39 éve ezen a napon született meg Andrea Dovizioso. Az olasz motoros pályafutásának legnagyobb sikerei közé 15 MotoGP-futamgyőzelmét, a 125 köbcentis világbajnoki címét és a legtöbb egymást követő királykategóriás rajt rekordját sorolhatjuk. Viszont Dovizioso még öt alkalommal közel került ahhoz, hogy további világbajnoki trófeát vihessen haza, de ebben előbb Jorge Lorenzo, majd Marc Márquez megakadályozta. Azonban 2022-es visszavonulása után így sem volt kérdéses, hogy be fogják iktatni a Hírességek Csarnokába, a Legendák közé.
Pontosan 39 évvel ezelőtt, 1986. március 23-án Forlimpopoliban felsírt Andrea Dovizioso. Látszólag a sorsa már ekkor elrendeződött, hiszen születési helye alig 50 kilométerre található a misanói versenypályától. Ami pedig valóban fontos volt a későbbi pályafutása szempontjából, hogy édesapja, a szicíliai Antonio Dovizioso motorversenyző volt. Számottevő sikereket ugyan nem ért el, de fia előremenetelét eredményesen tudta támogatni.
Út a királykategóriába
A fiatal Dovizioso először 2000-ben a 125 köbcentis Olasz Aprilia Challenge megnyerésével hívta fel magára a figyelmet. Egy évvel később a 125-ös Európa-bajnokság mezőnyében sem talált legyőzőre. Ugyanebben az évben debütált a géposztály világbajnokságán is, de a mugellói futamot nem tudta befejezni. Viszont 2002-re már teljes szezonos szerződést kapott, méghozzá attól a Team Scot csapattól, amellyel később túlzás nélkül összeforrt a neve. Ez egyben azt is jelentette, hogy az Apriliát lecserélte a Hondára. Az együttműködés egy tanulóév, valamint egy összetettbeli ötödik hely után ért a csúcsra: 2004-ben Dovizioso öt futamot megnyerve magabiztosan gyűjtötte be a bajnoki címet. Ekkor talán még senki sem sejtette, hogy ez lesz neki az utolsó…
The 2004 World Champions photo 📸
Andrea Dovizioso would later become teammates with both Dani Pedrosa & Valentino Rossi throughout his time in #MotoGP ❤️#GrazieDovi pic.twitter.com/tkQ7m8YXw0
— Crash MotoGP (@crash_motogp) September 4, 2022
Dovizioso 2005-ben aztán már a 250-esek közt tűnt fel, továbbra is a Team Scot Hondájával. A középső kategóriában nem volt szüksége bemelegítésre, rögtön az első szezonjában harmadik lett Dani Pedrosa és Casey Stoner mögött. 2006-ra pedig még feljebb tette a lécet, megszerezte az első győzelmét, majd a másodikat is, de az idény végén alig 17 ponttal elmaradt Jorge Lorenzótól. Ez a felállás egy évvel később sem változott, csak akkor nagyobb volt a lemaradása a második helyen. Ez az időszak már megmutatta Dovizioso szerencsétlenségét, amely teljes pályafutása során elkísérte: hiába nyújtott kiemelkedő teljesítményt, ekkora klasszisok kortársaként nem ülhetett fel a trónra.
2008-ban Lorenzóval egy időben lépett fel a királykategóriába. Ekkor még utoljára a Scot Hondájával versenyzett, méghozzá nagyon eredményesen: ötödik lett összetettben, Malajziában pedig dobogóra is állhatott. Ez elég volt ahhoz, hogy megverje a Repsolt erősítő Nicky Haydent, így a 2009-es szezonban már Dovizioso volt a Pedrosa csapattársa az amerikai motoros helyett. Egyébként a távozásával a Scot csillaga is lehanyatlott, a 2009-es volt az olasz csapat utolsó idénye, amelynek jelentős részében Talmácsi Gábor ült az istálló egyetlen motorján.
A Honda gyári alakulatával a következő két évben biztos kézzel hozta a jó eredményeket, a 2009-es Brit Nagydíjon az első győzelmét is learatta. Viszont Pedrosától mindkétszer elmaradt, így amikor Honda úgy döntött, mindenképp meg akarja szerezni a felszabadult Stonert, az olasz versenyzőt akarta elküldeni. Ám a menedzsmentje ragaszkodott a szerződés kitöltéséhez, ami oda vezetett, hogy 2010-ben három motorral állt ki a Repsol. Dovizioso ekkor végre Pedrosa elé tudott kerülni, ami a harmadik helyet jelentette. De eközben Stoner bajnok lett, ráadásul a „zsarolás” miatt megromlott a viszonya a gyártóval, emiatt a maradása valójában fel sem merült.
Dani Pedrosa, Andrea Dovizioso, Casey Stoner
Repsol Honda, 2011
Source: Box Repsol Flickr pic.twitter.com/BpIDwowXbi— Motorsport Pictures (@Motorsport_PX) March 22, 2025
2012-re a Tech3 Yamahához került, amelynél a szatellitmotorral is sorra hozta a dobogókat. Viszont a gyári Yamahát erősítő Lorenzo, valamint a Stoner-Pedrosa duó ismét erősebbnek bizonyult nála. Ám Dovi még így is el tudta hallgattatni a korábbi években megszólaló kritikus hangokat, és bizonyította, hogy nem csak egy gyári alakulatnál tud eredményes lenni.
A legnagyobb sikerek a Ducatival
Ezek után nem volt meglepő, hogy 2013-ban újra gyári pilóta lett. Valentino Rossi két sikertelen év után visszaigazolt a Yamahához, így megüresedett az egyik piros Ducati. Az olasz gyártó pedig lecsapott rá, de csodát ő sem tudott tenni a Desmosedicivel. Dovizioso, aki a bolognaiaknál kapta meg a Professzor becenevet, állandóan ott volt az él- és a középmezőny határán, viszont a nehezen vezethető motorral többre nem volt képes. Ez a tabellán sorban egy nyolcadik, ötödik, hetedik, majd 2016-ban újra egy ötödik helyet eredményezett neki.
„Zűrzavart” és „káoszt” tapasztalt Dovizioso, amikor megérkezett a Ducatihoz
Az már 2016-ban is látszott, a Ducatinak fekszik, hogy egyre fontosabbá válik az aerodinamika, hiszen a motor egyre versenyképesebb lett. A Maláj Nagydíjon Dovi megszerezte a második MotoGP-futamgyőzelmét, de ennek ellenére úgy tűnt, hogy nem maradhat a gyártónál. Ugyanis bejelentették, hogy korábbi riválisa, Lorenzo a bolognaiakhoz szerződik, akik Andrea Iannonét akarták megtartani a spanyol pilóta csapattársának. Iannone azonban édesapja tanácsára elutasította az első ajánlatot, amely így a Professzor asztalán landolt, aki örömmel aláírta.
2017-ben a Ducati teljesen megérkezett a versenybe, de a várakozássokkal ellentétben nem Lorenzóval, hanem Dovisiozóval. Az olasz pilóta hat futamot nyert, és Marc Márquez egyetlen bajnoki kihívójává vált. Féltávnál még vezetett is, de végül a Honda-pilóta 37 ponttal felülmúlta. Mindez nagyon hasonlóan ment le a következő két évben is, csak folyamatosan nőtt Márquez előnye. Ennek ellenére egyértelműen ezek voltak a Professzor pályafutásának legjobb évei, a 2017-es hat győzelme után 2018-ban négyszer, 2019-ben pedig kétszer szelte át elsőként a célvonalat. Bár a bajnoki versenyfutásban nem, egy tekintetben azért legyőzte Márquezt. Ebben az időszakban zajlottak az emlékezetes utolsó körös csatáik, amelyek közül ötöt Dovizioso húzott be, vetélytársa csak egyszer tudta így maga mögé utasítani.
🔥 @AndreaDovizioso vs @marcmarquez93 last lap battles
The Italian has beaten the Repsol Honda rider 5 times out of 6 when the fight for the win has gone down to the wire ⚔️
Who will win the next one? 🤔 pic.twitter.com/UL0e0Doo1q
— MotoGP™🏁 (@MotoGP) August 12, 2019
A kiváló eredmények ellenére 2020-ra megromlott a viszony Dovi és a Ducati, pontosabban a gyártó versenyrészlegét vezető Gigi Dall’Igna között, akinek elvesztette a bizalmát. Ráadásul Márquez sérülését és egész szezonos kihagyását sem tudta kihasználni, „csupán” negyedik lett összetettben. Az Osztrák Nagydíjat még legalább megnyerte, de talán ekkor, 34 évesen már érezhette, hogy utoljára állt fel a dobogó tetejére. Jó lehetőség híján aztán az év végén úgy döntött, hogy kiüli a 2021-es szezont.
A bizalom elvesztése csúnya véget vetett a Ducati és vb-második versenyzője közötti kapcsolatnak
Végjáték
Végül a „szünet” alatt mégis tesztelte az Apriliát, a noaleiek viszont a Yamahától kitett Maverick Viñalesnek szavaztak bizalmat. Ugyanakkor Dovi előtt így megnyílt az út a japán gyártóhoz, amelynek szatellitcsapatával, a Petronasszal teljesítette az idény utolsó öt fordulóját, majd a következő évre is a maláj alakulatnál maradt. Ebben azonban nem volt sok köszönet, az M1-gyet ugyanis akkor kizárólag a friss bajnok Fabio Quartararo tudta elvezetni. A Professzor márkatársaihoz hasonlóan küszködött, a portimãói tizenegyedik hely volt a legjobbja. Így végül úgy határozott, hogy nem várja meg a szezon végét, és a misanói fordulóval visszavonul. Az őt ünneplő hazai közönség előtt aztán tizenkettedikként zárta az utolsó MotoGP-futamát.
Dovizioso királykategóriás pályafutását kiemelkedő számok jellemzik: 15 futamgyőzelem, 62 dobogó, 7 pole-pozíció. A világbajnoki cím azonban nem jött össze a közkedvelt motorosnak, ahogy a Moto2-ben sem. Persze azért senki sem tiltakozott, amikor 2023-ban beiktatták a MotoGP Hírességek Csarnokába, amelynek tagjaira hivatalosan is a Legendák elnevezést használják. Bár generációjának nem ő volt a legeredményesebb tagja, egy szempontból ma is listavezető: egymás után 229 versenyen állt rajthoz 2008 és 2020 között. És nehéz azt elképzelni, hogy a közeljövőben bárki kilöki a rekordtartó pozícióból, hiszen a legközelebbi aktív üldözője, Márquez neve mellett 128 rajt szerepel.
A Professzor aktív MotoGP-karrierje után sem távolodott el a motorversenyzéstől, csak átnyergelt a motokrosszra. Azóta javarészt olaszországi viadalokon indul, valamint igazgatja a saját pályáját, a rajtszámát nevében hordozó 04 Park-Monte Corallit. A szakágváltása viszont az örömteliek mellett fájdalmas pillanatokkal is járt. Edzés közben előbb a csuklóját törte el, majd olyan súlyos fejsérülést szenvedett, hogy helikopterrel kellett kórházba vinni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Szerencsére ezeknek nem lett komoly következménye, ami különösen jó jött neki, amikor tavaly megkereste a Yamaha. A gyártó állandó tesztpilótája, Cal Crutchlow – mellékesen Dovi korábbi csapattársa – egy elhúzódó sérülés miatt nem állt rendelkezésre, és az ő helyettesítésére kérte fel a márka korábbi versenyzőjét. Dovizioso pedig azóta az is aktívan részt vesz az iwataiak tesztmunkájában, idén februárban is motorra ült.
Lezárásként szeretnénk még megemlíteni, hogy Dovizioso a motorozás mellett röviden az autóversenyzésben is kipróbálta magát. 2019-ben a misanói DTM-fordulóban állt rajthoz, inkább kevesebb, mint több sikerrel. 2022-ben a Lamborghini Super Trofeo Europe valenciai állomásán ült autóba, ahonnan egy negyedik hellyel, valamint egy győzelemmel távozott.
Rossi? Lorenzo? Marc Márquez? – Dovizioso elárulta, kit tart a legkeményebb ellenfélnek