Alakul Scott Redding és a BMW formája. Az angol célja tartósan minimum a negyedik hely, vagyis a „best of the rest”-státusz.
Scott Redding idén először még hazai pályáján, Doningtonban állhatott dobogóra először azóta, hogy a BMW-hez szerződött a Ducatitól. Az angol ezt Mostban, a szombati első futamon rögtön megfejelte még eggyel. Ahogy az már annyiszor előfordult tavaly is a német gyártó versenyzőivel, Redding esetében is a vegyes körülmények jöttek igazán jól. A BMW-s Bautistával és Razgatlıoğluval ugyan nem tudott versenyezni, Rea-jel viszont igen – maga mögött is tartotta a hatszoros világbajnokot a dobogóért.
Redding vasárnapi napja már ennyire nem alakult erősen. A Superpole-versenyen borzalmasan gyengén rajtolt, ami után a 13. pozícióból kellett visszakapaszkodnia. Ez egészen a nyolcadik helyig sikerült. A második hosszú verseny aztán megint kiválóan sikerült – a nagy hármas dobogóra állt, ő pedig közvetlenül mögöttük jött a negyedik helyen.
„Doningtonba érkezve előre tudtunk lépni. Csehországban nagy kérdés volt, hogy tudjuk-e folytatni ilyen formában, vagy nem” – idézi fel a formajavulás előzményeit Redding. „Nagyon örülök az erős tempónak és a kiváló csapatmunkának is. Ezzel ugyanis megerősítést nyert, hogy továbbra is gyorsak vagyunk. Nagyon fontos ez a projekt szempontjából, hiszen a verseny közepén még az élen állókat is utol tudtam érni. Esett egy kis eső, ez pedig a kezemre játszott.„
Redding a vasárnapi visszaesés ellenére sem csalódott. „Összességében ezzel együtt egy nagyon pozitív hétvégén vagyunk túl. Nagyon örülök az előrelépésnek a csapat részéről, de a magaméról is. Nagyon jó dolgot raktunk össze. A Superpole-versenyen azt szabtam meg a csapatnak, hogy egy harmadik-negyedik hellyel jó lehetne a második főfutam felépítése. Aztán mikor lekerültek a gumimelegítők, láttam, hogy a mezőny 80 százaléka az SCX gumival jött ki, én meg az SCO-val. Az első kanyarból tizennegyedikként jöttem ki, aztán láttam, hogy az élmezőny már a négyes kanyarban tart.„
„Best of the rest”
A felzárkózás aztán egészen jól sikerült.
„Muszáj voltam elkezdeni felzárkózni, hogy visszakerüljek a top kilencbe. Aztán az utolsó körben sikerült megelőznöm Garrettet, így pedig összejött egy nyolcadik hely, ami nem volt olyan szörnyű. Így legalább nem volt a közelemben Locatelli, aki őszintén szólva elég idegesítő volt. Mindig túl későn fékez, aztán vagy túlfut, vagy megfogja valaki motorja. Aztán a versenyen ajtókat nyitott ki előttem, szóval az már nem volt olyan rossz. Később volt egy lehetőségem megelőzni Rinaldit is, de ráfutottam, és így elment az a csoport. Arra nem volt elég tempóm, hogy visszazárkózzak, ahhoz is a határon mentem, hogy ott tudjak maradni abban a pozícióban.„
Rég járt ilyen magasságokban Redding, viccelődött is ezzel. „Furcsa volt elmenni Toprak és Johnny mellett. Egyrészt nem akartam bevállalni semmi meredeket, másrészt viszont erőből megvolt a tempóm, hogy menjek velük. Nem akartam semmi irreálisat bevállalni, de azt a hozzáállást sem szeretem, hogy ha én nem vagyok bajnokesélyes, ne szóljak bele a csatába. Megvolt az esélyem, hát küzdöttem. Jó volt ott lenni elöl, hiányzott már ez az érzés. Komoly daráló volt előbb Toprakkal, aztán Johnnyval, mindkettő jó sokáig eltartott. Aztán Bassanival is meg kellett harcolnom, mert ott akartam maradni a top 3 mögött, hogy aztán velem kezdődjön a lista. Jó volt azt érezni, hogy a végéig harcolni tudok, ez még Doningtonhoz képest is előrelépés. Most van egy kis szünetünk, aztán ősszel jöhet Magny-Cours.„
