A Moto2-es sztár Pedro Acosta sok MotoGP-sztárral ellentétben jelenleg el sem tudja képzelni, hogy elhagyja szülővárosát, Murciát, és Andorrába költözzön.
Pedro Acosta a motoros világbajnokság egyik spanyol hullócsillaga: a Red Bull Rookies Cup 2020-as összesített győzelme után 2021-ben a Moto3-as világbajnokságot is meghódította, és első GP-évében hat győzelemmel világbajnokká koronázta magát.
Acosta egyébként 17 évesen és 166 naposan a második legfiatalabb bajnokként vonult be a GP történelemkönyvébe. Csak Loris Capirossi volt csak egy nappal fiatalabb az első 125 köbcentis világbajnoki címekor 1990-ben.
Acosta aztán a 2022-es szezon kezdetén első hivatalos tesztjét már a Moto2-es géposztályban teljesítette, méghozzá elsőre a legjobb idővel, ami tovább növelte az elvárásokat az újonccal szemben. Végül azonban a Red Bull KTM Ajo Team Kalex-pilótájának Mugellóig kellett várnia arra, hogy először álljon fel a dobogóra.
Sachsenringen megszerezte második dobogós helyezését, de ezt egy edzésbaleset követte. Az elszenvedett combcsonttörés azonban csak rövid időre hátráltatta a spanyolt, és szeptemberben Aragónban már vissza is tért. Phillip Island-en Acosta újabb dobogós helyezést ünnepelhetett, és a valenciai szezonzárón aratott győzelmével az „Év újonca” címet is elnyerte.
Pedrót vidám fiatalembernek tartják, akinek nevetése jó hangulatba hozza az embereket a bokszban. Ez a siker kulcsa?
„Nem mindig, nekem is vannak olyan napjaim, amikor komolyabb vagyok” – vallotta be a SPEEDWEEK.com-nak adott interjújában.
„Szerintem fontos, hogy mosolyt lássak azok arcán, akikkel együtt dolgozom. Napok, amikor sírni támad kedvünk, úgyis lesznek az életben. Igyekszünk élvezni azt az időt, amikor például szórakozunk vagy együtt vacsorázunk a stábbal. Vannak rossz napok – végül is minden nap lehet rossz nap, de nem minden nap lehet jó nap. Tehát meg kell próbálnunk élvezni, amikor jó napunk van.”
Acosta számára ez a versenypályán kívül is érvényes. Nem is gondolkodik azon, hogy elhagyja murciai otthonát. Hiába él ott barátja Remy Gardner, vagy épp Fabio Quartararo, Espargaróék és Jack Miller.
„Ha boldog vagy egy helyen, a legjobb, ha nem változtatsz semmin” – hangsúlyozta.
„Mindenki Andorráról beszél, de tavaly télen ott voltam, de valahogy nem volt kedvem ott semmit csinálni. Nem a hideg miatt, de Murciában gyakorlatilag a nap 24 órájában jó idő van. Nehéz megértenem, hogyan élhetnek ott a fiúk. Oké, elmész a hegyekbe síelni, és élvezed a napsütést, de igazából többet nem ad számomra. Illetve ha egy hetet Andorrában akarok tölteni, hogy például Remyvel csináljak valamit, azt bármikor megtehetem. A szabadság érzése a kulcs. Ez fontos számomra – akár Barcelonában, akár Murciában, akár bárhol máshol. Egyszerűen fontos, hogy érezzük a szabadságot.”
A Moto3 és Moto2 világbajnoka – és a hatszoros MotoGP-bajnok Marc Márquez öccse – 2020-ban debütált a királykategóriában a gyári Honda csapatnál.
Álex Márquez MotoGP pályafutása nem indult a legszerencsésebben. Mielőtt a COVID által késleltetett szezon egyáltalán elkezdődött volna, Álex Márquez máris kikerült a gyári csapatból és a szatellit LCR csapathoz kerül, hogy legyen helye Pol Espargarónak.
Márquez volt az egyetlen Honda-pilóta 2020-ban, aki dobogóra tudott állni, és a következő két szezonban is küzdött az LCR RC213V nyergében.
2023-ban a Gresini Ducatihoz igazol, és a spanyol a novemberi, valenciai első tesztje után elismerte, hogy a Desmosedicivel azonnal otthon érezte magát.
A Hondánál eltöltött időre visszagondolva Márquez azt mondja, hogy a Honda döntése, miszerint az LCR-hez kerül át, „egy kicsit nehéz volt számomra”, és úgy érzi, hogy a japán márka nem használta ki eléggé a munkája során.
„Őszintén szólva, abban a pillanatban nem igazán értettem egyet ezzel a döntéssel” – válaszolta, amikor az LCR-hez való igazolásról kérdezték. „De tiszteletben tartottam, és megértettem a Honda álláspontját. A múlton nem tudunk változtatni. Ez a döntés egy kicsit nehéz volt számomra, és nem éreztem, hogy az LCR-en belül produktív lennék a Honda számára – nem a csapat, a Honda számára. Szóval, sok olyan napom volt ott, amikor úgy voltam vele, hogy ‘Oké, segíthetek’. Abban a pillanatban nehéz volt számomra, de el kellett fogadnom. Sokat tanultam, hálás vagyok a Hondának, hogy lehetőséget adtak nekem. A múlton nem tudunk változtatni, csak a jövőbe tekinthetünk.”
Mindezek ellenére Márquez nem neheztel a Hondára, és azt mondja, a gyártóval való kapcsolata „mindig nagyszerű lesz.”
„Mindig is jó volt a kapcsolatom a Hondával” – mondta. „Nem volt semmi problémám. Nem ugyanaz a helyzet a szatellit és a gyári csapatnál. Oké, a szerződésed lehet gyári, de nem teljesen ugyanaz. A szatellit csapatnál mindig később érkeznek az új alkatrészek, és amikor egy olyan motorod van, amivel sok a probléma, azt nagyon megérzed. De a kapcsolatom a Hondával mindig nagyszerű lesz, mindig hálás leszek, mert ők adták meg a lehetőséget, hogy fellépjek a MotoGP-be. Velük nyertem a Moto3-ban.”
A MotoGP sztárok és a magyar versenyzők természetesen év végén számot vetnek a mögöttünk lévő esztendőről és előre néznek az elkövetkezendő évre. Íme egy csokorban a versenyzők posztjai, amelyben elbúcsúztak 2022-től.
A világbajnok, Francesco Bagnaia egy összeállítást tett közzé 2022-es évéről és az alábbi szavakkal búcsúzott az óévtől:
„2022 az érzelmek hullámvasútja volt, már sorban állok, hogy megvegyem a következő jegyemet! Köszönök mindent, ez egy varázslatos év volt.”
2022 was a rollercoaster of emotions, I’m already in line to buy my next ticket! Thank you for everything, it’s been a magical year ❤️ @MotoGPhttps://t.co/SgTRXyS5YZ
Marc Márquez számára valószínűleg nem 2022 lesz a legkedvesebb emlék. Posztjából is látszik, hogy próbál előre nézni és maga mögött hagyni a 2 éve tartó rémálmot.
„2022 egy nagy utazás volt… most itt az ideje, hogy új kihívások elé nézzünk.”
A magyar tehetségeink is búcsúztak 2022-től, ami egy elképesztően sikeres év volt hazánk motorsportjának.
A 2022-es Northern Talent Cup győztesének, Rossi Moornak nem volt szerencsés az év vége, hiszen egy edzésbalesetben eltörte csuklóját. A sérülés után meg is kellett operálni az ifjú tehetséget, épp rehabilitációját tölti a versenyző. Azonban volt minek örülnie 2022-ben, hiszen fantasztikus szezont zárt.
„A 2022 es évnek ma vége lesz és szeretném megköszönni mindenkinek az idei évi munkát és támogatást. Ez az év egy igazi érzelmi hullámvasút volt de magyrészt inkább a pozitív irányba. Annyi mindent elértünk ebbe az évbe: beválasztottak a Red Bull MotoGP Rookies Cup-ba, 2. Helyen végeztünk az idei Northern Talent Cup szezonban, kaptam egy lehetőséget az utolsó ETC-s futamra az ArtBox Team-el. Szóval hogyha visszanézek egy igazán varázslatos szezon volt ez. És szeretném megköszönni a munkát a csapatomnak nagyon keményen dolgoztak és a kemény munka kifizetődött. Egy hatalmas köszönet megy a szponzoroknak is mivel nélkülük mindez nem jöhetett volna nem valósulhatott volna meg. Hatalmas köszönet a Northern Talent Cup-nak ezért a 2 évért nagyon élveztem és a legjobbakat kívánom nekik a jövőben. És még egy hatalmas köszönet az ArtBox csapatának is. Nagyon élveztem veletek a munkát
Végül, de nem utolsó sorban a Northern Talent Cup ifjú versenyzője, Vincze Martin is megosztotta rajongóival gondolatait:
„2022-nek lassan vége van.. Az évben voltak rosszabb illetve jobb pillanatok is, de összeségében egy jó évet zártunk. Nagyon sokat tanultam ebből az évből. Szeretném megköszönni a Northern Talent Cup-nak ezt az évet! És szeretném megköszönni a szponzoraimnak, illetve mindenkinek aki segített valamilyen formában nekem ebben az évben. Boldog új évet kívánok mindenkinek!
Találkozunk 2023-ban!”
Szerkesztőségünk minden kedves olvasónak sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kíván!
A mai napon lenne 84 éves Phil Read, aki az 500 köbcentiméteres kategóriában kettő, összesen pedig nyolc világbajnoki címet szerzett pályafutása során. A motorsport playboya volt, de megvolt az oka, hogy élvezte az életet, hiszen nem csak a futamokon nézett szembe rendre a halállal.
1939. január 1-én, vagyis pontosan 84 éve született Phil Read, az 500 köbcentiméteres kategória 1973-as és 1974-es világbajnoka. Októberi halála alkalmából megemlékeztünk már az eredményeiről, így azokat most a teljesség igénye nélkül sorolnánk fel, ehelyett inkább karrierje legérdekesebb, legellentmondásosabb pontjait fogjuk feleleveníteni.
A brit versenyző 1961-ben kezdte el a nagydíjversenyzést, és ahogyan az akkoriban szokás volt, egyszerre több kategóriában vett részt. A 350-es kategóriában rögtön győzelemmel indított, ráadásul mindezt a legveszélyesebb viadalon, a Man-szigeti TT-n tette, a következő évben pedig kétszer is felállhatott a dobogóra a királykategóriában. 1963-ban a 250 köbcentis géposztályban a Yamahával versenyzett, amely az 50-es évek második felében csatlakozott a mezőnyhöz, így még rendkívül rutintalannak számítottak.
„Nem tudtam, hogy a japánok akkoriban mennyire tapasztalatlanok és naivak voltak a versenyzés terén – idézi őt a Motorcycle News. – Nagyszerű mérnökök voltak, de ami a versenyzést illeti, menet közben tanultak. Több időt kellett volna töltenem a gyárban, és megpróbálni javítani a dolgokon. Újak voltak, és a legmagasabb szinten vettek részt a nagydíjversenyzésben, mégsem értettek a vázhoz és a felfüggesztéshez.”
Mindezek ellenére Read 1964-ben megszerezte saját maga és a Yamaha első világbajnoki címét a 250-esek között. A következő évek a Yamaha és a Suzuki két-, illetve a Honda négyütemű motorjainak párbajáról szóltak, így a gyártók folyamatosan az újításon dolgoztak, amihez nyilvánvalóan tesztelni kellett. Csakhogy a kétütemű versenygépek akkoriban kifejezetten veszélyesnek számítottak, mivel a motorblokk gyakran kihagyott, ami súlyos balesethez vezethetett.
„Emlékszem, hogy a 250-esem Chimay-ben szétszakított egy lendkereket – idézte fel félelmetes kalandjait Read a Motor Sport Magazine-nek. – Éreztem, hogy elmegy, és már be is húztam a kuplungot, mielőtt blokkolt a hátsó kerék, és elrepített. Az ember mindig ideges volt. Ez új technológia volt, mint a holdra szállás. Többhengeres motorokat fejlesztettünk, és szenvedtünk a sajátosságaiktól, illetve a kihagyásoktól. A japánok meredek tanulási folyamaton mentek keresztül, mi, versenyzők pedig profitáltunk ebből, de küszködtünk is. A kihagyások állandó aggodalomra adtak okot, ezért még mindig két ujjal a kuplungon motorozom, még akkor is, ha négyüteművel megyek az úton.”
Read és akkori csapattársa, Bill Ivy rengeteg időt töltöttek a teszteléssel, ami egyszerre volt izgalmas és veszélyes elfoglaltság. Ráadásul az is előfordult, hogy a mérnökök nem akartak hinni a pilóták visszajelzéseinek, mivel az ő szemszögükből jónak tűnt a helyzet. Éppen ezért a versenyzőknek el kellett érniük, hogy a csapattagok a saját szemükkel lássák, hogy munkaeszközük olykor mit művel.
„A motorok lefoglaltak minket, kemény munka volt – folytatta Read. – Ugyanakkor nagyon izgalmas [volt], a csúcstechnológia érdekességeivel, a hangokkal, a hangulattal. Nemcsak a motorblokkok, hanem a szörnyű vezethetőség és a fékek hiánya miatt is. Emlékszem, hogy a Japánban zajló tesztelés során Bill és én kivittük a Yamaha néhány mérnökét a szuzukai pálya egy bizonyos szakaszára, hogy megnézzük, hogyan viselkednek a motorok. A mérnökök általában a bokszban álltak, a motorok pedig elszáguldottak mellettük, és csodálatosnak tűntek. Eljöttek minket megnézni a kanyarokban, ahol a motorok lehetetlen pozíciókba kerültek. Két kör után már a pályán álltak, fel-le ugráltak, és azt mondták, »lassíts, lassíts, megértettük!«.”
Fotó: MotoGP Media
Ahogyan a fenti beszámolóból is kiderült, a versenyzők rendszeresen óriási veszélynek tették ki magukat, talán még nagyobb mértékben, mint a futamokon. Az ezzel járó borzalmas gondolatot pedig csak úgy lehetett feldolgozni, hogy amikor nem ezzel foglalkoztak, akkor próbálták a lehető legnagyobb mértékben kiélvezni az életet.
„Az ember rájött, hogy meghalhat, ezért két találkozó között kiélte magát – magyarázta Read. – Úgy voltunk vele, hogy »b*ssza meg, túléltünk egy újabb küldetést, éljük ki magunkat egy kicsit!«. Izgalmas volt csinálni, de a veszély szörnyű volt. Választhattunk: vagy feladjuk, vagy folytatjuk. Én csak imádkoztam, hogy ne haljak meg vagy ne bénuljak le. Igyekeztünk nem gondolni rá, próbáltuk a lehető legtöbbet kihozni belőle.”
A brit motoros tehát ilyen feltételek mellett teljesítette a következő éveket. 1965-ben megvédte címét, három évvel később pedig arról szólt a megállapodás, hogy a 125-ösök között fog nyerni, a 250-esek között nem. Ez elsőre furcsának tűnhet, hiszen normál esetben nem lehet előre tudni, hogy ki a végső győztes, de a Yamahának olyannyira nem volt ellenfele ezekben a géposztályokban, hogy megengedhették maguknak ezt az eljárást. Read annak rendje és módja szerint Csehszlovákiában bebiztosította a 125-ös elsőségét, ám utána Ivy addig hergelte, hogy felrúgta a megállapodást.
„Bill mindenkinek azt mondta, »meg fogom nyerni a 250-es bajnoki címet, le fogom győzni Readyt« – jelentette ki. – Ezt én hallottam, úgyhogy amikor felálltunk a 250-eseknél, azt mondtam neki, hogy »rendben, ha azt hiszed, hogy meg tudsz verni csapatutasítással, akkor most versenyezned kell velem ezért«. Erre ő: »a k*rva életbe, Phil«. Így hát versenyeztünk, én nyertem, ő pedig második lett.”
A monzai szezonzáró előtt mindketten nyertek egy futamot, a másikon pedig nem vettek részt. Az utolsó viadalon Read ismét legyőzte Ivyt, így nagyon furcsa szituáció alakult ki a tabellán. Mindketten öt győzelmet és két második helyet gyűjtöttek, egyéb eredményük pedig nem volt. Ennek következtében úgy dőlt el a bajnoki cím, hogy összeadták a versenyidőket, és ebből Read jött ki győztesen, mindössze 5,3 másodperces különbséggel. A sors kegyetlensége, hogy Ivynak nem volt lehetősége visszavágni, mivel a következő év júliusában életét vesztette a Sachsenringen.
Read 1971-ben megszerezte ötödik világbajnoki címét, miután ismét a 250-esek között diadalmaskodott, majd 1973-ban és 1974-ben az 500-as géposztályban is felért a csúcsra, az MV Agusta színeiben utolsóként. Ezzel egyébként ő lett a történelem első versenyzője, aki a 125-ös, a 250-es és a királykategóriában is felért a csúcsra, amit azóta is csak Velentino Rossi, valamint Marc Márquez tudott megismételni.
1976-ban vett részt utolsó nagydíján, de a versenyzést még nem hagyta abba. 1977-ben elindult a Man-szigeti TT-n, ami nagy felhördülést keltett akkoriban. Azelőtt 1972-ben volt ott utoljára a mezőnyben, amikor a viadal még része volt a világbajnoki versenynaptárnak. Abban az évben barátja, Gilberto Parlotti életét vesztette, aminek következtében Read, Giacomo Agostini és más élmenők kijelentették, hogy soha többé nem szerepelnek a TT-n. A döntés nagy felháborodást keltett a brit rajongók körében, és mivel a futam már nem volt része a pontversenynek, a szervezők kénytelenek voltak jelentősen emelni a pénzdíjazáson. Ez utóbbi volt az, ami végül visszacsábította Readet.
„Amikor részt vettem az 1972-es TT-n, ötszörös világbajnokként ötven fontot kaptam ezért – panaszkodott. – Emellett fizetnem kellett a saját kompomat, a szállást, szóval még ha nyertem is egy-két versenyt, a Man-sziget akkor is veszteséges volt számomra. A TT nem ijesztett meg, szerettem, de Agóval megegyeztünk abban, hogy túl veszélyes ahhoz, hogy nagydíj legyen, így nem mentünk többet.”
Öt évvel később ezzel szemben 6 ezer fontot kaptak csak a részvételért. Read két kategóriában is elindult, amiért 20 ezer fontot zsebelt be, ami mai értékre átszámítva 135 ezernek felel meg. Ennek tudatában még az sem zavarta túlságosan, hogy a díjátadó ceremónián több száz néző kifütyülte őt a korábbi kijelentése, illetve bojkottja miatt.
Fotó: MotoGP Media
Egy évvel később korábbi nagy ellenfele, Mike Hailwood is visszatért a mezőnybe. Kilencszeres világbajnok honfitársa teljesen más okokból maradt távol évekig, hiszen időközben az autóversenyzésben is kipróbálta magát, és a Forma–1-ig is eljutott, ahol két dobogót szerzett. Ebben az évben minden idők egyik legemlékezetesebb párharcát produkálták.
„Az a futam Mike-kal az egyik legnagyobb élményem volt a Man-szigeten – fogalmazott Read. – Hallottam, ahogyan a Ramsey-be érkezik, és arra gondoltam, hogy »jaj, ne, felismerem a Ducati hangját«. Aztán úgy véltem, együtt kell maradnom vele, hogy érdekesebbé tegyem a versenyt. Oda-vissza előzgettük egymást, miközben integettünk egymásnak.”
A csatának végül Read Hondájának meghibásodása vetett véget, Hailwood pedig megnyerte a viadalt. A hoppon maradt versenyző azonban nem annyira bánta, hogy így alakult a futam. „Rájöttem, hogy ha az ő motorja romlik el [az enyém] helyett, én lettem volna a valaha volt legnépszerűtlenebb TT-győztes – mondta. – Amikor végül visszaértem a Douglas Bay hotelbe, ahol Mike és én laktunk, bementem a szobájába, és azt mondtam neki, hogy »szép volt, Mike, gratulálok!«. Még mindig az olajos szerelésemben voltam. Erre ő mondta, hogy menjünk le a bárba, és a barátokkal együtt megittunk néhány üveg pezsgőt.”
Readnek az 1977-es Formula TT jelentette pályafutása utolsó, nyolcadik világbajnoki címét. A sebesség hercegének is nevezett versenyző az elsők között rúgta fel azt az íratlan szabályt, hogy a pályán úriemberként kell viselkedni, hiszen többször is túlment a határokon. Mindezt talán az 1978-as, Cadwell Parkban rendezett viadal érzékelteti a legjobban.
„Read odahajolt hozzám, és azt mondta, »úgysem fogsz nyerni« – idézte fel John Cowie, aki abban az évben végül elorozta előle a Formula TT bajnoki címét. – [Személyesen] nem ismertem az embert, de tinédzserkoromban ő volt az egyik példaképem. Azon a ponton ezt elszúrta. Ezután belülről jött mellém a hajtűkanyarban, folyamatosan lökdösött, aztán elhúzott.”
Read a versenypályák mellett a közutakon, négy keréken sem volt óvatosnak nevezhető. 1958-ban nyerte meg első Man-szigeti TT-jét, amiért megajándékozta magát egy 3,8 literes Jaguar Mark 2-essel, amelyet hamarosan egy E-típusúra cserélt. Évekkel később még a kor legnagyobb Forma–1-es sztárjánál is gyorsabban hajtott, legalábbis saját elmondása szerint. „Emlékszem, Silverstone-ba mentem az E-vel, az M1-esen hajtottam százzal, amikor elhaladtam egy Lotus mellett, amely kilencven körüli sebességgel ment – idézte fel ezt az utazását. – Benéztem, és Jim Clark volt benne. Arra gondoltam, hogy én motorversenyző vagyok, ő pedig F1-es pilóta, szóval jó vagyok.”
Az eddigiekből aligha meglepő, hogy a brit versenyző az életvitelét tekintve a motorsport playboya volt. Rocksztárokra jellemző napszemüveget és szőrmekabátot viselt, egy villában lakott London leggazdagabb negyedében, Rolls-Royce-szal közlekedett, és saját magángépe volt. Emellett jó néhány különböző barátnője, illetve felesége volt. Sokatmondó, hogy másik beceneve „rebel Read”, azaz „lázadó Read” volt, önéletrajzi könyve is ezen a címen jelent meg. Jó néhány vállalkozást is üzemeltetett, de mivel rengeteg pénzt költött, élete későbbi része nem alakult fényesen: egy időben a barátja kertjében lévő lakókocsiban élt, mindezt nyolcszoros világbajnokként.
A MotoGP nemrég összegyűjtötte a szezon öt legviccesebb pillanatát. Az év utolsó napjának alkalmából mi is felidézzük, hogy miken nevettünk a legjobban az idény során.
Szilveszter napja egyebek mellett mindig is az örömről és a nevetésről szól, és ez a motorsport világában sincs másképp. Természetesen idén is akadtak rendkívül vicces pillanatok, többek között a MotoGP-ben is. A királykategória egy videóban össze is gyűjtötte ezeket a momentumokat, mi pedig azzal búcsúztatjuk 2022-t, hogy felidézzük ezeket.
Quartararo sem bírta ki nevetés nélkül a táncot
Az Indonéz Nagydíj felvezetése több szempontból is emlékezetesen alakult, mi most maradjunk a mókás pillanatoknál! A MotoGP futama előtt leszakadt az ég, így csak 75 perces késéssel rajtolt el a mezőny. Néhányan a várakozás ideje alatt igyekeztek szórakoztatni saját magukat és a nézőket, így tett a lelátón helyet foglaló egyik néző is, aki a képek alapján Fabio Quartararo szurkolója lehetett. Miután észrevette, hogy veszi a kamera az úriember táncolásba kezdett, vagy legalábbis nevezzük ennek ezt a mozdulatsort. A francia versenyzőt többször is bevágták, és láthatóan jól szórakozott azon, amit látott.
A Thai Nagydíj Moto2-es futamán Tony Arbolino tudott győzni, Filip Salačot és Arón Canetet megelőzve. A három versenyzőt egy golfkocsi szállította el a dobogó felé, ám az út nem ment zökkenőmentesen. Miközben ki-ki a maga módján ünnepelt, a tolató jármű nekiütközött a pálya külső részének. Természetesen mindannyian meglepődtek, de nevetve vették tudomásul ezt az apró incidenst.
Francesco Bagnaia a szezonzáró Valenciai Nagydíjon biztosította be saját maga első bajnoki címét a MotoGP-ben, amely egyben azt is jelentette, hogy a Ducati 15 év után először aratott győzelmet az egyéni pontversenyben. Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, a bajnoknak külön sajtótájékoztatót rendeztek, ám a Ducati csapattagjai kicsit felborították a menetrendet. Az olasz versenyzőt az elsőséghez hozzásegítő alkalmazottak odamentek hozzá, felemelték a székből, és természetesen pezsgővel is jócskán meglocsolták őt.
Augusto Fernández Moto2-es bajnoki címében nagy szerepet játszott, hogy nyáron három egymást követő viadalt is megnyert. Ennek középső állomása az asseni TT volt, ahol a leintés után már adódtak gondok. Amikor ugyanis megérkezett a parc fermébe, nem tudott időben megállni, és saját magát, valamint a körülötte lévőket is veszélyeztette. Végül hamar látszott, hogy senkinek nem esett baja, így felkerülhetett erre a listára. A közvetítésben meg is jegyezték, hogy ez az első hiba, amit a futam során elkövetett.
A csapattárs is méltó módon megünnepelte Bagnaiát
Bagnaia bajnoki címéről esett már szó, de nem a sajtótájékoztatón történt az egyetlen mókás eset. Azon is jót lehetett szórakozni, hogy csapattársa, a futamot egyébként feladni kényszerülő Jack Miller kölcsönvett egy targoncát. Az ausztrál versenyző sorozatos dudaszóval köszöntötte a bajnokot, akinek láthatóan tetszett az akció.
If we tell you @ducaticorse's title party involved cigars, champagne and @jackmilleraus on a forklift, you know it was a good one! 😂
2023-ban Marc Márquez nagy kihívás előtt áll, valószínűleg eddigi pályafutása legnagyobb megpróbáltatása előtt: be kell bizonyítania önmagának, hogy újra világbajnok lehet.
Néhány órával a 2022-es év vége előtt a cerverai versenyző egy olyan évet hagy maga mögött, amely versenyzői szempontból igazi megpróbáltatás volt, ahol mindenféle hullámvölgyet megélt.
Nehéz egy évet érzelmekből összeállítani, de Márquez közzétett összefoglalót arról, hogy milyen volt az ő 2022-es éve, és csak egy dolog egyértelmű: mosolyogva búcsúzik.
A közösségi oldalain közzétett videó nemcsak az év, hanem sportolói pályafutása egyik leghátborzongatóbb csúcspontjával kezdődik. A Honda RC213V ledobta őt egy gyors jobbos kanyarban az Indonéz GP bemelegítő edzése során. Onnan kezdődtek a problémák, míg végül a jobb felkarcsontjának teljes műtéti folyamatát bemutatja.
A videó utolsó részében a MotoGP-világbajnokságba való visszatérését mutatja be, az idei év egyik legemlékezetesebb pillanatával: a dobogóra való visszatérésével. Ami pedig a legfontosabb, hogy a jövőre pozitívan tekint.
Aleix Espargarónak nem sikerült nevet szereznie magának a MotoGP-ben a Suzukinál eltöltött két éve alatt. Mielőtt utolsó hat szezonját az Apriliának szentelte volna, a katalán 2015-ben és 2016-ban a hamamatsui gyári csapatnál versenyzett.
A katalán versenyző 2015-ig nem tudta, milyen az, amikor tényleg egy MotoGP-gyárnak versenyez, és mérnökök serege veszi körül, akik alig várják, hogy meghallgassák észrevételeit, tapasztalatait. Így amikor a 2014-es év utolsó futamát követő valenciai teszten először kipróbálta a GSX-RR-t, nem tudott nem izgatott lenni, és el volt ragadtatva, hogy a Suzuki bajnokságba való visszatérésének egyik epicentruma lehet.
A Motorsport-total.com-nak nyilatkozva az immár Aprilia versenyzője elismerte, hogy a legjobb MotoGP emlékei közé tartozik egy olyan debütálás, amit a katalán soha nem fog elfelejteni, annak ellenére, hogy a hamamatsui csapattal való útja nem hozta meg a várt gyümölcsöket.
„Az a teszt talán még jobb volt, mint az első győzelmem Argentínában.”– mondta Espargaró, aki miután a 125-ös, 250-es és MotoGP-géposztályban nem versenyképes gépeken vándorolt, végre egy olyan motoron találta magát, amely potenciálisan nagyon jó teljesítményre volt képes.
„Amikor az ember idősebb lesz, és már több mint tíz éve ebben a paddockban van, és először próbálhat ki egy gyári motort… az valami hihetetlen.”
A 33 éves versenyző soha nem fogja elfelejteni, amit 2014. november 10-én átélt, amikor nem sokkal délelőtt 10 óra után először ült fel arra a GSX-RR-re, amelyen Randy De Puniet előző nap szabadkártyásként az év utolsó versenyén ült:
„Amikor először hagytam el a bokszot a Suzukival, az egész testem remegett.”
Most, hogy a Suzukinál töltött idő messze a háta mögött van, és 100%-ban arra koncentrál, hogy MotoGP-bajnok legyen az Apriliával, a spanyol versenyző nem titkolja, hogy elszomorítja a tudat, hogy jövőre nem láthatunk egy GSX-RR-t a rajtrácson, amit egy olyan kétkerekű óriás búcsúja jelent, aki pár éve még MotoGP-világbajnoki címet nyert.
Február 4-én rendezik a Superenduro-világbajnokság budapesti fordulóját. A tabella első négy helyezettjéből hárman is üzentek a magyar közönségnek.
Február 4-én látogat el a Superenduro-viágbajnokság mezőnye Budapestre, egészen pontosan a Papp László Sportarénába. Az alapkategóriák közül a bronz már teljesen elfogyott, cikkünk írásának pillanatában goldból is mindössze egyetlenegyet lehet már csak kapni, silverből viszont még számos jegy vár gazdára. A belépőket ezen a linken lehet megvásárolni.
Az eseményen négy magyarnak is lehet szurkolni. A csúcskategóriát jelentő Prestige-ben a krakkói fordulóban tizenharmadik helyet szerző Zsigovits Norbert, valamint Mizsér Gergő és Varga Imre, míg a juniorok között az idénynyitó után a kilencedik helyen álló Liszka Roland lesz ott. Rajtuk kívül természetesen a legnagyobb sztárok is képviseltetik magukat, akik közül hárman is üzentek a magyar közönségnek.
A lengyelországi nyitányt megnyerő, és így jelenleg listavezető Billy Boltnak Budapest az egyik kedvenc helyszíne.
A KTM Centrum is készül a budapesti Superenduro GP-re. A webshopban minden jegyvásárló 15%-os kedvezményre jogosult alkatrészek, kiegészítők és ruházat vásárlása esetén, valamint 5% kedvezményre minden motor megvásárlása alkalmával. A KTM Centrum az idei versenyhez hasonlóan 2023-ban is megjelenik a Papp László Budapest Sportarénában, ahol szintén megvásárolhatók lesznek a termékek. További részletek az EnduroGP.hu oldalon. (X)
A MotoGP kereskedelmi jogait birtokló Dorna közzétette, hogy az egyes istállók mikor mutatják be új motorjaikat. A Yamaha már január közepén leleplezi új versenygépét, míg az RNF csak bő egy héttel a szezonkezdet előtt teszi meg ugyanezt.
A holtszezon nyilvánvalóan nem a legizgalmasabb időszak a MotoGP, illetve úgy általában a motorsport szerelmeseinek, ám ahogyan közeledünk az idénynyitó felé, azért rendre akadnak események, amelyekre már érdemes odafigyelni. Egyrészt a tesztekről, másrészt az adott évben használt motorok bemutatójáról van szó. Ami utóbbit illeti, a Dorna tizenegy csapatból nyolc esetében közzétette az esemény időpontját.
A rajongóknak január 17-ét érdemes felvésniük először a naptárba, hiszen a Yamaha aznap leplezi le a YZR-M1-es 2023-as változatát. Ezt követően az első Ducatit is megpillanthatjuk, de 21-én még nem a gyári csapatét, hanem a Gresiniét. Ezt követően a csapatok közötti bajnokság címvédőjére sem kell sokat várni, hiszen 23-án, illetve 24-én tárják a nagyvilág elé az azévi Desmosedicit Madonna di Campiglióban.
A következő két napon a Pramac Racing, valamint a KTM lesz a soros, hogy aztán szűk egy hónap szünet következzen a bemutatók sorában. Február 25-én aztán a Honda is leleplezi azt a motort, amellyel Marc Márquez megpróbál visszatérni az élmezőnybe. A GasGas, valamint a Yamaháról Apriliára váltó RNF bemutatója pedig már márciusra csúszik: utóbbit 16-án, bő egy héttel az idénynyitó Portugál Nagydíj előtt rendezik.
Jelen állás szerint tehát a sepangi istálló bemutatója lesz a legkésőbb, ám csupán nyolc alakulatot soroltunk fel, nem véletlenül. A gyári Aprilia, az LCR Honda, valamint Valentino Rossi csapata, a VR46 ugyanis még nem tette hivatalossá az időpontot. Időközben egyébként a tesztelés is el fog kezdődni: február 5-e és 7-ig között a shakedownt, 10-étől 12-ig pedig a valós tesztet fogják tartani.
Elszánt, tudatos, alázatos, és nem utolsósorban tehetséges. Farkas Kevin a Northern Talent Cup idei sorozatában elképesztő fejlődést mutatott.
Nyolc pódiumos helyezéssel a 2. helyen végzett a Road To MotoGP utánpótlássorozatában, olyan kiemelkedő teljesítményt nyújtva, hogy a Dorna szakemberei Kevint választották a MotoGP előszobájának tekintett Red Bull Rookies Cup sorozat egyik újoncának.
Farkas Kevin egyetlen magyarként kezdheti meg a szezont, amely a portugáliai Portimãoban kezdődik március 15-16-án egy hivatalos teszttel. A 7 hétvégén keresztül tartó versenyek végig a MotoGP betétfutamaiként lesznek láthatóak március 25-től. A hétvégéken lesz dolguk a pilótáknak hiszen csakúgy, mint a Northern Talent Cup sorozatban, itt is 2 verseny lesz minden hétvégén.
Kevint nagy meglepetés érte, amikor megtudta, hogy kiválasztásra került:
„Hatalmas megtiszteltetés ebben az erős, és nívós sorozatban egyedüli magyarként képviselni a hazámat. Az eddigi kemény munkát kívánom folytatni, hogy minél jobb eredményt érjek el.”
A következő hónapokban folytatódik a felkészülés.
„Annyit fogok edzeni amennyit lehetséges, és 120% on fogok pörögni, hogy a legeslegjobb formámat tudjam hozni 2023-ban. Spanyol, illetve portugál edzőtáborok is a tervben vannak, hiszen a Red Bull Rookies Cup két versenyhétvégéje is itt zajlik majd, és eddig ezeken a pályákon még nem versenyeztem.”
