back to top
2024. július 20. 14:18
KezdőlapMotoGPIndia, ahol még a guruk is nyeregbe szálltak

India, ahol még a guruk is nyeregbe szálltak

A három minden bizonnyal bűvös szám volt a történelem első indiai MotoGP-futamán. Marco Bezzecchi harmadik győzelmét aratta a vasárnapi versenyen, ugyanakkor idén eddig háromszor ütötték ki alóla a motort sprint utáni rajtnál, akadémistatársa, Pecco Bagnaia pedig harmadjára bukott vasárnap. Nem tudom, ennek mennyi köze lehet a karmához, de a tények mindentől függetlenül ezt mutatják. A hétvégén látottak alapján ugyanakkor egyéb, sokkal komolyabb kérdések is felmerültek mindenkiben.

A pálya vonalvezetése inkább hosszú, gyors egyenesekből, és agresszív kanyarokból állt, az edzések pedig nagyjából arról szóltak, kinek sikerül legkönnyebben megtalálni a ritmust, a megfelelő fékezési pontokat, és ki választja a legjobb íveket. Bizony az ilyesfajta sötétben tapogatódzásnak megvan a romantikája, és a hit, hogy nagyjából mindenki egyenlő esélyekkel indul.

Azt is sejteni lehetett, hogy a stop&go jelleg miatt az apriliások némileg lépéshátrányban lesznek, ahogy azt is, hogy a KTM-nél ismét Brad Binderre számíthatnak az osztrákok, miután Jack Miller továbbra is keresi a régi önmagát. Persze a technikai sportokban a technikára hivatkozni a legegyszerűbb, de Miller esetében talán felesleges, így bízzunk inkább a hétvégi japán futamban, ahol tavaly még nyerni is tudott.

Amivel viszont talán senki sem számolt, az a versenyzőket fogadó időjárás. Harminchárom fok és hatvanöt százalékos páratartalom bizony nem játék, így sokak számára az is kérdés volt, mennyire lesznek képesek tiszta fejjel gondolkodni, és teljesíteni a kihívásokat, még úgy is, hogy teljes mértékben professzionális atlétákról beszélünk.

Bezzecchi agyonverte a mezőnyt Indiában, Bagnaia bukásával újra nyílt lett a világbajnokság

Erre vonatkozóan a legőszintébben talán Brad Binder nyilatkozott a futamot követően, amikor bevallotta, hogy a forróságot árasztó motorja egyszerűen elégette mindkét karját és lábát, emiatt pedig nehezen menedzselte a versenytávot.

A megannyi küzdelem és embert próbáló percek után a legnagyobb kérdés és talány pedig mindenki részéről az lehetett: Mi történt az eddig csak szenvedő, már-már lesajnál  és sokak által visszavonultatott japán gyártókkal? Merthogy mind a Yamaha, mind a Honda olyan arcát mutatta a hétvégén, amelyre talán senki nem számított. Továbbá mind Marc Márquez, mind pedig Fabio Quartararo szombati, illetve vasárnapi dobogóját kisebb csodaként élte meg a szakma és a versenykedvelő közönség egyaránt.

Marc Márquez bosszús, szerinte reális esélye lett volna a dobogóra

A látottakra mindenkinek megvolt a maga teóriája, és legtöbben az új pálya adta egyenlő feltételekre hivatkoztak, ugyanakkor Márquez kiemelte azt is, hogy a vonalvezetés roppant mód hasonlít Austinra. Lehet ebben némi igazság, de némileg ellentmond annak, hogy a vasárnapi futamon Márquez csapattársa, Joan Mir is jól szerepelt, miután a számára káprázatos ötödik helyen ért célba. Mir messze legjobb hétvégéjét teljesítette a motoron, és ezek után talán érthető, amikor arról nyilatkozott, bármennyit hajlandó lenne tesztelni a jövőben, hogy bebizonyítsa, ezzel a motorral is képes lehet a győzelemre. Márquez a szombati sprinten bemutatott bravúr után egyébként vasárnap is egyértelműen a dobogóért harcolt, amikor bukott, miközben kissé túlerőltette a hajszát, de még így is képes volt visszatornászni magát a kilencedik helyre.

Mir messze a legjobb futamát teljesítette idén, de azt hitte, ez is fájdalmasan ér véget

Quartararo ezzel szemben hibátlanul motorozott, így vasárnap a szombati győztes Jorge Martínnal harcolt a második helyért, amelyet a spanyol végül jobban akart, így az egykori világbajnok francia inkább bevállalta a biztos bronzot. Még visszaolvasva is megáll az ember esze, ha az egy hónappal ezelőtti állapotokra gondolunk.

Quartararo nem tudta hova tenni Martín furcsa mozdulatait, de kihozta a napból, amit lehetett

Egyébként kijelenthetjük, a körülményekhez képest nemcsak a Honda, a Yamaha feltámadása is komplex volt, miután Franco Morbidelli hetedik lett.

Viszont, ha megpróbáljuk jobban megérteni a történteket, és a kulisszák mögé pillantunk, hamar észrevehetjük, hogy a japán gyártók motorjaival olyan tehetségeknek sikerült igazi áttörést elérni, akik mindhárman világbajnoki címet szereztek. A különleges képességeikből kifolyólag ők pedig egyértelműen azok a kiemelkedő versenyzők, akik egy új pályán képesek valóban domborítani. De még ezzel együtt is újfent ellentmondásba kerülünk önmagunkkal.

Hiszen, ha azt állítjuk, hogy a versenyző mégis fontosabb, mint a gépezet, nincs valódi magyarázat az eddigi mélyrepülésekre, gyengélkedésekre. Ugyanakkor azt sem vagyunk hajlandóak elhinni, hogy vannak világbajnokok, akik elfelejtettek volna motorozni.

A megoldás ettől azért egyszerűbb. A mai, modern MotoGP-ben kijelenthetjük, nagyjából ennyit számítanak az adatok, és azok csapaton belüli cseréje, valamint a múltban felhalmozott győztes tapasztalat. De hogy a konspirációkedvelők is megnyugodjanak, néhányan azt állítják, a japán gyártók a misanói teszten altattak, és Indiában bizonyították, képesek még a fejlesztésekre és az újjászületésre.

A teóriáktól függetlenül ettől varázslatosabb forgatókönyvet nem is láthattunk volna, hiszen az eltemetett gyártók feltámadása mindig pátoszos pillanat. Mert azok után, hogy néhány belsős informátor arról tájékoztatott, a japánok gondjai sokkal komolyabbak, mint az kívülről látható, még inkább aggódni kezdtem a bajnokság kiegyensúlyozottsága miatt. Nem azért, mert bárkinek is drukkolnék, sokkal inkább azért, mert igyekeztem mindig a gyengébbek mellett állni, és az ő pártjukat fogni. A belsős pletykák pedig arról szóltak, hogy az aerofejlesztések és a vázakon eszközölt űrtechnológiai megoldások még tovább növelhetik a különbséget az európaiak és a japánok között, ami hosszú távon nem kedvezne a sportnak. 

Két dobogó persze nem a világ, az aggodalom megmaradt, mégis adott némi reményt és bizonyítékot arra, hogy vert helyzetből, akár a földről is fel lehet állni. De persze ne szaladjunk ennyire előre, egzaktabb választ csak Japán után adhatunk a kérdésre.

Marc Márquez már meghozta a döntését a jövőjéről?

Ettől izgatottabban ezek után nem is várhatnánk a motegi futamot. A Marc Márquez körüli pletykák továbbra sem enyhültek a Gresinihez való igazolás kapcsán, de bevallom, továbbra is kétkedve fogadnám, ha Márquez pont a japán hétvégén jelentené be, hogy elhagyja a Hondát. Azt a csapatot, amelytől annyit kapott, amely sikereinek az otthonát nyújtotta, amely felé akkor is örök tisztelettel és hálával tartozik, ha most épp a legcsapnivalóbb motort adják alá. Ezeket összegezve úgy vélem, Japánban csak egyetlen bejelentés hangozhat el a multibajnok szájából, ami a maradásról szólhat. Persze soha ne mondd, hogy soha, de intelligens srác lévén pontosan tudja, hol húzódnak a sportdiplomácia határai.

És persze essen szó a győztesekről is, akiknek a teljesítményén már aligha lepődünk meg. Gondolok itt elsősorban Marco Bezzecchire, aki ismét mestere, Valentino Rossi teljes repertoárját vonultatta fel, mind viselkedésben, mind motorozásban egyaránt. Kétség sem férhet hozzá, ha csapattársa, a kulcscsonttörést szenvedő Luca Marini nem üti ki alóla szombaton a motort, egészen biztosan a győzelemért harcolt volna, és itt most megvédem a feltételes módot. Hiszen vasárnap bizonyította, megközelíteni sem tudják. A mezőny előtt nyolc másodperccel ért célba, ami a modern kori MotoGP-ben szokatlan, és mindezt úgy, hogy a továbbfejlesztett rajtelektronikát egyelőre nem kapta meg. A mezőnyben egyébként azok közé tartozott, akiket a legkevésbé merített ki a futam, hasonló virtust pedig szintén csak Rossitól láthattunk még karrierje csúcsán.

Újra nyitott a világbajnoki küzdelem, de Bezzecchit nem foglalkoztatja különösebben

De engedjük el azon konspirációs elméleteket, melyek szerint a Doktor génmanipulált utódjáról beszélünk, vagy esetleg azt, hogy az ifjú olasz birtokolja ideiglenesen a tavulliai őssejtállományának egy részét. 

Jorge Martín továbbra is érzi a vérszagot, és kitartó cápaként újfent hasította a képzeletbeli hullámokat. Ennek következménye pedig, hogy Pecco Bagnaia egy hónappal ezelőtti hatvanegynéhány pontos előnye mostanra tizenháromra olvadt, szinte úgy, mint tavaly. Ebből egyébként arra is következtethetünk, hogy a regnáló világbajnok akkor élvezi igazán a játékot, ha szoros. Martín versenye ettől függetlenül kis híján kaotikusra sikerült, amikor minden bizonnyal a pálya melletti egyik óriáskivetítőn észrevette, hogy ruhájának cipzárja kinyílt. És lehetett volna ez akár szórakoztató is, de pontosan tudjuk Quartararo 2021-es esete óta, amikor a francia ruhája szintén megadta magát, hogy háromszázzal repeszteni csupasz mellkassal minden, csak nem vagány. Martínt szerencsére nem büntették, miután sikeresen felhúzta a cipzárt, amely azért is volt sokak szemében groteszk, mert a védőfelszereléseit gyártó Alpinestars vállalat épp a hétvégén ünnepelte hatvanadik születésnapját. Martín az esetről később úgy nyilatkozott, a futam előtt ő hagyta résnyire a cipzárt, mert már a rajtnál érezte, hosszú verseny vár rá. Arra viszont talán ő maga sem számított a szombati sprintgyőzelem után, hogy a vasárnapi főfutam ennyire megtépázza. A spanyol kiszáradásközeli állapotban ért célba, amit legtöbben annak tulajdonítanak, hogy a közepes keverékű hátsó abroncsok miatt sokkal többet kellett a motorjával harcolni, mint másoknak.

Martín a futam végére szinte kiszáradt, orvosi segítségre volt szüksége

De nem ő volt az egyetlen, aki részben elégedetlen volt motorjával. Pecco Bagnaia a bukását ugyan teljes mértékben magára vállalta, és versenyzői hibának nevezte, mégis megjegyezte, hogy mostanában érdekes módon és irányba változott motorja. Kiemelte, hogy míg eddig a fékezés volt az erőssége, mostanában csak szenved ezen a fronton, így részben ennek tulajdonítja azt is, hogy tetemes előnye elolvadt. Bagnaia szinte egész hétvégén panaszkodott a Ducatira, és próbálta megszüntetni a váratlanul kialakult hátsó pattogást. Nem sikerült, és a Martínnal folytatott küzdelemben végül ez jelentette a verseny végét is. A motor hátulja ismét rakoncátlankodni kezdett, Bagnaia ezt igyekezett megfogni, így viszont a motor elejére túl nagy nyomás helyezett, az pedig megadta magát. Az persze eszébe sem jutna senkinek, hogy megkérdőjelezze a regnáló világbajnokot, sokan mégis úgy vélik, a rejtélyes problémák Misanóban mutatkoztak először, miután az olasz elszenvedte ominózus bukását Barcelonában. Többen azt feltételezték, hogy miután az esetre máig nem érkezett egzakt magyarázat, és a motor hátulja veszített tapadást, mielőtt katapultálta a versenyzőt Bagnaia minden bizalmát elveszítette a hátsó abroncsokkal kapcsolatban, így még kevesebb igénybevételnek próbálja azokat kitenni. Ebből kifolyólag kevesebb súlyt helyez rá, de pont ez az, ami a pattogáshoz vezetett. Az egyetlen megoldás erre viszont az lenne, ha az olasz ismét megpróbálná visszanyerni régi stílusát. Ez persze mind spekuláció, de hamarosan megkapjuk a választ.

A nullázó Bagnaia szerint valami furcsa dolog történik vele

Viszont a hétvége és az indiai nirvána legmulatságosabb pillanata számomra egyértelműen az egyenlőséget és anyagi javak mellőzését hirdető Sadhguru találkozása volt Ovidiu Toma kriptovaluta-cézárral.