Néhány nappal és néhány ezer kilométerrel odébb a MotoGP-mezőny már az Indonéz Nagydíjat is teljesítette a mandalikai pályán. A tikkasztó hőség és az ötven fokos aszfalt sem riasztotta meg túlságosan a versenyzőket. Az igazán beszédes, hogy amíg a sprintfutamot nyolc, addig a teljes versenytávot tizenhat másodperccel gyorsabban teljesítette a mezőny, mint eddig bármikor.
És persze ismét minden a tapadásról szólt, amelynek misztikuma és többféle értelmezése érdekes magyarázatokat szült. Így történhetett meg az is, hogy a főfutamon második helyen célba érkező Pedro Acosta leginkább azt emelte ki: nagy reményekkel érkeztek az indonéziai pályára, mert itt általában gyengébb a tapadás, ami pedig kedvez a KTM-eknek. Ez viszont szült némi ellentmondást, mert a hétvégén mégis inkább azok a versenyzők kerültek előnybe, akik jól választottak gumit, és akiknek sikerült tapadást vinni az aszfaltra. Sőt, az sem jelentett semmit, hogy Jorge Martín hat tizedmásodperccel verte meg az időmérőn a második Marco Bezzecchit. Hiszen a sprinten épphogy elrajtolt a mezőny, Martín a dupla jobbosban lágyan elejtette a motort, és így a versenyének lőttek. A bukást valószínűleg az a már-már megszokott – legalábbis a GP24-es Ducatik tekintetében – jelenség okozta, amikor az extra tapadással bíró hátsó abroncs szinte kitúrja az elsőt, és ezzel padlóra küldi a versenyzőt.
Martín nem érti, hogy miért bukott, meg akarja vizsgálni a kanyart, mivel szerinte az máshogy tapad
Viszont lassan úgy tűnik, szinte nem létezhet tengerentúli MotoGP-forduló Francesco Bagnaia és Martín közti verbális párharc nélkül, így a tavalyi évhez hasonlóan most is kezdetét vette a címvédő és a kihívója közötti cicaharc. Míg Bagnaia épp egy hete állt értetlenül a titokzatos bukása előtt, és amiatt felelősségre vonta a Michelint, most nemes egyszerűséggel úgy fogalmazott a futam után: látta, hogy ellenfele túl gyorsan érkezik a kanyarbejárathoz, és szinte biztos volt a bukásában. Martín erre persze azonnal rákontrázott, hogy Pecco utólag bizonyára könnyedén okos, de a telemetria szerint pont úgy csinált mindent, ahogy korábban is, és értetlenül áll az eset előtt. Sőt, azt is kilátásba helyezte, hogy visszasétál a pálya azon pontjára, mert valami megmagyarázhatatlan furcsaságot észlelt ott.
Bagnaiát óvatossá tette Martín esése, Marc Márquez a sprint után elismerte, elrontotta az időmérőt
Hogy ebből mi valósult meg, és mi nem, azt szerencsére nem tudjuk, mert vasárnap ismét mindenki a versenyzésre koncentrált, Martín pedig leginkább arra, hogy megússza újabb bukás nélkül. Ehhez hozzáadva az időmérő edzésen mutatott lehengerlő tempóját, elég egyszerű volt a képlet, így a főfutamot magabiztosan nyerte meg. És persze az sem segített Bagnaián, hogy a rajtnál rakoncátlankodott a rajtelektronikája. Bár talán mégsem ez okozta számára a legnagyobb gondot. Az itáliai pilóta főfutamán egyszerűen nem úgy álltak össze a dolgok, ahogy szerette volna.
És hogy teljes legyen a tapadás körüli káosz, figyelembe véve Acosta gondolatait, valami mégsem stimmelt. Hiszen a gyenge tapadási körülményeket kedvelő Bezzecchi kifejezetten jól teljesített, és az időmérőn a második helyet szerezte meg. És bár a dobogós álmok sajnos mindkét versenyen távol kerültek tőle, mégis érezhető volt némi fejlődés a VR46 versenyzőinél. Ez kiemelten fontos volt azért is, mert a csapat főszponzora, a Pertamina volt egyben a futam fő támogatója is, mint Indonézia nemzeti olaj- és földgázipari vállalata.
A VR46 Akadémia és a csapat versenyzői egyébként abroncsválasztás terén is külön misszióban voltak, hiszen Bezzecchi, Fabio Di Giannantonio és Franco Morbidelli szinte mindkét alkalommal ugyanazt a kombinációt választották – hátulra közepes, előre lágy keverék – azzal az apró kitétellel, hogy Diggia vasárnap a rajtrácson az utolsó pillanatban lágyra cserélte a hátsó gumiját. A Michelin intelmeit így kútba dobta, aminek egy erős kezdés után végül bukás lett a vége. Ettől függetlenül érdekes volt látni, ahogy Franco Morbidelli és Bezzecchi szombaton és vasárnap mindkétszer a negyedik és az ötödik helyen értek célba, csak más-más sorrendben. Így az első lágy talán nem kifejezetten a GP23-as Ducatinak szólt, mintsem inkább az érzéseknek. Épp emiatt abból sem lehetett messzemenő következtetést levonni, hogy Marc Márquez, bár hiába szintén a tavalyi motort használja, előre mégsem a lágy, hanem a GP24-esen ülő versenyzőkkel azonos módon a kemény abroncsot választotta, míg öccse, Álex maradt a GP23-as motoron ülők által általában preferált lágy első guminál.
Az idősebb Márquez a Q2-ben kétszer is bukott, így az időmérőt alaposan elszúrta Azonban a sprinten olyan előzéseket láthattunk tőle – a rajt után két kanyarral már a tizenkettedikről indulva az ötödik helyen volt –, hogy egy bizonyos ponton úgy érezhettük, egy számítógépes játék előtt ülünk, és annak is egy megalázóbb változatában. A spanyol versenyző ennek megfelelően a harmadik helyen zárt, vasárnap viszont elkerülte a szerencse, miután a dobogóért vívott küzdelemben egyszerűen kigyulladt a motorja.
Az indonéziai pálya hiányossága miatt teljesen tönkrement Marc Márquez kigyulladt motorja
A hétvége kulcsembere egyébként még Enea Bastianini is lehetett volna. A sprinten elért második helye után úgy tűnt, vasárnap akár még a győzelem közelébe is kerülhet, főleg miután a harmadik helyen motorozva elkezdte szórni a jobbnál jobb köröket. Ám végül bukott, a hibát pedig magára is vállalta, noha volt némi hasonlóság az esése és Bagnaia előző heti bukása között, amelyet a címvédő nem értett egészen. Tény, Bastianini motorjának az eleje már bőven a fékezési zónában, lényegesen nagyobb dőlésszögnél ment el.
Nagyon úgy tűnik, hogy ennyi volt, de Bastianini a bukása után sem engedte el teljesen a vb-címet
Így Martín mögött megkapta a nap hőse szerepet az az Acosta, aki honfitársához hasonlóan szintén magabiztosan motorozott, és a második helyét tulajdonképpen senki sem veszélyeztette, pontosabban a versenyigazgatóságon kívül senki. Hiszen az ifjú spanyol épphogy áthaladt a célvonalon, amikor érkezett az információ, hogy vizsgálják, mert a szenzorok alapján az első abroncsa nyomásértéke a határ alá süllyedt. Acosta mindezt bődületes böfögésekkel nyugtázta a sajtószobában, senkitől sem zavartatva magát. A dobogós helyezését végül megtarthatta, mert a bírák úgy ítélték, a rajtrácson még minden rendben volt, csapata pedig bizonyította, hogy hibás felnit kaptak, és ez okozta a nyomáscsökkenést. Tény, hogy azóta ezen a magyarázaton röhög a fél szakma, és a következő hétvégére, Motegibe mindenki rendelt már a hibás Marchesiniből, de az eredményen ez mit sem változtat.
Meglepetés: Acostát mégsem büntetik, csak jövő héten derül ki az Indonéz Nagydíj végeredménye
Már csak azért sem mertek beleszólni, mert egy esetleges büntetéssel Bagnaiát hozták volna helyzetbe, akinek így csökkent volna a hátránya Martínnal szemben az összetettben. És látva azt, hogy a címvédő úgy motorozott át a VR46 Akadémia másik két versenyzőjén még a futam során, mintha azok külön jelzést kaptak volna, úgy vélem, a bírák jobbnak látták nem tovább forszírozni a dolgot. Ezzel szemben Nakagami Takaakit megbüntették, Brad Binder szintén guminyomás miatti büntetése viszont elmaradt.
Kabaré: a sportfelügyelők jövő hétre halasztották az ítéletet, majd mégis döntöttek két versenyzőről
A futam utáni nyilatkozatokban a versenyzők végül folytatták a némileg kissé ellentmondásos stratégiát. Bagnaia elmondta, hogy a GP23-as Ducatik tapadása sokkal jobb volt, ezért csak nehezen tudta megelőzni őket, míg Bezzecchi épp azt állította, hogy akadtak gondjai ezen a téren. Továbbá a fékbetéttel és a rajtelektronikával sem stimmelt valami, máskülönben a dobogóért harcolhatott volna. Azt is megtudhattuk, hogy a rajtsegítő program hol kiold, máskor meg aktiválni nem lehet, szóval sokszor teljesen önálló életet él.
Martín „minden kanyarban” az eséstől tartott, Acosta látványosan nem örült a dobogón
A legjobb Honda-versenyző Johann Zarco lett, aki a szezonban először került be a legjobb tízbe. Ez elképesztő teljesítmény, így szinte kijelenthetjük, hogy jelen pillanatban a francia pilóta a Honda egyik legfőbb megmentője. Zarco egyébként az egész hétvégére megkapta a gyártó legújabb fejlesztésű aerocsomagját, és a Repsol duójával ellentétben az ő főpróbája ilyen téren sikeres volt, a két gyári versenyző viszont ismét nem tudott nagyot villantani. Az új idomok állítólag növelik a leszorítóerőt, és ezáltal segítik a tapadást.
Egy megérzés is kellett, hogy Zarco olyasmit tegyen a Hondával, amit Marc Márquez óta senki
A Hondához hasonlóan a Yamaha is szignifikáns fejlődésen esett át, hiszen Fabio Quartararo főfutamon elért hetedik helyezése szintén majdnem egy dobogóval ért fel. Bár a francia motoros a futam után elmondta, hogy az eredménnyel végeredményben nem igazán elégedett. Elmondása szerint a hátsó abroncsnak legkevesebb hat körre volt szüksége, hogy kellőképp felmelegedjen, ezért úgy véli, ha ezen tudnának javítani, akár még egy bollyal előrébb is végezhetnének.
A „majdnem elrepülő” Quartararo elárulta, miért veszített rengeteg pozíciót a futam elején
A hétvégén Motegiben, vagyis a Honda házi pályáján folytatódik a versengés, ezért egészen biztosak lehetünk benne, hogy a nagy H szeretné meglepni a mezőnyt. Jelenleg úgy tűnik, erre kizárólag Zarcónak lehet reális esélye. Egyvalami biztos, a japánok bizalmán nem múlik semmi, hiszen miután a francia pilóta megnyerte a gyárnak a Szuzukai 8 órást, garantáltan a felső polcos versenyzők között tartják nyilván. És azt sem szabad elfelejtenünk, hogy réges-rég a Yamaha is rendre kiemelkedett Motegiben. Ha pedig Quartararónak sikerül átmentenie a mandalikai formáját, akár valós esélye lehet arra, hogy a másik japán gyártó becsületét pont hazai pályán szerezze vissza.
A nagy kérdés pedig továbbra is az: a Martín–Bagnaia mentális összecsapásnak ezúttal ki lesz a nyertese? Mindenesetre úgy vélem, a spanyol kihívónak óriási löketet adott, hogy Le Mans után ismét sikerült főfutamot nyernie, ezzel stabilizálva a helyzetét a világbajnoki tabellán.
Így áll a MotoGP-tabella az Indonéz Nagydíj után
A hétvége legnagyobb szenzációja pedig talán nem is a versenyekhez, hanem a hétfői bombahírhez köthető. Eszerint a KTM és Francesco Guidotti útjai szétválnak, a gyári MotoGP-csapat vezetőjének pedig a finn Aki Ajót nevezték ki az osztrákok. Tény, hogy Ajo a KTM egyik legnagyobb mágusa, aki józanságával és szakértelmével óriási sikereket ért el, szállított a márkának. Ajo eddigi feladata az volt, hogy a saját istállóján keresztül kutassa fel a legnagyobb tehetségeket, és az arra érdemeseket a kisebb kategóriákon át juttassa el a gyártó MotoGP-csapatába. Megszámolni is nehéz lenne, hány világbajnokot termelt már ki. Nála kezdett többek között Marc Márquez és Acosta is, eddig pedig úgy tűnt, hogy ez a szerepkör bőven megfelel neki. Kizárólag a Moto3-as, illetve Moto2-es kategóriára koncentrált, így bevallom, némiképp megdöbbentem, amikor bekerült a neve a kalapba mint a MotoGP-csapat főnöke. Mert ez bizony nem egy hálás feladat, és eddig sokak bicskája beletörött. És bizony arra sincs garancia, hogy ebben a szuperprecíz és bonyolult gépezetben lehet helye a finn racionalitásnak és egyszerűségnek. Hiszen, aki kiemelkedő az utánpótlás-keresésben, nem biztos, hogy a nagyvadakkal is elboldogul, bár, ha azt vesszük alapul, hogy mind Binder, mind Acosta, vagyis a jövő évi gyári pilóták a kezei közül kerültek ki, nem kizárt, hogy szerencséje lesz. Esetéről mégis eszembe jutott Kéri László politológus nemrég megjelent hosszabb életmű-interjúja, melyben arról vallott: hetvennégy évig azért dolgozott, hogy végül ne legyen belőle senki. Így szívből kitartást, erőt és nagyon sok szerencsét kívánok a férfinak, aki a finn motorsport talán második legismertebb és legnépszerűbb alakja Jarno Saarinen után.
Hivatalos: sokszoros világbajnok csapatvezető lesz a gyári KTM új főnöke
