A mai napon 40 éves lett Dani Pedrosa, aki 31 MotoGP-futamgyőzelmével messze a legeredményesebb olyan pilóta a királykategória történelmében, aki egyszer sem lett bajnok.
1985. szeptember 29-én, tehát pontosan 40 éve a Barcelona melletti Sabadellben világra jött Dani Pedrosa. Az első motorját négyévesen kapta meg, majd két évvel később már az első versenygépére is felülhetett. Kilencévesen kezdett el valójában versenyezni, a Spanyol Minimotor Bajnokságban. Itt több sikerrel vétette észre magát, ami miatt bekerülhetett az elismert utánpótlás-nevelő sorozat, a Movistar Activa Cup mezőnyébe.
2001-ben innen lépett fel a gyorsaságimotoros-világbajnokság legkisebb, 125 köbcentis kategóriájába a Telefónica MoviStar csapattal és a Hondával. Ezt azért érdemes kiemelni, mert Pedrosa a kisebb géposztályokban végig a spanyol istállónál maradt, ahogy teljes MotoGP-karrierjét is a Repsolnál teljesítette, végig Hondával versenyezve.
Az első 125-ös szezonja még nem hozta el számára az áttörést, de két harmadik hellyel már felhívta magára a figyelmet. A következő idényben aztán háromszor már a dobogó tetejére is felállhatott, és harmadik lett a bajnokságban. Ezután pedig megállíthatatlanul tört előre, hiszen 2003-ban a legkisebb géposztályban, majd sorozatban kétszer a 250-esben sem talált legyőzőre.
Bár a sikerei egyértelműen arra predesztinálták, hogy fellépjen a MotoGP-be, többen attól tartottak, fizikai adottságai miatt nem állja majd meg a helyét a nagyok között. Pedrosa ugyanis az óriásoknak nem mondható motorversenyzők között is nagyon kicsinek számított. Az általánosan jegyzett adatok szerint 158 centiméter magas és 51 kilogramm súlyú volt. Ám végül ez sem akadályozta meg a Honda gyári csapatát, a Repsolt abban, hogy 2006-ban leigazolják Max Biaggi helyére.
Pedrosának mindenkivel szemben volt egy hatalmas hátránya, ami miatt kétségek gyötörték
A spanyol tehetség aztán már az első futamán rácáfolt a kétkedőkre, hiszen Jerezben másodikként ért célba. 2006-ban ezt követően még két győzelemmel, további öt dobogóval és egy bajnoki ötödik hellyel díszítette ki az önéletrajzát. 2007-ben aztán még feljebb emelte a lécet, hiszen Casey Stoner mögött második lett a tabellán, Valentino Rossit és címvédő csapattársát, Nicky Haydent is megelőzve. Ugyan valódi bajnoki reményeket Stoner domináns teljesítménye miatt nem táplálhatott, de egyértelmű jelét adta, hogy a legnagyobbak közé tartozik.
2008-ban ezt szintén igazolni tudta, bár ekkor Rossi és Stoner is megelőzte az összetettben, 2009-ben pedig a Doktor mellett Jorge Lorenzo gyűjtött nála több pontot. 2010-ben aztán egy ideig úgy tűnhetett, hogy eljött Pedrosa ideje, hiszen Rossi egy komoly sérülés miatt több fordulót is kihagyott, ám mégsem őt koronázták meg. Egyfelől a spanyol pilóta szintén megsérült, és nem tudott mindig rajthoz állni – ami többször megtörtént vele a pályafutása során. Másfelől Lorenzo egyszerűen erősebbnek bizonyult, és magabiztosan vitte el honfitársa elől a trófeát.
Pedrosa olyan telemetriai adatot látott Stonertől, amely az „emlékezetébe vésődött”
2011-ben ismét sérülés hátráltatta, így csak a negyedik helyre tudott befutni, úgy, hogy mindkét csapattársa – szerződéses viták miatt ebben az évben három motort indított a Repsol –, Stoner és Andrea Dovizioso is megelőzte. A következő idényben viszont MotoGP-karrierje talán legjobb teljesítményét nyújtotta, amivel egészen az utolsó előtti fordulóig eltolta a bajnokavatást. Viszont a Phillip Island-i versenyen bukott, miközben Stonerrel és Lorenzóval csatázott, így pedig biztos lett, hogy ismét a Yamaha spanyol kiválóságát koronázzák meg. Pedrosa ezután még megnyerte a szezonzárót, amelyen Lorenzo bukott, így 18 pontra csökkentve köztük a különbséget. Ekkor még nem tudhatta, de ebben az évben volt a legközelebb ahhoz, hogy felérjen a királykategóriában a csúcsra.
Hiába a közös sikerek, 2013-ra a Honda el akarta engedni Pedrosát, hogy az új csillagát, Marc Márquezt és Stonert csapattársakká tegye. Ám végül az ausztrál motoros idő előtti visszavonulása miatt mégis Pedrosa lett az újonc Márquez csapattársa, és ez a duó egészen 2018 végéig együtt is maradt. Azonban a nagyobb tapasztalata ellenére kettejük közül Márquez vitte a prímet, hiszen 2015 kivételével mindig bajnok lett.
Ebben az időszakban a 2013-as harmadik hely jelentette Pedrosa legjobb eredményét, amelyet sorban két negyedik, egy hatodik, majd ismét egy negyedik követett. Bár a bajnoki küzdelembe nem tudott beleszólni, minden idényben legalább egy futamot nyert, és többször felállt a dobogóra. A 2018-as motor azonban láthatóan nem feküdt neki, ráadásul egy sérülése miatt újabb műtétre kényszerült, valamint krónikus fáradtsággal is küzdött, így a szezon végén a visszavonulás mellett döntött.
Pedrosa 31 MotoGP-futamgyőzelemmel fejezte be pályafutását, amivel egyrészt a megosztott nyolcadik helyet foglalja el az örökranglistán, másrészt messze a legeredményesebb pilóta a királykategória történelmében, aki nem lett bajnok. Az összes világbajnoki kategóriát figyelembe véve 54 győzelmet aratott, amivel a megosztott hetedik pozíció az övé. Ezen a listán egyedül Ángel Nieto van előtte királykategóriás trófea nélkül, de a spanyol legenda sosem versenyzett a legnagyobb géposztályban, így lényegében ezen is Pedrosa „vezet”.
Azóta számos pályatársa mondta el róla, az lett volna az „igazságos”, ha a MotoGP-ben is bajnoki címet ünnepelhet. Sokan, köztük a helyére igazolt Jorge Lorenzo, kiemelték azt is, mekkora teljesítményt jelent, hogy „kistermetűként” ért el ilyen eredményeket. „Óriási elismerést érdemel, mert nincs még egy versenyző, aki 50 kilósan és az ő magasságával azt vitte volna véghez a MotoGP-ben, amit ő megcsinált. Több mint 30 futamot nyerni őrületes teljesítmény – mutatott rá Lorenzo a Mig Babol podcastban. – Pedro erőssége a kigyorsítás volt. Hihetetlenül érzékenyen és tisztán versenyzett, és bizonytalan tapadási körülmények között nagyszerűen ki tudta használni a súlyát, a kigyorsításait. A fékezésben gyenge volt, mert abban az ereje és a magassága is hátráltatta. Egy-egy irányváltásnál a fékezés számára igazi küzdelem volt.”
Visszavonulása óta Pedrosa nem távolodott el a pályáktól, és ezalatt nemcsak az autóversenyzés felé való kalandozásait lehet érteni. 2021-ben a KTM tesztpilótájaként tért vissza a MotoGP körforgásába, és ilyen szerepben azóta is folyamatosan segíti az osztrák gyártó munkáját. Ezalatt többször indult szabadkártyával egy-egy hétvégén, amelyeken rendre megmutatta a tehetségét. Ezen alkalmak közül is kiemelkedik a tavalyi Spanyol Nagydíj, hiszen 2024-ben Jerezben harmadik lett a sprinten – ami akkor is kiemelkedő teljesítmény, ha ehhez Fabio Quartararo hátrasorolása is kellett. Ráadásul mindezt azon a helyszínen sikerült elérnie, ahol a 6-os kanyart 2019-ben róla nevezték el.
„Két helyen is megelőzhettelek volna” – így kapta meg Pedrosa a bronzérmet Quartararótól (videó)