egyetlen főfutamot sem. Vasárnap ismét jól motorozott, de a dobogóért folytatott küzdelemben lecsúszott a poros ívre, és sajnálatos módon bukott. Vele ellentétben Bagnaia a mugellói hétvégén megnyert mindent, amit lehetett: pole pozíciót, sprintfutamot és főfutamot egyben.

A tények ilyen téren nem hazudnak, a számok pedig adottak, és hiába érezték sokan, hogy Márquez őrült fenevadat faragott szombatra Bagnaiából, a sprintfutamra mindebből semmi nem maradt. Az itáliai versenyző tűpontos és kiegyensúlyozott volt, nyugalmát semmi nem zavarhatta meg.

Ezen a ponton pedig talán még érdemes kitérni arra a kettős a mércére, amellyel gyakran találkozunk mostanában a Ducati-Márquez-Bagnaia tengelyen. Több kritikát olvasunk naponta arról, hogy a bajnokság lassacskán egy márkakupába fordul, a rajtrácson található nyolc bolognai motornak köszönhetően. De sajnos fel kell hívni mindenki figyelmét arra, hogy ez kizárólag azért történhetett meg, mert jelenleg a bolognai gyártó tudja a legjobb, legversenyképesebb csomagot szállítani a szatellitcsapatoknak, és mivel ebben a sportban a kapitalista elvek mentén, piaci versenyben hoznak döntéseket, az ügyfelek azt a motort választják, amellyel a legjobb eredményt érhetik el.

A lehetőség természetesen mindenki számára adott, hogy bővítse motorjainak számát, sőt, akad olyan is, aki legalább akkora büdzséből gazdálkodik, mint a Ducati, ellenben mégsem fejleszt, vagy rossz irányba. A Ducati vállalati felépítése ezen a ponton is eltér a versenytársakétól, mert meglehetősen ritka manapság az a szemlélet, mely szerint egy gyártó teljes apparátusának huszonöt százaléka kizárólag a versenyrészleghez tartozik, és a kutatási, valamint fejlesztési központ iránymutatását is a versenysport határozza meg.

Nagyjából a fentiekben kritikusan gondolkodók vélekedése még az is, hogy Marc Márquez méltatlanul alkalmatlan motorral kénytelen hétvégente harcba szállni, és felvenni a versenyt a ducatis legényekkel. Továbbá úgy vélik, bukásait leginkább a túlzott igyekezete eredményezi. Ebben a helyzetben viszont magának a versenyzőnek kell elgondolkodnia azon, hogy egy adott motort rendszeresen túlmotorozva vajon mekkora fejlődésre, milyen előremutató változásra lehet esélye. Ugyanakkor nem szabad elfelednünk azt sem, hogy a sérülése előtt pont Márquez volt, aki a motor minden hibáján képes volt felülkerekedni, és tehetségével ellensúlyozni azokat. Ezen a ponton viszont egyre több párhuzam figyelhető meg közte és az anno Ducatival motorozó Valentino Rossi között, amikor a kilencszeres világbajnok, ha tótágast állt, sem volt képes harmóniára lelni a motorral, szinte esett-kelt, és addigi konstans varázsereje megkopott.

Újabb bukása után Marc Márquez felkészült arra, hogy változtasson hozzáállásán

A Márquez család teljes egészének rajongói egyedül akkor találhatják magukat zsákutcában, amikor Álex Márquez teljesítménye kerül napirendre, hiszen elvileg pont egy olyan Ducatival motorozik, amellyel a mezőny erősen irigyelt hányada, mégis úgy tűnik, fejben nem áll össze a csomag, és képtelen átlépni saját árnyékát. Az igazsághoz természetesen hozzátartozik, hogy ifjabb Márquez bukásai sokszor más hibájából fakadnak, de sajnos akkor sem rest, ha önmagát kergeti slamasztikába.

De átlépve Cervera határain, kissé meglepő lehetett egyébként mindenki számára, hogy a KTM-nek a legjobb eredménye a várt pódiummal szemben csak egy ötödik hely, Brad Bindernek köszönhetően. Bár az osztrákok stabil teljesítményt mutatnak, és a sprintfutamon Binder annyira sietett, hogy az abszolút végsebességrekordot is megdöntötte – 366,1 km/h –, mégsem sikerült kiugró teljesítményt elérniük. Ezúttal Augusto Fernández és a Gas Gas is csak tisztes távolságból követte az eseményeket, így a legnagyobb showműsört minden bizonnyal Jack Miller szolgáltatta, amikor a vasárnapi rajtot egy elengedett kormánnyal és egy győzelmi „V” betűvel nyugtázta, amikor szinte legyorsulta Pecco Bagnaiát.

A másik nagy esélyes az Aprilia lehetett volna, és ugyan végtelenül fogadkoztak, hogy Mugellóban akár dobogó is lehet, a vége mégsem adta ki, így a legjobb helyezésük egy hatodik hely volt Aleix Espargaróval. A biztonságra mindig külön odafigyelő, és biztonsági előírások, valamint veszélyes helyzetek elkerülésére figyelmet felhívó versenyző egyébként sérülten állt rajthoz, miután a versenyhétvége előtti este, a mugellói pályán, kerékpározás közben a telefonját babrálta, és óriásit esett.

Ennek ellenére tisztesen helytállt, de talán a noalei alakulat is többet remélt azon a helyen, amely elvileg a gyár hivatalos tesztpályájaként szerepel a nyilvántartásban, és ahol néhány nappal korábban All Star-gálát tartottak a nagyközönségnek. Massimo Rivola ezzel szemben még napokkal korábban jelezte a sajtó munkatársainak, elégedett versenyzőivel, nem tervez pilótacserét jövőre.

Az Aprilia szatellit alakulata továbbra is csak szenved, teljesítményük nagy javulást nem mutat.

Az Aprilia gyengébb szereplése azért is okozhat fejtörést mind a szakembereknek, mind a spekulánsoknak, mert Mugello azon régi vágású pályák közé tartozik, amelynek „folyatós” ritmusa elvileg kedvez az olasz gyártó motorjainak, ugyanakkor az aero csomagokról szóló, egyre szélesebb spektrumban szerzett ismeretek egyértelműen kimondják, az idei szezon azért is különleges, mert a ground effect jelenséggel való flört egyértelműen megváltoztatta a motorok jellegét, viselkedését, így elkerülhetetlen volt az is, hogy az eddig filigránnak hitt, könnyedén irányítható motorok a gyors irányváltásokra jelenleg sokkal nehézkesebben, idegesebben reagálnak, így szinte lehetetlen megjósolni azt, mely pályán mely gyártó motorjai szerepelnek fényesen.

Többen úgy vélik, a rengeteg ütközés, indokolatlan egymásba akadás is ebből fakad, miután ezeket a motorokat kanyarban korrigálni sokkal nehezebb, noha néhány éve épp ez a fajta irányíthatóság számított egy Grand Prix motor legnagyobb erényének. Emiatt érezték többen azt is, hogy Brad Binder a megválasztott kanyarív és a megkezdett kanyarodást követően egyébként sem tudta volna elkerülni az ütközést Álex Márquezzel a sprintfutamon, ugyanakkor a fiatal spanyol hajmeresztő előzése a főfutamon is sokkal inkább volt betudható annak a szívóerőnek, amely szélárnyékban a motorjára hatott, mintsem versenyzői hibának. Sokan úgy vélték, ifjabb Márquez példája remekül érzékeltette a szélárnyék negatív hatásait. A bolyban haladva első abroncsa túlmelegedett, a nyomás megnőtt, ezért nem tudott kellő fékhatást kifejteni, a féket felengedte, majd jött a bevetődésnek induló sasszé bátyja, Luca Marini, és Jack Miller mellett. Így a történteknek a bravúroskodáshoz semmi köze.

Mugello egyébként nagy eseménynek számított minden tekintetben. Többeket az foglalkoztatott leginkább, hogy a sérült versenyzők vajon milyen formában térnek vissza. Francesco Bagnaia bokasérülése nem súlyos, ellenben még sántikált az olasz, ha épp nem a motoron ült, Luca Marini keze úgy tűnik, rendbe jött, de a legtöbben a Ducati másik gyári versenyzőjére, Enea Bastianinire voltak kíváncsiak. Az olasz még a szezonnyitón szenvedett súlyos sérüléseket, és hazai versenyére időzítette a visszatérést. Két kilencedik helyezése ugyan szerénynek tűnik, ekkora kihagyás után mégis stabil. A kondi viszont hiányzik, ezt ő is beismerte. A másik nagy hiányzó, Pol Espargaró viszont halasztott, állapota még nem tette lehetővé, hogy ismét motorra üljön, ugyanakkor többen továbbra is megkérdőjelezik a jövő évi folytatást.

A Honda ezzel szemben generálta az újabb kiesőket. Miután Joan Mir ujját törte, csapatával úgy döntött, kihagyja a mugellói futamot, majd az időközben elvégzett újabb MRI vizsgálatok kimutatták, hogy keze folyadékkal telítődött, és gyulladásban van, ezért Sachsenringre sem utazik. Sokan egyébként úgy vélik, a spanyol kapcsolata annyira megromlott a Hondával, hogy még a szezon befejezése is kérdéses. A másik távol maradó pedig a márka egyetlen idei futamgyőzelmét jegyző Álex Rins, aki síp- és szárkapocscsont törést szenvedett, műtétek sorozata várhat még rá, és egyes szakértők azt sem tartják kizártnak, hogy Rins az idén már nem fog motorra ülni.

Sportdiplomáciai szempontból a legnagyobb gondban viszont egyértelműen a Yamaha van, miután a hétvége legjobb eredménye egy-egy tizedik hely volt, egyszer Fabio Quartararótól, egyszer pedig Franco Morbidellitől. A japánok egyértelműen mélyponton vannak, és ami a legrosszabb, a kiutat sem találják. Versenyzőik véleményeiket immáron nem rejtik véka alá, legutóbb Morbidelli vallotta sokat sejtetően, nem feltétlenül maradna a gyártónál a következő évre. Minden bizonnyal üzenet volt ez a csapatvezető, Lin Jarvis felé is, aki egy néhány hete adott interjúban még motiválni próbálta az olaszt, és jelezte, csak akkor maradhat, ha javít a teljesítményén. Ezzel szemben úgy tűnik, mostanra fordult a kocka, és a versenyző az, aki feltételeket szabhat. Sokat sejtető mindenki számára az is, hogy a gyártó francia világbajnoka szakított menedzserével, Eric Mahéval, és a szokásos szájkarate ugyan elmaradt, a szakmából néhányan úgy vélik, Quartararo leginkább őt vonta felelősségre, amiért a Yamahával való folytatásra ösztönözte, ahelyett, hogy más alternatívákat keresett volna számára.

A Yamaha kálváriája azért sem egyértelmű, mert egyetlen sornégyes gyártóként sokan pont ennek a blokkelrendezésnek tulajdonítják a sikertelenséget, mások mégis úgy vélik, ez nem lehet elég magyarázat, főleg a Suzuki tavalyi sikereit követően, miután a kivonult gyártó ugyanezt az elrendezést használta.

Pecco Bagnaia dominanciáján túl a hétvégén ez alkalommal inkább a Pramacnak jött ki jobban a lépés, miután Jorge Martín mindkét nap dobogóra állhatott, vasárnap pedig már csapattársával, Johann Zarcóval kiegészülve, míg meglepő módon a VR46 Ducati Marco Bezzecchi révén csak a szombati sprinten ünnepelhetett egy ezüsttel. A vasárnapi főfutamon Marini ugyan negyedik lett, csapattársa viszont annak ellenére is csak a nyolcadik helyen ért célba, hogy a vasárnap reggeli warm upot sokat sejtetően megnyerte. Az esetről talán a futamot követő interjú árult el a legtöbbet, ahol egy rendkívül csalódott és zaklatott Bezzecchi nyilatkozott. Elmondta, hogy minden beállítás megegyezett a hétvégén korábban használtakkal, a gumiválasztás szintén, ezzel szemben már az első körben furcsa dolgokat észlelt a motoron. Nem érezte jól magát rajta, nehezen kanyarodott, és folyamatosan küszködött vele.

A futam előtt a motogp.com közösségi oldalán még szavazást is indított, hogy vajon mely versenyző szállít majd több pontot a hétvége folyamán: Bagnaia vagy Bezzecchi. Ezek után összegezve, a modern kori Grand Prix versenyzésben néha valóban történnek érdekes dolgok, esetleg olyanok, melyeket még maguk a versenyzők sem értenek.

Hétvégén Sachsenring, ahol ismét bizonyíthat a mezőny kevésbé sérült hányada.

Előző cikk
Meghalt Szvoboda Bence, a magyar motokrossz egyik legnagyobb versenyzője
Következő cikk
Lyukas tüdővel is küzdött a bajnoki címért, a kitartás mintaképe volt Szvoboda Bence

Copyright © 2024 TRP Media Holding Kft.