Idén hárman is történelmet írhatnak, és közülük kerülhet ki az első, aki három különböző gyártóval futamot nyer a MotoGP-ben. A királykategória teljes történetét nézve viszont ez már négy versenyzőnek is sikerült.
Marc Márquez idén akár utolérheti Valentino Rossit mind a gyorsaságimotoros-világbajnoki címek tekintetében, akár az összes kategóriát nézve, akár csak a legmagasabb géposztályt, sőt, a MotoGP-korszakot tekintve meg is előzheti egykori ellenfelét. Azonban nem ez az egyetlen mutató, amelyben egyenlíthet az olasz exmotorossal szemben, ám ebben mások előrébb járnak nála.
Pol Espargaró elmondta, hogy szerinte mit kell tennie ahhoz Marc Márqueznek, hogy felülmúlja Rossit
Amennyiben legalább egy futamot nyer a Ducatival, a Hondával és a Yamahával diadalmaskodó Rossihoz hasonlóan ő is elmondhatja magáról, hogy két különböző márkával ért el futamgyőzelmet a MotoGP-ben. (Persze erre még jó néhány versenyzőnek van esélye idén.) Ez a most 34 éves versenyzőn kívül a négyütemű korszakban két másik világbajnoknak, Casey Stonernek (Ducati, Honda) és Jorge Lorenzónak (Yamaha, Ducati) sikerült, ahogyan Andrea Doviziosónak (Honda, Ducati) is.
Azonban az aktív versenyzők közül is többen vannak, akik ezt elmondhatják magukról, ráadásul idén semelyikük sem azon márkák egyikénél versenyez, amelyekkel már nyertek. Mindez azt jelenti, hogy ha 2024-ben bármelyikük is felállhat a dobogó legfelső fokára főfutamon, akkor a MotoGP-korszakban először lesz olyan motoros, aki három különböző gyártóval nyer.
A legrégebb óta Maverick Viñalesnek van erre lehetősége, aki 2021 közepe óta versenyez az Apriliánál. A spanyol pilóta korábban a Suzukival és a Yamahával is nyert versenyt, viszont az olaszokkal ez még nem sikerült neki. Bár csapattársa, Aleix Espargaró azóta már háromszor is elsőként szelte át a célvonalat vasárnap, neki csak négy második hely jött össze. „Álomszerű lenne, ha én lehetnék az első, aki három gyártóval nyer [a MotoGP-ben]” – fogalmazott.
Jack Millernek tavaly óta van lehetősége történelmet írni. Az ausztrál versenyző 2016-ban, a Marc VDS Hondával aratta pályafutása első királykategóriás győzelmét, majd 2021-ben és 2022-ben a gyári Ducatival is elérte ugyanezt. A tavalyi, valenciai szezonzárón akár a KTM-el is meglehetett volna neki a siker, de nem sokkal azután, hogy csapattársa, Brad Binder hibájának köszönhetően átvette a vezetést, elesett. „Csodálatos, hogy ebben számításba vesznek – jelentette ki. – Izgatott vagyok, nagyon remélem, hogy sikerülni fog. Hétről hétre azon leszünk, hogy összejöjjön, de a MotoGP manapság nem vicc. A háromból kettőt már megcsináltunk. Most a harmadikat fogjuk megpróbálni.”
Millert megríkatta drámai bukása, a dobogót megöröklő Binder együttérez Di Giannantonióval
Az idei évben pedig már Álex Rinsnek is összejöhet a történelmi tripla, hiszen a spanyol pilóta a Yamahához igazolt. A 28 esztendős versenyző 2019 és 2022 között ötször nyert a Suzukival, tavaly viszont már az LCR Hondát képviselte. Bár az idény nagy része katasztrofálisan alakult számára, a harmadik versenyen, az Amerikai Nagydíjon nagy meglepetésre nyert.
„A cél természetesen a győzelem – szögezte le. – Vissza akarjuk juttatni a Yamahát a csúcsra, és igen, a Suzukival és a Hondával, két különböző gyártóval szereztem győzelmeket, most megvan az esélyem [a harmadikra]. Őszintén szólva ez nincs mindig a fejemben, mivel több dologra kell gondolnunk. Az viszont biztos, hogy a maximumot fogom nyújtani. Futamról futamra haladok, és meglátjuk, milyen lehetőségeink lesznek.”
A jó végsebesség ellenére is nagy a hátránya a Yamahának a pilótái szerint
Korábban úgy fogalmaztunk, hogy a három említett versenyző a MotoGP-korszakban elsőként arathat győzelmet három különböző gyártóval. Nem véletlen, hiszen ha a királykategória történetét kiterjesztjük a kétütemű, 500 köbcentiméteres géposztályra, akkor máris más a helyzet. 1949 óta ugyanis négy pilótának is összejött ez a bravúr.
Elsőként Mike Hailwoodnak jött össze a rekord. A brit pilóta 1961-ben a Nortonnal szerezte meg első diadalát, de még abban az évben átigazolt az MV Agustához. Ezt jól tette, hiszen 1962 és 1965 között minden évben ő lett a világbajnok. Utána viszont a Hondánál folytatta, és bár Giacomo Agostinit nem sikerült felülmúlnia, futamgyőzelmeket így is szerzett, mielőtt autóversenyzőként folytatta karrierjét.
A következő ilyen pilóta Randy Mamola volt, aki mind a 80-as években mind a Suzukival, mind a Hondával, mind a Yamahával legalább négyszer szelte át elsőként a célvonalat. Azonban hiába az összesen tizenhárom győzelem, pechére egyszer sem ért fel a csúcsra: mindhárom gyártóval a második helyig jutott az összetettben, összesen négyszer.
Ugyanennyiszer lett világbajnok Eddie Lawson, aki sikereinek nagy részét a Yamahával aratta. Az amerikai pilóta 1984-ben, 1986-ban és 1988-ban sem talált legyőzőre a hangvillásokkal, 1989-re viszont a Hondához igazolt, ahol szintén legyőzhetetlennek bizonyult. Az 1992-es Magyar Nagydíjon pedig megszerezte a Cagiva történetének első, saját pályafutásának pedig az utolsó diadalát.
Mindmáig az utolsó triplázó Loris Capirossi volt, aki az 500-as korszakban egy-egy sikerig jutott a Yamahával és a Hondával. A MotoGP-éra második évében aztán a Ducatihoz igazolt, és Montmelóban megszerezte a gyártó történetének első győzelmét a királykategóriában. A következő években aztán még hatszor pezsgőzhetett a pódium tetején.