Ma 38 éves Jorge Lorenzo. A spanyol érdemeit és örökségét senki nem vitatja, a számok pedig magukért beszélnek. Tizennyolc szezon a gyorsaságimotoros-világbajnokság bármely kategóriájában, öt világbajnoki cím, hatvannyolc győzelem és összesen százötvenkét dobogós hely. Az alábbi cikkben röviden felidézzük a spanyol versenyző útját egy-egy izgalmasabb történettel megspékelve.
Jorge Lorenzo Guerrero 1987. május 4-én látta meg a napvilágot Palma de Mallorca városában. Édesapja Chicho Lorenzo, édesanyja María Guerrero.
Az első évek
A motorok világába már nagyon hamar belekóstolhatott, hiszen az első lépéseket, az alapokat, valamint a motorozás fortélyait apjától sajátíthatta el. Tehetsége már korán megmutatkozott, hiszen mindössze 16 évesen, 2002-ben debütálhatott a 125 köbcentis kategóriában. Érdekesség, hogy az első két hétvégét, valamint a Spanyol Nagydíj pénteki napját ki kellett ülnie, mivel nem érte el a minimum korhatárt. Első versenyét befejezte, a huszonkettedik helyen intette le a kockás zászló.
Ezekért azonban nagyon súlyos árat fizetett. Édesapja ugyanis egyáltalán nem volt szívbajos fiával kapcsolatban, és szovjet mintájú vasszigorral fegyelmezte. Lorenzo később elárulta, ezt a maximalista vonalat a későbbiekre is fenntartotta, sőt, ezt még fokozni is tudta. Ráadásul a családon belüli helyzettel is meg kellett harcolnia, miután az élet 10 évesen felfoghatatlanul nehéz feladat elé állította. Szülei elváltak, ezért a spanyolnak döntenie kellett, hogy kivel marad. Lorenzo édesapját választotta, mivel tisztában volt vele, hogy csak így válhat sikeres versenyzővé.
2003-ban pedig megszerezte első győzelmét is a Rio de Janeiró-i Nagydíjon. A szóban forgó futam rendkívül izgalmasan alakult, valamint a véghajrá is kifejezetten parázsra sikeredett. Az utolsó kör kezdetén mindössze a negyedik helyen haladt, és ekkor a külső íven előzésekbe kezdett. Először Dani Pedrosát, majd Casey Stonert és Alex de Angelist is levadászta, az utolsó kanyarokban pedig remekül zárta a réseket, és végül meg tudta nyerni a viadalt. Ezt még további három győzelem követte, hogy aztán 2005-re fellépjen a 250 köbcentis mezőnybe.
Lorenzo felidézte első világbajnoki futamgyőzelmét, amelyet óriási utolsó körrel szerzett meg
Ez az esztendő még viszonylag csendesen telt Lorenzo számára, bár hat dobogót fel tudott mutatni. 2006 és 2007 viszont már egyértelműen az ő évei voltak, hiszen mindkét szezon végén meg tudta nyerni a bajnokságot, valamint összesen tizenhét alkalommal zárt az első pozícióban. Második idénye különösen diadalittasra sikeredett, mivel egyértelműen ledominálta a teljes kiírást.
Édesapjával való viszonya azonban továbbromlott. Lorenzo mindössze 17 éves volt, amikor tőle is függetlenedett, és akkori menedzserének, Dani Amatriain barátjának lakására költözött. Ez apjának nem tetszett, és sokat veszekedett a menedzsmenttel. Erre természetesen a sajtó is ráugrott, a fiatalra pedig elképesztő nyomás hárult. A sárdobálás mélypontja a 2006-os Olasz Nagydíj volt, ahol a hétvége előtt Chicho leszögezte, amennyiben fia nyer, akkor az olyan, mintha egy drogosnak drogot adnának. A történések után Lorenzo évekig nem beszélt édesapjával, ez azonban mára már többé-kevésbé rendeződött.
Kegyetlen döntésekre kényszerítette gyerekként Lorenzót az apjával ápolt viharos kapcsolata
Berobbanás a Yamahával
2008-ra pedig felkerült a MotoGP-be, ahol kapásból Valentino Rossi mellett találhatta magát. Lorenzo valósággal berobbant a királykategória mezőnyébe. Már a szezonnyitó Katari Nagydíjon megszerezte a pole pozíciót, és a futamon is a második helyen ért célba. Első MotoGP-s győzelmére sem kellett sokat várni, ezt a Portugál Nagydíjon, az év harmadik hétvégéjén abszolválta. Ezt követően számos alkalommal bukott és több ízben meg is sérült, ezért hullámvölgybe került, ahonnan csupán dobogókkal tudott kikecmeregni, és végül a negyedik helyen zárt az összetettben. 2009-ben azonban már ott volt a szeren, és a bukások, valamint komplikációk ellenére sorozatban szállította a pódiumos helyezéseket. Világbajnoki álmainak a Nicky Haydennel történt ausztráliai baleset után mondhatott búcsút. De, amiről 2009-ben le kellett mondania, az egy évvel később elérkezett…
2010-re maradt a Yamahánál, és bár sérülés miatt ki kellett hagynia a szezon előtti teszteket, az első hétvégéken elindult. Rossi mugellói lábtörése után egyértelmű favoritként emelkedett ki a mezőnyből, és ezzel élni is tudott. Két kivétellel minden versenyen az első háromban ért célba. Ez évi bajnoki címe arról is emlékezetessé vált, hogy nem mindennapi formáját válaszotta ünnepléseinek. Elment úszni, de holdjáróvá is vált. Címet azonban nem tudott védeni, hiszen a 2011-es Stonerre nem volt ellenszer, Lorenzónak inkább az elemekkel kellett megküzdenie. A spanyol egy bukás következtében elvesztette egyik ujjának végét, és azonnal meg kellett műteni, hogy megmentsék a sérült testrészt. Az operáció végül sikeres volt.
2012-ben azonban visszatért – ráadásul nem is akárhogy! Két kivétellel az összes versenyt befejezte. Azokon a nagydíjakon, ahol meglátta a kockás zászlót, az első két hely valamelyikén végzett. Folyamatosan építette ki előnyét az egyéni összetettben, ez végül „csak” 18 pontra nőtt, köszönhetően annak, hogy egyrészt Pedrosa is kimagasló idényt futott, másrészt Stoner a szezon derekán megsérült. 2013-ban mindössze 4 egységgel kapott ki Marc Márqueztől – és ezt akár a sachsenringi hiányzásának is be lehetett tudni. 2014 viszont csapnivalóan kezdődött, nem jöttek az eredmények. A szezon első felében mindössze három dobogót tudott felmutatni, és tetemes hátrányba került Márquezzel szemben. Huszáros hajrájának köszönhetően a második helyre is lett volna esélye, de a valenciai kiesése miatt ez végül a bronzérembe csapott át.
A 2015-ös szezon bár nem róla szólt, de mégis ő szolgáltatta a végső csattanót. Mindvégig árnyékban maradt, meghúzódott a botrányok perifériáján, és a Rossi–Márquez-csörte farvizén felevezve újabb világbajnoki skalpot gyűjtött be. Hétszer diadalmaskodott, és további hat alkalommal zárt a dobogó valamelyik fokán. A végső elszámoláskor végül 5 ponttal tudott többet szerezni, mint csapattársa.
Út a MotoGP legnagyobb botrányához: 10 éve ütközött meg először Rossi és Marc Márquez
Lorenzo egyébként ezt a sikert egy nem mindennapi tárgynak köszönheti, legalábbis a saját elmondása szerint. Ez a krioszauna, melyet a jégfürdő alternatívájának is lehet nevezni. Elárulta, ezt teljes titokban csinálta. A harmadik királykategóriás világbajnoki címének azonban az árnyoldalait is megtapasztalhatta. Beszámolói szerint a valenciai versenyt követően a szurkolók elég nagy hányada őt és Márquezt is kifütyülte, mivel a drukkerek nagy részének szíve Rossiért dobogott. Nemcsak őt, hanem családtagjait is becsmérelték, ráadásul ekkor ők is a helyszínen tartózkodtak.
Lorenzo felidézte, mekkora gyűlöletet kapott saját honfitársitól a botrányos szezon végén
A 2016-os évad volt az utolsó a Yamahával. Márquezzel szemben alulmaradt, és végül négy győzelemmel a tabella harmadik helyen végzett.
Átigazolások és egy méltatlan lezárás
2017-re viszont váltott, és átigazolt a Ducatihoz. Ezzel egy újabb álom vált valóra, ugyanis nagyon szeretett volna együtt dolgozni Gigi Dall’Ignával, a Ducati versenyrészlegének általános igazgatójával. Első évében egyáltalán nem találta a közös hangot a bolognaiakkal, és siker nélkül a bajnokság hetedik pozíciójában zárt. Bár 2018 már sokkal jobban alakult, ugyanis háromszor elsőként intette le a kockás zászló, Lorenzo feje felett mégis elkezdtek gyűlni a sötét fellegek. A szezon derekán újabb súlyos sérülést szenvedett, aminek következtében több futamot is kihagyott a véghajrában, melyet végül a kilencedik helyen fejezett be.
Egykori menedzsere elárulta, a Honda helyett más csapatot nézett ki Lorenzónak
2019-re átigazolt a Hondához, Márquez csapattársának. Érdekesség, hogy Lorenzo miután dobbantott a Ducatitól (ennek okát a márka hezitálásában, a több szálon futó tárgyalásokban és a csillagok szerencsétlen alakulásában kell keresni), az eredeti tervek szerint a hangvillásokhoz tért volna vissza. Ez ügyben viszont a spanyol hajthatatlan volt, és kitartott elvei mellett, bár erre később ráfizetett. Lorenzo látványosan kínlódott a konstrukcióval, még az első tízben sem tudott végezni. Erre rájött egy újabb óriási balesete Assenben, ahol két csigolyáját is eltörte. Ez volt az a bukás, amelyet követően Lorenzo ráeszmélt, hogy a tűzzel játszik, és ha ezt így folytatja, könnyen maradandó károsodást szenvedhet. Ezért 2019 októberében bejelentette visszavonulását. Öröksége természetesen nem múlt el nyomtalanul, hiszen 2022-ben a spanyol pilótát is beválasztották a Hírességek Csarnokába.
A versenyzéstől azóta sem szakadt el teljesen. 2022 és 2024 között több olasz sorozatban is megfordult, valamint 2023-ban teljes szezont teljesített a Forma–1 betétsorozataként futó Porsche Szuperkupában. 2022 óta pedig a spanyol DAZN munkáját is segíti, és szakkommentátorként tevékenykedik a MotoGP hétvégéin.
2⃣9⃣7⃣ Grand Prix starts
1⃣5⃣2⃣ podiums
6⃣9⃣ pole positions
6⃣8⃣ victories
5⃣ World Championships @lorenzo99, officially a #MotoGP Legend 🏅 pic.twitter.com/VVdiAWwNCZ— MotoGP™🏁 (@MotoGP) April 30, 2022