A legnagyobb sztárok egy részével együtt dolgozó, másokat jól ismerő egykori MotoGP-főmérnök elárulta, szerinte Casey Stoner mindenkinél gyorsabb volt. Az ausztrál versenyző számára ismeretlen pályákon is hamar felvette a ritmust.
Ahogyan a többi sportágban, úgy a MotoGP-ben is állandó vitatéma, hogy ki volt minden idők legjobb versenyzője. Ebben különböző szempontokat lehet figyelembe venni: a királykategóriában elért világbajnoki címek számában Giacomo Agostini az első, a futamgyőzelmeket tekintve Valentino Rossi áll az élen, Marc Márquez pedig az első hét idényéből hatot is megnyert, ami lenyűgöző teljesítmény.
Ugyanakkor legyenek bármennyire is érdekesek, az adatok soha nem adhatnak teljes képet, hiszen a kontextust mindig figyelembe kell venni. Casey Stoner például „csak” két vb-győzelemig jutott, de mindezt úgy, hogy 27 évesen visszavonult. Utódja pedig pont Márquez lett a Hondánál, így igencsak valószínű, hogy ha marad a sportágban, akkor minimum küzdhetett volna az újabb elsőségekért.
Éppen ezért a puszta számok mellett érdemes az olyan emberek szavaira is támaszkodni, akik éveken át testközelből figyelhették a legnagyobbakat. Ebben a tekintetben pedig Ramón Forcada meglehetősen hitelesnek számít. A tavaly a MotoGP-ből távozó, jelenleg a JuniorGP-ben tevékenykedő főmérnök Stoner mellett Sete Gibernauval, Jorge Lorenzóval, Maverick Viñalesszel és Franco Morbidellivel is dolgozott együtt. A Yamahánál Rossi, míg az ausztrál versenyző debütáló szezonjában az LCR Hondánál a gyári versenyzők, azaz Dani Pedrosa és Nicky Hayden adataihoz is hozzáfért. Ennélfogva megalapozott a véleménye, ami igencsak egyértelmű.
„Stoner volt a leggyorsabb – nyilatkozta a Manuel Pecino újságíró YouTube-csatornáján található videóban. – Már a harmadik körben jó időket futott, de olyan pályákon, amelyeket nem is ismert, nem azokon, amelyekről voltak emlékei. Ebben ő volt a legjobb.” Mindez egybevág Lorenzo szavaival, aki nemrég szintén Stoner nyers tempóját nevezte a legjobbnak, igaz, ő Pedrosát is megemlítette.
Forcada szavai alapján tehát egyértelműen arra lehet következtetni, hogy Stonert tartja a legtehetségesebbnek. Persze ez nem jelenti automatikusan azt, hogy ő a legjobb versenyző, hiszen ez sok egyéb összetevőből is áll. Nyilvánvaló, hogy a többi világbajnok is képes volt erős tempót motorozni, csak nekik több időbe telt felvenni a ritmust. Ez azonban általában sikerült addigra, amikor az már számított, máskülönben nem lettek volna ennyire eredményesek.
„Vannak, akik azonnal nagyon gyorsak, anélkül hogy felkészülnének, vagy ilyesmi, mert ez máris kijön belőlük – magyarázta Forcada. – Másoknak mindenre szükségük van ahhoz, hogy gyorsak legyenek. Végső soron ezek különböző helyzetek. Vannak motorosok, akiknél az ember azt mondja, hogy »jelenleg nem vagyunk gyorsak, de dolgozunk, tudjuk, mit csinálunk, tisztában vagyunk vele, hogy meg fogunk érkezni [a megfelelő tartományba], és amikor minden rendben lesz, eljön az idő«. Aztán vannak a tehetségesek, azok, akik kijönnek, és már az elején könnyedén mennek gyorsan.”
Új év, új színek. Joan Mir és a Repsol Honda nem vesztegette az időt. Amint lejárt a spanyol szerződése korábbi csapatával, a Suzukival, a japán cég már az év első napján üdvözölte Mirt.
A Repsol Honda csapat kommunikációs csapata egy kedves videót készített Joan Mir főszereplésével, amely egy titokzatos borítékkal kezdődik, amelyet a „MotoGP világbajnokának” küldtek, utalva a bajnoki címre, amelyet a #36-os rajtszámú versenyző 2020-ban szerzett, és amely az első volt a Suzuki számára a MotoGP-korszakban.
A borítékban egy fotóalbumot találunk az összes olyan versenyzőről, aki ezekben a színekben diadalmaskodott, köztük Mick Doohan, Álex Crivillé, Valentino Rossi, Nicky Hayden, Casey Stoner, Marc Márquez… Majd Joan egy üres papírlaphoz érkezik, ahol elővesz egy fényképezőgépet, hogy az arcával, a nevével és egy ambiciózus céllal lássa el a lapot: 2023-ban világbajnok akar lenni a Hondával.
Ahhoz, hogy ez az álom teljesüljön, a HRC-nek meg kell tennie az első lépést. A japán cég nem találta meg a RC213V 2022 fejlesztésének kulcsát, és ez egy borzalmas szezont hozott minden versenyzője számára.
A HRC-nél a mérnököktől a pilótákig mindenki az új 2023-as prototípushoz fűzi a reményeket, amelyen a Honda 2022 közepe óta dolgozik. Egy olyan motorhoz, amelyet Marc Márquez tavaly novemberben a valenciai teszten kipróbálhatott, és amely a megjegyzései szerint még messze van attól, hogy egy versenyképes prototípus legyen.
Mir és csapattársa, Marc Márquez február 25-én, a Repsol Honda csapat hivatalos bemutatóján debütálnak majd a motorjaik színeiben. Hogy az új RC213V 2023-at akcióban láthassuk, még egy kicsit várnunk kell, február 10. és 12. között, a Sepang Circuit pályán megrendezésre kerülő első hivatalos tesztig.
Jorge Martín állítólag a Yamahával tárgyal egy esetleges 2024-es átigazolásról. Amennyiben összejön a csapatváltás, az minden bizonnyal két másik versenyzőt is érinteni fog.
Jorge Martín számára csalódást hozott a tavalyi szezon, hiszen a Ducati gyári csapata nem őt, hanem Enea Bastianinit szerződtette a 2023-as idényre. Persze a spanyol versenyzőnek valójában egy szava sem lehet, hiszen a 2022-ben még a Gresini színeiben szereplő pilóta úgy lett harmadik, hogy a Desmosedici előző évi változatát használta.
Azonban akár jogos volt a döntés, akár nem, könnyen lehet, hogy ezzel Martín előtt bezárult a gyári csapat kapuja. A 24 éves versenyző pedig nem is tétlenkedik, és bár még az idei szezon sem kezdődött el, már a 2024-es lehetőségekről tárgyal. Ha pedig összejön neki a csapatváltás, azzal alighanem egy kisebb lavinát indít el a pilótapiacon.
A Men On Wheels számolt be arról, hogy Martínnak van egy záradék a szerződésében, amelynek értelmében az idei év végén távozhat a Pramactól. Mindezt egy karácsonyi vacsorára hivatkozva írták meg, amelyen a spanyol versenyző szurkolói klubjának tagjai vehettek részt, és amelyen állítólag fény derült erre az információra.
Forrás: MotoGP Media
Ezt pedig a Yamaha igyekszik kihasználni: a fent említett eseményen Martín azt sem rejtette véka alá, hogy kapcsolatba lépett Lin Jarvisszal, a japánok igazgatójával. Bejelentésre viszont még jó ideig nem érdemes számítani, hiszen az egyszeres futamgyőztes mindenképpen meg akarja várni az első futamokat, hogy lássa az erőviszonyokat. Mivel a gyári Ducatikkal megegyező motorokon fog versenyezni, olyan célt tűzött ki maga elé, amelyre 2001 és Valentino Rossi óta nem volt példa a királykategóriában.
„Meg akarom nyerni a világbajnokságot a Ducatival, és az az álmom, hogy ezt a MotoGP közelmúltbeli történetének első olyan pilótájaként tegyem meg, aki privát csapatnál versenyez – szögezte le. – Meggyőződésem, hogy a Pramacnak minden adottsága megvan ahhoz, hogy a világbajnoki címért harcolhassak.”
A másik oldalról pedig nyilvánvalóan a Yamaha versenyképessége is fontos szempont, és efelől sokaknak vannak kétségei. Amennyiben viszont megvalósul az átigazolás, úgy alighanem Franco Morbidellinek kell új csapatot keresnie. Rossi alakulata, a VR46-os több szempontból is kézenfekvő választás lehetne: egyrészt korábban tagja volt az ugyanezen a néven működő akadémiának, másrészt a Pramac állítólag már kinézte magának Martín utódját Marco Bezzecchi személyében, amennyiben sor kerül a távozásra.
Andrea Dovizioso egyértelműen nem szeretne visszatérni a versenymotorozáshoz. Annak ellenére, hogy 36 évesen még más bajnokságokban, például a Superbike-világbajnokságban kipróbálhatná magát.
Andrea Dovizioso bezárta az ajtót minden lehetőség előtt, hogy újra versenygépre üljön, legalábbis az aszfalton. Az olasz tavaly szeptemberben vonult vissza a MotoGP-től. A motorsportmagazine.com-nak adott interjújában elárulta, hogy a WorldSBK-ban való versenyzés és az olyan pilóták nyomdokaiba lépés, mint Álvaro Bautista, Max Biaggi és Danilo Petrucci „soha nem volt opció”számára.
„Semmi bajom a Superbike világbajnoksággal” – magyarázta a Ducati korábbi versenyzője, aki a WorldSBK paddock színvonalát „nagyon magasnak” nevezi. Az olasz elmagyarázta, hogy miért nem szeretne a Superbike-ban versenyezni, miután az elmúlt 20 évet a királykategóriában töltötte: „Egyszerűen arról van szó, hogy soha nem ültem még superbike motoron, mindig csak grand prix motorokkal versenyeztem, így a váltás túl nagy lenne számomra.”
Dovizioso meg van győződve arról, hogy „egy ilyen típusú motorral egészen másképp kell motorozni”, és az olyan pilótákkal ellentétben, mint Álvaro Bautista – a Ducati regnáló Superbike-bajnoka – úgy véli, nagyon nehezen tudná igazítani vezetési stílusát egy szériamotorhoz: „Egész életemben prototípusokkal versenyeztem, megjártam a 125-ös, a 250-es kategóriát és a MotoGP-t. Teljesen más motorral kellene megbirkóznom, és a különbség óriási. Távol vagyok a superbike gépektől.”
Dovizioso közeljövője egyelőre az, hogy szavai szerint „továbbra is motokrossz motoron edz”, és a telet annak szenteli, hogy alaposan felkészüljön, hogy „egy nagyon jó motokrosszos év várjon rá 2023-ban”, amelyben szeretne „néhány regionális versenyt teljesíteni, és ha lehetséges, az olasz bajnokság teljes szezonját. Alig várom, hogy lássam, mennyire leszek versenyképes.”
A MotoGP-paddock azonban még mindig különleges helyen lesz Andrea Dovizioso szívében, és bár nem tervezi, hogy visszatér a versenyzéshez, azt mondja, az ajtaja „mindig nyitva áll”, hogy a versenyzői szerepkörtől eltérő munkakörben dolgozzon: „Tudom, hogy az ember tervei rövid időn belül teljesen megváltozhatnak. Számos ajánlatot kaptam már mindenféle szerepre. Sokan tisztelnek engem ebben a paddockban, és rengeteg tapasztalatot tudok megosztani. Mindenképpen fogok valamit csinálni a MotoGP-ben, a hogyan és a mit még kérdés.”
Dovizioso szívesen lenne egy olyan versenyzői szövetség elnöke, amely a rajtrács összes pilótájának érdekeit képviselné, amikor a bajnokság menetét befolyásoló döntések meghozataláról van szó.
Néhány hónappal ezelőtt, amikor a Dorna bejelentette a sprintfutamok 2023-as bevezetését, több versenyző is panaszkodott, hogy senki nem konzultált velük az új formátumról. Bár a Biztonsági Bizottságon elhangzott néhány észrevétel, sokan egyetértettek abban, hogy a Forma-1-ben már létező a GPDA-hez (Grand Prix Drivers’ Association, azaz a versenyzők érdekvédelmi szervezete) hasonló szövetséget kellene létrehozni, amely a versenyzők érdekeit védi az ilyen helyzetekben.
Dovizioso elismerte, hogy az ő jelölése ennek a feltételezett szakszervezetnek az elnöki posztjára „olyasmi, amiről beszéltünk”, és bevallotta, hogy „boldog” volt, amikor meghallotta, hogy több versenyző is bízik abban, hogy megvédené az érdekeiket. Mindenesetre továbbra sincs semmi semmi konkrétum: „Egy dolog beszélni egy ötletről és egy másik megvalósítani azt. De igen, ez egy olyan dolog, amire hajlandó lennék”– zárta szavait az olasz ex-pilóta.
A Suzuki az 1983-as szezon végén is kivonult a királykategóriából. 40 évre tekint vissza a négyszeres 500-as világbajnoki második helyezett Randy Mamola.
A Suzuki csapat 2022 végén történő kivonulása a MotoGP világbajnokságból nemcsak sok rajongót és jelenlegi csapattagot lepett meg, hanem olyan korábbi Suzuki sztárokat is, mint Randy Mamola, a négyszeres 500 köbcentis világbajnoki második helyezett és 13-szoros 500-as GP-győztes.
A HB-Suzuki 1983 után gyári csapatként szünetet tartott, és a világ minden tájáról érkező Suzuki magáncsapatokra bízta a mezőnyt. A japánok 1988-ban tértek vissza az 500 köbcentis világbajnokságba az új V4-es géppel. Kevin Schwantz, a feltörekvő texasi Suzuki- versenyző, először Assenben vendégszerepelt vele. 1989-ben a teljes világbajnokságon indult, és összesítésben a negyedik helyen végzett. 1993-ban ezzel a motorral nyerte meg a világbajnokságot, 2000-ben pedig Kenny Roberts Jr. is elérte ezt a bravúrt.
2011 után a Suzuki ismét visszalépett a sikertelen 500 köbcentis V4-es Suzukival – majd 2015-ben visszatért a „királykategóriába” az új GSX-R-rel.
A Suzuki cserbenhagyta Mamolát
„Suzuki az 1983-as szezon végén is kivonult” – mondta Randy Mamola. „Ennek részben az volt az oka, hogy a Suzuki 1984-re még nem volt kész az új erőforrással. Abban az időben a Square-Four motorral mentünk, amelynek négy hengerét négyzet alakban helyezték el. Ez a motor fantasztikus volt, különösen Barry Sheene dominált vele az 500 köbcentis világbajnokságon 1976-ban és 1977-ben. Persze, Kenny Roberts aztán 1978 és 1980 között háromszor nyert világbajnokságot a Yamahával. 1980-ban Kennyvel küzdöttem a címért. Tizenöt ponttal vert meg.”
„Kenny aztán 1981-ben megkapta az első V4-es motort a Yamahánál. De a Suzuki 1981-ben, majd 1982-ben Lucchinellivel és Uncinivel megnyerte a világbajnokságot” – emlékszik vissza a népszerű amerikai pilóta. „Ezután a Honda az új, praktikus 500 köbcentis, háromhengeres motorral indult; Freddie Spencer 1983-ban nyert először világbajnokságot vele. A Suzuki Square Four motorja már nem volt igazán versenyképes. 1983-ban már nem tudtam vele futamot nyerni, de a világbajnokságon Freddie és Kenny mögött harmadik lettem. Eddie Lawson a második gyári Yamahával a negyedik helyen végzett a világbajnokságon, így mi, amerikaiak az 1., 2., 3. és 4. helyen végeztünk a világbajnokságon.”
„A Suzuki elég meglepő módon az év végén jelentette be utólag a visszavonulását az 500 köbcentis világbajnokságtól”– Mamola észlel némi párhuzamot 2022-vel, még akkor is, ha ezúttal májusban történt a bejelentés.
Az egyetlen furcsaság, hogy 2021 novemberében a Suzuki új ötéves szerződést kötött a Dornával a MotoGP világbajnokságra. A Suzuki dízelbotránya, az e-autók drága fejlesztése, a Suzuki motoreladásainak visszaesése, az ukrajnai háború miatt fenyegető gazdasági válság – mindenféle indokok keringtek a MotoGP-ből való visszavonulás indokaként.
Randy Mamola az 1983-as szezon után szerződés és motor nélkül maradt – hasonlóan a Suzuki 2022-es pilótáihoz, Joan Mirhez és Álex Rinshez tavaly májusban.
Barry Sheene-nek 1979 után elege lett a Suzukiból
Barry Sheene 1979 végén a világbajnokság harmadik helyezettjeként hagyta el a Suzuki gyári csapatát, részben azért, mert a japánok túl sok versenyzőt láttak el. A Suzuki különítmény akkoriban a 2-10. helyet foglalta el a világbajnokságon, de Kenny Roberts nyerte a világbajnokságot a gyári Yamahával.
Sheene 1980-ra megalakította privát Akai Yamaha csapatát, meglepő módon két gyengébb privát gyártású TZ500-as versenygéppel versenyzett. A világbajnokságon elért csalódást keltő 15. helyezése és a Roberts-cel való rivalizálása ellenére 1981-ben mégis a Yamaha 500 köbcentis gyári csapatában talált helyet. Sheene népszerűségének köszönhetően élvezte a Yamaha teljes támogatását, és az 1982-es világbajnokságon a negyedik helyen végzett, mindössze két ponttal lemaradva Roberts mögött. Lucchinelli nyerte a bajnoki címet Mamola (mindketten Suzuki) előtt, mert a V4-es Yamaha még mindig gyermekbetegségekkel küzdött.
A finn GP-n az imatrai utcai pályán például mindkét motoron eltört a magnézium burkolat. A könnyűfém az első kanyarutáni rázós átjáró okozta igénybevételeknek hosszú távon nem állt ellen. „A Yamaha mérnökei hanyagok”– mondta akkor Roberts.
„Kenny új V4-es Yamahája feladta Ausztriában, én a Suzukival nyertem. Akkor már a világbajnoki cím felé tartottam, és a címért harcoltam Lucchinellivel”– mesélte Mamola.
A Honda menti meg Randy Mamola pályafutását
Az 1983-as szezon után Randy Mamolát a Honda mentette meg, mint világbajnoki harmadik helyezett és „munkanélküli” Suzuki-pilótát. „A későbbi HRC-menedzser Oguma akkoriban a Hondánál dolgozott Kaliforniában. Megkértem, hogy szerezzen nekem egy Honda 500-ast Laguna Secára és a Match Racesre 1984 áprilisában. Az 1984-es 500 köbcentis világbajnokság nélkülem kezdődött Kyalamiban, Freddie [Spencer] új V4-es Hondáján eltört a karbon hátsó felni. A Yamaha Eddie Lawson vezetésével nyert. Freddie ezután Misanóban győzött, majd következett a Match Races, azaz a húsvéti csata az USA és Nagy-Britannia között. Freddie ott megsérült. Ezután kaptam egy háromhengeres Hondát, és a következő tíz versenyen mind a tíz alkalommal dobogóra álltam, csak Svédországban estem ki, és háromszor nyertem. Az első nagydíjam előtt egy kilométert sem tesztelhettem a háromhengeres Hondával” – mesélte Randy.
1983, Silverstone. La Edad de Oro de 500cc. Randy Mamola (Suzuki RGΓ), Eddie Lawson ( Yamaha YZR500), Freddie Spencer (Honda NS500) luchando tras la estela de Kenny Roberts que ganará la carrera. (📷S. Kibiki) pic.twitter.com/eVrtmzX95P
— La Mala Suerte Ediciones (@Lamalasuerte_Ed) June 4, 2022
Mamola az 1984-es világbajnokságon Lawson (Yamaha) mögött a második helyet szerezte meg, mint a legjobb Honda-pilóta, megelőzve a Roche, Spencer és Haslam alkotta Honda-triót.
„Privát versenyzőként sikeresen harcoltam az összes sztár ellen. Megszereztem a Suzuki főmérnökét, Mike Sinclairt, és saját zsebből fizettem neki”– emlékezett vissza Randy a SPEEDWEEK.com-mal folytatott beszélgetésben. „A Honda piros, fehér és kék színeiben versenyeztem. Én voltam a Team Mamola főnöke, és nem voltak nagy szponzorok.”
Mamola akkor 31 ponttal maradt le bajnoki címről a Yamaha sztárjával, Eddie Lawsonnal szemben. „Az első két futamon nem volt motorom, majd Salzburgban a szezon negyedik futamán önként lemondtam a 9 másodperces előnyömről a harmadik helyezett Freddie-vel [Spencer] szemben, hogy átadjam neki a második helyet a V4-es Hondáján. A privát háromhengeres motorral nem volt esélyem hosszú távon nyerni Eddie négyhengeres gyári Yamahájával szemben ezeken az ultragyors pályákon.”
„A dobogón megkérdeztem Freddie-t: ’Nekem adod a második helyért járó pénzdíjat?’ Azt válaszolta: ‘Miért csináltad ezt?’‘” – mesélte Mamola. „Akkoriban még készpénzben, borítékban kaptuk a nyereményt a GP-szervezőktől.”
„A salzburgi manőveremmel megháláltam a Hondának, hogy győztes motort adtak nekem, amikor a Suzuki cserbenhagyott” – tette hozzá az amerikai, aki a Suzuki, a Honda, a Yamaha és a Cagiva gyári motorjaival versenyzett az 500 köbcentis világbajnokságban (1988-1990).
„Amikor Freddie 1984 júliusában Laguna Secában ismét megsérült, a Honda nekem adta a V4-es Hondáját a Silverstone GP-re – és én nyertem vele. Ismét minden előzetes tesztelés nélkül.”
Nem csoda, hogy Randy Mamola a régi szép időkre való gondolatoktól elragadtatja magát: „Nem dicsekszem… De figyeljetek – jók voltunk!”
Randy Mamola sosem nyert világbajnokságot, de ennek ellenére joggal szerepel a MotoGP Legendák között.
Fotó: MotoGP Media
Mamola Michael Schumachert is elvitte egy körre, ami után a korábbi F1 versenyző csak ennyit tudott mondani: „Nagyon lenyűgöző volt! Lenyűgöző az egyetlen szó, amit jelenleg találok.” A német versenyző a tegnapi napon ünnepelte születésnapját.
Randy Mamola giving Michael Schumacher a taste of a MotoGP bike at its peak performance aboard the Ducati two-seater, Mugello 2006
"It was very impressive! Impressive is about the only word I can find at the moment." – Michael Schumacher
Valentino Rossi mentálisan készítette ki riválisait, egészen addig, amíg nem talált nála okosabb versenyzőket – állítja egy korábbi MotoGP-s csapatfőnök.
A MotoGP legendája, Rossi hét bajnoki címmel vonult vissza a királykategóriában, bár az utolsó 12 szezonjában egyet sem szerzett, mivel olyan elszánt trónkövetelők érkeztek, mint Marc Márquez.
„Valentino a pszichológiai hadviselés szakértője volt, amíg nem talált nála okosabb versenyzőket.”– mondta Ramón Forcada.
„Ezért nem nyert 2009 óta, mert voltak nála okosabb versenyzők. Valentino első számú stratégiája ez volt, és láttuk, hogy hányakat tett mentálisan tönkre a pályafutása során.”
Rossi azonban emberére akadt egy ausztrál tehetség személyében. Eleinte úgy tűnt, az olasz nem tud fogást találni rajta. Ám a pszichológiai hadviselés feltehetően elegendő volt Stoner ellen. Emlékezzünk csak vissza: 2008-as idény, Laguna Seca. Rossi az utolsó körökig nyomás alatt tartotta Stonert, aki végül kicsúszott, visszaállt és be tudta fejezni a versenyt a második helyen, 13 másodperces hátránnyal. Később Stoner szervezete valóban jeleket küldött, amelyek mentális betegségre utaltak. Kiderült, hogy az ausztrál krónikus fáradtság szindrómában szenved, melynek egyik tünete, hogy nem képes olyan erős koncentrációra, mint korábban és eluralkodott rajta a félelem. Végül betegsége miatt korai visszavonulásra kényszerült.
Forcada azonban nemcsak az olasz klasszist említette meg nyilatkozatában, hanem Pecco Bagnaiát is.
„Az, hogy Peccóval versenyezhetünk a bajnokságban, nagy érdem. Viszont Quartararo előtt le a kalappal, még akkor is, ha nem ő nyerte meg a bajnokságot. Egyedül találta magát, egy olyan motorral, ami nem fejlődött, ami nem fordul rendesen és gyenge a kigyorsításokon.”
Mint ismeretes, Rossi pályafutása során számtalanszor panaszkodott ezekre a problémákra. Vajon 2023-ban érkezhet a megoldás?
Mick Doohan fia, az autóversenyzésben egyre feljebb jutó Jack egy gyerekkori képpel köszöntötte fel az 54. születésnapját ünneplő Michael Schumachert. A két család korábban remek kapcsolatban volt, hiszen a két legenda lényegében egymás szomszédja volt.
Január 3-a évek óta piros betűs ünnep a technikai sportok világában, hiszen ezen a napon ünnepli születésnapját minden kategóriát figyelembe véve talán a legismertebb képviselő, Michael Schumacher. A hétszeres Forma-1-es világbajnok ráadásul a motorozáshoz is ezer szállal kötődik, hiszen első visszavonulása után viszonylag komoly versenyeken vett részt két keréken.
Mick Doohan fia, azonban nem emiatt köszöntötte fel őt. A jelenleg az F1 előszobájának számító Forma-2-ben versenyző Jack már hosszú ideje ismeri a német legendát, aki hosszú évekig kiváló viszonyt ápolt édesapjával, aki szintén hatalmas sikereket ért el saját sportágában. A 19 éves pilóta felelevenítette ezt az időszakot, amikor felköszöntötte Schumachert.
„Boldog születésnapot a legnagyobb inspirációmnak és példaképemnek” – fogalmazott az Instagramon, majd a jól ismert #keepfightingmichael (harcolj tovább, Michael) hashtaggel egészítette ki mondandóját, amely az 54 esztendős exversenyző síbalesete után született meg. A szöveghez pedig olyan képet mellékelt, amelyen még gyerekként látható Schumacher ölében.
Schumacher és az idősebbik Doohan barátsága abban az időszakban kezdődött, amikor aktív korukban lényegében egymás szomszédjai voltak Monacóban. A német pilóta később sokszor meglátogatta az ötszörös MotoGP-világbajnokot és családját Ausztráliában, ahol Jackkel is találkozhatott. Sőt, mondhatni, jelentős lökést adott neki, hogy elinduljon a profi autóversenyzés felé vezető úton.
„Michael Schumacher ajándékozott nekem egy gokartot, mert ő és apám elég közeli barátok voltak – nyilatkozta korábban Jack Doohan a Sky Sportsnak. – Szomszédok voltak Monacóban, és egyszer, azt hiszem, elég korán meglátogatott minket. Volt ott egy gokartpályánk, úgyhogy megajándékozott engem és a húgomat egy gokarttal.”
Ez az ajándék később kifejezetten jól jött az akkor még csak a szárnyait próbálgató ausztrál versenyzőnek. Édesapja révén először ő is a két kerék irányába indult, ám ötévesen eltörte a lábát motorozás közben. A gokart viszont lehetővé tette számára, hogy hamarabb visszatérjen a versenypályára, és később sem szakadt el ettől a szakágtól.
„Kicsit félretettem a motorozást, mivel az egyik haverom gokartozott, nekem pedig ott volt az, amelyiket Michael ajándékozta nekem – emlékezett vissza Doohan. – Amikor hétéves lettem, visszatértem a négy kerékre, amit jobban szeretek, mert túl nagy és széles vagyok ahhoz, hogy a kétkerekűn üljek.”
A MotoGP közösségi oldala, valamint Casey Stoner és Álex Rins is megemlékezett a hétfőn elhunyt Ken Blockról. A néhai amerikai pilóta nyolc évvel ezelőtt Valentino Rossi ellen is versenyzett.
Gyászol a motorsport, ugyanis nemrég érkezett a hír, hogy 55 évesen életét vesztette Ken Block, miután hómobilozás közben balesetet szenvedett. Az amerikai pilóta raliversenyzőként tevékenykedett, de videóinak köszönhetően vált igazán ismertté. Ezeken a felvételeken többször elképesztő helyszíneken száguldozik, máskor látványos manővereket mutat be.
Bár elsősorban az autó volt a munkaeszköze, előfordult, hogy motoron is megcsillogtatta tudását. Persze nemcsak ezért gyászol a kétkerekűek társadalma is, hanem amiatt is, mert egy olyan ember vesztette életét, aki a globális motorsport számára meghatározó volt. „Szomorúan értesültünk a motorsportlegenda Ken Block haláláról – olvasható a MotoGP Twitter-oldalán. – Gondolataink és részvétünk a szeretteivel vannak ezekben a nehéz időkben. Öröksége mindig élni fog a motorsportban.”
We are saddened to hear of the passing of motorsport legend Ken Block
Our thoughts and condolences are with his loved ones at this time
Természetesen az egykori és a jelenlegi versenyzők egy része is megemlékezett Blockról. Előbbi kategóriába tartozik Casey Stoner, 2007 és 2011 MotoGP-világbajnoka. Az ausztrál exversenyző egy közös képet is megosztott saját Instagram-oldalán. „A motorsportnak egy igazi legendája távozott közülünk – kezdte. – Ken Block nemcsak nagyszerű versenyző és a motorsport nagykövete volt, hanem egy igazán remek ember is. Nagyon fogsz hiányozni, haver! Minden szeretetünket a családodnak [küldjük]. Nyugodj békében!”
A királykategória jelenlegi mezőnyéből is akadt, aki a közösségi médiában elbúcsúzott Blocktól. Az előző idény utolsó három futamából kettőt megnyerő Álex Rins kiemelte, hogy az ő nemzedéke mennyire felnézett az amerikai pilótára. „Nagyon szomorú ezt hallani, egy teljes generáció példaképe volt – fogalmazott a Twitteren. – Nyugodj békében, Ken Block!”
Very sad to hear that 💔 He was an idol for a whole generation. RIP Ken Block 😢 https://t.co/f6NfghmV10
Az amerikai versenyző egyébként többször találkozott Valentino Rossival. Ezek közül talán a legemlékezetesebb a 2014-es év végén történt, amikor mindketten részt vettek a Monza Rally Show-n. Ekkor készült egy fotó, amelyen kettejük mellett két másik sztár, a 2004-es NASCAR bajnok Kurt Busch, valamint a második Forma-1-es elsőségét pár héttel korábban megszerző Lewis Hamilton is ott volt.
Ami magát a viadalt illeti, Rossi a nyitónap után a második helyen állt a korábban az F1-ben induló, de súlyos sérülése után akkoriban raliversenyzőként tevékenykedő Robert Kubica mögött. Szombaton aztán a hétszeres MotoGP-világbajnok fordított, és 16,6 másodpercre is elhúzott, de egy hiba után ebből körülbelül 10-et elvesztett. Vasárnap aztán esett az eső, és végül 12,5 másodperces hátrányban zárt lengyel ellenfele mögött a második helyen. Block a huszonkilencedik pozíciót szerezte meg.
Francesco Bagnaia címvédőként vághat neki a 2023-as MotoGP-világbajnokságnak, hiszen tavaly sikerült felérnie a csúcsra. Az olasz versenyzőnek minden esélye meglehet arra, hogy idén ismét a végső győzelemért küzdjön, hiszen a jelek szerint a Ducati ismét a többiek előtt lesz. Ugyanakkor ő a pilóta, illetve a csapat kérdéskörét kicsit másképpen látja, mint a közvélemény egy része.
Fotó: MotoGP Média
Kétségtelen, hogy a Ducati az elmúlt években lehagyta a többi gyártót, és Bagnaia bajnoki címe ennek is köszönhető. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy ehhez csapat-, illetve márkatársait is le kellett győznie, amit nemcsak tavaly, de már 2021-ben megtett. Éppen ezért a 25 éves motoros úgy gondolja, hogy nem az olasz gyártót, hanem őt kell felülmúlni a sikerhez.
„Bagnaia az, akit meg kell verni – nyilatkozta a La Stampának adott interjújában. –Rengeteg Ducati van a pályán, de én két éven át mindenki más előtt voltam. Ha az ember az [a versenyző], akit le kell győzni, a nyomás borzasztó dolgokra képes. Nem akarom siettetni [a folyamatot], hanem élvezni szeretném, amit elértem, mert még nem végeztem. A következő idényben biztosan az lesz a stratégia, hogy nyerjünk, remélve, hogy a szezonkezdet egyszerűbben alakul.”
Bagnaia idei csapattársa a 2022-es idényben a Gresini színeiben harmadik pozícióban végző Enea Bastianini lesz. Sokan úgy vélik, hogy a két honfitárs szoros csatát vívhat egymással, de a címvédő szerint nem fogják átlépni a határt. Hozzátette, hogy a többi olasz pilóta is odaérhet, és már a Valentino Rossi fémjelezte, a 2000-es évek első felében csúcson lévő itáliai generációhoz hasonlította magukat.
„Ez egy egészséges rivalizálás, ami jó – jelentette ki. – Hosszú ideje ismerjük egymást, és tudjuk, hogy a garázson belüli háborúskodás semmire nem vezetne. A futamon mindenki magára fog gondolni, és tavaly Eneával vívtam a legjobb párharcokat. Ugyanakkor vannak más olaszok is, akik gyorsak: [Marco] Bezzecchi, [Luca] Marini és [Franco] Morbidelli is nyerhet. Ez Rossi, [Max] Biaggi, [Loris] Capirossi és [Marco] Melandri [időszakára] emlékeztet engem. Mi öten együtt nőttünk fel, és jó lenne egymással küzdeni.”
Bagnaia ezt követően kitért az elmúlt bő két évtized legsikeresebb versenyzőire, Rossira és a még aktív Marc Márquezre. Nyilvánvaló, hogy ők ketten pusztán már az eredményeik miatt is a sportág legnagyobbjai között vannak, ám a Ducati versenyzője szerint bizonyos szempontból mindketten megújították a sorozatot. Ahogyan egy harmadik pilóta is, akivel Bagnaia már nem versenyezhetett.
„Rossi és Márquez volt az a két pilóta, akik a különbséget jelentették a sportágunkban – fogalmazott. – [Casey]Stonerrel együtt új utat diktáltak a nagydíjhoz való hozzáállás tekintetében. Valentino képes volt alkalmazkodni a MotoGP különböző korszakaihoz, és vitathatatlanul ő volt a vezér. Marc a határokat feszegette, Stoner pedig egy új vezetési stílust alkotott meg. Büszke vagyok rá, hogy elmondhatom, Valentino barátja vagyok, szerencsésnek és kiváltságosnak érzem magam. Próbálok előnyt kovácsolni a tőle szerzett tapasztalatokból a fejlődés érdekében. Mindig is lenyűgözött, ahogyan versenyez, még akkor is nyerni tudott, ha lassabb volt, bosszantva az ellenfeleit. Marc ezzel szemben egy szörnyeteg a versenyzésben. Nem érdekli, hogy a győzelemért minden kanyarban azt kockáztatja, hogy elesik.”
