A mai napon ünnepli 62. születésnapját Simon Buckmaster, aki úgy aratta legnagyobb sikerét a királykategóriában, hogy az élmenőkkel ellentétben fittyet hányt a biztonságra. Később egy borzalmas balesetben amputálni kellett a bal lábát, majd csapatfőnök lett belőle, többek között Sebestyén Péter is versenyzett nála.
1961. január 15-én, azaz 62 évvel ezelőtt Simon Buckmaster, aki 62 versenyen vett részt az 500 köbcentiméteres kategóriában. Egyetlen futamot leszámítva soha nem végzett az első tízben, ám azon az egyen dobogós helyet szerzett, igaz, meglehetősen ellentmondásos körülmények között. Pár évvel később egy baleset következtében szörnyű sérülést szenvedett, ami miatt be kellett fejeznie versenyzői pályafutását, de ezt követően is megtalálta a számításait.
A brit pilóta édesapja, Ken Buckmaster szintén motorversenyző volt, legnagyobb sikereit a hosszútávú versenyzésben aratta a 60-as, illetve 70-es években. Ő maga 1977-ben vett részt első viadalán, és saját elmondása szerint a helyi szinttől kezdve egészen a legnagyobb nemzetközi futamokig minden téren győzelmet aratott, így nem volt kérdés, hogy apja nyomdokaiba lép.
1983-ban bemutatkozhatott az 500 köbcentiméteres világbajnokság mezőnyében, de Silverstone-ban nem tudta magát kvalifikálni a futamra. Egy évvel később ez már sikerült neki, de csak a huszonkettedik pozícióban ért célba. A következő három évben a szezon nagy részében már szerepelt, de pontot nem tudott szerezni, ahogyan 1988-ban sem, amikor csupán három futamon indult.
Embed from Getty Images
Az áttörést a következő év hozta meg, amikor a Racing Team Katayamához igazolt, és a Honda motorjával a futamok többségén pontot szerzett. Igaz, mindez szinte mindig a tizenkettedik és a tizenötödik közötti pozíciók egyikét jelentette, az első tízbe csupán egyszer tudta beverekedni magát. Igaz, akkor elég magasra jutott, más kérdés, hogy milyen körülmények között.
A Nemzetek Nagydíja előtt úgy tűnt, hogy ezúttal is legfeljebb a pontszerzésért harcolhat, hiszen csupán a tizenhetedik helyről indulhatott. A rajt után nem sokkal azonban eleredt az eső, és az akkor már többszörös futamgyőztes, a pole-ból kezdő Kevin Schwantz integetett, hogy szakítsák félbe a körözést. Az élmenők egy gyors kupaktanács után azt javasolták, hogy a veszélyes körülmények miatt végleg fújják le a versenyt, ám a misanói rendezők nem hallgattak rájuk.
„Ez a hely annyiban különleges, hogy a pálya felülete nagyon csúszós, és ha vizes, akkor nem lehet rajta motorozni – magyarázta álláspontjukat az abban az évben a negyedik vb-címét megszerző Eddie Lawson. – Az összes élversenyző úgy érezte, hogy ez túl veszélyes, és az is, ezért nem mentünk rajta, ez ilyen egyszerű. Rengeteg versenypályán járunk, ahol egész héten tesztelünk napsütésben, aztán elkezd esni az eső, mi pedig feltesszük az esőgumit, és versenyzünk. Ezen a helyen ezt nem lehet megtenni. Függetlenül attól, hogy nem tesztelünk, [itt] egyszerűen nem lehet vizes pályán motorozni, szimplán túl veszélyes.”
Ennek következtében a 33 fős mezőnyből mindössze 10-en maradtak az újraindításnál, köztük Buckmaster is, aki előtt így megnyílt a lehetőség egy nagy eredményre. A brit pilóta végül a második helyen ért célba az első győzelmét megszerző Pierfrancesco Chili mögött. A beszámolók szerint Lawson gúnyosan „szurkolt” az olasz pilótának, a megszakítás előtt vezető Christian Sarron pedig csókokat dobált neki. Hogy Buckmasternek mi jutott ebből, azt nem tudni, de alighanem róla is hasonlóan vélekedtek azok, akik nem kezdték újra a viadalt.
A dobogónak is köszönhetően a brit versenyző az összetett tizenkettedik helyén végzett, de a következő évben nem volt a mezőny tagja. 1991-re visszatért, de hét hétvégén mindössze 6 pontot szerzett, utolsó idényét pedig pont nélkül zárta a királykategóriában. Persze könnyen lehet, hogy versenyezhetett volna még ott, ám a sors ezt másképp akarta.
1993-ban elindult a hosszútávú világbajnokságon, és csapata, a Phase One Endurance kifejezetten jól szerepelt, hiszen Doug Toland révén az egyéni és a csapatok közötti pontversenyt is megnyerték. A szezonzárón azonban borzalmas baleset történt. Buckmaster állítása szerint önhibáján kívül összeütközött Michel Grazianóval, aminek következtében óriásit bukott. (Az incidens vége megtekinthető ezen a videón 7:28-tól.) Balszerencséjére a bal lába beszorult a szalagkorlát alá, és annyira megsérült, hogy térdtől lefelé amputálni kellett. „Az egész csapat összetört – nyilatkozta a csapatot akkoriban irányító Russell Benney a Performance Bikes Magazine-nek. – Abba akartuk hagyni a motorversenyzést.”
Buckmasternek természetesen be kellett fejeznie a karrierjét, de egyúttal egy újat is kezdett, és csapatfőnökké vált. Azóta is ebben a szakmában tevékenykedik, jelenleg a Supersport-világbajnokságban szereplő Dynavolt Triumph istállóját vezeti, amely tavaly egy futamgyőzelmet szerzett. 2008-ban, a Parkalgar Honda csapatfőnökeként szörnyű tragédiát élt át, hiszen pilótája, Craig Jones halálos balesetet szenvedett Brands Hatch-ben. 2018-ban a CIA Hondát irányította, és a szezon második felére Sebestyén Péter a csapathoz igazolt, és a következő évet is ott töltötte. A magyar pilótának a Phillip Island-i idénynyitón elért nyolcadik helye volt a legjobb eredménye ebben az időszakban.
