back to top
2024. június 22. 10:45
KezdőlapMotoGPZarco végre révbe ért, miközben a Dorna valami komolyra készül

Zarco végre révbe ért, miközben a Dorna valami komolyra készül

L’art de Vivre, ahogy szól a francia szállóige: avagy az élet művészete, amely nagyjából megfelel annak a városi legendának, miszerint Párizs előkelő nagyasszonyai vasárnap délutánonként úgy rendelnek süteményt a kávéházakban, hogy abból egyetlen villával majszolnak, a többi a tányéron marad.

Mert pont ennyire van szükségük, mert pont ennyi aranyozza be a délutánt, és béleli puha párnával a lelket. Mifelénk úgy vallják, hab a tortán, de ez már inkább a habzsolás művészete. Johann Zarcónak pedig hithű francia révén, úgy hiszem, nem a hab, hanem ez az egyetlen falatnyi desszert hiányzott, hogy teljes legyen a pályafutása, amit a szombati győzelem jelentett.

Óriási végjáték után Zarco először nyert a MotoGP-ben, Di Giannantonio dobogós Ausztráliában

Szombati, mivel Ausztráliában kora tavasz van ekkortájt, rendszerint csapnivaló idővel, de a Superbike-világbajnokság megszokott menetrendje miatt nem akarják felcserélni a Grand Prix-vel, és érhető okok miatt kétszer sem akarnak egymás után világeseményt rendezni a pályán, a látogatók csalogatása végett. Így eshetett meg, hogy a vasárnapra jósolt borzalmas időjárás miatt helyet cserélt egymással a sprint- és a főfutam. A döntés jónak bizonyult, miután vasárnap már a sprintet sem tudták megrendezni az ítéletidő miatt. Ettől függetlenül egyre többen úgy vélik, az időponttal valamit kezdeni kell, és a szezon elnyúlása miatt akár még egy hónapos csúsztatás is beleférne a GP menetrendjébe.

Így talán nem volt ember a pályán és a tévék előtt egyaránt, aki ne örült volna a francia győzelmének, még úgy is, hogy rendszerint komoly kritikákkal illetik, bár sokszor indokolatlanul. Pedig Zarco hiányzó futamgyőzelme az évek alatt lassan mémmé változott, hiszen amilyen elánnal robbant be a királykategóriába, végül olyan gyorsasággal veszítette el önmagába vetett hitét és lehengerlő menetelését. Ehhez minden bizonnyal hozzájárult karrierjének két legikonikusabb hibája, amikor mindkétszer vezető helyről esett el. Első alkalommal rögtön élete első királykategóriás versenyén Katarban, amikor a futam harmadánál az első helyről bukott, pedig már szinte külön fejezetet nyitottak számára a krónikások a történelemkönyvekben. A második pedig egy évvel később következett be, a hazai versenyén, Le Mans-ban.

Zarco szaltóval ünnepelte meg első győzelmét, Di Giannantoniónak össze kell szednie magát

A szakértők szerint talán ez volt a kudarc, amely leginkább visszavetette, és amelyben minden reménye elszállt. Zarco melankolikus alkat, és valószínűleg soha nem tudta feldolgozni az otthon elszenvedett bakit, az eset utáni években pedig kissé szerencsétlen módon ő lett a srác, aki egy dobogós hely után rendszerint arra panaszkodott, hogy még egyetlen körre lett volna szüksége a győzelemhez. Ezen általában a legtöbben már csak derültek és legyintettek. Az elmúlt szombaton viszont úgy versenyzett, mintha mindig is az utolsó körös előzések mestere lett volna. Talán segített neki, hogy a főfutam szombatra került, és az is, hogy ezúttal épp csapattársa volt, akit most hozzá hasonlóan szintén egyetlen kör választott el a diadaltól. Bár Jorge Martínnak eggyel kevesebb kellett volna.

De véletlenek nincsenek, és ha valaki megérdemelte ezt a győzelmet, az pont Zarco. Úgy darálta át magát az utolsó körben, és vette át a vezetést, mintha erre termett volna, így nem kizárt, hogy jelenlegi menedzsere a vállveregetésen túl a kamerákon kívül esetleg mást is tett vele. Hiszen amikor ilyet látunk valakitől, enyhén azért eszünkbe juthat: ha a tehetsége alapján erre képes, akkor miért csak most teszi ezt oda az asztalra, a ducatis karrier zárórájához közeledve? A koki pedig rajta kívül Fabio Di Giannantoniónak is jár, aki szintén a huszonnegyedik órában kapta össze magát, már ami MotoGP pályafutását illeti. Persze nem szabad elfelednünk főmérnökét, Frankie Carchedit sem, aki jövőre Marc Márquezt segíti, és emiatt talán új adatokkal is gazdagodott, de ha én lennénk „Digi” menedzsere, lenne néhány keresetlen szavam. Hiszen egy olyan pályán domborítani, mint Phillip Island, nemcsak a mérnöki háttérmunkáról szól, hanem sokkal inkább a golyókról és a bátorságról, miután a pálya a régi vonalvezetésének köszönhetően az egyik leggyorsabb. Ezért már többen állították, ide inkább tehetségre és improvizálásra van szükség, mintsem végtelen telemetriára.

Győzelme után több lista éléről is lekerült a „rettegő” Zarco, de ezt egyáltalán nem bánja

Zarco megmozdulása és időzítése egyébként igazi mestermunka volt. Amikor észlelte, hogy csapattársa szenved, egy pillanatot sem várt, nem is torpant meg, hanem azonnal lecsapott. Nagyjából ezzel az előzéssel ütött akkora rést Martín védekezésére, hogy a francia után mindkét márkatársa is megelőzte, viszont amikor még Binder is elment mellette a célegyenesre fordító kanyarban, jól láthattuk, a kigyorsítása annyira gyatra volt, hogy a puha hátsó abroncsok feltételezhetően csak „egy helyben” forogtak.

Ha figyelembe vesszük Francesco Bagnaia teljesítményét és azt, hogy ismét elrontotta a kvalifikációt – küzdenie kellett a Q2-ért –, még inkább bravúrosnak ítéljük, amit a futamon láttunk tőle.

Ugyanakkor tény, hogy Martin egészen 26 körig verhetetlennek bizonyult, ezért attól mindenkit óva intenék, hogy leírják a spanyolt. Az utolsó kört és a rossz gumiválasztást leszámítva azt láttuk, hogy jelenleg olyan módon uralja a mezőnyt, amelyre nincs ellenszer. Így, ha sokan úgy vélik, ez a cím már Bagnaia zsebében, valószínűleg tévednek. Sokkal inkább hiszem, hogy a következő nyolc versenyen láthatunk még csodákat, és megélhetjük a motorversenyzés minden szépségét.

Nagy dobásra készül a Dorna?

Zarco tündérmeséjén túl érdekes némi pillantást vetni a számokra, valamint egy elemzésre, amely a MotoGP jövőjét, illetve a tulajdonosok terveit boncolgatja, jósolja. Míg a hétvégi ausztrál futam szombati napjára 32 ezer néző látogatott ki, addig a Forma–1 hétvégi, texasi futamát 430 ezren követték a helyszínen. Persze nem túl reprezentatív, hiszen a MotoGP európai helyszínein volt, ahol a 200 ezret is meghaladta a nézőszám. Ezzel szemben úgy tűnik, az Egyesült Államokat egyelőre továbbra sem sikerült meghódítani, noha minden erejükkel azon vannak. Érzékelteti ezt az is, hogy zsinórban harmadik éve nem adnak hivatalos adatokat az austini GP-futam nézőszámairól, amely minden bizonnyal a eltörpülne Forma–1-é mellett. Emiatt sokan azt feltételezik, 100 ezer alatt maradt.

Az államokbeli igyekezetet egyébként jól mutatja, hogy a sorozat nemrég gigantikus terjedelmű sztorit íratott Corey Seymour újságíróval az amerikaiak közkedvelt életmódmagazinjába, a GQ-ba.

Hogy az idei évben bemutatott, tengerentúli törekvéseknek lesz-e bármilyen pozitív hozadéka, csak jövőre derül ki, de egyértelműen az látszik, a MotoGP-nek ez a piac kiemelten fontos. Persze egyetlen év alatt így is nagyot mentek, mert a tavalyi gyalázatos számok után többen úgy gondolták, teljesen földbe állt az üzlet.

A tavalyi Brit Nagydíjon például mindössze 45 ezer ember volt jelen, miután a britek nemzeti bajnokságaira hétvégente nagyjából 60 ezer néző látogat, sőt, ha ehhez hozzávesszük, hogy egy debreceni salakmotorversenyre 5 ezren kíváncsiak, kijelenthetjük, a MotoGP-sorozat tavaly üzletileg igencsak billegett. Persze többen úgy vélték, mindez leginkább Valentino Rossi visszavonulásának volt betudható. Az idei nézőszám-emelkedést figyelembe véve ezt egyébként akár tényként is kezelhetjük, és remélhetőleg túljutottak a tavalyi krízisen, de mégis úgy tűnik, a Dorna és a tulajdonosok együttes erővel próbálnak valamit tenni a növekedés érdekében, mert a Superbike-világbajnoksággal kiegészült csomag még így sem túl kecsegtető a potenciális befektetők számára.

Carmelo Ezpeleta
Fotó: MotoGP Media

Mindent összevetve üzletileg van egy stabil, de további fejlesztésekre szoruló bajnokság, ez a MotoGP, valamint egy kissé döcögő portéka, a Superbike, amelyért többen talán komolyabb pénzt sem áldoznának. Ugyanakkor még időben a sorozat részévé tették az elektromos kategóriát, amely nézőket ugyan nem, komolyabb befektetőket, adókedvezményt és támogatást viszont még hozhat a jövőben.

Nem volt véletlen a Magyar Nagydíj akár idő előtti behozatala sem Kazahsztán helyett, miután piackutatók azt javasolták Carmelo Ezpeletának, hogy érdemesebb lenne olyan országokra koncentrálni, amelyek akár potenciális versenyzőt is kínálnának a jövőben, sőt, nagyban könnyítene a csapatok logisztikai költségvetésén, ha Olaszországból és Spanyolországból akár a Balatonra, akár Budapestre jönnének Kazahsztán helyett. A magyar pilóta személyét a Dorna már bevallottan is Farkas Kevinben látja, így a magyar versenyző és menedzsmentje gőzerővel azon dolgozik, hogy az ifjú reménység jövőre a Red Bull Rookies Cup mellett akár a Junior GP-ben is rajthoz állhasson, amely a Moto3-as világbajnokság előszobája.

A fentiekről, valamint a pénzügyi részletekről írt mélyrehatóbb elemzést az egykori dél-afrikai motorversenyző, a jelenleg Londonban élő és kockázati befektetésekben utazó Dario de Wet. Ebben vázolta, hogy a sorozat tulajdonosa, a Bridgepoint befektetési vállalat ugyan tavaly rekorderedményt ért el, mégis felvett egy 975 millió eurós hitelt, mely 2029-ben fog lejárni, hogy a részvényeseknek 422 millió eurónyi osztalékot fizessen ki, ami a pénzügyi világban egyértelműen arra utal, hogy a tulajdonosok egy komolyabb adásvételi tárgyalás előtt állnak.

Az persze továbbra is kérdés, hogy a részvények húsz százalékát jelenleg is birtokló Ezpeleta családot ez mennyiben érinti, és sérül-e bármiben a Dorna szerepe.

Viszont ezek után talán nem véletlen Dan Rossomondo marketingszakember idei érkezése sem az észak-amerikai professzionális kosárlabdaligából. Még egy jel, amely arra utal, hogy a londoni Bridgepoint valamire készül, és az elsődleges cél egy, az Egyesült Államokba történő értékesítés lenne.

Természetesen nem zárhatjuk ki azt sem, hogy ebben a háttéregyezkedésben a Ducati is komoly szerepet játszik. Némileg erre utal az elektromos kategória monopolizálása, valamint az, hogy az Egyesült Államokkal történő kapcsolattartásban, lásd Seymour GQ-anyaga, mindvégig komoly szerepet játszott. Hiszek ők voltak, akik később az újságírót Itáliába is elrepítették, hogy aztán részt vegyen a neves sztárszakács és Ducati-gyűjtő, Massimo Bottura házi vacsorapartiján.

Bár tovább bonyolítva a szálakat ez sem kizárólag a Ducati magánbiznisze, hanem sokkal inkább az őket láthatatlanul szponzoráló, és a motorsportba óriási összegeket befektető Philip Morris jelenléte, amely akár komoly közvetítő szerepet is betölthet egy esetleges majdani adásvételben, és a potenciális befektetők felkutatásában. Így az egy héttel korábban említett üzleti újrapozicionálás úgy tűnik, nagyon is aktuális. Mi pedig csak abban bízunk, hogy a rajongók végül jól járnak.