back to top
2024. július 14. 06:49
KezdőlapMotorsportIgazán epikus volt az idei Man-szigeti TT – nem csak a filmvásznon...

Igazán epikus volt az idei Man-szigeti TT – nem csak a filmvásznon fog annak látszani

Vannak pillanatok, amikor szükségünk van némi időre, hogy megálljunk, és végiggondoljuk az elmúlt hetek történéseit. Pontosan így voltam én is a 2024-es Man-szigeti TT végső kiértékelésével. Mert bár a helyszínen sokszor minden könnyűnek és egyszerűnek tűnik, a hirtelen benyomások lecsillapodásával mégis egy józanabb, átfogóbb képet kaphatunk.

A hektikus időjárás miatt elmaradt csütörtöki és pénteki programokat végül szombatra tolták a rendezők, viszont azok sűrűsége miatt a második Superstock-verseny elmaradt. Szombaton tehát három kategóriában álltak rajthoz a versenyzők, de a nap így is elég megterhelő volt. A miértekről felesleges vitatkozni, bár a médiamunkásokon kívül a csapatok is gyakran a nemtetszésüknek adtak hangot a szervezés miatt. Sőt, néhányan egyenesen úgy érezték, hogy a szervezők túlontúl fontoskodó és óvatoskodó szemlélettel hozták meg a döntéseiket. Ennek persze megvolt az oka, az nem vitás, és néhány bennfentes biztosan állította, mindez azért történt, mert a legfelsőbb vezetés részéről azt az utasítást kapták, hogy lehetőleg komolyabb baleset nélkül kell lehozni az idei évet. Persze egy utcai motorversenyen ez megjósolhatatlan, és így szinte megfogalmazhatatlan kérés. Ezért többen úgy vélték, emögött leginkább az a filmforgatás állt, amely Brad Pitt és Channing Tatum – hollywoodi szupersztárok által közösen jegyzett produceriroda megbízásából jött létre, és a promóter joggal érezhette, hogy egy esetleges Netflix-szuperprodukció kulcsa lehet, ha a nézők egy heroikus, mégis vállalható és kellemes hangulatú dokumentumfilmet láthatnak majd végeredményként, amely végre nem a halálról és a veszteségekről szól. Sokak szerint ennek estek áldozatául azok a fotósok is – velem együtt – akik szimplán csak dolgozni szerettek volna. Így miután a pálya eddig jól bevált fotóspontjai a tiltott zónába kerültek, teljesen újra kellett építeni a lokációkat. A tiltott zónát ettől függetlenül a forgatócsoport és a Man-szigeti önkormányzattal együttműködő fotósok látogathatták, azzal a megkötéssel, hogy az itt készített képeket kizárólag a rendezők használhatják fel a későbbiekben.

Brad Pitt és Channing Tatum összefogásával egy film és egy sorozat készül a Man-szigeti TT-ről

Összegezve mindent, a 2024-es TT ezzel együtt is klassz volt, és köszönhetően Michael Dunlop eszement rekorddöntésének, örökre bekerül a történelemkönyvekbe. És bár az időjárás nem mindig volt kegyes, egy futam híján mindegyiket teljesíteni tudták a versenyzők.

A nap, amikor Joey Dunlop sírva fakadt

Viszont talán mindenkinek Peter Hickman szenvedése lehetett a legnagyobb meglepetés. A brit versenyző, bár az első Superbike-futamot némi szerencsével megnyerte, nem különösebben hozta azt a formát, amelyet tőle korábban már megszokhattunk. Egyeduralkodása az idei évben apadni látszott, és ez mindenkit megdöbbentett. Hickman az elmúlt években olyannyira domináns szerepet töltött be az utcai versenyeken, hogy sokan azt hitték, a következő években senki még csak megközelíteni sem tudja. Idén mégis újra értelmet nyert a definíció, amely szerint az Man-szigeti TT a motorsport Everest-expedíciója. Ez alatt pedig leginkább azt értem, hogy nincs két egymást követő hasonló év, és nincs két egymást követő hasonló nap sem, és hiába érzünk dolgokat, és feltételezünk eredményeket, ha a kirakós legapróbb részleteiben adódik némi zavar, akkor fenekestül felfordul minden. Nagyjából ez történt Hickmannel is az idei évben. Már a TT előtt felfedezhettünk nála némi bizonytalanságot, és a brit bajnokságban bemutatott bukásai láttán többen aggódni kezdtek, hogy vajon mi állhat a háttérben. Nos, erre máig nem derült fény, néhány dolgot viszont ő maga árult el nekem egy rövidebb beszélgetés során. A két hét alatt végig küzdött az allergiájával, amely miatt a versenyek utolsó néhány körében begyulladt a szeme, illetve felduzzadt a szemhéja. A doppingellenes szabályok miatt szteroidot erre természetesen nem kaphatott, így magában szenvedett vele. A futóművel szintén végig gondjai akadtak, és valamiért nem sikerült finomra hangolni sem a Superstock-, sem a Superbike-motorját. Hickman ennek ellenére állítja, hogy a legjobb futómű-abroncs kombinációt használta, amely az ő esetében az Öhlins-Dunlop volt, még annak ellenére is, hogy a Brit Superbike-bajnokságban Pirellivel motorozik. Amikor ennek okait firtattam, magabiztosan visszakérdezett: vajon hány Seniort nyertek az elmúlt években Metzeler gumival? Arról ugyan nem nyilatkozott, de láthatóan nyomasztotta, hogy a helyszínen forgató stáb teljes figyelme sokszor rá irányult, amikor pedig megtudta, hogy a sisakjába mikrofont rejtenek, amely a lélegzését rögzíti, csak értetlenül bólintott egyet.

Peter Hickman, 2024, Man-szigeti TT
Fotó: Guld Péter

Arról is csak a helyszíni bennfentesek pletykáiból értesültem, hogy többen szóvá tették neki a további súlygyarapodását, és bár a TT-n némi súlytöbblet nem okoz nagyobb problémát, Hickman esetében a magassága miatt ez már a kritikus határon lehetett. Köztudott, hogy nem diétázik, és könnyedén választja a hamburgert a saláta helyett, a mérnökei viszont úgy vélték, hogy a futóműgondokban ez is szerepet játszhatott. Ennek ellenére úgy tűnt, hogy a szombati Seniorra teljes mértékben koncentráltan érkezett, és mindent egy lapra tett fel a győzelem érdekében. Sőt, még a körülmények is neki kedveztek, hiszen miután Michael Dunlop szombaton megnyerte mind a Supersport-, mind a Supertwin-futamot, és így már huszonkilenc győzelemnél járt, a Senior futamon kuplunghiba miatt feladta a küzdelmet – így Hickmannek az első számú kihívójától sem kellett már tartania. Ennek ellenére sem bízta a véletlenre a dolgokat, mert állórajtból indulva olyan körátlagot motorozott, amilyenre korábban még senki nem volt képes. Győzelme már-már biztosnak tűnt, egészen addig, amíg tőle teljesen szokatlan módon hibázott a Ginger Hall nevű kocsma előtti balosban, és eldobta a motort. Külső szemlélőként a bukás nem tűnt veszélyesnek, de ezt leginkább az elmúlt évek megannyi biztonsági fejlesztéseinek köszönhettük, no meg a szerencsének. Hickman őrangyalai nem tétlenkedtek, így felállt, és egyenesen besétált a kocsmába. Az esetet még sokáig elemezhetnénk, de gyanítom, hogy a brit bajnokságban mutatott bukás sorozatai sajnos rányomták a bélyeget az idei TT-jére, és csak bízunk benne, hogy jövőre újra megtalálja a régi önmagát.

A Senior győztese így viszont az a Davey Todd lett, aki a 2024-es TT előtt minden bizonnyal azzal is kiegyezett volna, ha legalább az első győzelmét sikerül megszereznie. Ezt viszont alaposan túlszárnyalta, mert miután megszerezte az elsőt a Superstock kategóriában, a második trófeát rögtön azon a Senioron gyűjtötte be, amely minden versenyző álma, hiszen ez csillog a legfényesebben, ez a kékszalagos, csupa nagybetűs verseny. Todd teljesítményére szavakat találni aligha lehet, fejlődése pedig ámulatba ejtett mindenkit. Kritikusai is elhalkultak, amiért elhagyta Clive Padgett alakulatát, bár egykori főnöke állítólag még mindig neheztel rá. Az élet ettől függetlenül őt igazolta, az eredmények pedig szintén.

Davey Todd, 2024, Man-szigeti TT, BMW, TAS Racing
Fotó: Guld Péter

Todd sikere azért is volt különleges, és fordulópontot eredményező a TT szempontjából, mert azok után repítette ismét csúcsra a TAS Racinget, hogy sokan gondolatban már eltemették a legendás északír csapatot. Todd győzelmei viszont alaposan felforgathatják így a brit piacot, figyelembe véve a tényt, hogy a BMW egy ideje minden gyári támogatást csak az FHO csapatnak biztosított a közúti versenyeken. Ezután viszont egészen biztos, hogy a jövő évi feltételeket újra kell tárgyalniuk az érintett felekkel. Ami pedig a műszaki specifikációkat illetti, reflektálva Hickman feltételezésére, ismét egy olyan motor hozta el a kékszalagos nagydíjat, amely ezúttal nem Dunlop, hanem Metzeler abroncsokon futott, ami pedig még ettől is megdöbbentőbb, hogy egyben az öt éve domináns szerepet betöltő Öhlins egyeduralomnak is vége szakadt, miután Todd a briteknél közkedvelt K-Tech futóművet használta.

Davey Todd, 2024, Man-szigeti TT, BMW, TAS Racing
Fotó: Guld Péter

Ez azért is érdemel néhány külön gondolatot, mert néhány éve pont arról cikkeztünk, hogy immáron a Man-szigetet is utolérte az Öhlins futóművek versenysportot teljes mértékben behálózó dömpingje, és sokan úgy vélték, a svéd mogul fejlesztéseivel képtelen lesz felvenni a harcot bármely brit manufaktúra. És ha a fejlesztési költségekre összpontosítunk, valóban ez tűnt a legracionálisabb gondolatnak. Arra a brit nemzeti öntudatra pedig valószínűleg kevesen számítottak, amellyel ez a nemzet rendelkezik, és amely mindig is progresszív gondolkodásra sarkallta őket. Ezért más magyarázatot nem találok arra, hogy miként sikerült egy a svédekhez képest aprónak tűnő vállalat termékével újra a csúcsra jutni.

A Senior futam másik meglepetése pedig egyértelműen az a Josh Brookes volt, aki többszörös Brit Superbike-bajnokként, szinte könyörög minden évben az indulási jogokért, mert miután egyszer kipróbálta magát a Man-szigeten, képtelen szabadulni tőle. Brookes jelenleg viszont könnyű helyzetben van, mert a BSB-hez hasonlóan a TT-n is Peter Hickman csapattársa, így az FHO-nak nem volt különösebben megterhelő még egy motort indítani. Arra viszont talán kevesen számítottak, hogy Brookes előkelőbb helyen ér célba a kékszalagos futamon, mint legendás csapattársa. Az ausztrál élete második dobogóját gyűjtötte, ezt pedig rögtön az elit kategóriában, ami azt hiszem óriási löketet adott neki a folytatáshoz, és sokan talán még nem érzik, én mégis úgy vélem, hogy esetében a következő évek egyik meghatározó utcai versenyzőjének növekedését láthatjuk, még akkor is, ha már elkerülte a negyvenet. Mert, ha valahol nem számít a kor, akkor az egészen biztosan a Man-sziget.

Josh Brookes, 2024, Man-szigeti TT
Fotó: Guld Péter

Dean Harrison első Hondás szezonjában szintén kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, és a Superstock kivételével minden futamon dobogóra állt, amelybe nevezett. Ez minden téren elismerést érdemel, figyelembe véve, hogy egy új motor-versenyző kombinációról beszélünk.

Dean Harrison, 2024, Man-szigeti TT
Fotó: Guld Péter

Az elismerést természetesen az ötvenkét éves John McGuinness is megérdemelte, aki a Senior futamon elért ötödik helyével bizonyította, nem véletlen, hogy még mindig gyári szerződés lapul a zsebében. A morecambe-i kőművest alapvetően mindenki imádja, mégis rendszerint kritizálják és kérdőre vonják hol a kora, hol a súlya miatt. Ugyanakkor azt hiszem, amíg valaki ilyen eredményekre képes, nem tartozik magyarázattal senkinek. Egy baráti beszélgetés során egyébként McGuinness lehetséges visszavonulása is szóba került, és egy hozzá közel álló forrás úgy sejti, jelenleg erre nincs esély. A család megbeszélte a dolgokat, és elfogadták a döntést, így mindenki teljes mellszélességgel támogatja. Hogy ez mit jelent, mindenki értelmezze maga.

John McGuinness, 2024, Man-szigeti TT
Fotó: Guld Péter

Aki még szép eredményeket tudhat magáénak, az egyértelműen James Hillier. A brit versenyző sokáig volt a Kawasaki elsőszámú versenyzője, de Harrison érkezésével mérsékelték a támogatását. Hillier teljesítménye az elmúlt években aggodalomra adhatott okot, de látszólag jót tett neki a típusváltás, és immáron az új Fireblade Hondával, ha a dobogóra nem is, annak közelébe mindig megérkezett.

A tavaly a sztrókja miatt távolmaradó Ian Hutchinson szintén visszatért, ezúttal Clive Padgett adott neki menedéket, de sem a csapat, sem ő nem találta a megfelelő utat. Bár a tisztes helytállás egyértelműen megtörtént.

Sztrókot kapott, mégis visszatér a legendásan veszélyes futamra a tizenhatszoros győztes

És talán ami még ezektől is fontosabb, hogy az idei TT valóban haláleset nélkül ért véget, noha súlyos sérültek sajnos vannak. Ennek ellenére mégis kijelenthetjük, túlzottan gondolt szigor ide, vagy oda, a szervezők mégis nagyszerű munkát végeztek, hiszen, ha valami segítheti a világ legrégebbi motorversenyének folytatását, az egyértelműen ez.

Az oldalkocsisok mezőnyében is új győztest avattak, miután a Crowe fivérek mindkét futamot megnyerték. Az eddigi uralkodónak, Ben Birchallnek nagy kihívás volt az idei év, mert testvére befejezte az aktív versenyzést, így új csapattárssal kellett versenyeznie, akit Kevin Rousseau személyében talált meg. És noha a második versenyen ezüstöt szereztek, még az egymásra hangolódás folyamatában vannak.

Ryan Crowe/Callum Crowe, 2024, Man-szigeti TT
Fotó: Guld Péter

A Crowe fivérek első győzelme volt talán a legepikusabb, azonnal Dunlop rekorddöntése után. Mert miután a testvérpár megnyerte élete első versenyét a TT-n, a parc fermében édesapjuk, az ötszörös TT-győztes Nick Crowe köszöntötte őket kerekesszékben. Nick 2009-ben, Mark Cox csapattársaként szenvedett balesetet a TT-n, amikor egy nyúl átfutott előttük. A baleset után a lábát térdtől lefelé amputálni kellett. Így amikor a kerekesszékből kiemelve magát átült fiai mellé az oldalkocsiba ünnepelni, mindenkinél eltörött a mécses.

Mi pedig az ilyen pillanatok miatt reménykedünk benne, hogy minél tovább élvezhetjük mindazt, amit az utcai versenyzés a rajongóknak adhat.