Carlo Pernat felidézte, hogy miután Max Biaggi debütált a MotoGP-ben, teljesítményével rögtön megkérdőjelezte Mick Doohan pozícióját, akinek a közbenjárása miatt elkerült a Hondától. Ha viszont ez nem történik meg, az Valentino Rossi királykategóriás pályafutásának elejére is jelentős hatással lehetett volna.
Carlo Pernat több nagy olasz versenyzővel is dolgozott együtt, amikor az Aprilia gyorsasági motoros részlegét vezette a 90-es években. A legnagyobb sikereket egyértelműen Max Biaggival ért el, akivel 1994-ben megszakította a japán gyártók 16 éven át tartó egyeduralmát a 250 köbcentisek között, majd kétszer is megvédte a címét.
1997-re viszont a Hondához igazolt, ahol sorozatban a negyedik végső győzelmét aratta a középső géposztályban, mielőtt fellépett a királykategóriába. Ahogyan az előző évben, úgy 1998-ban is Erv Kanemoto csapatánál versenyzett, de szatellitpilótaként sem zavartatta magát, és már első évében esélye volt a világbajnoki címre a négyszeres címvédő Mick Doohannel szemben.
„A versenyzés történelme néha apró kis ostobaságokon dől el – nyilatkozta Pernat az Australian Motorcycle News nyomtatott kiadásának. – Emlékszik, amikor Max megnyerte az 1997-es 250 köbcentis világbajnokságot egy Hondán, és a következő évre fellépett az 500-asok közé úgy, hogy egy szatellitcsapatnál, az Erv Kanemotónál vezetett egy Hondát? Miután Szuzukában megnyerte a szezonnyitót, rendkívül arrogáns lett, és támadni kezdte Mick Doohant, az 500 köbcenti akkori királyát. Mick utálta ezt [a helyzetet], úgyhogy beszélt a Hondával, és megkérte őket, hogy 1999-re ne tartsák meg Maxot, aki így leszerződött a Yamahával.”
Többször is megzsarolta főnökét a tizenéves Rossi, aki honfitársa mérnökét is kikövetelte magának
Biaggi három fordulóval a vége előtt még vezette a világbajnokságot, de sorsa két hétvége alatt megpecsételődött. A Katalán Nagydíjról kizárták, miután sárga zászló alatt előzött, míg Phillip Islanden csupán nyolcadik lett, miközben Doohan mindkét versenyt megnyerte, így bebiztosította zsinórban ötödik vb-címét. Aztán viszont az ő pályafutása vett negatív fordulatot.
Az ausztrál versenyző ugyanis a következő idény harmadik helyszínén, Jerezben súlyos balesetet szenvedett, amelynek következtében be kellett fejeznie karrierjét. Ebben az évben csapattársa, Àlex Crivillé ért fel a csúcsra. Lehetséges, hogy a helyén már abban a szezonban Biaggi lett volna, de a 2000-es idényre szinte biztosan felvitték volna a gyári csapathoz az olasz motorost. Ezzel pedig Valentino Rossi pályafutása is egészen másképpen alakulhatott volna.
„Képzeljük el, mi lett volna, ha Max okosabban áll hozzá az 1998-as szezonhoz, és csendben marad – folytatta Pernat. – 1999-ben a gyári csapatnál lett volna, és miután Mickkel megtörtént a baleset Jerezben, 2000-ben ő lett volna a Honda első számú versenyzője. Hova ment volna Valentino, amikor abban az évben fellépett az 500-asok közé? Talán a Yamahához, amely az 500-as kategóriában közel sem volt annyira erős, mint a Honda. Talán teljesen más lett volna Valentino története.”
Rossi azonban a Nastro Azzurro Honda színeiben mutatkozott be 2000-ben, és rögtön a bajnokság második helyén zárt, közvetlenül honfitársát megelőzve. Aztán következett zsinórban három világbajnoki cím a Hondával, amelyek közül az első kettő esetében Biaggi volt a legnagyobb ellenfele, és előfordult, hogy viszonyuk egészen a fizikai tettlegességig fajult. Azonban könnyen lehet, hogy Pernatnak igaza van, és ha az idősebbik olasz versenyző néhány évvel korábban másképpen viselkedik, akkor ez a rivalizálás ebben a formában nem történt volna meg.