Marc Márquez elárulta, amikor egyfajta flow-ba kerül a pályán, nem érzékeli a veszélyt, és többek között az austini bukást is ez okozta. A nyolcszoros világbajnokot ugyan zavarja a hiba, de tisztában van vele, hogy más területen sokkal súlyosabb következményekkel jár az ilyesmi.
Vajon melyik egykori vagy jelenlegi Forma–1-es versenyzőre hasonlít Marc Márquez? Nos, nyilvánvalóan egyiknek sem feleltethető meg, de akad, akivel vannak hasonlóságok. Ayrton Senna például hasonlóan kimagasló tehetség volt, és a pályán mutatott agresszivitásukban is fellelhető némi párhuzam. Egyvalamiben viszont biztosan különböznek.
Márquezzel nemrég interjút készített a Motorsport.com, ahol felmerült a néhai háromszoros világbajnok, akivel elmondása szerint előfordult, hogy egyfajta transz állapotba került, és nem tudatosan vezette az autót. A leghíresebb példa az 1988-as Monacói Nagydíj időmérője, amikor saját csapattársának is közel másfél másodpercet adott, így nem véletlen, hogy sokan ezt tartják minden idők egyik legnagyobb F1-es körének. Mint kiderült, néha Márquez is kerül ilyen állapotba, csak éppen nála ennek káros következményei vannak.
„Igen, néha érzem – válaszolta az erre vonatkozó kérdésre. – Amikor ilyen transzba kerülök, nem érzem a kockázatot. Austinban például ilyen transzban voltam. A bemelegítés után megálltam, és mondtam, hogy »srácok, tegyetek fel gumikat a motorra, és rendben vagyunk«. Egyfajta flow-ban voltam, Amikor pedig flow-ban vagyok, extrán magabiztos vagyok, amiről az argentínai sajtótájékoztatón, majd Austinban is beszéltem. Azért, mert tudtam, hogy ezzel az extra magabiztossággal nem érzékelem a veszélyt. »Flow-ban vagyok, és semmi nem történhet.« Azonban egy ezredmásodperc alatt megtörténhet a baj.
Márquez az Amerikai Nagydíj főfutamára utalt, amikor a biztos vezetés birtokában ráment a vizes rázókőre, és elesett, majd fel is kellett adnia a küzdelmet. Ezzel jelenleg ez az egyetlen igazán tétre menő pályaesemény, amelyet nem sikerült megnyernie. A 32 éves pilóta úgy véli, többé-kevésbé egy korábbi hibáját követte el újra.
„Természetesen eltöprengek a hibákon és azon, hogy hogyan ne ismétlődjenek meg fogalmazott. – Ugyanakkor a pályafutásom során felismertem, hogy az ember előbb-utóbb elköveti ugyanazt a hibát. Ott volt a ’19-es austini bakim, és bár egy másik kanyarban, de megismételtem, miközben két és fél másodperccel vezettem.”
Márquez ugyanakkor már közvetlenül az események után is hangsúlyozta, hogy bár zavarja az esés, de tovább kell menni, hiszen az élet folytatódik. Ebben a beszélgetésben pedig igyekezett kontextusba helyezni a hibáját, és arra hívta fel a figyelmet, hogy más területen sokkal súlyosabb következményekkel jár egy ilyen figyelmetlenség.
„Ez egy nagy hiba, de végső soron megértettem, hogy jön a következő nap, a hétfő, két héttel később pedig a következő futam, és eltelik az idő – jelentette ki. – Amikor egy ilyen hiba után a következő éjszaka nem tudok aludni, mindig arra gondolok, hogy ha egy autót vezető sofőr ostoba balesetet okoz, és elveszíti egy barátját vagy rokonát, akkor ő hogy alszik. Tudja, hogy hülyeséget csinált, és megölt valakit. Senkit nem akart megölni, mégis megtette egy családtagjával vagy barátjával. Szóval az ember más perspektívába helyezi a dolgokat. Persze ez egy verseny, és természetesen nem akarok hibázni, de minden rendben, két hét múlva jön egy másik futam.”
Marc Márquez úgy véli, inkább az ő hibája volt az öccsével történt összeérés
