Fabio Quartararo elárulta, minden évben úgy ül fel a motorra, hogy bízik a bajnoki címben. A francia versenyző azt is elmondta, hogy édesapja milyen szerepet játszott a pályafutásában, és milyen döntést hoztak meg a gyerekkorában.
Fabio Quartararo 2019-ben mutatkozott be a MotoGP-ben, és azóta három szezonnak is úgy vághatott neki, hogy reális esélye volt a bajnoki címre. 2020-ban megnyerte az első két futamot, majd montmelói győzelme után nyolc fordulót követően vezette a bajnokságot, de a rendkívül szoros idényben nem fért bele, hogy ezt a három versenyt leszámítva még csak dobogóra se álljon, és az első hatban is csak egyszer végezzen.
2021-ben aztán ha nem is rajt-cél győzelmet aratva, de az ötödik fordulótól kezdve folyamatosan vezetve két fordulóval a vége előtt bebiztosította eddigi egyetlen királykategóriás elsőségét. Egy évvel később sokáig szintén neki állt a zászló, de Francesco Bagnaia ledolgozta a 91 pontos hátrányát vele szemben, és végül felülmúlta a Yamaha motorosát.
A Yamahát elhagyó Morbidelli elárulta, miért verte meg nagyon Quartararo a második félszezonban
Már ennek az évnek a második felében körvonalazódott a hangvillások visszaesése, amely a tavalyi szezonban teljesen egyértelművé vált. Ekkor már az idény elején egyértelmű volt, hogy Quartararónak esélye sem lesz az újabb végső győzelemre. Minden bizonnyal idén sem lesz ez másképp, ennek ellenére a bajnoki címben reménykedik.
„Minden szezonban úgy ülök motorra, hogy a világbajnoki cím a célom – nyilatkozta a 24 éves pilóta a Yamaha névadó szponzorának, a Monster Energynek. – Talán nem fogom elérni, de az idény elején ez a mentalitásom. Szerintem egy világbajnoknak vagy egy élsportolónak az a hozzáállása, hogy mindig mosolyt csaljon azoknak az embereknek az arcára, akik vele dolgoznak.”
Quartararo idén sem számít bajnoki harcra a Yamahától, de vannak elvárásai a gyártóval szemben
Mindez elsőre önellentmondásnak tűnhet, hiszen Quartararo nemrég úgy fogalmazott, hogy idén sem számít bajnoki harcra a Yamahától. Bár nyilvánvalóan nem látunk bele a fejébe és a gondolatvilágába, mindezt talán fel lehet oldani: racionálisan gondolkodva tisztában van a realitással, ugyanakkor az utolsó pillanatig bízik benne, hogy valami csoda folytán másképp fog történni.
A 11-szeres MotoGP-futamgyőztes pályafutása legelejére is kitért. Már nyolcévesen Spanyolországban versenyzett, és 2007-ben második lett a helyi 50 köbcentiméteres bajnokságban. Egy évvel később megnyerte a kategóriát, majd 2009-ben a 70, 2011-ben a 80 köbcentis géposztályban diadalmaskodott, míg 2012-ben a közvetlenül a Moto3 alatti kategóriában nem talált legyőzőre. Quartararo elárulta, a költözésben nagy szerepe volt édesapjának, ahogyan a karrierjének beindításában is.
Quartararo nyomában? – világbajnoki sorozatban folytatja a magyar versenyző
„Azért kezdtem el versenyezni, mert apám korábban versenyzett – emlékezett vissza. – Ő nem volt magas szintű pilóta, de lényegében neki köszönhetően kerültem be, és rögtön megszerettem. [Annak érdekében] hogy profi versenyző módjára fejlődjek, apámmal úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a spanyolországi bajnokságra, mert ott vannak a legmagasabb szintű versenyzők ebben a fiatal korban. Lépésről lépésre haladtam felfelé, míg végül megérkeztem a világbajnokságra. Aztán felkerültem a Moto3-ba, a Moto2-be, majd a legmagasabb géposztályba.”