2024. február 21. 16:15
KezdőlapMotoGPNe gyűlölködj, miközben a féktávot bámulod! – a Quartararo- és a Martín-eset...

Ne gyűlölködj, miközben a féktávot bámulod! – a Quartararo- és a Martín-eset margójára

Nyakunkon a 2024-es MotoGP-szezon, a hangulat pedig lassan a tetőfokára hág. Úgy tűnik, lesz izgalom bőven, még akkor is, ha csak a pályán látottakra koncentrálunk. A hangulatkeltés ezzel szemben már decemberben is szembetűnő volt, kevésbé sportszakmai szempontból.

Azonban úgy vélem, amennyiben hangtalanul elmegyünk mellette, csatlakozva ezzel az egyéb médiumok fő csapásvonalához, hibát követünk el, hiszen hiába elcsépelt, mégis igaz a mondás: Vétkesek közt cinkos, aki néma.

A téma érzékeny, jól tudom, nincs is ezzel gond. Sőt, azzal sem, hogy megannyian talán elítélik majd alábbi gondolatokat, mások meg úgy vélik, semmi szükség hergelésre, semmi szükség szításra, elég csak emelt fővel továbbhaladni. Én ezzel szemben soha nem hittem a „haladjunk, kérem, nincs itt semmi látnivaló” hangulatú felszólalásokban, ezért akadnak még társadalmi dolgok, amelyek mellett nem szeretnék elmenni.

A MotoGP egy csodálatos sport, szögezzük le, a motorsport szintén, és úgy vélem, sokszor képes az egyik legbefogadóbb közeggé válni. Többen viszont úgy vélik, ennek vannak feltételei, és ezen a ponton már egyet nem értések sokaságába botlunk. Alapvető kérdés, hogy maszkulin, vagy sem? Egyesek úgy gondolják, nagyon is, de ha a múltba tekintünk, többen mégis azt vallják, az egyenlőség pont annyira fontos, mint az élet bármely más területén. És bár valóban férfiak űzik többen, időről időre mégis voltak olyan lányok, akik nemcsak megpróbálkoztak vele, hanem kiemelkedőt alkottak. A modern kori motorversenyzés talán első, igazán úttörő és kiemelkedő női harcosa a finn Taru Rinne volt, akinek karrierjét tényszerűen Bernie Ecclestone tette tönkre. Anno a sorozat a brit üzletemberhez tartozott a Forma–1 mellett, ő pedig úgy döntött, a motorversenyzésben semmi szükség sikeres nőkre. Ez a fajta beteges hozzáállás pedig igencsak megbélyegezte a sportot. Talán ezért is bírt kiemelkedő jelentőséggel, amikor sok-sok éves kitartó küzdelmet követően Ana Carrasco 2018-ban világbajnok lett a Supersport 300-as kategóriában, és ezzel történelmet írt.

Ezek után pedig már senki nem állíthatta, hogy a lányok kevésbé rátermettek két keréken, mint a fiúk. Ez a változás pedig jelentősen segített a sport társadalmi megítélésének, és úgy vélem, azok is elfogadóbbá váltak a motorsportokkal kapcsolatban, akik előtte kizárólag egy magamutogató, szexista sportnak gondolták, amelyre csak a férfiak hivatottak. Az elmúlt öt évben, ha további előrelépések nem is történtek, mégis sikerült kivívni a kétkerekű technikai sportoknak némi elismerést, és elfogadást a társadalomban, amely által a lakossági népszerűség is stabilizálódott.

Homofóbiával vádolják Martínt, miután sértő kifejezést használt egy műsorban

Ezek után pedig különösen szerencsétlen, amikor egy-egy versenyző minderre fittyet hányva erősen megkérdőjelezhető jelzőket használ, és szenvtelen jelzőkkel illeti versenyzőtársait. Nyilván tudják, hogy Jorge Martín tavaly év végi nyilatkozatára gondolok, amelyet a spanyol tévének adott, és egyszerűen leb*zizta a mezőny végén kullogókat. Tény, azóta ezért bocsánatot kért, és állítja, hogy a spanyol nyelvezetben az általa használt szó többféle jelentéssel bír, egyébként hétköznapi, de elismerte, hogy helytelen cselekedet volt. Ezzel szemben mégsem állt ki senki a kijelentés ellen, a Dorna részéről dorgálást nem kapott, de még egy sajtóközlemény sem érkezett, sem a promóter, sem a csapata részéről, melyben az esettől elhatárolódnak.

Aleix Espargaró megvédte a homofóbiával vádolt Martínt, egy szakíró még a kitiltást is bevállalná

Ezen a ponton sokan még úgy vélték, felesleges lett volna jobban felfújni az ügyet, és még tovább hergelni a népet, így a kedélyek csillapodtak. Ami viszont ezután történt az ünnepi időszakban, amellett szó nélkül elmenni már tényleg nem lehet.

Fabio Quartararo még karácsony idején posztolt egy fotót a közösségi médiában, amelyen barátjával, Ethan Doux-val, a francia Doux ékszerészház és egykori órakészítő manufaktúra egyik sarjával látható, egy felhőtlen pillanatban. Ahogy arról mi is beszámoltunk, a kép megjelenését követően felrobbant a világháló, a francia motorversenyzőt végtelen homofób támadások érték, és gúnyt űztek belőle. A dömping vége az lett, hogy az egykori világbajnok eltávolította a fotót az X-ről, az Instagramon pedig tiltotta a hozzászólásokat. Ezzel szemben, míg Martin kétértelmű megjegyzéseit nagyjából mindenki kimagyarázni próbálta, Mat Oxley és Simon Patterson újságírókon kívül, addig Quartararo védelmére senki nem sietett, az előbb említett két nevet leszámítva. Persze a közösségi médiában néhányan utaltak arra, hogy a francia mellett állnak, és szimpátiájukat fejezték ki, de újfent egyetlen hivatalos közleményt nem kaptunk sem a promóter, sem a Yamaha részéről, amelyben elítélnék mind a rasszizmust, mind a homofóbiát.

Ez pedig elfogadhatatlan. Igen, a világ szerencsére megváltozott annyira, hogy az elfogadás sokkal nagyobb jelentőséggel bírjon, mint korábban, mint eddig bármikor, és szerencsére némely társadalom eljutott intelligenciában arra a szintre, amelyben elfogadja azt is, a boldogság mindenkinek jár, és mindenki azt szeret, akit akar. Sajnálatos, hogy a sokunk által imádott sport, a MotoGP ezek szerint erre a szintre még nem jutott el. Hiszen mind nemtől, mind nemi identitástól független egy adott versenyző sikeressége. Hiszem, hogy a megfelelő kiállással, elhatárolódással, és a gyűlölködés megvetésével a sportot körülölelő rajongók is elfogadóbbá válnának, és megértenék, hogy nem attól menő, belevaló egy sport, ha szexista és homofób.

Gyűlölködő hozzászólások árasztották el Quartararo oldalát, törölte a karácsonykor közzétett képét

És szerencsére az sem feltétel, hogy kizárólag maszkulin jellemek lehetnek sikeresek a technikai sportokban, így talán jó lenne elengedni ezen balga kliséket a felvilágosultnak nevezett huszonegyedik században.

Valójában ahhoz sincs túl sok közünk, ki, kit szeret, ahhoz meg pláne, hogy ellenkező vagy azonos neműt. És azt hiszem, nem túlzás azt állítani: ez nem vita tárgya.

Még 2019-ben viszonylag nagy port kavart a legendás F1-es újságíró és egykori sajtófőnök brit Matt Bishop Racing Pride elnevezésű kezdeményezése, mely mozgalom kiáll az LMBTQ-jogok mellett, és az volt a célkitűzése, hogy mindezt elfogadottá tegye a motorsporton belül. Bishop nyíltan meleg, és sajnos számos támadás érte emiatt az elmúlt években, akár a paddockban, akár a paddockon kívül, ezért is indította el a mozgalmat. Sebastian Vettel és Lewis Hamilton volt a két legnagyobb név, aki azonnal csatlakozott a mozgalomhoz, így amikor megjelentek szivárványos sisakjaiban, szintén számos támadás és kritika érte őket. A 2019-es évben végül mind a sport, mind a rajongók hozzászoktak a látványhoz, és kénytelenek voltak elfogadni, hogy a téma fontos. Ugyanakkor az elfogadás még csak csírájában sem volt fellelhető, de az elmúlt évek folyamatos munkájának köszönhetően az F1-en belül sokat javult a helyzet, állítja ezt mind Bishop, mind a sportban járatos és otthonosan mozgó munkatársak. Tény az is, hogy az elmúlt négy évben tovább növekedett a Forma–1 népszerűsége, amely a marketingszakemberek szerint nagyban köszönhető volt a bátor kiállásnak a homofóbia és a gyűlölködő magatartás ellen. Ezen cselekmények mentén pedig teljesen egyértelmű, hogy a MotoGP-ben is illendő volna megfogalmazni, melyek azok a társadalmi kérdések, amelyek mellett kiáll, és melyek azok, amelyek mellett némán elsunnyog. Bár hiszem, hogy a sunnyogás még soha nem vezetett eredményre, ezt a történelem is bizonyítja.

Persze sokan hajlamosak vagyunk legyinteni a fenti témákra, de azt hiszem, megérett a társadalom arra, hogy ne menjünk el mellettük szó nélkül. Ezen a ponton talán többen felhorkannak az otthon melegéből azt skandálva, hogy neki is vannak meleg barátai, de ha jobban belegondolunk, ez a tény aligha nyilvános bárki számára. Mert a társadalmi normák szerint ez még mindig zsigeri támadásra sarkall, és elítélendő. Ami, mondanom sem kell, a sötét középkort idézi.

S hogy reprezentáljam a jelent, megpróbálom érzékeltetni a kort, amelyben élünk, egy saját tapasztalat alapján. Nemrég vásároltam egy áruházban néhány bevásárlószatyrot, melyek szivárvány színűek. Természetesen ismerem a jelentését, pont emiatt tettem. Néhány napja a szatyorral bevásárolni indultam, utána pedig Buda egyik felkapott kávézójában találkoztam egy brit barátommal. A találkozó végeztével kifelé sétáltunk, az utcára érve pedig egy csoport sikkesen öltözött társaságba botlottunk, melyet férfiak és nők alkottak vegyesen. Miközben a barátom hevesen helyeselt, az egyik férfi úgy érezte, cselekednie kell, és a következő pillanatban ezt a mondatot sikerült kipréselnie magából: „Yeah, yeah, meg a szivárványos szatyor, hülye b*zik.” Szóval itt tartunk most, 2024-ben, egy elvileg felvilágosultnak mondott korban és időben. Pontosan ezért tartottam fontosnak megírni a fenti véleménycikket, és állást foglalni abban a témában, amelyet mindenki inkább csak kerülget. További szép napot…