back to top
2024. november 17. 12:33
KezdőlapMotoGPEspargaró, Martín, Marc Márquez – a mezőny több mint fele búcsúzik a...
MotoGP, Aleix Espargaró, Barcelonai Szolidaritási Nagydíj 2024, szombat
Fotó: Piaggio Group
MotoGP

Espargaró, Martín, Marc Márquez – a mezőny több mint fele búcsúzik a zárófutamon

Sebők Máté
Sebők Máté

Három versenyző búcsúzik a MotoGP állandó mezőnyétől a Barcelonai Szolidaritási Nagydíjon, hatan a jelenlegi gyártójuktól köszönnek el, hárman pedig csak a csapatukat képviselik utoljára. Azonban messze nem csak e pilóták számára jelenti egy hosszabb-rövidebb utazás végét az idényzáró.

Nemcsak a MotoGP-ről, hanem jóformán bármilyen motoros bajnokságról elmondható, hogy akár van érdemi tétje az utolsó versenynek, akár nincs, egyvalami lényegében biztos: néhány versenyző számára a búcsút jelenti. Jelen esetben pedig ez a „néhány” valójában a mezőny több mint fele, hiszen a jelenlegi állandó pilóták közül tizenkettőre igaz, hogy nem ugyanazokban a színekben lesz látható, mint idén. Már ha egyáltalán látható lesz.

Néhányan ugyanis a teljes MotoGP-től köszönnek el. Na jó, ez így nem teljesen igaz, de az egészen biztos, hogy három pilóta nem lesz tagja a jövő évi állandó mezőnynek, ám egyfelől a háttérben továbbra is a sorozat részei maradnak, másfelől könnyen lehet, hogy szabadkártyásként azért még találkozhatunk velük. Kettőjük esetében ez szinte biztos.

A legfontosabb búcsúzó

A fenti kategóriába tartozó versenyzők közül egyértelműen Aleix Espargarónak volt a legkiemelkedőbb karrierje, legalábbis királykategóriás szinten. Pedig jó ideig semmilyen kézzelfogható eredményt nem tett le az asztalra. A spanyol motoros 2004-ben mutatkozott be a gyorsaságimotoros-vb-n, és hamarabb került be a MotoGP-be, mint ahogyan bármelyik géposztályban összejött volna neki a dobogó.

2011-ben aztán visszament az addigra már Moto2-vé alakult középső kategóriába, és Montmelóban végre felállhatott a pódiumra, de sokáig nem tudott mást felmutatni a futamokon. A következő idényben ismét a legjobbak között versenyzett, ám az ART-nél nem termett neki sok babér. Ahogyan 2014-ben a Forward-Yamahánál sem, de Assenben összehozott egy pole pozíciót, Aragóniában pedig megszerezte karrierje egyetlen második helyét, figyelembe véve minden világbajnoki kategóriát.

 

A következő két idényt a Suzukinál töltötte, és bár dobogóra ekkor nem állhatott fel, a 2015-ös Katalán Nagydíjon ismét övé lett a pole pozíció, emellett pedig elmondhatta magáról, hogy amikor nem esett ki, kivétel nélkül pontot szerzett. 2017-ben aztán az Aprilia gyári támogatását élvező Gresinihez szerződött, és elkezdődött az építkezés. Ennek azonban sokáig nem volt igazi látszata, hiszen 2017-től 2021-ig a noalei gyártó rendre az utolsó helyen zárt a konstruktőri tabellán, és az első dobogó is utóbbi idény silverstone-i viadalán jött össze. Espargaró pedig több mint tíz év után végzett az első háromban bármilyen kategóriában.

A következő idényre azonban a koncessziók meghozták az eredményüket, és a spanyol versenyző Termasban megszerezte a pole pozíciót, majd megfutotta a leggyorsabb kört, és megnyerte a futamot. Mindezt kétszázadik MotoGP-versenyén tette, ami rekord. Nem sokkal később zsinórban négyszer lett harmadik, és nyolc forduló után csak 8 ponttal maradt el a listavezető Fabio Quartararótól. Ezt követően viszont már csak Aragóniában állt dobogón, de a Yamaha visszaesése miatt így is az utolsó előtti viadalig volt matematikai esélye a végső győzelemre. Végül negyedik lett, az Aprilia pedig a konstruktőri összetett harmadik helyéig ugrott fel, nem sokkal elmaradva a hangvillásoktól.

A tavalyi idény a pontok tekintetében minimálisan rosszabbul sikerült, de két győzelmet is szerzett, ráadásul Montmelóban a sprintet is behúzta. Mind 2023-ban, mind egy évvel korábban legyőzte házon belül a 2021 közepén csatlakozott csapattársát, Maverick Viñalest, idén viszont már egyértelműen utóbbi nyújtotta a gyengébb teljesítményt kettőjük közül.

Még úgy is, hogy a Katalán Nagydíj sprintjét ismét behúzta, ezúttal a pole-ból, Silverstone-ban pedig ugyancsak az élről rajtolt. Ekkorra viszont már hivatalossá vált, hogy év végén befejezi állandó versenyzői pályafutását. Ráadásul pont Montmelóban, a szülővárosához nagyon közel található pályán teljesíti utolsó futamát. Persze hozzá kell tenni, hogy eredetileg Valenciában lenne az idényzáró hétvége, de az árvíz miatt módosítani kellett a helyszínt.

„Amikor legutóbb itt jártam, a barcelonai csütörtök nagyon érzelmes nap volt, ekkor tartottam a sajtótájékoztatót, amelyen bejelentettem a visszavonulásomat – nyilatkozta Espargaró még a hétvége előtt. – Péntektől kezdve azonban olyan volt, mint egy normális versenyhétvége. Ez viszont nem lesz az. Egy rendkívül különleges hétvége lesz. Nyilvánvalóan számomra ez a legjobb pálya a Földön. Jobban felkészültem erre a nagydíjra, mint valaha életemben. Megpróbálok az elejétől kezdve versenyképes lenni, igyekszem harcolni a győzelemért. Az első barcelonai futamon olyan voltam, mint egy megszállott, de most kicsit más. Ez lesz az utolsó alkalom pályafutásom során, hogy az Aprilián ülök, és semmit nem akarok megbánni. Jól akarom érezni magam, mosolyogni szeretnék. Igyekszem majd a győzelemért küzdeni. Bármi történik, mosolyogni fogok, mert tudom, hogy a közeljövőben hiányozni fognak a szerelőim, hiányozni fog az Aprilia. Szóval jól akarom érezni magam.”

A 35 éves motorosnak lehet is esélye a győzelemért küzdeni, pláne akkor, ha jobban rajtol, mint a szombati sprinten, hiszen a második helyet szerezte meg az időmérőn. Amennyiben összejön, akkor nyilvánvalóan a lehető legszebben búcsúzik. Még úgy is, hogy jövőre szinte biztosan láthatjuk versenyezni, hiszen a Honda tesztpilótája lesz, és meglepő lenne, ha nem kapna szabadkártyás lehetőséget.

Akik még elköszönnek a mezőnytől

Nakagami Takaaki ugyancsak elköszön a MotoGP állandó mezőnyétől. A japán pilótának szintén nem voltak kiugró eredményei a kisebb géposztályokban, de néhány dobogó mellett két győzelmet azért összehozott a Moto2-ben. Ennek köszönhetően 2018-ra bekerült az arra az évre kétversenyzőssé vált LCR Honda csapatába.

Ez azonban már az az időszak volt, amikor szinte csak Marc Márquez tudott bánni az RC213V-vel, bár Nakagami csapattársa, Cal Crutchlow azért egy győzelmet és egy harmadik helyet összehozott. A japán pilóta viszont csak 33 pontot szerzett, és a tabella huszadik helyén végzett. A következő idényre egyértelműen javult, és 74 egységével tizenharmadik lett.

A minden szempontból kaotikus 2020-as szezonban továbbra sem szerzett dobogót, viszont az első tíz futamon kivétel nélkül a legjobb tízben zárt, így a tabella ötödik helyén állt, mindössze 29 pontra elmaradva a listavezető Joan Mirtől. Sőt, a Terueli Nagydíjon megszerezte királykategóriás pályafutása egyetlen pole-ját, ám a lehetőséget olyannyira nem sikerült kihasználnia, hogy néhány kanyar után eldobta a motort. A második valenciai versenyt szintén nem fejezte be, így végül csak tizedik lett, de így is ő bizonyult a Honda legeredményesebb versenyzőjének.

A következő évekre viszont ismét beleszürkült a mezőnybe, és egyre hangosabbak voltak azok a vélemények, hogy csupán nemzetiségének köszönhetően tarthatja meg ülését évről évre. Akár így volt, akár nem, jövőre már nem marad a csapatnál, hanem a Honda teszt- és fejlesztőcsapatát fogja erősíteni Japánban. Hogy látjuk-e még szabadkártyásként, az jó kérdés, de ha máshol nem is, Motegiben elképzelhető, hogy felülhet a motorra.

Augusto Fernández paradox módon a kisebb kategóriákban jobban szerepelt, mint az előző két pilóta, ám a MotoGP-ben még Nakagaminál is kevesebbet mutatott. 2017-ben, még helyettesként rögtön a Moto2-ben kezdte világbajnoki pályafutását, majd összesen hét versenyt nyert a géposztályban. Ebből négyet 2022-ben, amikor ő végzett a tabella élén.

2023-ban bemutatkozhatott a KTM szatellitcsapatánál, amely akkor Tech3 GasGas néven működött. Első tizenegy főfutamán kivétel nélkül pontszerzőként zárt, ennek csúcsa a Le Mans-i negyedik hely volt. Alighanem ennek is köszönhető, hogy az osztrák gyártó végül nem őt, hanem Pol Espargarót fokozta le tesztpilótai szerepbe.

Eldőlhetett Augusto Fernández sorsa, elmondása szerint már csak a „kirakós utolsó darabja” hiányzik

Az utolsó kilenc fordulóban viszont vasárnap csupán háromszor zárt az első tizenötben. Az idei évre pedig megkapta a garázs másik oldalára a generációja legnagyobb tehetségének tartott Pedro Acostát, és ha valakinek, akkor neki nagyon nem tett jót az ő berobbanása. Már az idény közepén sejthető volt, hogy Fernándeznek nem lesz helye a MotoGP jövő évi mezőnyében, és ez végül így is lett. Ami a jövőjét illeti, egyelőre még nem hivatalos, de mind ő, mind Quartararo tényként emlegette, hogy 2025-ben a Yamaha tesztpilótája lesz, és szabadkártyásként őt is fogjuk még látni.

Akik egy másik gyártó motorjára ülnek fel

Természetesen nem csupán az állandó versenyzéstől visszavonulók búcsúzkodnak, hanem például azok is, akik jövőre már egy másik márka motorján ülnek. Ilyen például Jorge Martín is, aki egész királykategóriás karrierjét a Ducatinál, azon belül is a Pramacnál töltötte, ám jövőre már az Apriliánál fog versenyezni.

A bajnoki tabella listavezetője 2021-ben debütált a MotoGP-ben, és már első idényében futamot nyert Spielbergben, nem beszélve a négy pole pozícióról. A következő szezonban ugyan a versenyenkénti átlagpontszáma javult, de az az évi motor nem igazán feküdt neki. Nem úgy a tavalyi, amellyel egészen az utolsó futamig harcban volt a vb-címig, de akkor még kikapott Francesco Bagnaiától. Most viszont jó esélye van rá, hogy a Ducatival, illetve a Pramackal teljesített utolsó futamán megszerezze a vb-címet, és elvigye az 1-es rajtszámot az Apriliához, már ha egyáltalán le akarja cserélni a 89-est. Ehhez „csak” annyit kell tennie, hogy a 19 pontos előnyéből legalább 1 egységet megőrizzen.

A Ducatinak nem jelent problémát, ha Martín magával viszi az 1-es rajtszámot az Apriliához

Csapattársa Marco Bezzecchi lesz a noaleiek gyári istállójánál. Martínhoz hasonlóan az olasz motoros is ugyanannál az alakulatnál húzta le eddigi királykategóriás karrierjét, csak éppen ő 2022-ben debütált, a VR46 színeiben. Első idényében máris megvillant, hiszen Assenben második lett, Buriramban pedig pole pozíciót szerzett.

Tavaly aztán már a második fordulóban meglett az első győzelem az esős Argentin Nagydíjon, és két fordulón át vezette az összetettet az előző évi motorral. Bár hosszabb távon nem tudta tartani Bagnaia és Martín tempóját, de további két diadalának is köszönhetően simán megszerezte a harmadik helyet. A gyári ülés nem jött össze, a Pramachoz pedig nem akart menni, ám könnyen lehet, hogy utólag ezt már bánja: idén ugyanis csupán egyetlen dobogó jött össze neki, és csapaton belül kikapott Fabio Di Giannantoniótól, a gyári Ducatinál pedig nem került szóba a neve. Ennélfogva Martínhoz hasonlóan ő is a távozás mellett döntött.

Ahogyan Enea Bastianini is, csak éppen ő a Tech3 KTM-nél köt majd ki. Jelenlegi márkatársaihoz hasonlóan ő is csak a Ducati motorjait ismeri, ő azonban három különböző csapatnál fordult meg. 2021-ben ugyanis az Avintia Esponsoramánál mutatkozott be, ahol két dobogót szerzett, egy évvel később pedig már négy győzelemig jutott a Gresininél, aminek köszönhetően sokáig volt esélye a vb-címre.

Erre pedig a Ducati is felfigyelt, és őt vitték fel a gyári csapathoz Jack Miller helyére. A 2023-as szezon azonban borzasztóan pechesen indult, hiszen rögtön a portimãói sprinten megsérült, ahogyan később a montmelói főfutam rajtja után is. Többek között ez is az oka annak, hogy a Malajziában aratott győzelmét leszámítva jóformán nem volt értékelhető eredménye, de mivel Martín lemaradt a vb-címről, kapott egy újabb esélyt. Bár az idei évre egyértelműen javult, és két főfutamot is nyert, addigra már eldőlt, hogy jövőre nem maradhat pirosban. Bastianini pedig szintén úgy határozott, hogy ez esetben a Ducatinak is búcsút int.

Bastianini nem érdemelné meg, hogy a Ducatinál maradjon – állítja a korábbi Superbike-bajnok

Csapattársa Viñales lesz a Tech3-nál, aki a gyári Apriliát hagyja el. A spanyol pilótát 2021 közepén küldték el a Yamahától, ám csupán két futamot kellett kihagynia, hiszen az akkor még a noaleiek motorját használó Gresinihez szerződhetett. 2022-ben ugyan három dobogó neki is összejött, de jelentősen elmaradt Espargarótól, és csak tizenegyedik lett az összetettben.

Tavaly háromszor is második lett a főfutamon, és szinte ugyanannyi pontot szerzett, mint csapattársa, de végül 2-vel elmaradt tőle. A 2024-es idényt viszont remekül kezdte: Portimãóban megnyerte a sprintet, és bár a főfutamon technikai probléma miatt kiesett, Austinban semmi, még a védjegyévé váló borzalmas rajt sem állíthatta meg, így mindent vitt. Azóta viszont még csak dobogóra sem állhatott, és nyár elején Bastianini mellett némileg váratlanul őt is bejelentették a KTM szatellitistállójához.

Az Apriliától nemcsak a két gyári motoros távozik, hanem a Trackhouse-t erősítő Miguel Oliveira is. A portugál pilóta 2022 végén kénytelen volt elhagyni a KTM-et, és az RNF-nél talált ülést magának. A házasság azonban nem úgy sült el, ahogyan a felek szerették volna: bár volt néhány erős eredménye, az ötszörös MotoGP-futamgyőztes háromszor is megsérült a szezon során.

Az RNF-et aztán szabályosan kirakták a mezőnyből, de maga a csapat megmaradt, csak éppen az amerikai Trackhouse vette azt át. Az eredmények viszont tovább romlottak, egyedül a sachsenringi időmérőn, illetve sprinten elért második helyet lehet kiemelni. Indonéziában aztán megint megsérült, és addigra az is eldőlt, hogy a Yamahára váltó Pramachoz igazol.

Oliveira visszatér, hogy elköszönjön a Trackhouse-tól, de nem ő lesz a csapat egyetlen búcsúzója

Csapattársa Miller lesz, aki egy ponton már-már teljesen letett arról, hogy jövőre is a mezőny tagja legyen. Az ausztrál pilóta tavaly igazolt a gyári KTM-hez, és bár a háttérben végzett munkájáról többen is ódákat zengtek, a pályán csalódást keltő teljesítményt nyújtott. 2023-ban mindössze egy dobogót tudott felmutatni, emellett kétszer lett harmadik a sprinten. Valenciában történelmet írhatott volna, és ő lehetett volna a MotoGP-korszak első pilótája, aki három különböző gyártó színeiben is futamot nyer, de az élről bukott, és végül Viñales érte el ezt a bravúrt idén Austinban.

A mostani szezonja pedig még rosszabbul alakult. Az nagyon hamar világossá vált, hogy a gyári istállótól távoznia kell, és bár a KTM előzetes kommunikációja azt vetítette előre, hogy a Tech3-nál számolnak vele, végül ott sem maradt helye. Nyáron ő maga is arról beszélt, hogy kétségbeejtő a helyzete, és nagyon kevés esélyt lát a maradásra, azonban a Pramac végül nem egy újoncot, hanem egy tapasztalt versenyzőt akart szerződtetni Oliveira mellé, így Millerre esett a választás.

Néhányan csak csapatot váltanak

További három versenyző marad jelenlegi gyártójának kötelékében, de más csapat színeiben képviseli azt. Köztük Marc Márquez, akinek nagyban köszönhető, hogy a Ducati elveszített három másik pilótát, nem beszélve a Pramacról. A bolognaiak ugyanis végül őt választották Bagnaia mellé a gyári alakulathoz. Az persze önmagában nem meglepő, hogy a Gresinit egy év után elhagyja: ezalatt három futamgyőzelmet szerzett további öt dobogóval kiegészítve, és van esélye a bajnoki harmadik hely elérésére, még úgy is, hogy Bastianini megelőzte őt a sprinten. Az viszont teljesen biztos, hogy 2019 óta messze a legeredményesebb idényén lesz túl.

Bagnaia és Marc Márquez is megpróbál majd káoszt teremteni a gyári Ducatin belül?

Franco Morbidelli szintén a Ducatin belül vált csapatot, csak ő éppen a másik két jelenlegi istállón belül megy egyiktől a másikhoz, hiszen a Pramactól a VR46-hoz igazol, így mondhatni, visszatér alma materébe. Az olasz pilóta éve borzalmasan indult, hiszen január végén fejsérülést szenvedett egy privát teszten, és a kollektív teszteket teljes egészében ki kellett hagynia. A történtek eleinte az eredményein is meglátszottak, ám aztán fokozatosan javult, így tulajdonképpen megmentette karrierjét. Ugyanakkor Millerhez hasonlóan vele is csak 2025-ig írtak alá, ráadásul Di Giannantonióval ellentétben az idei motort vezetheti. Igaz, mindez abból a szempontból előnyére válhat, hogy technikai szempontból semmi újdonságot nem kell megszoknia.

Újabb hátborzongató részlet derült ki Morbidelli balesetéről, ellenfelei nevére sem emlékezett

Acosta pedig a KTM-en belül vált. Bár sejteni lehetett, hogy ő nem egy átlagos újonc lesz, hiszen három év alatt kinőtte a kisebb kategóriákat, ám debütálása ennek tudatában is elképesztőre sikeredett. Ennélfogva hamar eldőlt, hogy már egy idény után felviszik a gyári csapathoz, ahol az a Brad Binder lesz a csapattársa, akivel jelenleg az ötödik helyért küzd. A 20 esztendős pilóta összesen öt főfutamos dobogót szerzett, ám a rengeteg bukáson biztosan javítania kell, ha szintet akar lépni.

Acosta: Sokszor harcoltunk idén a győzelemért, de mindegyiket elb*sztam

Fontos mellékszereplők is távoznak

Természetesen nem csak a versenyzők között kell keresni a búcsúzkodókat, hiszen néhány háttérember számára is véget ér egy fejezet. Vagy nem is annyira háttérember, hiszen például Lin Jarvis a Yamaha 21. századi sikereinek egyik legfőbb letéteményesének számít. A brit szakember 1999-ben csatlakozott a hangvillásokhoz ügyvezető igazgatóként, és az első évek nem is alakultak rosszul, hiszen 2000-ben egy konstruktőri vb-cím és egy egyéni második hely is összejött. 2003-ra azonban odáig süllyedtek, hogy még csak dobogós helyezést sem értek el.

A következő idényre viszont sikerült meggyőzni Valentino Rossit, aki a Yamahával folytatta sikersorozatát. Vele végül négy, Jorge Lorenzóval három, Quartararóval pedig egy vb-címet szereztek, míg a gyártóknál a már említett sikert is beleszámítva hat, míg a 2002-ben bevezetett csapatbajnokságban hét siker jött össze. Az utolsó évek nem alakultak szépen, de Jarvis amolyan búcsúajándékként mind a francia versenyző szerződéshosszabbítását, mind a Pramac érkezését tető alá hozta.

Hozzá hasonlóan a Trackhouse csapatmenedzsere, Wilco Zeelenberg is leköszön, és elmondása alapján talán ez lesz az utolsó olyan verseny, amelyen bármilyen szerepet vállal a MotoGP-ben. A korábbi 250 köbcentis futamgyőztes 2010-ben csöppent bele a királykategóriábaa, miután a Yamaha csapatmenedzsereként Supersport-világbajnoki címre vezette Crutchlow-t. Ezután Lorenzóval dolgozott a hangvillásoknál, ahol óriási volt az ellentét a két versenyző között. A spanyol motorossal háromszor is vb-sikert ünnepelhetett.

26 év után távozik a Yamaha ügyvezetője, akinek fontos szerepe volt Rossi leigazolásában

2015 után versenyzőiteljesítmény-elemző lett a hivatalos titulusa, majd Lorenzo távozását követően Viñalesszel dolgozott együtt. Az együttműködés biztatóan indult, de a sikerek elmaradása konfliktust szült, így 2019-ben a Yamaha szatellitcsapatánál, a debütáló Sepang Racing Teamnél folytatta a munkát. 2020-ban Quartraaro és Morbidelli is három győzelmet szerzett, utóbbi második lett a tabellán, aztán viszont nem jöttek az eredmények. Időközben előbb RNF, majd Trackhouse lett a csapatból, 2023-ban pedig Apriliára váltottak, Zeelenberg viszont végig maradt a fedélzeten, egészen mostanáig.

A következő személy, akiről cikkünkben megemlékezünk, nem egy csapattag, hanem a MotoGP Sportfelügyelői Bizottságának elnöke. Freddie Spencer versenyzőként figyelemre méltó karriert futott be, hiszen három világbajnoki címig jutott, ebből kettőt az 500-as géposztályban szerzett. A sportfelügyelők vezetőjeként azonban már sokkal kevésbé pozitív a megítélése.

Távozik a Trackhouse kulcsembere

Az amerikai expilótát 2019-ben nevezték ki az újonnan létrehozott testület élére, ám ténykedése leginkább a különböző vitatott és olykor botrányos ítéletektől volt hangos. Többször is előfordult, hogy valamelyik versenyző élesen kritizálta a szervezet ténykedését, Johann Zarco pedig odáig ment, hogy idén szemtől szembe kelt ki ellenük. Jövőre viszont már nem Spencer, hanem egy másik egykori versenyző, a jelenleg a MotoGP helyszíni riportereként tevékenykedő Simon Crafar lesz a sportfelügyelők első embere, és csak reménykedni lehet, hogy az ő ténykedését sokkal kevesebb visszhang fogja kísérni.

Több szervezet is külön utakon folytatja

A különböző személyek mellett arról sem szabad megfeledkezni, hogy több szervezet együttműködése is megszakad. Ebből a szempontból a legrelevánsabb a Pramac és a Ducati szakítása, hiszen, ahogyan arra már többször is utaltunk, az olasz alakulat a Yamaha „gyári partnereként” folytatja működését.

Hivatalos: vége a Pramac és a Ducati házasságának, ismét lesz szatellitcsapata a Yamahának

Ezzel egy húsz évig tartó házasság ér véget. Az első években csupán néhány dobogó jött össze, majd a Ducati visszaesésével párhuzamosan a Pramac is eredménytelenebbé vált. A bolognaiak azonban szépen lassan ismét felemelkedtek, amit ügyfelük is „megérzett”, hiszen 2019-ben és 2020-ban egyaránt öt dobogó jött össze nekik. 2021-ben Martín révén már a győzelem is meglett, tavaly pedig történelmet írtak, hiszen első szatellitcsapatként nyerték meg az istállók bajnokságát. Ez utóbbi idén nem jött össze, de aligha bánnák, ha ehelyett az egyéni vb-címet sikerülne megkaparintani, amire minden esély megvan.

A bokszutca másik végén egy ennél is hosszabb kapcsolat ér véget, hiszen harminc év után először jövőre nem a Repsol lesz a gyári Honda névadó szponzora. A spanyol olaj- és gázipari vállalat 1995-ben csatlakozott az aszakaiakhoz, és zsinórban öt egyéni sikerrel kezdtek, és a gyártói elsőségből is jelentősen kivették a részüket. Rossival aztán egy újabb sikerkorszak következett.

Hivatalos: véget ér a gyári Honda és a Repsol legendás együttműködése

A Doktor 2003-as távozása után Nicky Hayden és Casey Stoner egy-egy vb-címet szerzett a gyári Hondával, majd jött Márquez, aki első hét évéből hatszor diadalmaskodott, és ebben a hat szezonban csak egy csapatvilágbajnoki cím nem lett meg. Összesen tizenöt egyéni, valamint tizenegy csapat-világbajnoki címet szereztek, és tizennyolc alkalommal segítették hozzá a Hondát a konstruktőri elsőséghez. Az elmúlt évek azonban meredek lejtmenetet hoztak, és alighanem Márquez távozása volt az utolsó csepp a pohárban. A Repsol idén már sokkal alacsonyabb összeggel járult hozzá a csapat működéséhez, ennek megfelelően jóval kisebb felületet kapott a motoron, az év végén pedig 183 futamgyőzelem és további 372 dobogós helyezés után végleg elválnak útjaik.

Az előző két szakításhoz képest korántsem bír akkora jelentőséggel, de illendő megemlíteni, hogy a GasGas név szintén eltűnik a MotoGP-ből. A KTM két éve úgy döntött, hogy 2023-ra a szintén a Pierer Mobility AG-hez tartozó márkát behozza a királykategóriába, persze csak névlegesen, így tavaly és idén a Tech3 csapatának nevében szerepelt a spanyol vállalat. Ebből a 2024-es év volt sikeresebb, hiszen Acosta révén ötször is dobogós helyen zártak, és a hetedik pozícióban zárják az istállók bajnokságát.

Előző cikk
Acosta: Én voltam belül, Marc Márquez pedig úgy zárta az ívet, mintha senki sem lett volna ott
Következő cikk
Hogyan lehet bajnok az „ideges” Martín, és hogyan Bagnaia? – íme a lehetséges forgatókönyvek

Copyright © 2024 TRP Media Holding Kft.