1982-ben, szinte napra pontosan ezen a napon mutatkozhatott be a gyorsaságimotoros-világbajnokság mezőnyében Jorge Martínez.

40 év telt már el azóta, hogy Jorge ‘Aspar’ Martínez az 1982-es Spanyol Nagydíjon bemutatkozhatott a világbajnokság mezőnyében. Első versenyén, nem egészen 20 évesen (akkor még más időket írtunk…) rögtön pontot tudott szerezni, majd Jugoszláviában hozzátett ehhez még egyet. A többi, ahogy mondani szokták, történelem.

A bemutatkozásnak 1981-ben alapozott meg 50 köbcentis spanyol bajnoki címével. A győzelmet követően így fogalmazott: „Jövőre indulunk a világbajnokságon, bármi is legyen„. És ezt teljesítette is. Negyven évvel később 137 győzelem és 373 dobogós helyezés áll már a neve mellett. A jubileum kapcsán a MotoGP hivatalos weboldalán beszélt az elmúlt négy évtizedről.

A kezdetek

Mire emlékszel 1982. május 23-ról?

Jorge Martínez: „Minden 1981-ben kezdődött. Ricardo Tormo rám hagyta a Bultaco 50-est és a 125-öst, hogy induljak a spanyol bajnokságban. Megnyertem az 50-es kategóriát és második lettem a 125-ben, pontosan mögötte. Ricardo motorjaival állítottuk össze a csapatot a világbajnokságra, de ő, aki a Kreidlerhez szerződött, látta, hogy a gyár csődbe ment, és nem tudott versenyezni. Az általunk létrehozott struktúrát két versenyzőre osztottuk, és a kaland Jaramában kezdődött, 1982. május 23-án. Ott versenyeztem, és a hatodik helyen végeztem a debütálásom alkalmával. Ezután Misanóba, Assenbe és Rijekába utaztunk, az akkori Jugoszláviába. Ezek voltak azok a versenyek, amelyeket a második motorral teljesítettem, amit rám hagyott. Azok más idők voltak, a versenyzés egy másik módja.„

„A rajtrácson állni Jaramában, ugyanazon a pályán versenyezni, ahol Ángel Nieto, Carlos Lavado, Barry Sheene, Kenny Roberts, Freddie Spencer, Franco Uncini vagy Marco Lucchinelli versenyzett, akik a világ legjobbjai voltak, számomra ez egy álom volt. Az, hogy ott láttam magam először, és a hatodik helyen végeztem, kétségtelen, hogy ez adta az ötletet, hogy azt mondjam: ‘Készen állok erre.’„

Az emlékek

Mi maradt abból a fiúból, aki csak motorozni akart?

„Szerencsére abban a gyerekben még mindig él az álom, hogy folytassa az én világomban. A motorkerékpárok világában, kapcsolódva ahhoz a sporthoz, amely mindent megadott nekem. Dolgozva érte, hogy folytassam a versenyzők edzését, és folytassam a győzelmekért és címekért való küzdelmet.„

Ki tudnál emelni három emléket ebből a 40 évből?

„Nem, lehetetlen. Nem lehet csak egyről, háromról, ötről beszélni… milliónyi lenne, sok közülük csodálatos. A sportági részről a nagy diadalokat élveztem a nagy címekkel, mint versenyző vagy mint csapatvezető. A személyes oldalon pedig megmaradt az a lehetőség, hogy személyes kapcsolatot ápolhattam Ángel Nietóval, Ricardo Tormóval, olyan versenyzőkkel, akik annak idején a példaképeim voltak. Vagy akár a Rabasa családdal és a Derbivel, akik sokat segítettek nekem. Továbbá azzal a lehetőséggel, hogy első kézből tapasztalhattam meg egy új generáció érkezését, a Carmelo Ezpeleta által vezetett fejlődést vagy forradalmat a Dornával, amely egy másik dimenzióba emelte a motorozás világát.„

Mi kell ahhoz, hogy 40 évvel később is ilyen erővel folytasd?

„Sok lelkesedés, sok szenvedély, áldozatvállalás és kitartás kell hozzá. Mert ahogy voltak jó idők, úgy átéltünk nehéz és nehéz időket is. Nagyszerű csapat kell körülötted, rengeteg ember, akik hisznek benned, akik elkísérnek az úton, hogy minden nehézség ellenére képes legyél előre haladni.„