back to top
2024. november 22. 05:53
KezdőlapMotoGPGyőzelme után több lista éléről is lekerült a „rettegő” Zarco, de ezt...

Győzelme után több lista éléről is lekerült a „rettegő” Zarco, de ezt egyáltalán nem bánja

Johann Zarcónak az Ausztrál Nagydíjon aratott győzelme több statisztikai mutatóban is változást hozott. A francia versenyző elárulta, mit váltott ki belőle első királykategóriás diadala, beszélt arról, hogy kellett volna-e segítenie Jorge Martínnak, valamint a hét év után visszatérő szaltójára is kitért.

Johann Zarco elképesztő végjáték után nyerte meg az Ausztrál Nagydíjat. A Pramac versenyzője az ötödik helyről indult, és szinte végig ott volt az első ötben, de sokáig csak Francesco Bagnaia mögött motorozott az ötödik pozícióban. Utána viszont megelőzte a címvédőt, majd Brad Bindert és Fabio Di Giannantoniót is levadászta, így az utolsó kört másodikként kezdte meg. Csapattársa, Jorge Martín mögött, aki azonban annyira visszaesett, hogy nem volt esélye a védekezésre.

Óriási végjáték után Zarco először nyert a MotoGP-ben, Di Giannantonio dobogós Ausztráliában

Zarco ezzel a százhuszadik királykategóriás futamán megszerezte első győzelmét, amivel a vonatkozó ranglista harmadik helyére került Aleix Espargaró (200) és Danilo Petrucci (124) mögé. Ám van olyan statisztikai mutató, amelynek rögtön az élére állt: korábban tizenkilencszer állt a dobogón győzelem nélkül, ez a legtöbb pódium a királykategóriában egy versenyző első győzelme előtt. Ez is megmutatja, hogy mennyire sokáig kellett várnia erre a momentumra.

„Érzelmekkel teli [pillanat] – kezdte Zarco a MotoGP hivatalos honlapjának adott interjújában. –Olyan, mintha egy teher lekerült volna a vállamról. Az ember a legjobb motorral rendelkezik, de nem érzi magát tökéletesen, a többiek rendkívül versenyképesek, ő pedig a legjobbját próbálja nyújtani. Nehéz megtalálni a lehetőségeket, mindig van valaki, aki versenyképesebb. Továbbra is húzni kell, de nehéz. Ma pedig igazán nagyszerű versenyem volt, az elejétől elég gyors voltam. Utána jól menedzseltem a gumit Pecco mögött. Tudtam, hogy tartani fogja a tempót, és harcolni fog a dobogóért, illetve a második helyért. A győzelemre nem igazán gondoltam. Jorge ott volt az élen a lágy hátsó abroncson, remekül kontrollálta [a futamot], meglepett, hogy az utolsó öt körre mennyire visszaesett. Akkor rájöttem, hogy tényleg van esély valami fantasztikusra. Nagyon boldog vagyok, hogy megcsináltam. A Phillip Island-i egy különleges pálya, amelyet mindenki szeret, ez pedig még különlegesebbé teszi, hogy elsőként szeltem át a célvonalat.”

Maradva a statisztikánál, vannak olyan mutatók, amelyek élén egészen idáig Zarco állt. Ezek persze kétes dicsőséget jelentettek, hiszen olyanokról van szó, mint a legtöbb pole pozíció (8), illetve a legtöbb dobogó (19) úgy, hogy az adott versenyző nem nyert futamot. A 33 éves motoros diadala után előbbi listának az élére Graeme Crosby került négy rajtelsőséggel, míg utóbbiban immáron Colin Edwards vezet tizenkét dobogóval. Ami az újdonsült győztest illeti, egy ideje már nyilvánvalóan nyomaszthatta, hogy ilyen mutatók ellenére nem jön össze a diadal, így nem csoda, hogy leginkább megnyugvást érzett.

Zarco szaltóval ünnepelte meg első győzelmét, Di Giannantoniónak össze kell szednie magát

„[Arra gondoltam, hogy] »megcsináltam« – válaszolta arra a kérdésre, hogy mit érzett a célba érés pillanatában, majd hozzátette, közvetlenül előtte korántsem volt nyugodt. – Az utolsó kanyarban úgy tűnt, hogy nincs elég erőm, és féltem, hogy talán a célvonal előtt megelőznek. Rettegtem, mert próbáltam húzni a gázkart, de semmi nem volt a kezemben. Utána úgy éreztem, mintha minden megnyugodott volna. Nem robbanásszerű [érzelemkitörés] volt, hanem megnyugvás, mivel megcsináltam. Utána elkezdtem élvezni.”

Zarcónak még a kisebb kategóriákban vált a védjegyévé, hogy egy megnyert verseny után hátraszaltóval ünnepel. A 2016-os Moto2-es Valenciai Nagydíj óta viszont nem volt alkalom, amikor ezt megtehette volna, most viszont élt a kínálkozó lehetőséggel. A francia versenyző nem volt maradéktalanul elégedett a technikával, de egy nyilvánvaló „mentséget” is felhozott erre.

„Nem gondolkodtam ezen, de a [levezető] kör során úgy voltam vele, hogy meg kell tennem. Találtam egy jó helyet, Nem volt egy szép hátraszaltó, de normális, hogy hét év alatt kicsit kiestem a gyakorlatból, de legalább a lábaimon landoltam. A közönség pedig örült, hogy megosztottam velük [ezt az élményt].”

Zarco győzelmével a Pramac az első olyan csapat az idei szezonban, amely mindkét pilótájával tudott nyerni. Ez az idény tizenhatodik (fő)versenyén történt meg, ami rekordbeállítás a MotoGP-korszakban, hiszen Jack Miller tavaly szintén ekkor szerezte meg szezonbeli első (és egyetlen) diadalát, amivel a gyári Ducati lett az első „duplázó” istálló. (Hozzá kell tenni, hogy 2003-ban és 2005-ben egyik alakulat sem tudott mindkét motorosával nyerni.) Bár a Pramac a világbajnoki csatát figyelembe véve minden bizonnyal jobban örült volna Martín sikerének, Zarcónak nem lehet a szemére vetni, hogy nem állt be hátvédet játszani: csapattársa annyira lelassult, hogy ezzel minden bizonnyal csak odaajándékozta volna a győzelmet Bagnaiának.

„Nem, arra koncentráltam, hogy megelőzzem, és tartsam a pozíciómat – válaszolta arra a kérdésre, hogy megfordult-e a fejében ilyesmi. – Azon gondolkodtam, hogy egy másik kanyarban előzzem meg, ahol nagyobb különbséget tudok kialakítani, ugyanakkor el kellett kerülnöm, hogy a mögöttem lévő srácok megtámadjanak. Ezért támadtam akkor. Nem gondoltam a bajnokságra, arra fókuszáltam, hogy magamért mit kell tennem.”