Marc Márquez hat év után visszatért a MotoGP csúcsára, amivel egy hosszú és olykor gyötrelmes utat zárt le a lehető legszebb befejezéssel. Az alábbiakban felidézzük az elmúlt éveket, amikor az immáron kilencszeres világbajnok fejében a visszavonulás is komolyan megfordult, ám ehelyett végül a sporttörténelem egyik, ha nem a legnagyobb visszatérését mutatta be, és erről az ellenfelek is ódákat zengtek.
„Természetesen elgondolkodtam a visszavonuláson, és külön-külön Joséval [José Luis Martínez, barátja és asszisztense – a szerk.] és édesapámmal is beszéltem róla… Ez az a pont, amikor felteszem a kérdést, hogy megéri? Van elég pénzem a megélhetéshez, elértem, amit elértem, úgyhogy mondhatnám, hogy »abbahagyom, és ennyi volt«. Mármint erre a szenvedésre nincs… erre nincs szükség.”
Ezzel a megszólalással indult a Marc Márquezről forgatott, 2023 februárjában megjelent, ’ALL IN’ című dokumentumsorozat. A spanyol versenyzőn látszott, hogy nagyon nehéz időszakon megy át: annyira küszködött az érzelmeivel, hogy az első mondat után több mint 40 másodpercig lényegében nem tudott megszólalni. Ezek a szavak 2022. május 18-án hangzottak el, akkor, amikor valóban egyetlen lépésre volt pályafutásának befejezésétől.
A spanyol versenyző később azt is bevallotta, hogy egy ponton közölte apjával, szögre akasztja a bukósisakot, ám Julià Márquez próbálta lebeszélni róla. Ebben a pillanatban aligha gondolta volna, hogy mintegy három és fél évvel később világbajnoki címet ünnepelhet, méghozzá hasonlóan domináns módon, mint legutóbb, amikor megállíthatatlannak tűnt.
Visszatérés teljesítve: Bagnaia nyerte a Japán Nagydíjat, de Marc Márquez kilencszeres világbajnok
Japánban azonban nemcsak bajnokavatás történt, hanem annál is több: Marc Márquez ugyanis egy ötévesnél is hosszabb, gyötrelmekkel, fizikai és mentális nehézségekkel teli utat zárt le, méghozzá a lehető legszebb módon. Az alábbiakban ezt az időszakot idézzük fel, amelynek során néhány nagyon nehéz döntést is meg kellett hoznia.
A sérülés és egy katasztrofális döntés
Márquez úgy várta a 2020-as idényt, hogy uralta a MotoGP-t, hiszen első hét szezonjából hatot megnyert. 2019-ben bizonyos szempontból minden addiginál jobban dominált, és zsinórban negyedszer is felért a csúcsra. „Négy egymást követő bajnoki cím után jártunk, és az ember legyőzhetetlennek érzi magát, úgy gondolja, hogy semmi [rossz] nem történhet” – nyilatkozta a MotoGP nemrég közzétett videójában.
Hogy mi lett volna, ha a világot nem rengeti meg a koronavírus-járvány, és nem kell egészen júliusig várni a szezonnyitóra, azt már soha nem tudjuk meg, mindenesetre Márquez pályafutása jó eséllyel egészen másképpen alakult volna. Így viszont a július 19-i jerezi idénynyitón megtörtént a baj: a címvédő egy korábbi hibája után igyekezett visszazárkózni, amikor a 3-as kanyarban látványos highside-ot produkált.
Persze a spanyol pilótának már korábban is voltak nagy balesetei, ezúttal sem maga az esés volt a gond, hanem az, hogy a motor utána eltalálta a jobb karját. „Emlékszem, hogy felkeltem, és a karom… éreztem, hogy nincs rendben” – idézte fel a dokumentumsorozatban. Később látszott is rajta, hogy nagy fájdalmakkal küszködik.
Méghozzá nem véletlenül, hiszen kiderült, hogy jobb felkarja eltört, és műtétre van szükség. Két nappal később meg is operálták, és Márquez megkezdhette volna a rehabilitációt. Ehelyett viszont szörnyű döntést hozott, hiszen elhatározta, hogy elindul az azon a héten esedékes Andalúz Nagydíjon. Korábban hozzászokott, hogy a nagy baleseteit is „kihordta lábon”, és ez idáig egyetlen királykategóriás futamot sem kellett kihagynia, ám ezúttal a teste legyőzte őt.
Csütörtökön, miután az orvosi vizsgálaton alkalmasnak találták a versenyzésre, még fekvőtámaszokat is nyomott, hogy ezt demonstrálja. Aztán viszont, bár a szabadedzéseken nem volt kifejezetten lassú, de a könyöke megdagadt, és elmondása szerint talán el is tört volna, ha folytatja a hétvégét, ezért szombaton visszalépett. Hogy miért erőltette a versenyzést? Nos, szerinte az előző években szerzett „extra magabiztosság” volt az oka, és emiatt vállalja is a felelősséget.
„Az elmúlt két év nem az esés, hanem a Jerezben meghozott miatt alakult így – fogalmazott 2022-ben. – Az én döntésem és az én hibám volt. Számomra nem probléma ezt beismerni. Versenyzői, gyilkos, győztes mentalitással rendelkezem. »Nem foglalkozom a karommal, versenyezni akarok, és nyerni szeretnék idén.«”
Rossit is felülmúlhatta volna, de hőssé válás helyett minden összedőlt – 30 éves Marc Márquez
Alighanem ez is hozzájárult ahhoz, ami nem sokkal később következett. Márquez augusztus elején már otthon lábadozott, amikor elkezdett feszegetni egy ablakot. Aztán egyszer csak érzett egy reccsenést, majd látott egy dudort sérült karján, ráadásul szédülni kezdett. Azonnal kórházba vitték, ahol kiderült, hogy a korábbi műtét során belehelyezett fémimplantátum eltört. Ennek következtében ezt ki kellett cserélni, amihez természetesen újabb beavatkozásra volt szükség.
Itt azonban még nem volt vége az az évi kálváriának: decemberben egy újabb, az eddigieknél is komolyabb beavatkozást végeztek el rajta, miután a vizsgálatok kimutatták, hogy egy fertőzés miatt a törött csontja nem forrt össze. A probléma kezeléséhez a csípőcsontjából ültettek át egy darabot. Mindez tovább késleltette az akkori nyolcszoros világbajnok visszatérését.
Jöttek a győzelmek, de valami nem volt rendben
Márquez a 2021-es első két fordulót is kihagyta, és csak a portimãói hétvégén állt ismét rajthoz, közel egy év után. Teljesítményén látszott, hogy nem a régi, hiszen az első öt időmérőjéből kétszer hatodikként zárt, háromszor pedig az első tízből is kiszorult. Ami a futamokat illeti, a Portugál és a Spanyol Nagydíjon hetedik, illetve kilencedik lett, majd háromszor egymás után bukott.
Aztán jött a Sachsenring, ahol minden kategóriát figyelembe véve tíz egymást követő győzelemnél tartott, vagyis a MotoGP-ben veretlen volt ezen a helyszínen. A kvalifikáción ugyan csak ötödik lett, de másnap már a 2. körben átvette a vezetést. Bár a hajrában Miguel Oliveira elkezdett közeledni rá, de nem tudta utolérni, így Márquez 581 nap, vagy ha úgy tetszik, 83 hét után nyert ismét futamot.
„Nehéz időszak volt, tudom, hogy ti is nehezen éltétek meg – jelentette ki a gyári Honda csapattagjainak az ünneplés során. – Ha azonban tovább dolgozunk, csak el kell hinnünk, és… A portimãói [forduló] előtt megírtam [Tetsuhiro] Kuwata-sannak [a HRC általános igazgatójának], hogy visszatérünk a csúcsra. Ez az első lépés. Itt nem akarok megállni. Tisztában vagyok vele, hogy nehéz helyzetben vagyunk, ám a Hondával, a HRC-vel, illetve ezekkel az emberekkel közösen újra el fogjuk érni a csúcsot, vagyis a bajnoki címet.”
Úgy tűnt tehát, hogy Márquez jó úton halad afelé, hogy tartósan visszatérjen az élmezőnybe. Olyannyira, hogy később másik kedvenc pályáján, Austinban is diadalmaskodott, majd a második misanói viadalt is megnyerte, és 142 pontjával messze ő lett a Honda legeredményesebb versenyzője. Azonban a helyzet valójában távolról sem volt ideális.
„A legnehezebb a 2021-es visszatérésem volt – emlékezett vissza a közelmúltban. – Ismét elkezdtem motorozni, és nem éreztem jól magam. A testem furcsa volt, nem mentem jól, és furcsának éreztem a karomat. Aztán rájöttem, hogy ezt a karom forgatása okozza. Úgy éreztem, hogy a karom egy bizonyos pozícióban van, majd egy másikban. Egész nap nagy fájdalmat éreztem. Ez volt a legnehezebb pillanat, és nem volt motivációm folytatni.”
Az idény végén ráadásul ismét jött a sérülés, ugyanis október végén motokrosszozás közben elesett, és kettős látás alakult ki nála. Nem először, hiszen tíz évvel korábban ugyanezen ment el a Moto2-es bajnoki esélye, ráadásul akkor műteni is kellett. Ez utóbbira most nem volt szükség, de az utolsó két fordulóról hiányzott, a téli felkészülése pedig megint nem alakult ideálisan.
Egy újabb műtét jelentette az egyetlen esélyt
Márquez a 2022-es előszezoni tesztekre azért felépült, és az idény biztatóan kezdődött számára. Katarban a harmadik helyet szerezte meg az időmérőn, majd ötödikként intették le. „Megőriztem a méltóságomat, és nem szenvedtem túlságosan – fogalmazott a dokumentumsorozatban. – Boldogan értem célba. »Ez lesz az az év, harcolni akarok a világbajnoki címért.«”
Ezután a MotoGP történetében először Mandalikára látogatott a mezőny, ahol a gyári Honda pilótája már csak tizenötödik lett a kvalifikáción. Másnapra viszont ez irrelevánssá vált, miután a bemelegítés során iszonyatos highside-ot produkált, annak ellenére, hogy elmondása alapján nem a határon ment. A hatalmas becsapódás ellenére felállt, majd miután meglátogatta az orvosi központot, ismét előjött belőle a túlzott pilótaösztön, és versenyezni akart. Ekkor lépett közbe öccse, Álex Márquez.
„Láttam, hogy beütötte a fejét – mondta. – Ismerem őt, és pontosan tudtam, hol verte be. Mondtam [magamban], hogy »nem, ez rossz érzést kelt bennem«. A bemelegítés után azt feltételeztem, hogy nem fog versenyezni. Ott voltam a szobájában, és emlékszem, hogy Santi [Hernández, Marc Márquez versenymérnöke] bejött. [Mondta, hogy] »minden készen áll«, mert ez a munkája. Én viszont abban a pillanatban arra gondoltam, hogy »nem«. Szembeszálltam vele, és mondtam neki, hogy »figyelj, Marc, ne versenyezz! Sok futamot rendeznek, de csak egy életed van, és ma hibát követnél el [az indulással].« Közvetlenül utána úgy tűnt, hogy nem szeretne versenyezni, de szüksége volt valakire, aki lenyugtatja, és közli vele, hogy »nem kell elindulnod«.”
Nem sokkal később az idősebbik Márquez rosszabbul lett, ami végleg lezárta ezt a kérdést. Mint kiderült, ismét előjött nála a kettős látás. A dokumentumsorozatban el is magyarázta, hogy ha ilyenkor eltakarja az egyik szemét, a másikkal tökéletesen lát, ám ha mindkettőt használja, mindenből kettőt érzékel. Szerencsére műteni ezúttal sem kellett, de az indonéziai futam mellett az Argentin Nagydíj teljes hétvégéjét is ki kellett hagynia.
Austinban aztán visszatért, ám kínzó fejfájással küszködött, és csak kilencedik lett az időmérőn. A rajtnál pedig végleg elveszítette az esélyét a dobogóra, ugyanis egy „emberi hiba” miatt egészen az utolsó helyig esett vissza. Hogy mennyire érzi ezt a pályát, azt jól mutatja, hogy végül hatodikként ért célba, utána pedig kijelentette, hogy a rajtprobléma nélkül nyerhetett volna.
A Portugál Nagydíjon szintén hatodik lett, ám ennek már egészen más szájíze volt. Bár öccsével élvezetes csatát vívott, és 2 századdal sikerült őt megvernie, de érezte, hogy ez nem az igazi. „Kijelenthetem, hogy a karom lelassított” – vélekedett, majd hosszabban is kifejtette állapotával kapcsolatos aggályait.
„Egy év után százszázalékosan fel kellett volna épülnöm – mondta. – Egy intenzívebb dinamikán volt a fókusz, és rosszabb lett. Portimão nagyon keménynek bizonyult. A futamot követően teljesen kimerültnek éreztem magam, és arra gondoltam, hogy »semmi nem változott«. »Egyre jobb…« Nem, semmi nem változott. Az én karom, én pedig ezt érzem. És nem érzek különbséget.”
Jerezben stratégiát váltott: a pénteket lazábbra vette, aztán szombaton erősített, vasárnap pedig mindent beleadott. Ez az időmérőn ötödik, a futamon negyedik helyet eredményezett, ami első hallásra jól hangzik, de Márquez egyrészt nem ilyen pozíciókért akart küzdeni, másrészt érezte, hogy hiába tett bele apait-anyait, a karja nem tudta teljesíteni, amit „kért”.
Ekkor határozta el, hogy ez így nem mehet tovább, és felhívott egy Amerikában dolgozó spanyol orvost, dr. Joaquín Sánchezt, aki ismerte az esetét. Elmondta neki, hogy fékezés közben nem tudja kinyújtani, nem tudja egyenesen tartani a karját, így a kanyarbejárat utolsó fázisát nem képes jól megcsinálni. A professzor tudta a megoldást a problémára: csontmetszés, vagyis egy műtét során eltörik a csontját, hogy aztán megfelelő szögbe állítsák, illetve stabilizálják.
Mindez elsőre félelmetesnek hangzik, de Márquez később úgy fogalmazott, hogy ez „nem az utolsó lövésem volt, hanem az egyetlen”, mivel másképp nem látta indokoltnak a versenyzést. „Szükségem volt a műtétre – hangsúlyozta. – Máskülönben nem lett volna értelme folytatni a versenyzést, mert nem tudtam száz százalékot beleadni. Vagy ez, vagy a visszavonulás volt [járható út].”
Részletesen beszámolt a sorsdöntő műtétről a Marc Márquez karrierjét megmentő sebész
Végül a gyári Honda csapatfőnökével, Alberto Puigdzsal együtt úgy döntöttek, hogy a mugellói forduló utáni csütörtökön kerül sor a beavatkozásra, hogy az idény utolsó futamaira visszatérjen, télen pedig már zavartalan legyen a felkészülése. Ezt a Le Mans-i verseny után közölte a csapattagokkal, akik közül néhányat igencsak megrémített: ők már akkor is ott voltak, amikor Casey Stoner tíz évvel korábban egy hasonló módon összehívott megbeszélésen bejelentette a visszavonulását. Az Olasz Nagydíj előtt pedig a világ is megtudhatta, mire készül Márquez.
„Ahogyan Alberto is mondta, jövő csütörtökön negyedszer is megműtik a felkarcsontomat – jelentette ki egy érzelmes sajtótájékoztatón. – Így nem folytathatom. Túlságosan fájdalmas számomra ahhoz, hogy élvezzem a motorozást. A fájdalom túlnőtte a versenyzés élményét. Emiatt döntöttünk úgy, hogy felfüggesztjük ezt a szezont, megoperáltatom magam, majd tovább hajtunk. Sok áldozatot kell hozni, de biztos vagyok benne, hogy innentől kezdve látni fogjuk a fejlődést.”
Márquez tizedik lett a futamon, majd csapata tapssal fogadta, amikor a leintés után visszahajtott a bokszba. A hosszú út és a műtét előtt viszont még meglátogatta családját, és többek között az azóta elhunyt nagyapjával is találkozott. Ő közölte unokájával, hogy látta rajta a gondokat, és kifejezte abbeli véleményét, hogy szerinte nem kellene folytatnia a karrierjét.
„A nagyapám volt az egyetlen, aki ennyire egyenesen megmondta nekem – mondta a spanyol motoros. – Meglátogattam, és közölte, hogy »hagyd abba, kölyök, hagyd abba! Egyszerűen hagyj fel a motorozással, már annyira sokszor nyertél. Mindent megtettél, amit meg kellett tenned.« Mire én: »Igen, de szerintem ennél is többet el tudok érni.«”
Márquez megígérte az akkor 91 éves nagypapájának, hogy ha minden jól alakul, akkor folytatja pályafutását, ha viszont nem, akkor hallgat rá. Ramón Márquez azzal érvelt, hogy Marcnak anyagi gondjai nem lesznek, visszavonulása után pedig kereshet egy másik munkát, és nyugodt életet élhet. Az érintett azonban már döntött.
A következő héten el is utazott a New York állambeli Rochesterbe, hogy műtéti úton helyreállítsák a 34 fokos eltérést a karjában. Dr. Sánchez még a beavatkozás előtt azzal biztatta, hogy jó érzései vannak, pedig ezt nem mindig mondhatja el előzetesen. Június 2-án le is zajlott a három órán át tartó operáció, méghozzá sikerrel.
Márquez bő három hónapot hagyott ki, de mivel úgy időzítettek, hogy ebbe a nyári szünet is beleesett, mindössze hat hétvégéről hiányzott. Illetve ez így nem pontos: hat hétvégén át nem versenyzett, de az Osztrák Nagydíjon jelen volt, hogy ezzel is motiválja a Hondát. Az ötrészes dokumentumsorozat negyedik részének végén pedig elmondta, innentől kezdve bízik a pozitív fejleményekben.
¡Día de visita en Austria! Muy contento por reencontrarme con todo mi equipo! 😁
Very happy to visit my team at the #AustrianGP 🫶🏽@HRC_MotoGP @box_repsol#MotoGP pic.twitter.com/3RCEnTTCLP— Marc Márquez (@marcmarquez93) August 18, 2022
„Nehéz év volt, de nem szeretném, hogy ennyire nehéz legyen az életem – fogalmazott. – Az én életem a versenyekről, a jó eredményekről, a boldogságról és a mosolyokról szól, idén pedig hiányoztak a mosolyok. Azt akarom, hogy az ötödik rész felvillanyozza az embereket, mondván, »a fenébe is, visszatér«.”
Pole pozícióval és dobogóval tért vissza
„Tudom, hogy a karom nem lesz újra normális állapotban, mint a másik – szögezte le Márquez a fájó tényt. – Négyszer műtötték meg ugyanazt a testrészemet, [szóval] ez lehetetlen. A karom soha nem lesz újra teljesen normális. Még mindig van némi kétség. Nagyszerűen érzem magam, de továbbra sem tettem próbára az erőmet, nem állítottam kihívás elé a karomat.”
Mindezt akkor mondta, amikor műtétje óta először ült motorra egy alcañizi teszt keretében. Persze nem MotoGP-gépre, hiszen a sérült versenyzők visszatérését segítő szabályt csak idén vezették be, de arra így is tökéletes volt ez az alkalom, hogy próbára tegye karját. Hogy nem volt tökéletes állapotban, azt jelezte, hogy a válla „égett”, miután leszállt a motorról.
Mindez azonban nem gátolta meg a misanói indulásban. Mármint nem a futamhétvége, hanem a másnapi teszt tekintetében, amelyen immáron saját munkaeszközén próbálhatta ki magát. Két héttel később pedig már éles körülmények között kellett helytállnia egy számára kedvező pályán az Aragóniai Nagydíjon, amelynek időmérőjén a tizenharmadik helyet szerezte meg. A futam viszont álomszerűen indult.
„Mondtam nekik, hogy »ha látok helyet az első kanyarban, akkor a külső ívet fogom megreszkírozni« – jelentette ki a verseny után. – Hogy miért a külsőt? Mert akkor senkit nem veszélyeztetek. Amikor az ember sérülésből tér vissza, nem ő irányít. Nem érzi teljesen a motort, nincs meg az a kontroll, mint korábban. Ezért mentem a külső ívre az aragóniai első kanyarban, és tökéletesen működött.”
Az álom azonban hamar rémálommá vált, ugyanis Fabio Quartararo a 3-as kanyarban hátulról nekiment. A 7-esben aztán a Honda lelassult, az egyenesben pedig összeért Takaaki Nakagamival, aki borzasztóan veszélyes módon elesett, de szerencsére mindenki kikerülte. Ami Márquezt illeti, bár talpon maradt, de a kör végén behajtott a bokszba. Az akkor nyolcszoros világbajnok dühösen vette tudomásul a történteket, mert úgy érezte, hogy már a visszatérése utáni első viadalon jól szerepelhetett volna.
Ezt követően jött a tengerentúli túra, kezdve a motegi fordulóval, ahol Márquez addig a pontig az utolsó pole pozícióját szerezte 2019-ben. Valahol sorsszerű, hogy az esős időmérőn ő bizonyult a leggyorsabbnak, így 1071 nap után ugyanezen a helyszínen rajtolhatott ismét az élről. „Ez egyfajta jutalom, és mondhatja, hogy »hé, működik a dolog, jó döntést hoztam« – lelkendezett Puig. – Ez mindenkit felvillanyozott, különösen őt. Mi is éreztük az örömét, mintha csak azt mondta volna, hogy »megérte«.”
A Japán Nagydíjon negyedikként ért célba, Buriramban pedig ötödik lett, ami kifejezetten biztatónak tűnt. Ekkor jött Phillip Island, ahol 2010 óta mindig dobogóra állt, amikor célba ért, a MotoGP-re vonatkozóan pedig úgy is igaz a mondat, hogy kivétel nélkül győzött, amikor meglátta a kockás zászlót. Éppen ezért ekkor készült az igazán nagy dobásra.
„Mindig is Ausztrália járt a fejemben – árulta el. – A sajtónak nem mondtam el, de a csapatnak igen, hogy »dobogóra akarok állni«. Ezzel a mentalitással kezdtem meg a hétvégét. A futamot pedig a legjobb tudásom szerint menedzseltem, miközben a pódiumra gondoltam, nem a győzelemre. Megpróbáltam nyerni, de egyszerűen nem sikerült. Az elsődleges célom viszont a dobogó volt.”
Márquez a második helyről indult, és a hajrában ő is része volt a győzelemért folyó emlékezetes csatának. A befutó annyira szoros volt, hogy az első hét helyezettet kevesebb mint 1 másodperc választotta el, és a vetélytársak közül csak Álex Rinsszel szemben maradt alul. Ezzel megszerezte századik királykategóriás dobogóját, minden géposztályt figyelembe véve pedig már 139-nél járt, amivel egyenlített legendás honfitársával, Ángel Nietóval szemben, és már csak Dani Pedrosa, valamint Jorge Lorenzo volt előtte. Akkor azonban alighanem a legkevésbé ez számított neki.
„Ezt a dobogót ünnepeltem meg a legjobban valaha, és a csapatot is erre kértem – mondta. – A sok rossz hír, a műtét, a fájdalom és a többi után, amikor jön egy jó hír, akkor ünnepelni kell. Az ember nem tudja, mikor fog ez megismétlődni. Csak a csapat és a családom tudja, hogy milyen szenvedésen mentünk keresztül. Szóval amikor valami jó történik, még ha nem is a legjobb, hiszen az nyilvánvalóan a győzelem, azt meg kell ünnepelni. Ez feltüzeli az embert.”
Az idény utolsó két futamán előbb Sepangban hetedik lett, majd Valenciában bukott. Ettől függetlenül optimistán tekinthetett a jövőbe, és úgy tűnhetett, hogy végre véget ér a kálváriája. „Ha megkérdezitek, hogy »mit várhatunk Marc Márqueztől?«, [azt válaszolom, hogy] mindent – fogalmazott a dokumentumsorozat utolsó részének végén. – Mindent bele fogok adni a cél érdekében. Marc vagyok, és a győzelemért versenyzem.”
Újabb nehéz döntést kellett meghoznia
A 2022-es szezon nem csak a műtét és a felépülés miatt volt vízválasztó Márquez számára. Még az év elején úgy döntött, hogy Madridba költözik, ahol egy orvosi csapattal együtt dolgozott a rehabilitációján. Igaz, a családjából azért nem mindenkit kellett nélkülöznie, hiszen Álex Márquez jó testvérként vele tartott, hogy támaszt nyújtson neki.
Mintegy fél évvel később, nyár végén a két fivér bejelentette, hogy szakít közös menedzserükkel, Emilio Alzamorával. A 125 köbcentiméteres géposztály 1999-es bajnoka már fiatalon segítette az idősebbik fivér pályafutását, majd együttműködésük egyre szorosabbá vált, hogy aztán az öcs is csatlakozzon hozzá. Ezzel tehát egy hosszú korszak zárult le.
„Nem egyik napról a másikra történt – magyarázta Marc Márquez. – Néhány éve már éreztük, hogy valami hiányzik. Amikor pedig valami hiányzik, amikor a szerelem elmúlik, elkezdünk apróságokon vitatkozni. Aztán a vitából gyanakvás lesz, majd ez később félreértésekhez vezet. Mindez felhalmozódik, egészen addig, amíg az ember fel nem teszi magának a kérdést, hogy »mit szeretnék a sportolói pályafutásomtól? Újra nyerni akarok.« Ehhez pedig nyugodt környezetre van szükség.”
Hoy cumple años el Campeón del Mundo de 125cc y descubridor de @MarcMarquez93 Emilio Alzamora. ¡Felicidades! 🙂 pic.twitter.com/fLYO798gD7
— Box_Repsol (@box_repsol) May 22, 2014
Ami pedig szigorúan a pályán zajló történéseket illeti, bár úgy tűnt, hogy a spanyol pilóta egészségügyi szempontból újra a régi vagy szinte a régi lesz, a Honda eközben egyre lejjebb csúszott. Sokatmondó, hogy 2021 után 2022-ben is ő gyűjtötte a legtöbb pontot a márka képviselői közül, miközben a futamok 40 százalékáról hiányzott.
Márquez látta, hogy ebből a szempontból távolról sem ideális a helyzet, és a maga eszközeivel igyekezett nyomást helyezni a vezérkarra. „Ránézek a főnökre, és a következőt mondom neki: »Látod ezt? – mutatott a jobb karján lévő legfrissebb hegre még a visszatérése előtt. –Ez nem szórakozásból keletkezett, hanem a győzelem érdekében. Veletek szeretnék visszajutni a csúcsra, de ha veletek nem jön össze, akkor találok más utat.«”
A cerverai születésű versenyző aztán Valenciában kapott némi ízelítőt mindabból, amivel 2023-ban sokszor találkozott: annyira erőltette a gyenge RC213V-n, hogy a negyedik helyről elesett. „A Hondánál javítanunk kell a motoron – szögezte le Puig. – Jelenleg messze vagyunk a célunktól. Nem kell radikálisan változtatnunk a motoron, de szintet kell lépni vele, hogy lehetővé tegye számára… A lemaradás ugyanis meglehetősen nagy.”
Márquez úgy várta a 2023-as idényt, hogy évek óta először volt túl zavartalan holtszezonon. A szezonnyitó Portugál Nagydíjon aztán rögtön robbantott, és az időmérőn megszerezte a pole pozíciót, ami úgy is bravúrnak számított, hogy ehhez Enea Bastianini szélárnyéka is kellett. A debütáló sprinten aztán harmadik lett, de ekkor már nem volt felhőtlen az öröm. Egy észre nem vett mikrofonnak köszönhetően a ’There Can Be Only One’ című, a szezont feldolgozó sorozatban hallható, ahogyan elmondja csapatának, ugyanaz történik, mint az előző esztendőben, vagyis az első kerék nem megfelelően viselkedik a féktáv alatt.
A főfutam pedig katasztrofálisan alakult. Márquez az élmezőnyben csatázott, amikor egy elmért féktáv során eltalálta Jorge Martín Ducatiját, majd irányíthatatlanná vált motorja beleszállt Miguel Oliveira Apriliájába. A baleset következtében mindketten megsérültek: a spanyol versenyzőnek eltört a jobb hüvelykujja, ráadásul az Argentin Nagydíjra dupla hosszú körös büntetést kapott. Más kérdés, hogy ezt nem kellett letöltenie, mert kihagyta a hétvégét, ahogyan Austinban és Jerezben sem állt rajthoz.
A Le Mans-i visszatérés viszont kifejezetten jól indult, hiszen az időmérőn csak Francesco Bagnaiától kapott ki. Vasárnap aztán még vezetett is, igaz, nem sokáig, majd Marco Bezzecchi még ki is terelte a bukótérbe. Ennek ellenére a hajrában Martínnal csatázott a harmadik pozícióért, egészen addig, amíg az utolsó előtti körben el nem esett. Az ok ismét ugyanaz: ehhez a tempóhoz túl nagy kockázatot kellett vállalnia, hogy kompenzálja a motor hiányosságait.
The best @marcmarquez93 we’ve seen in a long time was fighting for P2 with @88jorgemartin but he crashed out in the penultimate lap of the race! 💥 #FrenchGP 🇫🇷 pic.twitter.com/4EOCyjkj3s
— MotoGP™🏁 (@MotoGP) May 15, 2023
„Az a helyzet, hogy én egy győztes srác vagyok, és soha nem fog változni a mentalitásom – szögezte le a bokszban. – Azonban szükségem van eszközökre, mert ha nincsenek, akkor így fogom végezni. Ezt nem tudom irányítani. Amikor ott vagyok, nyerni akarok, és ezek a srácok nem jobbak nálam. Ha viszont nincsenek meg az eszközeim, látjátok, mi történik. Igen, egy-két körön át tudok varázsolni, de huszonhét körön keresztül nem.”
Hozzátette, ő késznek érzi magát, és szerinte a motor területén kell előrelépni. Mugellóban ez ismét bebizonyosodott, amikor megint elesett a főversenyen, és ekkor már a világ előtt sem tudta elrejteni frusztrációját: széttárt karokkal jelezte, hogy nem tud mit csinálni. Szintén erős jelzést küldött mind befelé, mind kifelé, amikor a Német Nagydíj második edzésén egy nagy mentés után nemes egyszerűséggel a középső ujját mutatta a motornak.
Ekkor még megúszta a bukást, később viszont már nem: először a tréning végén került a földre, motorja pedig eltalálta Johann Zarco Ducatiját, de szerencsére nem lett belőle sérülés. Szombaton aztán a szabadedzésen és az időmérőn összesen háromszor bukott, a pontot az i-re pedig a bemelegítésen elszenvedett highside-ja tette fel. Ez már Márqueznek is sok volt, és úgy döntött, nem indul el a főfutamon, mindezt a legsikeresebb pályáján. „Ez volt az a pont, amikor rájöttünk, hogy nehéz helyzetben vagyunk” – reflektált az eseményekre.
Ez a hétvége vízválasztónak bizonyult a Hondával való kapcsolata szempontjából. Már korábban is voltak olyan hangok, hogy a szezon végén esetleg távozhat legnagyobb sikereinek helyszínéről, és ezek a nyári szünet után egyre erősebbé váltak. Ráadásul a spanyol versenyző sem nyugtatta meg teljesen a kedélyeket, hiszen az erre vonatkozó kérdésekre rendre csak annyit válaszolt, hogy szerződése van 2024-re – ezt egyébként még 2020 elején, vagyis a sérülés előtt írták alá a felek.
Szeptember elején aztán megrendezték a misanói tesztet, és ilyenkor a gyártók már részben a következő évre készülnek a fejlesztésekkel. Ennélfogva Márquez és a Honda közös jövőjének szempontjából kulcsfontosságú volt, hogy a japánok mennyire tudják meggyőzni pilótájukat. Nos, ez nem annyira sikerült, hiszen miután leszállt a motorról, frusztráltnak és csalódottnak tűnt.
Ezután már nyíltan beszélt a távozás lehetőségéről, egészen konkrétan úgy fogalmazott, hogy A, B és C tervvel rendelkezik. Ezek közül az egyik nyilvánvalóan a maradás volt, a másik kettőt viszont csak találgathatta a közvélemény. Az esős Japán Nagydíj sajtótájékoztatóján aztán sokatmondó jelenetsor játszódott le, miután Márquez harmadikként ért célba. „Mondhatjuk, hogy a mai egy igazán romantikus dobogó volt, nagyszerű volt” – jelentette ki, majd elvigyorodott. A mellette ülő Martín szája szintén mosolyra görbült, Bagnaia pedig egy „viszlát, Honda” megjegyzést tett.
Az olasz motorosnak igaza lett: három nappal később hivatalossá vált, hogy Márquez tizenegy közös év után elhagyja az aszakaiakat. Ezzel kapcsolatban elárulta, hogy a szíve a maradást diktálta, hiszen az aranyszárnyas márka jelenti számára a komfortzónát, lévén mindenkit ismer, nem beszélve a fizetésről, amely akkoriban a mezőny legmagasabbjának számított. Az esze azonban azt súgta, ne úgy vonuljon vissza, hogy nem próbálta meg máshol.
Ekkor már az is egyértelműnek tűnt, hol folytatja, de csak további nyolc nap elteltével, az Indonéz Nagydíj sajtónapján jelentették be, hogy a Gresini lesz az új állomása. Mindez több szempontból is nagy áldozatot jelentett. Szakmailag ugyan jól hangzott, hogy felülhetett egy Ducatira, hiszen a mezőny legjobb motorjáról volt szó, de Márquez az olasz márka negyedik számú csapatánál versenyzett, amely rendre az előző évi Desmosedicit használta.
Emellett ott voltak a pénzügyi szempontok. Az már kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy az akkor 30 éves pilóta a Hondánál kapott fizetésének jelentős részéről lemondott, azt viszont csak idén árulta el, hogy teljesen ingyen versenyzett a Gresininél, még teljesítménybónuszt sem kapott. Persze azért így sem keresett rosszul, hiszen a szponzori bevételei megmaradtak, de meglehetősen ritka, hogy egy ekkora sportoló bevállaljon ilyesmit, és ez is jól jelzi Márquez elhivatottságát.
Rossitól és Lorenzótól a nagy visszatérésig – Marc Márquez és a Honda legszebb pillanatai
Persze az új fejezet megkezdése előtt le kellett zárni a régit. A bejelentéseket követő öt futamhétvégéből egyedül a thaiföldi főversenyen elért negyedik helyezést lehet megemlíteni pozitívumként. Valenciában viszont ismét harmadik helyet szerzett, még ha csak sprinten is, így az utolsó közös felvonás annak ellenére is viszonylag szépre sikeredett, hogy másnap a bajnoki címért harcoló Martín kiütötte őt. A búcsúestjén Márquez könnyek között köszönt el a csapattól, és kijelentette, ez „élete istállója”, amely örökre a szívében marad.
Pozitív választ kapott a kérdésre
Márquez tehát ott tartott, hogy maga mögött hagyta a több mint két éven át tartó kálváriáját a sérülés terén, majd feladta a sok szempontból kényelmes pozícióját a Hondánál, és egy szatellitcsapathoz igazolt. Hogy miért? Egyetlen kérdésre akart választ kapni, és azt is tudta, hogy ha ez a válasz nemleges, akkor tényleg nincs tovább, befejezi karrierjét.
Marc Márquez már bejelentette volna a visszavonulását, ha nem érezné sikeresnek a váltást
„Valami belül azt súgta, hogy »miért ne [folytassam], miért kellene abbahagynom?« – idézte fel. – Bizonyítani akartam magamnak, és választ akartam adni arra a kérdésre, hogy versenyképes vagyok-e. Ehhez pedig meg kellett találnom a mezőny legjobb motorját, amely a Ducati volt. Félretettem a kapcsolatokat, a pénzt, a történelmet, és azt mondtam magamnak, hogy »egyszerűen meg akarom válaszolni ezt a kérdést«. Az öcsémnek jó megjegyzései voltak, ami segített. Álex sokat segített benne, hogy meghozzam a döntést.”
Merthogy az ifjabbik Márquez már 2023-ban is az olasz istállónál versenyzett, így megoszthatta bátyjával a tapasztalatait. Az átigazolás után pedig már csak az volt a kérdés, hogy mihez kezd Marc Márquez egy egyéves Ducatin. Mivel a Honda lehetővé tette, hogy részt vegyen a valenciai teszten, ekkor próbálhatta ki először új motorját. Miután első etapját követően visszament a garázsba, emlékezetes módon eleresztett egy mosolyt, jelezve, hogy menni fog ez.
Persze a szezon tényleges kezdetéig semmi nem volt biztos, és csak találgatni lehetett. Egykori márkatársa, a Yamaha tesztpilótájaként tevékenykedő Cal Crutchlow például korábban odáig ment, hogy ha Márquez felül egy Ducatira, „a többieknek nem is kellene versenyezniük”. Az érintett viszont jóval óvatosabb volt, és az első versenyek előtt azt a célt fogalmazta meg, hogy a negyedik-ötödik helyért tudjon küzdeni.
Ez a szezonnyitón össze is jött, hiszen a katari sprinten az ötödik, míg a főfutamon negyedik lett. Portimãóban pedig már meglett a sprintdobogó, majd másnap a címvédő Bagnaiával harcolt – más kérdés, hogy az ötödik helyért. A csatának aztán az lett a vége, hogy mindketten elestek, de a spanyol motoros bizonyította, hogy jól áll a Ducatihoz történő alkalmazkodás terén.
Az austini fordulót sokan kíváncsian várták, hiszen Márquez majdnem annyira sikeres volt ezen a helyszínen, mint a Sachsenringen. Szombaton ismét összejött a második pozíció, vasárnap pedig egy ponton a vezetést is átvette. Azonban ez nem tartott sokáig, mert kisvártatva elesett, amiért egyébként a fékeket okolta. A tempója viszont ismét ígéretes volt.
Jerezben aztán ismét előrelépett, több szempontból is. Egyfelől egészen a végéig harcban volt a győzelemért, és kétszer is megtámadta Bagnaiát, ám a gyári Ducati pilótája visszaverte a kísérletet. Ellenfele pedig felülemelkedett korábbi énjén, és a portimãói esetből tanulva nem ment el a végsőkig a vezetés megszerzése érdekében, hanem megelégedett a második hellyel. Ezzel a Gresini színeiben először pezsgőzhetett, és bár nem nyert, a szurkolókkal való ünneplése, majd az emlékezetes tánca jelezte, hogy ennek is nagyon tud örülni.
Marc Márquez enjoyed himself on the podium at Jerez last year 😂🕺
🎥 @gresiniracing #MotoGP #SpanishGP pic.twitter.com/ramKLkhNyi
— Crash MotoGP (@crash_motogp) April 21, 2025
A következő futamokon viszont kiütköztek a 2023-as Ducatinak a 2024-essel szembeni korlátai. Márquez kétszer egymás után lemaradt a Q2-ről, és onnan kellett visszazárkóznia a pódiumra. Mugellóban pedig hiába tudott menni a gyári specifikációjú Desmosedicit hajtó versenyzőkkel, egyszerűen képtelen volt megtámadni őket.
Igaz, sokszor ő is hibázott, legyen szó futamról, időmérőről vagy edzésről. A Német Nagydíj hétvégéjén például péntek délután produkált látványos highside-ot, aminek következtében megsérült az ujja, és nem jutott be a Q2-be. A kvalifikáción aztán feltartották, így csak a tizenharmadik pozícióból indulhatott. A hétvége viszont pozitív szájízzel zárult, hiszen egészen a második helyig jött fel, és bár elveszítette a sachsenringi királykategóriás veretlenségét, bőven kárpótolta az a tény, hogy öccsével együtt ünnepelhetett a dobogón.
A nyári szünet utáni első két sprinten bukott, a főversenyeken pedig ismét nem tudott mit kezdeni a Bagnaia–Martín–Bastianini trió az évi Ducatijával. A következő helyszín viszont ismét egy neki kedvező balos pálya, a MotorLand Aragón volt. Márqueznek ráadásul az is kedvezett, hogy az aszfalt kifejezetten csúszós volt, így minden adott volt egy jó hétvégéhez. Végül nem jó, hanem sokkal inkább tökéletes teljesítményt nyújtott, hiszen az időmérőn valósággal agyonverte a mezőnyt, a versenyeken pedig simán nyert. Ezzel egy 1043 napos sorozatot szakított meg, hiszen ennyi idő telt el a 2021-es Emilia-romagnai Nagydíjon aratott sikere és a vasárnapi diadala között.
„Ez a győzelem teljesen más értéket képvisel – hasonlította össze ezt az első helyet a sikerkorszakában elértekkel. – Sok mindent odaadtam, hogy eljöjjön ez a pillanat.” Ráadásul itt nem állt meg, és az első misanói főversenyen ismét ő bizonyult a legjobbnak a változó időjárási körülmények között. A tengerentúlon pedig szintén nyert egy futamot: Ausztráliában saját sisakfóliája miatt rontotta el a rajtot, de a tizenharmadik pozícióból sikerült visszajönnie a másodikra, majd az elsőt is elorozta Martín elől.
Bár hosszú távon honfitársával és Bagnaiával nem tudta felvenni a versenyt, azért Bastianinit legyőzte az összetettbeli harmadik helyért. Ez pedig meglehetősen világos választ jelentett az év elején feltett kérdésére. „Két éve, egy éve sokakban, még bennem is voltak kérdőjelek azzal kapcsolatban, hogy lejárt-e az időm – idézte fel a nehéz időszakokat. – Mindent be fogok vetni, ami csak a rendelkezésemre áll, hogy bajnoki címeket nyerjek, hogy minden évben a bajnoki címért csatázzak.”
Beteljesedett a visszatérés
Márquez pedig valóban mindent megtett, és nem csak a pályán. A 2024-es idény első felének legforróbb témája Bastianini motorjának. Az olasz pilóta – részben sérülése miatt – nem váltotta meg a világot a gyári Ducatinál, a helyére pedig többen is pályáztak. Köztük volt a Gresini akkori versenyzője, akinek nem mással kellett megküzdenie a mezőny legértékesebbnek ígérkező helyéért, mint a világbajnoki címért komolyan bejelentkező Martín.
Az események a mugellói hétvége környékén gyorsultak fel. A sajtónapon egybehangzó értesülések állították, hogy a Ducati vezetése közölte Martínnal, hogy őt választották, míg Márquez lényegében a helyére igazolhatna a Pramachoz. Utóbbi viszont kijelentette, számára ez nem opció, és ha nem kapja meg a piros motort, akkor másik márka után néz.
Menedzsere elsírta magát, miután a Ducati kikosarazta Martínt, aki Aleix Espargarónál vigasztalódott
Könnyen lehet, hogy a bolognaiakat váratlanul érték ezek a mondatok, ugyanis nem sokkal később jött a fordulat. A futam másnapján az Aprilia bejelentette, hogy szerződtette Martínt, ami egyet jelentett: a Ducati mégis Márquez mellett tette le a voksát. Ez két nap múlva hivatalossá is vált, vagyis az idősebbik spanyol versenyző megkapta a mezőny legjobb motorját – papíron. Ehhez egyébként szintén áldozatot kellett hoznia, hiszen az összeférhetetlenség miatt több személyes szponzorát is elveszítette, köztük a legfontosabbat, a Red Bullt. Az osztrák energiaital-gyártó cég hosszú évek óta támogatta őt, beleértve a legnehezebb időszakot.
Óriási árat kell fizetnie Marc Márqueznek, hogy ismét a világbajnoki címért harcolhasson
A közvélemény ezen a ponton úgy gondolta, Márquezt 2025-ben legfeljebb egyvalaki állíthatja meg: Bagnaia. Az olasz versenyző 2022-ben visszavezette a Ducatit az egyéni tabella csúcsára, majd 2023-ban ismételt. 2024-ben ugyan végül kikapott Martíntól, de semmiképpen nem a nyers tempója miatt, hiszen minden korábbinál több, szám szerint tizenegy főfutamot nyert.
Márquez akkor érthető módon úgy gondolta, a gyári Ducati „tökéletes” a bajnoki harcra, ám a szezon előtt ismét igyekezett óvatosan fogalmazni. Kijelentette, az idény elején alighanem Bagnaia lesz az erősebb, hiszen sokkal jobban ismeri mind a motort, mind a szervezetet. Ez utóbbi természetesen igaz, de érezhető volt, hogy ez része a lélektani hadviselésnek. Persze a korrektség jegyében illik hozzátenni, hogy az olasz pilótának is voltak hasonló kijelentései ellenkező előjellel.
Ilyenkor szokás mondani, hogy beszéljenek az eredmények. Nos, azok beszéltek, méghozzá elég egyértelműen. Az idénynyitó Thai Nagydíjon és Argentínában is egyértelműen Márquez volt a legerősebb, ráadásul Bagnaiának még a második hely sem lett meg, hiszen Álex Márquez váratlanul beférkőzött közéjük, és minden lényeges eseményen elvitték az első két helyet.
Aztán jött Austin, és az időmérőn, valamint a sprinten szintén az idősebbik Márquez volt az úr – még ha a rövid futam 1. körében látványos csatát is vívtak hárman. A főversenyen szintén ő volt a leggyorsabb, ám ekkor jött az első komoly hiba: a vizes pályán ráment a rázókőre, aminek következtében elesett. Bár sérült motorral is továbbment legalább a pontszerzés reményében, de miután Somkiat Chantra is elment mellette, inkább behajtott a bokszba.
Ennek ellenére egyértelmű volt, hogy Bagnaiának javulnia kell, ha hosszú távon fel akarja venni vele a versenyt. A loszaíli pálya erre alkalmasnak is tűnt, hiszen Márquez csupán egyszer, még 2014-ben nyert ezen a helyszínen. Ehhez képest utóbbi ismét triplázott, és nem adott esélyt csapattársának. Ami pedig Álex Márquezt illeti, a főfutamon elkövette első hibáját, így a (sprintekkel együtt számítva) zsinórban hét második helye után ezúttal hatodik lett.
Marc Márquez: Elértem azt a szintet, ahol a sérülés előtt tartottam
Jerezben viszont ismét jött a türelmetlenségből fakadó hiba, és Marc Márquez már a vasárnapi viadal elején bukott. Igaz, sebességére akkor sem lehetett panasz, hiszen sérült motorral is remek tempót produkált. Le Mans-ban Zarco jobban taktikázott az esőben, és legyőzte őt, Silverstone-ban pedig harmadik lett a tartalékmotorján – miután a 3. körben újra bukott, csak éppen egy másik baleset miatt megszakították a futamot.
Akárhogy is, Márquez zsinórban három alkalommal nem tudott nyerni, Mármint vasárnap, hiszen szombaton egészen a Brit Nagydíjig verhetetlen volt, és akkor is csak öccse tudta felülmúlni őt. Ennek köszönhetően a bukásaival együtt is 24 pont volt az előnye, Bagnaiával szemben pedig már közel két hétvégényi különbséggel, 72 egységgel vezetett.
Ekkor jött a nyár, és Márquez olyan győzelmi sorozatot produkált, amelynél hosszabbat csak egyszer látott a MotoGP – 2014-ben pont ő volt az, aki az első tíz fordulót megnyerte. Ezúttal „csak” hétig jutott, másfelől viszont ebben az időszakban a sprinteken is veretlen maradt, így összességében zsinórban tizenöt győzelemig jutott.
A Katalán Nagydíj vasárnapján aztán Álex Márquez már nem hibázott, és sikerült legyőznie bátyját, akinek Misanóban a sprintes sorozata is megszakadt bukása miatt. A főfutamot viszont megnyerte, így maradt a 182 pontos különbség, míg Bagnaiát már matematikailag is legyőzte. Motegiben pedig teljesítette a célt: két második helyével jóval több mint 3 ponttal szerzett többet a Gresini versenyzőjénél, így elhódította kilencedik világbajnoki címét, és beteljesítette a visszatérést.
„Több mint egy bajnoki cím”
„Egyszerűen nem adta fel, egyszerűen nem maradt alul. Jerez megváltoztatta, de nem gyűrte maga alá. Voltak műtétek és csapások, könnyek és félelmek. A felépülés és a felfedezés útja volt ez, egy olyan pályafutásé, amely a Ducatinál újjászületett, miközben ő újra magára talált mind emberként, mind versenyzőként. Az ellenállás a színtiszta zsenialitással párosult. Számtalan sötét nap és tucatnyi kétség van mögötte, afelől viszont nem lehet kétség, hogy szemtanúi lehettünk az ereje teljébe való visszatérésének.”
Ezek a szavak Matthew Birttől, a MotoGP hivatalos közvetítésének kommentátorától hangzottak el, miközben a motegi főfutam utolsó körében felvezette a befutót, illetve a bajnokavatást. Alighanem ez a pár mondat is megmagyarázza, hogy Márquez miért sírt az ünneplés során, miközben ez egyetlen korábbi vb-címe alkalmával sem történt meg. Sőt, elmondása szerint már az utolsó szektorban potyogtak a könnyei, és már a rajt előtt is nehezen lélegzett. Persze nem véletlen, hogy ezt a sikert egészen másképpen dolgozta fel, mint a korábbiakat.
Marc Márquez a könnyeivel küszködve idézte fel rossz döntését, most élvezni akarja a pillanatot
„Hat évvel ezelőtt nem tudtam, mi az a szenvedés – felelte az erre vonatkozó kérdésre a verseny utáni sajtótájékoztatón. – Egész [addigi] pályafutásom során csak dicsőségben volt részem, 2010 óta. Igaz, hogy voltak sérüléseim, ám a felépülés mindig csak három-négy hónapig tartott, majd újra nyertem. Szóval amikor négy különböző műtétet végeznek el az ember karján… Emellett más csontjaim is eltörtek abban az időben, és kétszer is volt kettős látásom. Rendkívül nehéz volt.”
„Több mint egy szám” – sokatmondó kisfilm fogadta Marc Márquezt, aki felavatta az új bajnoki trófeát
Az sem volt meglepő, hogy a siker ünneplését szintén erre a történetszálra fűzték fel. „Több mint egy szám” – hangzott el abban a kisfilmben, amelyet a meghatott spanyol pilótának levetítettek, a bajnoki pólókon pedig ugyanez volt olvasható. Ő ezt úgy alakította át, hogy „több mint egy bajnoki cím”. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy szenvedély nélkül elképzelhetetlen lett volna, hogy végigjárja ezt az utat, már csak azért is, mert egyáltalán nem volt garantált, hogy révbe is ér.
„More than a number.”
We just witnessed one of the greatest comebacks in sporting history 9️⃣ 3️⃣ #MotoGP | #JapaneseGP Live on TNT Sports and Discovery+ pic.twitter.com/sEEHhjrl9U
— TNT Sports Bikes (@bikesontnt) September 28, 2025
„A próbálkozás nem jelenti azt, hogy az ember el is éri a célját, de már sikernek számít – fogalmazott a néhány nappal a misanói forduló után közzétett videóban. – Ha ugyanis nem próbálkozik, nem tudja [mire lehetett volna képes]. Amikor egy napon visszavonulok, tudni fogom, hogy annál többet lehetetlen lett volna megtenni, mint amit én megpróbáltam.”
Ami biztos, hogy nagyon kevesen tudják elképzelni mindazt, amit Márquez átélt, főleg a sérülése utáni két évben – e sorok írója egészen biztosan nem, de az olvasók túlnyomó többsége sem. Maga az érintett kijelentette, hogy senkinek nem kívánja ezt a pokoli időszakot, ám arra is felhívta a figyelmet, hogy mindez hozzájárult a fejlődéséhez. Ez pedig nem is elsősorban sportszakmai szempontból értendő.
„A nehéz pillanatok erősebbé teszik az embert – jelentette ki. – Félreértés ne essék, az »erősebb« nem azt jelenti, hogy erősebb lesz, és nyer, hanem erősebb emberré, erősebb személyiséggé, mentálisan erősebbé válik. Folyamatosan fejlődünk, már csak azért is, mert egyre idősebbek és így egyre tapasztaltabbak leszünk.”
Sérülése évekig megfosztotta a vb-harctól, de egyben fejlődésre is késztette Marc Márquezt
Márquez a vb-cím bebiztosítása után azt is kiemelte, hogy sok mindennel meg kellett küzdenie, ám leginkább önmagával kellett megharcolnia. Az egyik énje ugyanis abba akarta hagyni, a másik pedig folytatni szerette volna. Ezzel a visszatéréssel viszont immáron elmondhatja, hogy legyen bármi is a továbbiakban, jöjjön el bármikor is a visszavonulás ideje, ő már megbékélt magával.
Ellenfelei is példaképnek tekintik
Márquez a róla készült sorozatban elárulta, a készítők mondták neki, hogy „ilyen még a filmekben sincs”. Mindezt még 2022-ben, tehát ez a kijelentés most már hatványozottan igaz. És valóban, könnyen lehet, hogy ha ez egy fiktív történet lenne, a nézők egy része giccsesnek és a realitás talajától elrugaszkodottnak tartaná.
Csakhogy ez a színtiszta valóság, éppen ezért mindenki számára példaként szolgálhat, amit a 32 éves pilóta megtett a sikerért, és ez akkor is igaz, ha valaki szerint voltak, vannak vagy éppen lesznek kevésbé szimpatikus húzásai. Persze ezzel nem muszáj egyetérteni, csak éppen a riválisok is hasonló véleményen vannak. Íme néhány megszólalás a mezőny többi tagjától.
Rossi rekordjai mellett több évtizedes csúcsokat is megdöntött Marc Márquez mostani vb-címével
Fabio Quartararo: Marcra nemcsak sportolóként, hanem legendaként is kell tekinteni. Már azelőtt is az volt, hogy elérte mindazt, amit most véghez vitt. Még én is meghatódtam, amikor láttam az ünneplését és a videót. Amit tett, azért megérdemli, hogy újra nyerjen.
Francesco Bagnaia: Nem akarom elvenni Marctól a rivaldafényt, minden figyelmet megérdemel. Nem sok szó létezik, amellyel le lehetne írni Marc szezonját és az elmúlt hat évét. Olyasmiken ment keresztül, amiken senki más, tele sérülésekkel és nehéz időszakokkal. Csodálatra méltó mentális erővel rendelkezik.
Maverick Viñales: Szerintem hatalmas siker, hogy sokévnyi sérülés után megérkezett, tavaly a Gresininél építkezett, az idei évre pedig megkapta a gyári motort, és szemtől szemben megküzdött Bagnaiával, majd legyőzte őt. Hihetetlen, referencia és példakép.
Fermín Aldeguer: Egész karrierem során egy példakép volt számomra, és továbbra is az. Visszatért egy sérülés után, mindent maga mögött hagyott, és egy másik utat választott. Rendkívül lenyűgöző, amit elért.
Raúl Fernández: Kiskorom óta láttam őt versenyezni, illetve nyerni, és mindazok után, amiken a sérülések terén keresztülment, elképesztő, hogy újra győzni tudott. Sportolóként nagyon nehéz megélni egy ilyen sérülést, mint amilyet neki kellett leküzdenie.
Jorge Martín (a motegi forduló előtt): Szerintem ez a sporttörténelem egyik legnagyszerűbb visszatérése, az biztos. Számomra ez egy példa, figyelembe véve, hogy mi van mögöttem, hiszen bajnok lettem, majd megsérültem. Úgy vélem, ez a példa segít nekem visszatérni a győzelem útjára. Történelmi szezont futott, úgyhogy gratulálok Marcnak.
Pedro Acosta (a Katalán Nagydíj hétvégéje előtti sajtótájékoztatón): Néhány hete mondtam, hogy Marc egyértelműen megnyeri a bajnokságot. Ha ez megtörténik, akkor ez lesz a történelem legnagyobb visszatérése egy sportolótól. Ez ugyanis ahhoz hasonlítható, amikor Michael Jordan átnyergelt a baseballra, majd visszatért a kosárlabdához. Szerintem ő a MotoGP első versenyzője, aki odaülhet [Rafael] Nadal, [Fernando] Alonso és [Pau] Gasol asztalához. Emiatt úgy gondolom, hogy ez lesz az egyik legnagyobb visszatérés a sportban.”
Az egyetemes sport legnagyobbjaival említhető egy lapon
Az aligha kérdéses, hogy eredményeit tekintve Márquez az egyik legnagyobb spanyol sportoló, ahogyan az sem véletlen, hogy sokan az egyetemes sport történetének egyik, ha nem a legnagyobb visszatéréseként emlegetik mindazt, amit végrhajtott. A motorsportot tekintve pedig tényleg egyedülálló. Persze ott van Mick Doohan, akinek 1992-ben nemhogy a karrierje, de a lába is veszélybe került, de egyrészt ő a balesetének idején még nem volt világbajnok, másrészt a csúcshódítás sem vett igénybe annyi időt, hiszen két évvel később már ő ült a királykategória trónján.
„Láttam a csontot és az inat” – Doohan felidézte a balesetet, amelyben majdnem elvesztette a lábát
Egy kicsit kijjebb tekintve természetesen ott van Niki Lauda, aki kétségkívül hatalmas hőstettet hajtott végre, amikor kis híján halálos balesete után hat héttel visszatért, és negyedikként ért célba a az 1976-os Olasz Nagydíjon, később pedig még két Forma–1-es vb-címet nyert. Ez azonban nem állítható teljesen párhuzamba Márquez útjával, hiszen az osztrák autóversenyző felépülése messze nem tartott ennyi ideig.
A MotoGP honlapján többek között őt is felsorolták az egyetemes sport legnagyobb visszatéréseiről szóló cikkben. Ahogyan a magyar származású teniszezőt, Szeles Mónikát, valamint a golfozó Tiger Woodsot is. Előbbit egy késeléses merénylet, utóbbit komoly térd- és hátproblémák hátráltatták. Ennek ellenére mindketten eljutottak egy-egy Grand Slam-, illetve majortorna-győzelemig – azonban ez nem említhető egy lapon azzal, hogy Márquez (legalább) egy teljes szezonon át bizonyult a legjobbnak.
Az Acosta által is emlegetett Jordan ebből a szempontból már jobb példának számít, hiszen visszatérése után háromszor is NBA-bajnoki címre vezette a Chicago Bulls kosárlabdacsapatát. Az ő esetében az a tény csorbítja a párhuzamot, hogy nem egy sérülésből kellett visszatérnie, hanem azért, mert egy időre otthagyta eredeti sportágát.
A legjobb analógiát alighanem egy másik csapatsportág képviselője, az egykori NFL-játékos, Peyton Manning jelenti. Az akkor már Super Bowl-győztes irányítót súlyos nyakproblémák gyötörték, és 2010 márciusa, valamint 2011 szeptembere között Márquezhez hasonlóan négyszer kellett megműteni. Ennek következtében csapata, az Indianapolis Colts nem tartott rá igényt, így a Denver Broncoshoz igazolt. A 2015–16-os idény végén pedig győzelemre vezette az együttest, majd visszavonult.
A gyári Ducati pilótája szintén hosszú éveket várt az újabb sikerre, viszont Manninggel ellentétben a visszatérés beteljesedése után fel sem merült, hogy szögre akassza a sisakot. Ennélfogva egyáltalán nem kizárt, hogy a további bajnoki címek számát tekintve inkább Jordan útját fogja járni. Mindenesetre a sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy az ambíció ezután is megmaradt benne.