back to top
2024. október 14. 13:53
KezdőlapMotoGPMit Michelin az egyik kezével adott, a másikkal elvette

Mit Michelin az egyik kezével adott, a másikkal elvette

Miközben Valentino Rossi Misanótól néhányszáz kilométerre Monzában versenyzett, a MotoGP mezőnye második alkalommal is elrajtolt az olasz Riviérán. És bár nagyon más volt a forgatókönyv, mint két hete, a dráma most sem maradt el.

Huszonegy év és három hónap telt el azóta, hogy a Ducati megnyerte első futamát a MotoGP-ben. A hétvégi misanói főfutamon pedig jubilált a gyártó, hisz már a századikat is magáénak tudhatja. Bár tény, nem az a versenyző szállította a babért, akitől a gyártó a világbajnoki címét várja. Pecco Bagnaia számára ugyanis nem sikerült jól a vasárnapi futam, noha a szombati sprinten aratott győzelme után úgy tűnt, akár egy hibátlan hétvége elé is nézhet. Bagnaia, aki egyébként szintén jubilált – a századik királykategóriás futamát futotta – nagyot mehetett volna egy dupla ünnepléssel, de a szerencséjét még a sisakjára festett tortellinik sem hozták meg. A fényezés egyébként nem véletlen, aki egy kicsit is figyeli a regnáló bajnokot, tudja, hogy kedvenc időtöltése karácsony tájékán a különböző tészták készítése a nagyanyjával.

Bagnaia vasárnap szezonbéli hatodik bukását könyvelhette el, ami pont a duplája annak, amennyi a világbajnoki tabellát vezető Jorge Martín neve mellett áll. Ez pedig nem jó hír a címvédőnek, ahogy 24 pontos hátránya sem. Miközben a mezőny, az eddig megszokott komfortzónát elhagyva, megkezdi a hat hétig tartó tengerentúli körútját, mely idő alatt öt fordulót teljesít. Ez pedig több mint embert próbáló, egyszerűen eszement és kifacsaró. Azon túl, hogy szinte hetente jetlaggel és fizikai fáradtsággal kell megküzdeniük a versenyzőknek, könnyedén összejöhet akár még egy mentális kiégés is, hiszen hiába nagyon jó valaki, ezt az ámokfutást nehéz lesz hiba nélkül abszolválni.

Bagnaia szerint nem rajta múlt, hogy bukott a főfutamon, ez pedig nagyon csalódottá és dühössé tette

És ha mindez nem lenne elég, a Michelin is gondoskodik róla, hogy fenntartsa a bajnokság izgalmait, még úgy is, ha erre talán senki nem kérte. Legalábbis, ha Bagnaia szemszögéből vizsgáljuk az esetet. Miután az olasz pilóta a főfutam elején, három kör után „kissé” leszakadt a Martín-Enea Bastianini duóról, a verseny közepe felé ismét magára talált, és elkezdte szórni a jobbnál jobb időket. Sokáig úgy tűnt, a vezető párost nemcsak utolérheti, hanem talán még be is darálhatja őket, de egy ponton a motorjának eleje elment, úgy, hogy a Ducati szinte még egyenesen állt. Bagnaia ennek ellenére nem kizárólag a motor elejét, hanem a hátsó gumikat bírálta, és magyarázatot kért a megmagyarázhatatlanra. Eközben Piero Taramasso, a Michelin motorsportért felelős menedzsere finoman jelezte, olyan ritkán fordul elő, hogy egy bizonyos abroncs egyes körökben működik, másokban meg nem.

A Michelinnél egyelőre értetlenül állnak Bagnaia „furcsa” balesete előtt

Így a végső diskurzust minden bizonnyal Gigi Dall’Ignának, a Ducati Corse igazgatójának és Taramassónak kell majd lefolytatniuk egymás között, mert Bagnaia állítja, számára továbbá az is érthetetlen, miként mehetett így ki a motor eleje, és veszített tapadást egy ehhez hasonló teljesen ártatlan pillanatban. Persze az összeesküvés-elméletek rajongói ismét arról regélnek, hogy Dall’Igna egy titkos, mechanikus úton működő aktív futóművel kísérletezik, de hát ennek valójában annyi lehet a valóságalapja, mint Rose nyakékét megtalálni a Titanic roncsai között.

A szakma sokkal inkább úgy véli, hogy a gondot a hátsó abroncsoknál kell keresni, és annál a jelenségnél, amelyről már a múltkor is írtunk néhány gondolatot. Eszerint az új hátsó Michelinek tapadása valami egészen bámulatos az idei, a GP24-es Ducatikon, viszont előfordul, hogy emiatt felborul a motor egyensúlya. Így bekövetkezhet az is, hogy az extrán tapadó hátsó abroncs egyszerűen eltolja a motor elejét a fékezési zónában. A felvételeket visszanézve hasonlóra gyanakodhatunk Bagnaia bukásánál is, a különbség csak annyi, hogy bár már valóban terhelte a motor elejét, az még szinte függőlegesen állt. Ennél jobban belemenni, és okoskodni viszont talán már felesleges, főleg akkor, amikor sem a mérnökök, sem maga a versenyző nem tudja a pontos választ.

Így az egyetlen gond a regnáló bajnoknak és a Ducati gyári csapatának tényleg csak az, hogy a következő hat hetet hiba nélkül kell abszolválniuk, ami viszont a fentiek alapjám nem egy egyszerű feladat. Persze lehet bízni az ellenfél elgyengülésében, és nem állítom azt sem, hogy Martín tévedhetetlen és tökéletes, mégis úgy gondolom, az idei szezonban egy teljesen más Jorge Martínt láthat a közönség, mint korábban.

Pedig nem vitás, hogy a hétvégén a spanyol motorosnak is bőven jutott a jóból. A főfutamot szinte végig kontrollálta, és talán már a markában érezte a győzelmi trófeát, amikor az utolsó körben Bastianinitől egy olyan szuperagresszív manővert láthattunk, amilyen még egy néhai Valentino Rossi – Sete Gibernau összecsapást is megszégyeníthet. Bastianini büntetlenségéről ugyan megoszlanak a vélemények, de sokan mégis úgy gondolták: a pályától nem messze éldegélő itáliai versenyzőnek járt ez a siker. Erre egzakt magyarázat persze nincs, a világrend viszont mégis megmaradt, mert mind a századik győzelmet, mind a konstruktőri világbajnoki címet egy gyári motor győzelmével ünnepelhették a bolognaiak.

Erre nincsenek szavak – Aleix Espargaró nem tudja elhinni, hogy nem vizsgálták Bastianini előzését

Ettől függetlenül valahol számomra is elfogadható Bastianini büntetlensége, mert azt talán Martín is érezte, hogy kicsit elaludt az utolsó körben, biztosra vette a győzelmet, és az adott kanyarban szélesebben fordult. Persze a pillanat hevessé tette, és a célvonalon áthaladva gigantikus lóf**zt mutatott mindenkinek, bár azt gondolom, hogy ez leginkább a csalódottságának szólt. A verseny után viszont elképesztő intelligenciáról tett tanúbizonyságot, és bár méltatlankodott, nem zúdította minden haragját a márkatársára, helyette rendkívül mérsékelten megrázta a fejét, és félre tette az ellenségeskedést.

Ez pedig mindenképp jót tesz a sportágnak egy ilyen tébolyult világban, és mindenképp jót tesz a rajongóknak is, akik kénytelenek elfogadni, hogy a háború nem menő, a gyűlöletkeltés meg pláne, így, ha harcra és utálatra vágynak, más sportág után kell nézniük. Ez pedig valahogy ettől szép, és ez által sportág is magasabb szintre lépett. Az, hogy a versenyzők képesek elfogadni, a pályán ugyan sok mindent lehet, viszont a kockás zászló után átveszi a helyét a tisztelet.

Bastianini szerint ő rendesen lezárta az ívet, Martín viszont úgy véli, márkatársa kilökte a pályáról

A Marc Márquez-csoda ez alkalommal elmaradt, amely betudható a „sima” körülményeknek, és annak, hogy a spanyol pilóta időmérője ismét nem sikerült valami fényesen. Vasárnap még így is jó volt egy lepattanóra, hiszen Bagnaia bukása után megcsípte a harmadik helyet.

Marc Márquez nem ért egyet a Bastianini-Martín-ügyben hozott döntéssel, ami ráadásul neki sem kedvez

A vasárnapi futamon az első ötben csak Ducati végzett, a legjobb nem bolognai eredményt pedig Maverick Viñales és az Aprilia szállította a hatodik hellyel. De talán ettől is nagyobb meglepetést jelentett az az égbekiáltó eredmény, hogy Fabio Quartararo a Yamahával hetedikként ért célba. Ezek után pedig úgy tűnik, hogy az iwatai gyárban mégiscsak találtak valamit, és nem kizárt, hogy a következő fordulók során láthatunk tőlük némi fejlődést. Az egészben talán az a legszürreálisabb, hogy pont most, amikor felcsillan a fény az alagút végén, a Yamaha elvileg egy V4-es blokk fejlesztésébe kezdett. Az ismét betegeskedő csapattárs, Álex Rins viszont sajnos kimaradt a jóból, és inkább pihenőre ítélték a szűnni nem akaró influenzája miatt. A két gyári Repsol Honda tizenegyedik, valamint tizenkettedik helye is szenzációsnak mondható, figyelembe véve az eddigi keserűségeket.

A gyári Honda a legjobb idei hétvégéjét hozta Misanóban, Mir először tudta „igazán nyomni”

A legnagyobb talányt most a KTM-ek okozták, mivel a gyártó két húzóversenyzője, Brad Binder és Pedro Acosta is elesett még a főfutam egy korai szakaszában. S hogy érezzék, nem szimplán két egyszerűsített verzióban létező versenyzőről van szó, az ő esetükben a bukások kiváltó oka talán még mindig inkább az, hogy egy jó eredmény reményében túlmotorozzák gépeiket, de mivel a fejlesztések messze nem járnak ott, ahová a két pilóta tenné őket, előbb-utóbb mindig bukás a vége. És még ha Bindernek el is tudják magyarázni, hogy most inkább engedje el ezt az egészet, a sikert idén többször megízlelő Acostának már kevésbé. Így amikor azt látjuk, hogy türelmesebbnek kellett volna lennie, végeredményben igazunk van, de azt is be kell látnunk, hogy soha nem fogunk egy MotoGP-pilóta elméjével gondolkodni, így érteni sem mindig fogjuk a miérteket.

A mezőny a hétvégén már Indonéziában randizik, így aki élőben akarja látni a küzdelmeket, alaposan aludja ki magát előre.

Így áll a MotoGP-tabella az Emilia-romagnai Nagydíj után