Pedro Acosta elmondta, csapata remekül kezeli őt, még a személyiségének a negatívumait is. A MotoGP újonca beszélt a portugáliai versenyekről, illetve arról, hogy miért fekszik neki jobban a főfutam, mint a sprint.
Pedro Acosta túlzás nélkül berúgta a MotoGP ajtaját. A spanyol versenyzőt bemutatkozása előtt is generációja legnagyobb tehetségének tartották, miután a Moto3-as világbajnokságot az első, míg a Moto2-eset a második évében nyerte meg. Sokan úgy gondolták, hogy a királykategória Marc Márquez óta nem köszöntött ilyen szintű tehetséget.
Bár a bajnokság átalakulása miatt arra nem volt esély, hogy Acosta ugyanolyan eredményekkel debütáljon, de egyáltalán nem vallott szégyent. Olyannyira, hogy már a szezonnyitó Katari Nagydíjon is látványos versenyzést produkált, Portugáliában pedig a futam végére sem fogyott el, így némi szerencsének is köszönhetően felállhatott a dobogóra.
Acosta: Tudtuk, hogy nem lesz könnyű, de most megvan az első dobogónk
„Portugália jól sikerült, de ez egy teszt volt, ahogyan a következő verseny is az lesz Amerikában, Jerezben és a soron következő összes pályán, amíg meg nem érkezünk Malajziába, amely az egyetlen [helyszín], ahol MotoGP-motorral mentünk az előszezonban” – nyilatkozta Acosta, utalva arra, hogy a következő helyszínek teljesen újak lesznek neki, legalábbis ami a MotoGP-t illeti.
Acosta már a kisebb kategóriákban is a KTM támogatását élvezte. Tavaly ugyan felmerült, hogy még egy évet várnia kell a legmagasabb géposztályban történő bemutatkozásra, de az osztrák gyártó végül hamar odaígért neki egy ülést. Bár a szatellitcsapatnál, a GasGasnál versenyez, kiemelten kezelik, és még személyiségének az árnyoldalait is elviselik.
„A csapat nagyon jól kezeli [a helyzetet] – fogalmazott. – Tudom, hogy nem vagyok a legkönnyebb eset egy versenyhétvégén, és hamar ingerültté válok. Azonban ezt jól viselik, délutánonként és esténként sokat dolgoznak. Minden reggel, amikor reggel felébredek, rengeteg üzenetet kapok a mobilomon a technikusoktól és a mérnököktől a látni- és javítanivalókról, másnap pedig világos elképzelésekkel és célokkal megyünk ki a pályára, és ez nem mindig könnyű. Ők is jó munkát végeznek.”
A jelenlegi MotoGP annyira szoros, hogy egy újonc számára rendkívül nehéz rögtön az élmezőnyben motorozni. Acostának viszont ez sikerült, olyannyira, hogy máris a pódiumon ünnepelhetett. Ezzel a MotoGP-korszakban a legfiatalabb, míg a teljes királykategóriát nézve a harmadik legifjabb dobogós lett.
„Nem tudom, hogyan sikerült, nem volt a fejemben, hogy ezen a hétvégén megcsinálom, de több mint elégedett vagyok a futammal – jelentette ki. – Leginkább azért [sikerült], mert a délelőtti bemelegítés kezdetén kipróbáltam valami mást, mivel a szombati nap katasztrófa volt. Oda-vissza megnéztem a videót a rajtról, és a harmadik kanyarban már tizenötödik voltam. Mondtam [a csapatnak], hogy ezt ki kell javítanunk, mert különben minden versenyen elsőként kell majd rajtolnom, hogy az első körben hetedik legyek. Igaz, hogy sokat javultunk a rajtnál, [de] még mindig kicsit nehezen tudtam kikapcsolni az első [magasságállító] eszközt. Korábban és kicsit keményebben kellett fékeznem, [Marc] Márquez és [Brad] Binder pedig megelőztek. Kiegyensúlyozottak voltunk, mindenekelőtt igyekeztünk nyugodtan teljesíteni az első köröket, hogy a hátsó gumi ne melegedjen túl, ahogyan az szerintem Katarban történt velünk. Emellett, látva, hogy [a többiek] kicsit játszottak a testükkel, megpróbáltam valamennyire leutánozni, hogy ne tegyem tönkre ismét az abroncsokat.”
Acosta lenne az új Rossi? – Olaszországban többen a Doktorhoz hasonlítják az újoncot
Acosta viszonylag hamar feljött a hatodik helyre, és a címvédő Francesco Bagnaiát vehette üldözőbe. Őt azonban tizenhárom körön át nem tudta megelőzni, mígnem aztán a hajrára fordulva sikerrel járt. A spanyol pilóta ugyanakkor abból is profitált, hogy a gyári Ducati versenyzője mögött haladt, hiszen ellesett tőle ezt-azt.
„A Pecco mögött megtett sok kör segített, hogy sokat tanuljak arról, hogy mit csinál a testével, a motorral, a dőléssel – magyarázta. – Apránként haladtunk előre, és tudtuk, hogy ez a fajta verseny jobban fekszik nekünk. A sprintfutamokon már a rajttól nem annyira rúgunk labdába. Mindenekelőtt a beállítások révén arra van szükségünk, hogy a motor közelebb legyen az aszfalthoz, amit a tele tankkal való motorozással érünk el. Azt a mentalitást is alkalmaznunk kell, amelyet én már évek óta csinálok a hosszú versenyeken, amikor sok az üzemanyag, és menedzselni kell a gumit. Úgy gondolom, hogy a sprinteken még fejlődnünk kell, de a főfutamokat illetően többé-kevésbé megvagyunk.”
Acosta még a futam elején két márkatársát, a gyári csapatnál szereplő Jack Millert, majd Bindert is maga mögé utasította. A két „áldozat” szép szavakkal méltatta a 19 esztendős motorost, akivel kapcsolatban többen is úgy vélik, hogy már most előrébb jár náluk. Ő azonban igyekezett lehűteni a kedélyeket, és a kontextust is figyelembe venni.
Márkatársai is az egekig magasztalták az őket legyőző Acostát, egyikük máris tanulna tőle
„Ez egyelőre semmit nem jelent – hangsúlyozta. – Ez nem egy megnyert csata. Meg kell néznünk, hogy Binder hogyan teljesített a tavalyi szezonban, és itt nagyon küszködött, ahogyan ezen a hétvégén is. Biztos vagyok benne, hogy lesznek számára sokkal kedvezőbb pályák. Jacknek is brutális hétvégéje volt, akárcsak tavaly, amikor a harmadik helyről esett ki Amerikában. Biztos vagyok benne, hogy sokat tanulhatunk tőlük.”
Acosta a KTM gyári csapatának versenyzőiről: Csak arra gondoltam, hogy megelőzöm őket