Marco Rigamonti, Marc Márquez új versenymérnöke arról beszélt, hogy a gyári Ducatinál mind együtt dolgoznak, és egyértelműen kiállt amellett, hogy semmit sem titkolnak el Francesco Bagnaia és stábja elől.
Az idei MotoGP-szezon eddig kétségtelenül Marc Márquezről szól, aki tizennégy forduló alatt tíz főfutamot és tizenhárom sprintet nyert meg, aminek köszönhetően jelenleg már 175 ponttal vezet testvére, Álex előtt a tabellán. Ha ez lehetséges, az eredménysorát még értékesebbé teszi, hogy mindezt egy új csapatnál és új versenymérnökkel vitte végbe. Márquez ugyanis idénre igazolt át a gyári Ducatihoz, ahol Marco Rigamonti lett a legközelebbi munkatársa, aki legutóbb Enea Bastianini mellett dolgozott.
A gyári Ducati garázsának másik felén viszont már nem ilyen fényes a helyzet. Márquez új csapattársa, Francesco Bagnaia ugyan harmadik a tabellán, de szinte pontosan csak feleannyi pontot gyűjtött, mint a nyolcszoros világbajnok, és láthatóan nem tud konstans módon elég versenyképes lenni. Emögött sokan azt sejtik, hogy a Ducatinál Márquezt priorizálják, és Bagnaia nem kap meg minden lehetséges adatot. Ezzel kapcsolatban aztán megkérdezték Rigamontit, hogy ő segítene-e a nehéz helyzetbe került versenyzőnek, aki egyértelműen tagadta, hogy eltitkolnának bármit az olasz pilóta elől.
„Mi, csapatként, mindig együtt dolgozunk, és segítjük egymást. Igen, segítenék neki, mert amit az elmúlt években láttam, az az, hogy végső soron a pályán a versenyzők jelentik a különbséget – válaszolta Rigamonti az AS kérdésére. – A segítség pedig úgyis abban áll, hogy együtt emeljük a motor színvonalát. Az, hogy a Ducati ma ezen a szinten tart, részben azért van, mert mindenki segítette információkkal a másikat, hogy közösen eljussunk idáig.”
„Ha titkok lennének a Ducati mérnökei és versenyzői között, akkor a teljes Ducati alacsonyabb szinten lenne. Mindig emlékeznünk kell azokra az időkre, amikor a Ducati messze volt az élmezőnytől, és ezért fontos, hogy most így működjünk. Ha az egyik ellenfeled a csapattársad, akkor a pályán mehet a rivalizálás, de semmi több. Fontos, hogy a csapat minden tagja, beleértve Pecco technikusait is, jó kapcsolatban legyen egymással, és amennyire lehet, segítsék egymást.”
Hol rendezhetnék meg az esetlegesen visszatérő Dél-afrikai Nagydíjat? Miként látja az idei szezonját? Milyen a kapcsolata csapattársával, Pedro Acostával? Milyen volt belülről átélni a KTM anyagi problémáit? Kipróbálná-e magát más gyártónál? Többek között ezekről is beszélgettünk Brad Binderrel, akivel a Magyar Nagydíj előtt készítettünk exkluzív interjút.
Pestality Máté: Te vagy az egyetlen pilóta a mostani MotoGP-mezőnyben, akinek nincs hazai nagydíja, hiszen a Dél-afrikai Nagydíjat legutóbb 2004-ben tartották meg. Amikor egy új forduló be-, vagy visszakerül a naptárba, mint most a Magyar Nagydíj, nem érzed úgy, hogy téged kihagynak?
Brad Binder: Nem, de nagyon örülnék annak, ha lenne hazai nagydíjam. Többek között azért, mert oda könnyen kilátogathatnának a barátaim és a családtagjaim, akiknek most több ezer kilométert kell utazniuk, hogy versenyezni lássanak.
PM: Korábban elárultad, hogy az idei év elején teszteltél Kyalamiban, amely négy alkalommal látta vendégül a gyorsaságimotoros-világbajnokságot. Szerinted lehetséges lenne oda megszervezni az esetlegesen visszatérő Dél-afrikai Nagydíjat, vagy akár Welkomban, amely hat évig volt versenyhelyszín?
BB: Welkom lényegében odavan, az elmúlt néhány évben egyáltalán nem volt karbantartva, alig nyúltak hozzá a pályához, szóval az már a múlt. De én nagyon szerencsés vagyok, hogy Kyalami tulajdonosa megengedi nekem, hogy ott eddzek a holtszezonban. Hihetetlen pálya, nagyon menő, kiváló nyomvonallal. Annyi persze biztos, hogy néhány falat el kellene tolni, ha oda látogatna a MotoGP. És ha lehetséges lenne, hogy ott legyen [a Dél-afrikai Nagydíj], az nagyszerű lenne.
Fotó: Czinkán Dániel / TRP Media
PM: Beszéljünk a mostani szezonodról. Amióta a MotoGP-ben vagy, az újonc idényedet leszámítva mindig több pontot szereztél, mint a csapattársad. Idén viszont Pedro Acosta teljesítményét látva jó esély van rá, hogy ez megváltozik. Ennek fényében hogyan látod az idei évedet?
BB: Őszintén szólva eddig borzasztó volt a szezonom. Ez eddig egy nagyon kemény év volt, egy nagyon nehéz időszak. Több időt töltöttem bukással, mint versenyzéssel. Szóval annak nincs sok értelme, hogy most a pontokat figyeljük. Én is a lehető leginkább próbálok nem ránézni a tabellára [amelyen jelenleg tizenegyedik – a szerk.]. Viszont az előző két forduló [a Cseh és az Osztrák Nagydíj] óta őszintén hiszek abban, hogy megláttuk a fényt az alagút végén, megtaláltam az utamat. És nagyon kíváncsi vagyok, mit hoznak a következő versenyek, amelyeken szeretném visszaszerezni az önbizalmamat. Szóval az érzés már megvan.
PM: Szintén újdonság számodra, hogy most először egy nálad jóval fiatalabb pilóta a csapattársad a MotoGP-ben. Milyen a kapcsolatod Acostával, van esetleg köztetek valamiféle mentor–tanítvány viszony?
BB: Nem, egyáltalán nem (nevet). Mármint persze, Pedro valóban jóval fiatalabb nálam, de őszintén szólva nagyon élvezem, hogy most ő a csapattársam. Ő egy nagyon nyugodt srác, valaki, akinek kellemes a közelében lenni. Az egyetlen problémám Pedróval, hogy annyira gyors (ismét nevet). Nagyon nehézzé teszi az életem, azzal, hogy így kell legyőznöm a pályán. De ezen kívül nem tudok semmi rosszat mondani a srácra, ő egy csodálatos ember, és azt gondolom, hogy nagyon fényes jövő áll előtte.
Fotó: Czinkán Dániel / TRP Media
PM: És meglátásod szerint van most valami olyan konkrét dolog a motorral, ami miatt Acosta pillanatnyilag gyorsabb nálad?
BB: Igen, amit ő kiválóan csinál, az az, ahogy felméri, hol van a határ az első kerékkel. Én pedig idén különösen sokat küszködöm azzal, hogy nem találom a megfelelő érzést az elsővel. És úgy gondolom, hogy ezen a téren ő talált valamit már a szezon korábbi szakaszában, ami megadja neki a megfelelő magabiztosságot ahhoz, hogy jobban nyomja. Mi pedig ezt csak nemrég találtuk meg.
PM: A KTM kapcsán az elmúlt egy évben nagyon sok szó esett a gyártó anyagi problémáiról, kríziséről. Milyen volt ezt pilótaként átélni, volt olyan, hogy tartottál attól, hogy ez a te életedet is befolyásolhatja?
BB: Nem igazán. Nem is tudom pontosan, hogyan mondjam, de versenyzőként mi nagyon be vagyunk védve, a főnökség mindig adott nekünk megfelelő biztosítékokat. És őszintén szólva aztán minden úgy is zajlott, ahogy ők azt előre jelezték. Szóval nem igazán befolyásolt minket.
PM: Tehát nem aggódtál?
BB: Nem.
PM: A jövődre áttérve: a szerződésed a következő szezon végén fog lejárni. Te a MotoGP-pályafutásod során végig KTM-pilóta voltál, érdekelne esetleg, hogy kipróbáld magad máshol, vagy te igazán hűséges típus vagy?
BB: Nagyon boldog vagyok ott, ahol most vagyok. És tényleg itt vagyok már hosszú ideje, de imádom a csapatom, a paddock legjobb emberei vesznek itt körül. Szóval nagyon hálás vagyok ezért, azt meg majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő.
Rubén Xaus úgy véli, Marc Márquez játszhat a mezőnnyel, míg Francesco Bagnaiának hosszú ideig tartott felismerni, hogy csapattársa jobb nála. A 47 éves exversenyző az Apriliát is méltatta, és Marco Bezzecchi, valamint Jorge Martín összevetésében is határozott véleményt fogalmazott meg.
Rubén Xaus 2004-ben és 2005-ben versenyzett a MotoGP-ben, ahol egy dobogóig jutott, előtte és utána pedig a Superbike-világbajnokság mezőnyében húzott le éveket. A szériamotoros sorozatban összesen tizenegy futamot nyert, ebből hetet 2003-ban, amikor év végén csak Neil Hodgson volt előrébb nála a bajnoki tabellán.
Manapság rendszeres vendég Jorge Lorenzo podcastjában, a ’Dura la Vitában’. A Magyar Nagydíj után is így történt, és szokás szerint határozott véleményt fogalmazott meg a főszereplőkről. Többek között Marc Márquezről is, aki zsinórban hetedik alkalommal húzta be mind a sprintet, mind a főfutamot egyazon hétvégén, és 175 pontra növelte előnyét a táblázaton.
„Márquez támadott a szezon első felében, most, a második fele pedig a stratégiáról fog szólni – jelentette ki. – A hétvégén új versenyzők jelentek meg a színen, de Márquez megvárta, hogy a többiek hibázzanak. Ha egy versenyzőnek ekkora előnye van, akkor játszhat. Ha pedig az ember játszik, akkor elpusztít [másokat]. Ez megmutatja Marc Márquez erejét.”
A garázs másik oldalán viszont korántsem ennyire rózsás a helyzet. Francesco Bagnaia pénteken és szombaton küszködött, és előbb nem jutott be a Q2-be, majd a sprinten esélye sem volt a pontszerzésre. Vasárnap aztán behozta a kilencedik helyre a motort, de így is 227 egység a hátránya az éllovassal szemben, és a Katalán Nagydíjon az is előfordulhat, hogy matematikailag is behozhatatlan lesz a különbség.
„Szerintem Peccónak az a gondja, hogy más szinten is zavarják a figyelmét – vélekedett Xaus. – Amikor a csapattársának minden könnyen megy, az bonyolítja az ember életét: vagy gyorsan változtat, vagy még komplikáltabbá válik a helyzet. Bagnaia egyik hibája az volt, hogy annyira sokáig tartott felismernie, hogy Marc Márquez jobb nála.”
A dobogó másik két fokára a KTM és az Aprilia férhetett fel Pedro Acosta, illetve Marco Bezzecchi révén. A spanyol expilóta utóbbi gyártót méltatta igazán, hiszen az olasz versenyző az előző öt főfutamból négyszer is az első háromban végzett. Ráadásul most már talán végleg kijelenthető, hogy nem egyedül viszi a hátán a gyári istállót.
„Az Aprilia, amely a jelek szerint korlátozott költségvetéssel rendelkezett, ismét bizonyítja, hogy képes újra feltalálni magát egy másokénál gyengébb motorral és kisebb büdzsével – fogalmazott. – Még egy pilótával a pályán is sikerült eredményeket és dobogós helyezéseket elérniük, Jorge [Martín] pedig visszatért, és megmutatta a benne rejlő potenciált. Ez azt igazolja, hogy mennyire vékony a határvonal. Úgy vélem, ez megnehezítheti Marc dolgát.”
Ami a címvédőt illeti, Martín még a nyári szünet előtt, Brnóban tért vissza a mezőnybe súlyos sérülése után. A Magyar Nagydíjon pedig a tizenhatodikról indulva egészen a negyedikig jött fel, és elmondása szerint egy ideig a dobogóban is reménykedett. Honfitársa pedig határozottan úgy gondolja, hogy Martín jobb versenyző Bezzecchinél.
„A kialakult szituáció ellenére a pilóta nem felejtett el motorozni – szögezte le. – A Pramacnál minden tökkenőmentesen ment, aztán átült az Apriliára, egyet visszalépett, és be kellett látnia, hogy ez talán nem a legversenyképesebb motor. Azonban be akarja bizonyítani, mire képes. Körülbelül nyolc hónap telt el az egész helyzet óta, és nálam versenyzőként és a tehetség tekintetében Jorge Martín jobb Bezzecchinél. Talán érzelmileg jobban szenved, vagy érzékenyebb, de ez rendben van. Az érzelmi problémák elitszinten nagyon meghatározóak.”
Álex Rins elárulta, a Magyar Nagydíj elején egyszerűen nem tudott jó tempót motorozni, a második részére viszont magára talált, aminek okát senki nem érti a Yamahánál. A 29 éves pilóta elfogadta a bosszantó helyzetet, de hangsúlyozta, nemhogy 2027-ig, még a következő idényig sem várhatnak.
Fabio Quartararo a Magyar Nagydíj hétvégéje előtt pont a P1race.hu kérdésére kijelentette, hogy a legrosszabbon már túl vannak. Ezzel az egy héttel korábbi spielbergi fordulóra utalt, amelynek egyik pontján sem szerepeltek fényesen, ám a főfutam kifejezetten rosszul sikerült. A Yamaha kvartettje ugyanis az utolsó négy helyen ért célba, és csak a francia versenyzőnek sikerült a pontszerzés.
Nos, a Balaton Park-i hétvége valóban egy fokkal jobban alakult, ám nyilvánvalóan ezt sem teszik ki az ablakba, pláne annak fényében, hogy sok volt a kieső. Quartararo a tizedik, Miguel Oliveira a tizenkettedik, míg Álex Rins a tizenharmadik pozícióban ért célba. Utóbbi úgy, hogy az első körökben meglehetősen lassú volt, utána pedig hiába javult fel a tempója, igazán jó eredményért már nem tudott harcolni.
„Ez dühít – nyilatkozta. – Merthogy a verseny elején képtelen voltam 1:39 alá bemenni ezen a pályán. Tele tankkal és friss gumikkal nem megy. Aztán, ahogyan kopnak az abroncsok, minden elkezd jobban mozogni, kevesebb üzemanyag marad. [Ekkor] az 1:38-as tartományban tudok lenni. Ez egy kicsit érthetetlen, és a bokszban sem adnak rá magyarázatot. Furcsa, de jó. A saját versenyemet tudtam futni, bár az elején kicsit tehetetlen voltam, mert Ai Ogura és Johann Zarco elhúztak tőlem. Aztán viszont sikerült [közel] maradnom hozzájuk, Álex Márquezt két másodperccel leszakítottam magam mögött, és ennyi. A futam elején nem tudom megállítani a motort. Amikor vibrációt érzek, akkor a motor átadja nekem [az irányítást], és akkor sikerül megállítanom. Ez rossz, mert nagyon instabil, és méterekkel korábban kell fékeznem, mint a többieknek. Azonban akkor tudom megállítani.”
Az egészben az a legrosszabb, hogy nemcsak Rins, hanem a mérnökök sem találnak magyarázatot a jelenségre. „A verseny után elhagytam a bokszot, hogy a motorhome-ba menjek, és Max [Massimo Bartolini technikai igazgató – a szerk.], valamint Paolo [Pavesio, a Yamaha Motor Racing ügyvezető igazgatója] kint volt. Beszélgettünk, és nem találtuk az okokat, én és ők sem. Nagyon szenvedtünk ezen a pályán. Az elektronika terén teljesen elvesztünk, és most minden… A kigyorsítás során a mi motorunk pattogott a többiekéhez képest.”
A hatszoros királykategóriás futamgyőztes ugyanakkor nem csak negatívumokat vitt magáról a magyarországi hétvégéről. „A pozitívum, hogy elfogadtam a bosszúságot, és ezzel együtt vezettem. Nem ez az egyetlen pozitívum, de még mindig ugyanazon az úton járunk, és nem értjük a helyzetet. A Yamaha sem érti.”
A hangvillások abban bízhatnak, hogy a következő két szezon kezdete fellendülést hozhat. 2027 nyilvánvaló, hiszen az új szabályok miatt mindenki lényegében a nulláról indul, a következő idényben pedig az állandó pilóták is elkezdhetik használni. Rins azonban hangsúlyozta, hogy erre nem alapozhatnak teljes mértékben.
„Nem, nem várhatunk 2027-ig vagy a jövő évig, amikor elvileg új motor érkezik – szögezte le. – Egyszerűen tovább kell dolgoznunk. Az elektronika javítása bonyolult egy futamhétvégén. Türelmesnek kell lenni. A kipörgésgátlóról van szó. Meghúzzuk a gázt, és a motor elindul. Elmegy az erő, majd nagyon agresszívan jön vissza.”
Jonathan Rea elárulta, az idei Phillip Island-i teszten elszenvedett bukása nagyban meghatározta, hogy az év végén visszavonul. A brit pilóta elmondta, hogyan élte meg családjával a döntést, visszatekintett karrierjére, és kijelentette, szeretné szépen befejezni pályafutását.
Bár akadtak egyéb bejelentések, a hét legfontosabb híre a Superbike-világbajnoksággal kapcsolatban egyértelműen a Yamaha közleménye volt, amelyből kiderült, hogy Jonathan Rea a szezon végén szögre akasztja a bukósisakját. A 38 esztendős motoros tizenhét teljes idény után int búcsút a sorozatnak, annak legeredményesebb alakjaként.
Bár Marco Barnabò, a Barni csapatfőnöke nemrég Álvaro Bautista leigazolása kapcsán elárulta, a hatszoros világbajnok is megkereste őt, ám Rea-ben már egy ideje érlelődött a döntés. Legalábbis ez derül ki szavaiból, amelyekkel felidézte az idei Phillip Island-i előszezoni teszten elszenvedett bukását, amelynek következtében eltört a lába, és ki kellett hagynia az első három fordulót.
„A kavicságyban hátranéztem, hogy nincs-e valaki mögöttem, de a motor rám zuhant – nyilatkozta aBBC Sport észak-írországi csatornájának. –Négykézláb, a lehető leggyorsabban próbáltam elmenni az útból. Ez volt az a pillanat, amely minden kilátásomat szétzúzta a jövőre nézve, ami a folytatás akarását illeti. Már egy ideje együtt élek ezzel az érzéssel, anélkül, hogy meg akarnám osztani és el akarnám árulni a gyengeségeimet, de mentálisan nehéz visszajönni ezekből a nehéz pillanatokból, most pedig úgy tűnik, hogy ez a megfelelő időpont. Nehéz pontosan megmondani az okát, de ezt súgja az ösztönöm.”
Miután maga az érintett is megosztott egy videót, amelyben beszámolt a döntéséről, számtalan hozzászólás érkezett, és nemcsak mostani ellenfelei, hanem korábbi legendák, valamint a MotoGP kiválóságai is gratuláltak a karrierjéhez. Rea „megtisztelőnek” nevezte mindezt, de az alighanem még inkább megérintette, amit a családjával élt át.
„Apám bejött az ajtón, szélesen átölelt, majd elmondta, hogy nagyon boldog, és örül, hogy meghoztam ezt a döntést – idézte fel. – Mindketten megkönnyeztük. Tarsh [Tatiana, Rea felesége – a szerk.] szintén sírt. Apám hihetetlen motorversenyző volt, és a családunk nagy motoros hagyományokkal rendelkezik. Anyám, a testvéreim, mindenki csatlakozott a mi kis álmunkhoz.”
Ahogyan arra korábban is utaltunk, Rea az évek során a Superbike-világbajnokság messze legeredményesebb alakjává vált. Hat világbajnoki címe mellett ugyanis 119 futamot nyert, további 144 alkalommal állt dobogón, 44-szer indult a pole-ból, és 104-szer futotta meg a leggyorsabb kört. Nem véletlen, hogy pozitívan tekint vissza az elmúlt közel két évtizedre, ráadásul nem csak szakmai szempontból.
„Teljesnek érzem a pályafutásomat – szögezte le. – Motokrosszpályákon kezdtem versenyezni, miközben arról álmodtam, hogy világbajnok leszek. Karrierem nagyon korai szakaszában lehetőségem nyílt jó csapatoknál versenyezni és jó emberekkel dolgozni. A lehető legjobban kihasználtam ezeket a lehetőségeket, és olyan helyzetbe hoztam magam, hogy világbajnoki címekért versenyezhettünk és futamgyőzelmekért küzdhettünk. Visszatekintve a hat-, hét-, nyolcéves korombeli helyzetemre, elképzelni sem tudtam, hogy ilyen sikereket érhetek el. Elégedett vagyok.”
„A családalapírás mellett húztam le ezt a karriert, és a gyerekeket is magunkkal vittük ezen az úton – folytatta. – ’14-ben hihetetlen évünk volt a Hondával, ’15-ben pedig a Kawasakihoz igazoltam, és világbajnokságokat nyertem, miközben két gyereket vittünk magunkkal a világ körül, ami elképesztően különleges élmény volt.”
Az utolsó évek azonban már nem a diadalmenetről szóltak, különösen a Yamahánál eltöltött másfél esztendő. Rea csupán egy-egy pole pozícióval, valamint dobogóval büszkélkedhet ebből az időszakból, ráadásul azokat is több mint egy éve szerezte. Ezzel együtt bízik benne, hogy szépen sikerül elköszönnie a sorozattól.
„Nehéz év volt, amely a műtőasztalon indult, de célozzuk meg a csillagokat, és nézzük meg, mi lesz belőle – fogalmazott. – Ez lenne a legmegfelelőbb módja a Superbike-világbajnoki pályafutásom befejezésének. Azzal a tudattal mehetek el, hogy minden körben és minden futamon száz százalékot nyújtottam. A bajnokság utolsó fordulójáig ezt fogom tenni, és tudom, hogy ez több okból is nehéz lesz, ám nekiveselkedem, és belevetem magam.”
Casey Stoner kijelentette, az idő minden sebet begyógyít, így a korábbi konfliktusok után most már jobban megértik egymást Valentino Rossival. Az ausztrál expilóta a nemrégiben lezajlott andorrai kalandjáról is mesélt.
Valentino Rossinak megvoltak a maga nagy rivalizálásai. Bár Casey Stonerrel viszonylag rövid időn át versenyzett, az a periódus pedig még rövidebb volt, amikor mindketten versenyképes motoron ültek, ám az ausztrál motoros így is az egyik legnagyobb ellenfele volt. Mostanra viszont már jó a viszony közöttük, pedig ez finoman szólva sem volt mindig így.
Sőt, a rivalizálásuk tetőpontjának pillanatában Rossi a Ducatin szenvedett, ám Jerezben így is találkoztak, és miután a kilencszeres világbajnok egy előzési kísérlet közben elesett, ellenfelét is vitte magával. Ezután hangzott el a híres mondat Stonertől, miszerint „az ambíciód túlnőtte a tehetségedet. A két héttel ezelőtti Osztrák Nagydíjon viszont már ölelkezve, jó hangulatban beszélgettek.
„Azt mondják, hogy az idő minden sebet begyógyít – nyilatkozta a 40. életévében járó exversenyző a TNT Sportsnak. – Évekig hihetetlenül erős ellenfelem volt. Igen, versenyzés során egyértelműen voltak nézeteltéréseink. Voltak dolgok, amelyekkel nem értettem egyet. Vélhetően ő sem szerette az én pimaszságaimat. Eltérő módon gondolkodtunk, eltérően láttuk a dolgokat. Ez a motorsport szépsége, hogy mindenki másmilyen. Szóval úgy vélem, a versenyzői karrierünk után, amikor némileg érettebbek vagyunk, kicsit jobban megértjük a másikat.”
Rossi az elmúlt években nem csak Stonerrel rendezte a viszonyát korábbi nagy ellenfelei közül. Max Biaggi és Jorge Lorenzo szintén nyíltan beszéltek arról, hogy most már sokkal jobb a kapcsolat köztük, mint abban az időben, amikor mindketten aktívak voltak. Persze ellenpélda is akad, hiszen Marc Márquezre még egy éve is kígyót-békát kiabált, igaz, a 32 éves motoros továbbra is a mezőny tagja.
Ami Stonert illeti, Rossi az év elején meghívta őt a híres Ranch-ára, ahol szinté jó hangulatban társaloghattak. Azonban nem ez volt a legutóbbi alkalom, amikor az ausztrál expilóta Európában kalandozott offroadmotorral. Néhány hete ugyanis ő maga osztotta meg a közösségi médiában, hogy az andorrai hegyekben járt.
„Ez az egyik legjobb, amit csinálok – lelkendezett, majd elmondta, ebből a szempontból visszasírja a régi időket. – Hiányzik Európa, hiányzik, hogy idejöjjek, és motorozzak. Még a paddockban is. A családommal évekig utazgattunk. Csodálatos volt újra együtt motorozni, a hegyekben pihenni, miközben megpróbáltunk feljutni a dombra.”
Marc Márquez állítja, egyszer ki fog kapni aktuális csapattársától „tiszta” körülmények között, de ezt természetesnek tartja. A spanyol versenyző szerint Francesco Bagnaia előbb-utóbb meg fog érkezni rá, az olasz versenyző által annyira hiányolt tavalyi motor kapcsán pedig érdekes kijelentést tett.
Marc Márquez 2013-ban érkezett meg a MotoGP-be, és azóta csupán kétszer fordult elő, hogy nem ő lett az általa képviselt gyártó legjobbja. Legutóbb éppen tavaly, ám ekkor is csak Jorge Martín és Francesco Bagnaia verték meg, akik vele ellentétben az évi Ducatit hajtottak. Ami a 2023-as gépen ülőket illeti, a spanyol pilóta több mint kétszer annyi pontot gyűjtött, mint az ebben az összevetésben másodikként végző öccse, Álex Márquez.
A másik alkalommal istállón belül is kikapott, épp testvérétől, de az nyilvánvalóan irreleváns, hiszen a 2020-as szezonról van szó, amelyből az első futam után sérülés miatt kiszállt. „Tiszta” körülmények között viszont mindig legyőzte aktuális csapattársát, legyen szó Dani Pedrosáról, Jorge Lorenzóról, Pol Espargaróról, Joan Mirről vagy éppen fivéréről. Az idősebbik Márquez azonban meg van győződve róla, hogy ez még azelőtt megtörik, hogy visszavonulna.
„Nem tudok őszintén válaszolni, mert a kezdetektől fogva a mai napig legyőztem a csapattársaimat – reagált arra a kérdésre, hogy milyen alulmaradni csapaton belül. – Szóval nem ismerem ezt az élményt, [de] meg fogom tapasztalni, az biztos. A jövőben át fogom élni, mivel ez egy természetes folyamat. Valaki megérkezik, és legyőz engem ugyanolyan motorral. Csak annyit tudok mondani, hogy emlékszem, amikor megjöttem a MotoGP-be, néhány vasárnap elkövettem pár hibát, mivel Pedrosa előttem volt, és próbáltam utolérni. A csapattárs mindig plusz nyomást jelent, ugyanakkor plusz motivációt is.”
Márquez jelenlegi csapattársa Francesco Bagnaia, aki a szezon előtt a legnehezebb falatnak ígérkezett, vagy legalábbis Pedrosa óta mindenképpen. Jelenleg azonban 227 ponttal többet gyűjtött nála, és az is elképzelhető, hogy az olasz motoros már a következő, montmelói hétvégén matematikailag is behozhatatlan hátrányba kerül vele szemben. A 32 esztendős versenyző szerint azonban a háromszoros világbajnok hullámvölgye nem fog örökké tartani.
„Úgy vélem, Pecco elég okos és elég tapasztalt ahhoz, hogy mindezt kezelni tudja – mondta. – Már kétszeres [királykategóriás] világbajnok, úgyhogy azt gondolom, nem ez jelenti számára a fő problémát. Végső soron a MotoGP-ben vagyunk, MotoGP-motorokon, ahol, ha nincs meg az önbizalom, akkor az ember minden féktávon három-négy századmásodpercet veszít, ami végül egy körön két tizedet jelent. Szóval most éppen azon van, hogy visszanyerje a magabiztosságát, miközben, ahogyan Ausztriában láthattuk, pénteken ő volt a leggyorsabb. Pecco az Pecco, és előbb-utóbb megérkezik.”
Bagnaia egész évben azt hangoztatta, hogy az idei Ducatival nem tudja megcsinálni mindazt, amit a tavalyival meg tudott, főleg a féktávokon. Márquez viszont ezzel kapcsolatban érdekesen fogalmazott. „A mérnököktől hallott információ alapján, ha a GP24-est akarjuk, akkor gyári versenyzőként megkaphatjuk – jelentette ki. – Hasonló specifikációval versenyzünk.”
Franco Morbidelli elárulta, a mai napig benne van édesapja elvesztése, de már nem rendíti meg, és a nehézségek során arra próbál koncentrálni, ami erőt ad neki. A VR46 versenyzője a pályán bemutatott, sokszor megkérdőjelezhető manővereiről is szót ejtett.
Franco Morbidellinek szakmai szempontból meglehetősen nehezen alakultak az elmúlt évei. Miután 2020-ban második lett a MotoGP tabelláján, a következő évben megsérült, és hiába került fel a gyári Yamahához, többé nem tudta ugyanazt a teljesítményt nyújtani az M1-essel. Ennek következtében tavaly átigazolt az akkor még Ducatit használó Pramachoz, ám az előszezonban elszenvedett balesete igencsak megnehezítette az idényét.
Mindez azonban eltörpül ahhoz képest, amit 2013 elején a magánéletében át kellett élnie. Az év januárjában ugyanis elveszítette édesapját, a motorversenyzőként olasz szinten viszonylag sikeres pályafutást záró Livio Morbidellit, aki öngyilkos lett. Fia pedig felidézte, hogyan élte meg a tragédiát, illetve hogyan kezeli manapság.
„Ami 2013-ban az apámmal történt, az életem legnagyobb szenvedése és sokkja volt – nyilatkozta az AS-nak adott interjújában. – Ez egy nagyon nehéz dolog. Elmondhatom, hogy a mai napig bennem van, de nem rendít meg. Amikor az ember képes az élete biztos pontjai mögé helyezni ezeket a dolgokat, megérti, hogy az ilyenek megtörténhetnek, illetve meg is történtek, és mindezek ellenére tovább kell mennie. Ilyen az élet.”
Morbidelli időről időre hangsúlyozza, hogy igyekszik erőt meríteni a nehézségekből. Ez akkoriban szakmai szinten mindenképpen sikerült, hiszen 2013-ban megnyerte a Superstock Európa-bajnokságot. A jelenleg már a VR46-ot képviselő pilóta elmondta, hogy általánosságban hogyan áll hozzá a kihívásokhoz, amiben talán az is nyújt neki némi segítséget, hogy anyai ágon brazil származású.
„Az életemben sokat szenvedek és szenvedtem – fogalmazott. – Ahogyan mindenki, azt hiszem. Mindannyiunknak megvan a magunk szenvedése. Hihetetlenül szenvedélyesen szeretem, amit csinálok, és szerencsés vagyok, hogy olyan sok ember vesz körül, akik szeretnek engem. Emellett, ami a szenvedés kezelését illeti, a brazil stílust képviselem, ez igaz. A brazil stílus sokat segít abban, hogy tudjuk kezelni a mindenki által megtapasztalható szenvedést. Lehet, hogy egy nagydíj nem úgy alakult, ahogyan azt szerettem volna, de mindenkinél vannak dolgok, amelyek nem teszik boldoggá, és ha az ember tisztában van a mögötte álló szilárd pontokkal, az sokat segít, hogy ezzel szembenézzen. Talán úgy tűnhet, mintha a rossz dolgok nem hatnának rám, de természetesen hatnak, mint mindenki másra, csak én arra próbálok emlékezni, ami igazán fontos az életben, hogy mi az, ami mögöttem áll, és erőt ad, hogy előremenjek, illetve azokra a dolgokra, amelyek azzá tesznek engem, aki vagyok.”
A 30 esztendős motoros nemcsak a pályán kívül, hanem a pályán tanúsított hozzáállásáról is beszélt. Ami utóbbit illeti, kifejezetten agresszív versenyzőnek számít, amivel persze önmagában nincs gond, de manőverei nem mindig sülnek el jól, amiért rendszeresen bírálják. Ugyanakkor szerinte a tökéletesen kivitelezett megmozdulásainak sokszor nem tulajdonítanak akkora jelentőséget.
„Igaz, hogy élvezem a küzdelmet a pályán, és nem olyan versenyző vagyok, aki visszahőköl a csatától – ismerte el. – Talán még rá is teszek egy lapáttal, ez igaz, de mindig igyekszem a lehető legtisztábban végrehajtani a manővereimet. Biztos vagyok benne, hogy a manővereim sokszor nagyon extrémek, és tény, hogy a legtöbb tiszta és erős, de az is igaz, hogy voltak olyanok, amelyek nem sikerültek annyira tisztán, és ezeket a nem túl tiszta manővereket tartják fontosabbnak, ezért kritizálnak. Az ebben történő fejlődés is a munkám része. Minden megmozdulásomat a lehető legtisztábban akarom végrehajtani, megtartva a harcias természetemet. Keményen küzdök a pozíciómért.”
Marco Barnabò elárulta, miután megtudta, hogy Danilo Petrucci valószínűleg távozni fog, azonnal felvette a kapcsolatot Álvaro Bautista menedzserével. A Barni csapatfőnöke azt is elmondta, hogy Jonathan Rea-vel is beszélt, de nem érzi bűnösnek magát amiatt, hogy utóbbi végül a visszavonulás mellett döntött.
A héten több fontos bejelentés is történt a Superbike-világbajnokság háza táján, és többek között a mezőny két legidősebb tagjának a jövője is eldőlt, legalábbis ami a következő szezont illeti. Az ezen a listán a második helyen álló Jonathan Rea bejelentette visszavonulását, ellentétben Álvaro Bautistával, aki 41 évesen is ott lesz a mezőnyben.
A spanyol pilóta kapcsán előbb hétfőn vált hivatalossá, hogy biztosan távozik a gyári Ducatitól, ahol Iker Lecuona lesz az utódja, másnap pedig az is kiderült, hogy a Barninál folytatja pályafutását. Utóbbinál a BMW-hez igazoló Danilo Petruccit pótolja majd, aminek kapcsán leendő főnöke leszögezte, a kétszeres Superbike-világbajnok volt az első számú jelöltje.
„Danilo a balatoni [hétvége] előtti vasárnap felhívott, hogy közölje, kapott egy lehetőséget a BMW-től – nyilatkozta Marco Barnabò, a Barni csapatfőnöke és egyben tulajdonosa. – Öt perccel később felvettem a kapcsolatot [Simone] Battistellával [Bautista menedzsere – a szerk.], mert Álvaro Bautista leigazolása volt a célom. Két okból döntöttem Bautista mellett: van tapasztalata a Ducatival, és fáradhatatlan a munkában. Annak ellenére, hogy már negyvenéves elmúlt, kevesen edzenek úgy, mint ő. Egy nagyszerű profi, és továbbra is az élmezőnyben harcol.”
Bautista a Superbike-vb 2020-as éveinek egyik legeredményesebb versenyzője, és Rea-vel, valamint Toprak Razgatlıoğluval kiegészülve tagja volt annak a triónak, amely szezonokon át uralta a sorozatot. Ennélfogva kézenfekvő választásnak tűnik. „Számomra ez volt a legjobb megoldás a piacon, egy biztonságos menekülőút – fogalmazott az olasz szakember. – Meggyőződésem, hogy együtt remek munkát tudunk végezni, minden szükséges támogatást megadva neki.”
Barnabò azt is elárulta, hogy a brit motoros is megkereste őt, ám nem érzi úgy, hogy bármilyen módon hátba szúrta volna a hatszoros világbajnokot. „Beszéltem Johnnyval, ő is érdeklődött a motorunk iránt, de nem csaptam be, nem érzem magam bűnösnek a visszavonulása miatt – hangsúlyozta. – A Superbike elveszít egy nagyszerű bajnokot, de az én prioritásom Bautista volt.”
Hozzátette, ha Bautistával valami miatt nem jön létre a házasság, akkor minden bizonnyal Rea lett volna a következő a sorban, hiszen ő is rendkívül tapasztalt. Ugyanakkor nem csupán velük zajlott egyeztetés, hanem például Andrea Iannonéval és más pilótákkal is. „Kijelenthetem, hogy sok versenyzővel beszéltem, de senkinek sem tettem ígéretet – szögezte le Barnabò.
Persze tény, hogy Bautista nem most éli karrierjének legszebb időszakát, hiszen legutóbbi győzelmét lassan egy éve aratta, amikor Aragóniában a Superpole versenyt és a második viadalt is megnyerte. Barnabò elismerte, hogy ez valamennyire őt is aggasztja, de bízik benne, hogy az új Panigaléval a súlyszabály jelentette hátrány is csökken. „Biztos vagyok benne, hogy Álvaro motivált, és az egész csapatunk örül, hogy egy ilyen bajnokkal dolgozhat együtt” – mondta.
Ami pedig az új motort illeti, Bautista szintén kipróbálhatta a gépet a Superbike-vb hét eleji tesztjén Alcañizban. A spanyol pilóta 1:49.549 másodperccel a negyedik legjobb időt futotta meg, 402 ezreddel elmaradva csapattársától, a közvetlenül előtte záró Nicolò Bulegától. „Nagyon jó, tényleg – jelentette ki jövőbeli főnöke. – Nem tudok többet mondani. Nagyon örülök, hogy Bautista csatlakozik a Barnihoz, és ő is izgatott, mert nem akarta abbahagyni.”
A Dainese új projektjének jegyében egy tesztet szervezett Mugellóban, hogy néhány versenyző kipróbálja a márka legújabb termékeit, amivel hosszú távon ügyfelek millióinak növelnék a biztonságát. Az eseményre mások mellett Valentino Rossit és pár akadémistáját is meghívták, de a leggyorsabbnak Fermín Aldeguer bizonyult.
A Dainese évek óta gyárt védőfelszerelést a világ motorosainak, a bőrruhától kezdve egészen a csizmáig, és hosszú ideje a vezetők egyikének számít ebben az iparágban. Nemrég pedig elindították az „Apex” (magyarul kanyarcsúcspont) elnevezésű projektet, melynek célja, hogy a legjobb versenyzők teszteljék új termékeiket. Ezzel nemcsak a profik biztonságát növelnék, hanem az ügyfelek millióinak nyújtanának az eddiginél is nagyobb védelmet.
Ennek keretében csütörtökön rendeztek egy tesztet Mugellóban, ahol közel húszan ülhettek fel egy-egy Superbike-motorra. A legnagyobb név egyértelműen Valentino Rossié volt, akinek egyértelműen helye volt az eseményen, aki hosszú évek óta az olasz márka nagykövete, miután akkor is kitartott mellettük, amikor aktuális csapatának más volt a beszállítója.
Rajta kívül ott volt jó néhány akadémistája: Marco Bezzecchi, Franco Morbidelli, valamint Luca Marini a MotoGP-ben versenyez, míg Celestino Vietti a Moto2-ben, Andrea Migno pedig manapság már edzőként támogatja a pilótákat. A legnagyobb hiányzó Francesco Bagnaia volt, de ennek az az egyszerű oka, hogy ő az Alpinestars felszerelését viseli.
Mellettük jelen volt a VR46 csapatának másik versenyzője Fabio Di Giannantonio személyében, és a királykategóriát még Fermín Aldeguer is képviselte. A gyorsaságimotoros-világbajnokság más géposztályaiból Daniel Holgado, David Muñoz, Guido Pini, illetve Nicola Carrarois motorra pattant, a Superbike-vb mezőnyéből pedig Andrea Iannone jelent meg a helyszínen.
Ami a motorokat illeti, a Ducati MotoGP-versenyzői a bolognaiak Superbike-motorját, a Panigale V4R-t hajtották. Rossi szokás szerint egy Yamaha R1-es nyergében ült, Marini egy Honda Fireblade-et vezetett, Bezzecchi pedig az Apriliának az egykor a Superbike-vb-n is használt gépén, a három egyéni és négy konstruktőri bajnoki címet szerző RSV4-en ült.
Az eredmények ilyenkor természetesen vajmi keveset számítanak, de az olasz Motorsport.com kigyűjtötte őket. A leggyorsabbnak a 22 körig jutó Aldeguer bizonyult a maga 1:50.919 másodperces körével, 19 ezreddel megelőzve a 37 kört teljesítő Morbidellit, és további 36-tal a 33 körnél megálló Viettit. Bezzecchinek 287 ezred, míg Marininek már 1,058 másodperc volt a lemaradása. Őket Iannone követte, Rossi pedig hetedik lett az egyébként nem teljes listán – a kilencszeres világbajnoknak 1:52.879 volt a legjobb ideje.
