Ezen a napon ünnepli 37. születésnapját Jorge Lorenzo, aki nemrég arról beszélt, hogy elég korán fel tudott hagyni a motorversenyzéssel. Úgy véli, ezt édesapjának, Chicho Lorenzónak köszönheti, még úgy is, hogy a viszonyuk közel sem volt ideális.
1987. május 4-én, azaz napra pontosan 37 évvel ezelőtt született Jorge Lorenzo. 2002 és 2019 között versenyzett a gyorsaságimotoros-világbajnokság különböző kategóriáiban, és összesen öt világbajnoki címet szerzett, ebből hármat a MotoGP-ben. Motorversenyzői pályafutásának vége azonban közel sem alakult ideálisan.
Azok után, hogy 2018 végén el kellett hagynia a Ducatit, 2019-re a Hondához igazolt, ám egyik futamot sem zárta az első tízben, és csupán a tizenkilencedik helyen végzett a tabellán. A nagyobbik baj azonban az asseni súlyos sérülése volt, amelynek következtében fel kellett ismernie, hogy a folytatással azt kockáztatná, hogy maradandó károsodást szenved. Emiatt mindössze 32 esztendősen a visszavonulás mellett döntött, miután ezt anyagi szempontból gond nélkül megtehette.
„A világért sem változtatnám meg, mert harminckét évesen azt mondhattam, hogy közel voltam a lebénuláshoz, mert 2019-ben két csigolyámat eltörtem – utalt a karrierjére a Jordi Wild néven ismert spanyol YouTuber podcastjában. – Hátravolt még egy év a Hondával kötött szerződésemből, öt-hat millió euróról mondtam le, hogy azt mondhassam, elég volt, élvezzem az életet, és soha többé ne kelljen dolgoznom.”
Kegyetlen döntésekre kényszerítette gyerekként Lorenzót az apjával ápolt viharos kapcsolata
Lorenzo úgy véli, azt, hogy ezt ilyen könnyen megtehette, édesapjának, Chicho Lorenzónak köszönhette, aki „azt mondta, hogy »a fiú világbajnok kell hogy legyen«”. Mindezt annak ellenére, hogy a kapcsolatuk egyáltalán nem volt ideális. „Hiányoltam a szeretetet? Lehettem volna boldogabb? Több mint harminc éven át talán – válaszolta meg saját kérdését. – Akkor [azonban] hatvanöt éves koromig kellett volna dolgoznom, úgyhogy ezen egyáltalán nem változtattam volna.”
A jelenleg autóversenyzőként és szakértőként tevékenykedő exmotoros korábban felidézte, hogy mennyire viharos volt a viszonyuk. Amikor szülei elváltak, pusztán a motorozás érdekében választotta az apját, 18 évesen viszont elköltözött tőle, hogy aztán éveken át tartó háborúskodás jöjjön. Még most sem olyan a kapcsolat, mint szeretné, de „rajta vannak az ügyön”.
„Jelenleg azt mondom az apámnak, hogy nem lehet szó üzletről vagy versenyzésről, kezeljen úgy, mint a fiát – fogalmazott. – Én pedig úgy kezelem, mint az apámat. Ő most hatvanhárom éves, én közel negyven. Nehéz. Még mindig a motorozás a szenvedélye, továbbra is gyerekeket oktat. Én voltam az első tanítványa, most pedig már hatvanéves férfiakat és egyéveseket is edz. Soha nem volt még szabadságon, és csak a motorokra gondol, kizárólag a versenyzésről és a motorokról kérdezget. Ha elmennénk motorozni, akkor te az életről, a lányokról, a nyaralásról kérdeznél. Benne vagyunk az apa-fiú kapcsolat kialakulásának folyamatában.”