2024. április 14. 00:50
KezdőlapMotoGPAcosta úgy óvta a gumit, hogy inkább előzött

Acosta úgy óvta a gumit, hogy inkább előzött

Ritkán olvasom a cikkeimre érkezett kommenteket, de két hete kivételt tettem. És azt hiszem, kicsit sem lepett meg a rajongók Pedro Acostával kapcsolatos szkepticizmusa. Meggyőzni pedig senkit sem akarok, de nekem továbbra is úgy tűnik, a spanyol újonc mégiscsak valami egészen kivételes eset.

Persze tisztában vagyok azzal is, hogy a kételkedők továbbra is megtartják jó szokásukat, ezért egykori főszerkesztőm, Zomborácz úr megvillanását Acostával kapcsolatban annyival egészíteném ki: a tehetségéről és kivételességéről kialakult vitában véleményem szerint nem kizárólag az egykori Rossi-szurkolókkal, hanem Marc Márquez rajongóival is összerúgná a port.

Martín dominált a portimãói főfutamon, amelyen Acosta megszerezte első dobogóját a MotoGP-ben

Ettől függetlenül Pedro Acosta Portugáliában is bizonyította, valami olyasmire képes, amire más nem. Ezért a felvezetés üres sorait megszakítva koncentráljunk arra, hogy a tizenkilenc éves újonc élete második MotoGP-futamán dobogóra állhatott. És persze joggal állíthatják, hogy bizony kiestek előtte, erre csak annyit tudok válaszolni: a versenynek a kockás zászló lengetése után van vége. Egész hétvégén ismét azt láthattuk, hogy szinte azt csinál a motorral, amit csak akar. A kezelését pedig olyan magas szinten űzi, amihez vagy sokéves tapasztalatra, vagy istenadta tehetségre van szükség. A két héttel ezelőtti futamhoz képest a különbség csak az volt, hogy most a gumikezeléssel sem akadtak problémái.

Amikor megkezdte felzárkózását, és szépen lassan megközelítette Márquezt, sokan már sejtették, a Katarban félbemaradt munkát most hatékonyan akarja elvégezni. Egyértelműen éreztetni akarta a nyolcszoros világbajnok legendával, visszatámadásra itt most nincs lehetősége.

Acosta: Tudtuk, hogy nem lesz könnyű, de most megvan az első dobogónk

Majd miután Pecco Bagnaiát is kóstolgatni kezdte, már a helyszínen tartózkodó KTM-vezérkar is csak fogta a fejét. Acostát viszont más típusú anyagból gyúrták. Első előzési kísérlete után a motor úgy csúszott keresztben, hogy tapadásról még csak álmodni sem lehetett, azonban úgy korrigálta a bukásközeli állapotot, mintha ez lenne a világ legtermészetesebbje. A gigantikus lejtő utáni első kanyarban egyébként sem egyszerű befordulni, bukást menteni meg pláne. Acosta viszont ezt a feladatot is könnyen meglépte. Szépen kiengedte a motort, majd minimális veszteséggel valahogy ismét összeszedte, és a következő körökben kapkodás helyett inkább Bagnaia mozgását tanulmányozta, hogy aztán néhány körrel később egy olyan tökéletesen megtervezett és kivitelezett manőverrel rukkoljon elő, hogy arra már a regnáló világbajnoknak se legyen válasza. A terv hajmeresztően pontos kivitelezése után néhány kanyarral később pedig már a saját tempóját motorozva meglódult, és a stabil negyedik helyen menetelt. Tény, hogy későbbi dobogóját Maverick Viñales technikai hibájának köszönheti, de a harmadik hely értékéből ez nem von le semmit. Hiszen kizárólag az tud élni a hasonló lehetőséggel, aki erre készen áll, és lőtávolságban van.

Acosta így egy GasGas-motorral, amely minden bizonnyal már egy gyári KTM, gigantikus oktatást mért a gyári csapat két versenyzőjére, Brad Binderre és Jack Millerre, akik hozzá képest hat, illetve tizenegy másodperces hátránnyal értek be a célba a negyedik, valamint ötödik helyen. Ezek után kissé groteszk, hogy hivatalosan még nincs szerződése a jövő szezonra a csodagyereknek, bár nem kizárt, hogy a következő futamra ez megváltozik.

Acosta a KTM gyári csapatának versenyzőiről: Csak arra gondoltam, hogy megelőzöm őket

Acosta verseny közben felépített stratégiája egyébként szakmailag is bravúros volt, ezt a futam közben a pálya szélén álló technikai szakértő, Simon Crafar is többször megjegyezte. Az új-zélandi exversenyző kiemelte például, hogy a Márquez elleni csatában Acosta ugyan próbált türelmes lenni, mégis eljött a pont, amikor tudta, hogy meg kell előznie honfitársát, mivel a szélárnyékában kialakuló turbulencia és forró levegő miatt az első abroncsa kezdett túlmelegedni, emiatt pedig néhány körön belül elveszítette volna a tapadást. Így nagyjából a bukás elkerülése végett inkább az előre menekülést választotta – egy szándékos lemaradás helyett – és ennek köszönhette később azt is, hogy az ismét normál hőmérsékletű első abroncsokkal sikerült olyan köridőket motoroznia, amelyekkel könnyedén utolérte Bagnaiát. Ezt követően pedig az előbbihez hasonló megfontolásból újfent az előzést választotta, ami ugyan szépen hangzik, de tudjuk jól, hogy kivitelezni azért egészen más tészta. Persze veszítenivalója nem volt, tempója meg akadt, mégis a fenti eset is jól mutatja, azon túl hogy egy bátor és bevállalós versenyzőről beszélünk, szakmailag is helyén volt minden.

A hétvége mélyebb bugyraiba tekintve viszont megállapíthatjuk, hogy bár Acosta vasárnapi szereplése elvitte a show-t, és minden figyelem rá szegeződött, a szombati sprintfutamot is figyelembe véve azért láthattunk néhány kellemes meglepetést. Elsőként talán Viñales győzelmét kell kiemelnünk, aki a hétvégét ugyan betegen kezdte, mégis csodálatosan építette fel. A sprintversenyen pedig végül megtört a jég, Viñales pedig megannyi botlás után az Apriliával is révbe ért. Így hivatalosan ő lett a sorozat első versenyzője, aki három különböző márkával futamot tudott nyerni.

A vasárnapi versenyre viszont elpártolt mellőle a szerencse, azok után, hogy sokan még a győzelmet is megjósolták neki. És ugyan a főfutamon Jorge Martínt megközelíteni végül nem tudta, a második hely még így is kecsegtető volt számára, egészen az utolsó kör kezdetéig, amikor az Aprilia váltója végleg megadta magát. Viñales utólag elmondta: már a futam elejétől szenvedett vele, és úgy vélte, ha ez nincs, akár a győzelem is meglehetett volna. Így ismét csak annyit mondhatunk: az Aprilia ugyan tényszerűen a mezőny egyik legjobb motorja, valamilyen apró hiba vagy porszem mindig bekerül a gépezetbe, ami ennyi év után mindenki számára bosszantó lehet. Többen egyébként azt feltételezik, hogy a váltóval adódó nehézségek sokszor összefüggésben lehetnek a gyártó új kuplungjával, amelyet a rajtok javítása érdekében fejlesztettek. Egyrészt tűnhet mindez amatőr botladozásnak is, másrészt pontosan tudjuk, hogy az Aprilia költségvetése a legalacsonyabb. Viñales mindenesetre vasárnap megfogalmazott egy finoman burkolt jogos kritikát a gyár felé: reméli, hogy végre mielőbb felnőnek a feladathoz, és minden hétvégén tényezővé válnak, másrészt szeretné, ha a hasonló anyaghibákra már a szezon előtt, Noaeléban fény derülne.

Viñales elmagyarázta, hogy mi okozta a bukását, és egyben a kiesését a portimãói főfutamon

A szombati sprint másik üde színfoltja pedig egyértelműen Márquez második helye. Jól mutatja, hogy a nyolcszoros világbajnok lassan egyre közelebb kerül idei versenymotorjához. És bár tény, hogy „a mezőnyt teljes mértékben maga mögé utasító” víziók még váratnak magukra, mégis reménysugár lehet ez azon rajongóknak, akik szeretnének ismét egy elképesztő Márquez-mutatványt látni ebben az érában. Emellett azt sem szabad elfejtenünk, hogy szinte ő az egyetlen versenyző, aki egy GP23-as Ducatival képes versenyben maradni a mezőny elejével.

Marc Márquez szerint Bagnaia felesleges agresszivitása miatt ütköztek össze a portimãói főfutamon

Ezek után mindenki izgatottan várta a vasárnapot, és egy esetleges bravúrt, de a főfutamon történt Bagnaia–Márquez-incidens több volt, mint elkeserítő. Az ötödik helyért folyt a csata, amikor Márquez megelőzte Bagnaiát, de végül hibázott. Az itáliai ezt kihasználva azonnal megpróbált visszabújni, de addigra Márquez már visszazárt, ezért mindketten elestek. A versenybíróság végül versenybalesetnek minősítette a látottakat, ugyanakkor nem meglepő módon a felelősséget egyik érintett sem vállalta magára. Persze megértem ezt is, meg azt is, hogy Bagnaia némileg zaklatott, mert a tavalyi szezonhoz hasonlóan jelenleg még elég nagy slamasztikában van az új motorral kapcsolatban. Ez pedig továbbra is arra utal, hogy Gigi Dall’Igna az előző évekhez hasonlóan még a tökélyfejlesztés utolsó fázisában tart.

Bagnaia nem ért egyet Márquezzel, szerinte „nem volt kockázatos” az ütközésüket okozó manőver

Hiszen hiába is tudjuk, hogy Martín szintén a GP24-es modellt hajtja, abban azért biztosak lehetünk, hogy a Dall’Igna-mágiával egy motor lesz felvértezve. A győzelemmel teljesült Martín régi álma, hiszen a hétvégi teljesítménye után bizony majdnem három hétig ő fogja vezetni a világbajnoki tabellát. A spanyol versenyző teljesítménye egyébként ismét bámulatos volt, és ha szabad így fogalmazni, talán csendesebben dolgozik, mint valaha. Ez a fajta mentalitás pedig, úgy tűnik, nagyon is kifizetődő. Ezzel együtt Martín 2025-re vonatkozó sorsa még továbbra is nyitott, főleg azután, hogy jelenlegi főnöke, Gino Borsoi úgy nyilatkozott: minden jel arra utal, hogy a Pramackal felépített közös útja a szezon után véget érhet. Érdekesen cseng ez, főleg azok után, hogy a Ducati még a múlt héten bejelentette, leigazolta a következő szezonra a Moto2 üdvöskéjét, Fermín Aldeguert.

Ez részben meglepő, másrészt érthető. Egyrészt egészen biztos, hogy a Ducati nem akarta elszalasztani a lehetőséget, hogy egy potenciális győztessel bővüljenek – főleg Acosta robbanásszerű érkezése után –, másrészt egy ilyen korai igazolás ugyanakkor mindig rejtegethet magában némi bizonytalanságot. Harmadrészt arról már ne is beszéljünk, egy hasonló hír mennyire negatív hatással lehet mind a MotoGP-re, mind a Moto2-es kategóriára, leginkább azért, mert még szinte el sem kezdődött a szezon, máris átigazolásokról szóló felvetések és kacsahírek özönlik el a sajtót, aminél demoralizálóbb egy bizonytalan jövővel bíró versenyző számára nem lehet.

Megkérdezték Martínt, hogy Aldeguer leigazolása hogyan befolyásolhatja az ő jövőjét a Ducatinál

Ezek után pedig felmerül az a kérdés is: Enea Bastianini fellángolása – azon túl, hogy jót tesz a sportnak – csak azért ennyire markáns, mert az itáliai tisztában van a ténnyel, hogy az ülésére többen pályáznak, mint a bolognai lakosság fele? A szálakon végighaladva pedig így már érezhetjük, hogy Martín sorsa egy gigantikus kérdőjel, főleg azért, mert úgy tűnik, a gyári csapat egyelőre továbbra is az itáliai versenyzőpárosban gondolkodik. Ezeket figyelembe véve az egyetlen csavar az lenne, ha Martín valóban egy meghökkentőt dobbantana, és vagy a Yamahánál, vagy az Apriliánál, vagy akár a KTM-nél kötne ki.

A VR46 Ducati alakulatának szereplése továbbra is szerény, ami egyesek szerint leginkább annak tudható be, hogy a versenyzők nehezen boldogulnak a GP23-mal, mások viszont úgy vélik, az olasz gyár csökkentett a szeretetcsomag minőségén, mióta úgy sejtik, hogy Rossi csapata jövőre már a Yamahától vásárolna szatellitmotorokat.

A japánok háziversenyében egyébként továbbra is a hangvillások vannak helyzeti előnyben. És bár Fabio Quartararo, ha nagyot nem is villantott, a főfutamon elért hetedik helyezése azért tisztességes. A legjobb hondás ezúttal Joan Mir lett tizenkettedik helyével, megelőzve így az LCR duót, akik az utolsó két pontszerző helyen értek célba. Luca Marini viszont negyven másodperces hátrányt begyűjtve csak a tizenhetedik lett.

A fentiekhez nemigen lehet sokat hozzáfűzni, legfeljebb csak annyit, hogy izgatottan várjuk a koncessziók adta lehetőségeket. A helyi hős, Miguel Oliveira viszont a körülményekhez képest szép pozícióban, egészen pontosan a kilencedik helyen végzett.

A következő állomás COTA, és tiszta szívből reméljük, hogy Marc Márquez addigra megálmodja azokat a feladványokat, amelyekkel egy rajongók lelkét kényeztető futamra lehet képes.

Így áll a MotoGP-tabella a Portugál Nagydíj után