back to top
2024. június 18. 07:08
KezdőlapSuperbikeAhol még az elnök is leguggol – helyszíni beszámoló a Superbike-vb csehországi...

Ahol még az elnök is leguggol – helyszíni beszámoló a Superbike-vb csehországi fordulójáról

A Superbike-vb cseh futamára látogattunk, hogy testközelből éljük át a világbajnokság adta élményeket.

A cseheknek igen különleges és mély kapcsolatuk van a motorversenyzéssel, tudjuk ezt jól, mióta Bohumil Hrabal megírta mininovelláját ’Baltisberger Úr’ halála címmel. A hagyomány és a gyökerek messze-messze nyúlnak, és a motorversenyzés elit kategóriái már a hatvanas években is látogatták az országot. Az örökség akkor került leginkább veszélybe, amikor a brünni pálya körüli hercehurca megdöntötte a dominót, aminek hatására a csehek szinte vb nélkül maradtak. A helyzet súlyát viszont mindenki felmérte, köztük talán a Dorna is, így került képbe amolyan mentőövként a Superbike-világbajnokság, amelyet végül Brünn helyett a régi vonalvezetésű mosti pályára költöztettek. A sorozat harmadik alkalommal látogatott a helyszínre, mi pedig megnéztük, és röviden összefoglaltuk az impulzusokat.

A helyszín hazánktól némileg távolabb helyezkedik el, Csehország északi részén, az Ústi nad Labem régióban, Drezdától mindössze 100 km-re, ezért a kiruccanás helyett érdemes hosszabb útra felkészülni. Most egyébként aprócska város, nagyjából 70 ezer lakossal, ami további 50 ezer látogatóval bővül a Superbike versenyhétvégéjén. A helyiek néha kissé morcosak, ettől függetlenül korrektek. Ahogy a csaposunk is mondta: „Ez egy érdekes vidék, és még a csehek között is az a mondás járja, aki itt túlél, bárhol a világon képes lesz erre”. Ezt persze részben viccnek szánta, az étel jó volt, a sör hideg, az árak pedig szinte megegyeznek az itthoniakkal.

Superbike, Most 2023
A Superbike-ban a szurkolók közel tudnak kerülni a versenyzőkhöz (Fotó: Guld Péter)

Ami tény, hogy a Dorna fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy a Superbike-világbajnokság csillaga minél fényesebben ragyogjon, legalább annyira, mint akkor, amikor még Carl Fogarty, Colin Edwards, Haga Norijuki vagy épp Troy Bayliss versenyzett. A megoldás kulcsát pedig abban látják, hogy a közönséget minél közelebb hozzák a versenyzőkhöz. Így történhetett meg az is, hogy egy 130 eurós hétvégi jegy magába foglalta a paddock belépőt, ezért bármelyik versenyzővel viszonylag könnyedén lehetett épp szelfit lőni, vagy aláírást kérni tőle. Hasonlót pedig korábban kizárólag a Man-szigeti TT-n tapasztaltam, világbajnoki rendezvényen nem.

Az sem kérdés, hogy a szervezők egyik legkeményebb munkása az a Michael Hill, aki a paddock show-t részben meghonosította, azóta pedig mind az arca, mind a hangja, és a három napot olyan iramban tolta végig, hogy míg a felállított színpad előtt pénteken még csak lézengtek az emberek, addigra vasárnap irgalmatlan tömeg tolongott. A rajongókat egész hétvégén zenés műsorokkal, ingyen ajándékokkal szórakoztatták, a versenyeket pedig akár a színpad melletti óriáskivetítőn is követhette a publikum, amit Hill a színpadon közvetített, hogy végül együtt várják a dobogóra érkező hősöket. A „cirkuszt és kenyeret” elv mentén felépített műsorsorozat pedig hozza a kötelezőt, ami nem csoda, hiszen míg a parádénak közönségre, a közönségnek parádéra van szüksége.

Ettől függetlenül tényként közölhetjük azt is, hogy az elmúlt évek egyik legjobb, és legizgalmasabb korszakát láthatjuk a Superbike-világbajnokságon, és gyanítom, hogy ezeket az éveket tíz-húsz év múlva szintén aranykornak nevezik majd.

És nem kizárt az sem, hogy a szezon végén a cseh futam amolyan fordulópontként kerül be az éves visszatekintőbe, amikor az elképesztő Ducati-Álvaro Bautista dominancia akár megdőlhetett volna, miután a spanyol világbajnok ezt megelőzően több hibát is vétett, Csehország után viszont bizonyossá vált, 2019 nem ismétlődik meg újra, Bautista pedig egy sokkal komplexebb versenyzővé vált, mint volt akkor.

Superbike, Álvaro Bautista, Ducati, Most 2023
Nagyon nem így indult, de végül Bautista jött ki jól a hétvégéből (Fotó: Guld Péter)

A hétvége egy óriási hullámvasút volt mindenki számára, akár az abroncsok, akár az időjárás szemszögéből megfigyelve. A körülmények pedig úgy alakították a jelent, hogy végül a szerencse, amely az egyik oldalról érkezett, a másikon semmivé vált. Így történhetett meg, hogy míg Bautista az első napi kerékcserénél egy féknyereg körüli baki miatt több időt veszített a boxban, és ezáltal képtelen volt a dobogóért harcolni, addig a világbajnoki címért némileg még harcban levő Toprak Razgatlıoğlu vasárnap egy gumihiba miatt bukott, miközben a győzelemért harcolt. Erre azóta többféle magyarázat is érkezett, de leginkább továbbra is defektre gyanakodtak, ezt pedig a Pirelli sem cáfolta meg. Giorgio Barbier, az olasz gumigyártó versenyigazgatója mindössze annyi adalékot adott az újságírónak, hogy a Phillip Island-i keverék mellett idehozott új keveréknek – melyet végül mindenki használt – vélhetően több próbára és tesztre lett volna szüksége az éles bevetés előtt.

A Pirelli vezetősége egyébként illedelmesen megkérdezte a velük készített interjú során, hogy mikor látogathat a mezőny Magyarországra, nekem pedig minden vágyam lett volna konkrét választ adni a kérdésre.

Öt versennyel a vége előtt a bajnokság ettől függetlenül szorosabbá vált, és mind a Yamaha, mind a Kawasaki érezhetően magára talált. A Yamaha ezt a vérszagot megérezve használta ki a 250 fordulatszámos emelést, ami öt koncessziós pontjába került. A BMW és a Honda ettől függetlenül sajnos továbbra is szenved, és úgy tűnik, mintha a bajorok az idei évet már rég elengedték volna, és a török szupersztár jövő évi érkezésére koncentrálnának.

Toprak vasárnapi drámáját leszámítva viszont egy olyan elképesztő, bravúros és nem utolsósorban maximális alázattal telített csatát láttunk a regnáló világbajnok és közte, amely már-már könnyfacsaróan epikus volt, a helyszínen tartózkodó ötvenezer rajongó pedig egy emberként éljenzett az előzések láttán, megalázó megjegyzéseknek pedig nyomát sem tapasztaltuk.

Superbike, Most 2023, szurkolók
A szurkolókat minden szempontból kiszolgálták (Fotó: Guld Péter)

A hétvége legnagyobb meglepetését, és legtökösebb versenyzését ettől függetlenül pedig attól a Tarran Mackenzie-től láttuk, aki valamilyen módon mégis mentette a Honda becsületét, legalábbis a Supersport kategóriában, miután a vasárnapi futamon a szakadó esőben kint maradt a slickeken, majd akkora előnyre tett szert, amely végül mindenki számára behozhatatlanná vált. A brit bajnokságban szupersztárként üdvözölt, bajnoki címet is magáénak tudható versenyző óriási kockázatot vállalt karrierjében, hogy felült egy tízéves konstrukcióval bíró motorra, de a bemutatott bravúr jelezte, versenyzőként mégiscsak egy géniusszal állunk szemben.

A vasárnapi délután utolsó pillanata végül tökéletesen megértette velem, hogy a csehek miért értik ennyire a motorversenyzést, és hogy kapcsolatuk a sporttal sokkal mélyebb, mint azt első látásra hinnénk. A dobogós ceremóniára várva Bautista egyik hölgyrajongója állt előttem, és várta kedvencét, amikor egy őszes hajú férfi érkezett, fehér BMW-pólóban, és megállt előttünk izgatottan. A ceremóniát várta szintén, amikor a nő megkocogtatta vállát, és jelezte, álljon arrébb, mert nem lát tőle. A férfi megfordult, illedelmesen elnézést kért, és leguggolt, végül úgy tapsolta a dobogósokat. Petr Pavel volt, a csehek újonnan választott motorőrült elnöke.