Beszéljünk egy kicsit a koronavírusról! Te is átestél rajta. Meséld el kérlek a tapasztalataidat!
„Körülbelül két napig tartott. Nagyon fájt a hátam, az izmaim – főleg a lábamban. Erőtlennek éreztem magam. Nem tartott sokáig, de nagyon rossz volt, nagyon intenzív. Pár nappal később azonban már jól voltam. Viszont így is kimaradt 3 hét.”

Milyen volt számodra ez az időszak?
„Szörnyű volt, mert mindenki távol akart maradni tőlem. Anyukám hozott nekem enni, utána gyorsan el is menekült. Más esetben, ha beteg vagy, mindenki ott legyeskedik körülötted, de ebben a helyzetben teljesen egyedül voltam.”

Nem is ültél motoron körülbelül két hónapig ebben az időszakban. Hogy élted meg?
„Rossz érzés volt, mert nem lehetett tudni pontosan, mikor van a következő futam. Nem tudtuk, mikor folytatjuk, elveszve éreztem magam, és ilyen eddig nem volt. Mindig is féltem attól a naptól, ami a karrierem végét jelenti, mert versenyezni akartam, szeretem csinálni. Ez alatt a 2 hónap alatt nem edzettem, nem ültem motoron, otthon voltam, ami nagyon furcsa volt. Ekkor gondolkoztam el azon, hogy talán versenyzés nélkül is lehet élni. Bár először 2019-ben fordult meg az agyamban a visszavonulás gondolata. Nem voltam elégedett az eredményeimmel akkoriban, többet vártam, pedig jól kezdtem a szezont. Két dobogós helyet is szereztem: Argentínában és Austinban. Utóbbi esetében épp, hogy lecsúsztam a futamgyőzelemről. Utána történt valami, visszatértünk Európába, és nem voltam gyors. Tehát akkor éreztem először, hogy közel a vége ennek a dolognak. Utána jött a 2020-as szezon, ami meglehetősen furcsa volt a világjárvány miatt. Az idény elején úgy gondoltam, hogy 2021-ben már nem fogok versenyezni, de nyilván ott voltak a szüleim, a barátaim, akik mindig azt mondták, hogy ne adjam fel, ne hagyjam abba. Új főmérnököm is lett ekkor.”

Miért volt nehéz meghozni mégis a döntést, hogy visszavonulsz?
„4-5 éves korom óta motoron ültem. Nyilván tudtam, hogy ennek egyszer véve lesz, de talán azt volt a legnehezebb, hogy készen álljak arra, hogy kimondjam, hogy befejezem. Állandóan üldözött a média, hogy maradok-e, visszavonulok stb., nagy volt rajtam a nyomás. Aztán csak kimondtam, hogy az idény végén befejezem. Nagyon furcsa volt, mert mindenki azt mondogatta, hogy ’nem hagyhatod abba’.”

Mások azt mondják a csúcson kell abbahagyni. Neked erről mi a véleményed?
„Nagyon sok versenyzőt láttam, akik azt mondták, akkor hagyják abba, ha a csúcsra érnek, de ami engem illet, máshogy gondolom, nem akartam abbahagyni. Mindig azt mondtam, hogy próbálom a legjobbat kihozni magamból, a legtöbbet nyújtani, aztán jött a következő szezon.”

Milyen érzés volt számodra, amikor közeledett az utolsó futamod?
„Magam is meglepődtem, de pozitív volt abszolút. Az idény második fele nagyon különleges volt, rengeteg támogatást kaptam a világ minden tájáról. nem csak a rajongóimtól, hanem más sportolóktól is. Ekkor értettem meg igazán, hogy mit is építettem fel a karrierem során. Az utolsó futam után úgy éreztük a csapattal, mintha győztünk volna, nagyszerű érzés volt. A rákövetkező 10 nap körülbelül, az nagyon nehéz volt.”

Igen?
„Igen, de még mindig nehéz, mert kicsit szomorú vagyok. Nehéz belegondolni, hogy nem fogok már versenyezni. Most van pár hónapom felfogni a tényt, hogy tényleg vége.”

Mesélj a visszavonulási kisfilmedről kérlek! Nagyon sok híresség köszöntött.
„Igen, voltak köztük színészek, Forma-1-es pilóták, focisták, vagy épp Roger Federer például. Nagyon jó érzés volt.”

Hogy jutottál arra a döntésre, hogy négy keréken folytatod tovább?
„Mindig is szerettem versenyezni, autókkal is. Céljaimról ezzel még nem tudok beszélni őszintén, mert nem tudom mik azok. Annyit tudok, hogy képes vagyok gyors lenni, és remélem az is leszek.”

Fotó: MotoGP Media, Valentino Rossi Official Facebook