Az argentin Gabriel Rodrigo egy videóban jelentette be, hogy 25 évesen visszavonul a versenyzéstől, 123 nagydíjjal a háta mögött, amelyeken két dobogós helyezést, hat pole pozíciót és öt leggyorsabb kört ért el.
2018 volt a legjobb éve, amikor hetedik lett a Moto3-as világbajnokságban.
A barcelonai születésű versenyző egy hosszú videóban tette egyértelművé az indokait, amelyben elismeri, hogy a saját maga által elszenvedett sérülések és a kétkerekű sportban az elmúlt években megélt tragédiák vezettek arra a döntésre, hogy fiatalon szögre akasztja a bukósisakot.
A videó teljes szövege következik:
„Üdvözlök mindenkit. Nos, azért vagyok itt, mert el akartam mondani nektek a hírt, mely szerint arra a döntésre jutottam, hogy véget vetek a sportolói karrieremnek. Az az igazság, hogy már jó ideje gondolkodtam ezen, és szeretném elmondani, miért jutottam erre a döntésre.”
„Az igazság az, hogy minden nagyon erősen kezdődött a tavalyi év. Nem sokkal azután, hogy aláírtam a szerződésemet a Moto2-be való feljutásomról, egy nagyon súlyos balesetet szenvedtem az edzésen, amelyben az életemet láttam veszélyben. Ez az eset, valamint az összes szerencsétlenség, amit az utóbbi időben a csapattársainkkal együtt ért, elgondolkodtatott, hogy érdemes-e ennyi kockázatot vállalni minden alkalommal, amikor felszállok a motorra.”
„Végül is sok tervem és ambícióm van. Szeretem az életemet, szeretem a családomat, szeretem a körülöttem lévő embereket, és nem vagyok hajlandó továbbra is veszélybe sodorni magam és elveszíteni őket, hogy továbbra is versenyezhessek. Ez a legfontosabb dolog, ami miatt meghoztam ezt a döntést. Nagyon boldog vagyok, hogy most végre sikerült, már régóta beszélek a pszichológusommal. Sokat segített abban, hogy elérjem ezt az érettségi pontot, és hogy képes legyek dönteni erről a számomra fontos dologról.”
„Az igazság az, hogy az év elején elmondtam Eliának (a párjának – a szerk.), aki a legfontosabb bizalmi pillér az életemben. Elmondtam neki, hogy nem akarok már sokáig versenyezni, hogy ki akarom próbálni az új Moto2-es kalandot. Még mindig száz százalékot akarok adni ennek a sportnak, de ez nem lesz hosszú távú. Inkább rövid távú dolognak tekintettem, és nem sokkal a vele folytatott beszélgetés után jött ez a vállsérülés, ami miatt idén a legtöbb versenyt rossz formában futottam, és ami miatt idén is abbahagytam.”
„Tehát, annak is köszönhetően, hogy meg tudtam állni, tudtam időt adni magamnak. Figyelni magamra, a testemre, a szívemre, hogy lássam, mit kér tőlem, és az igazság az, hogy nem volt értelme. Ha mégis megtettem, akkor csak a bánatból és a melankóliából, amiért ennyi éven át az identitásom volt. Amit igazán szeretnék, az az, hogy abbahagyjam, hogy más dolgoknak szenteljem az időmet, azoknak az embereknek, akik szeretnek engem. Ők nagyon hiányoztak, mert ennyire odaadtam magam ennek a szenvedélynek és a munkámnak.”
„Nagyon-nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a szenvedélyemet, a sportot olyan munkává tudtam alakítani, amiből meg tudok élni, azt hiszem. Ezt kevesen mondhatják el magukról, és erre nagyon büszke és boldog vagyok.”
„Sok különleges emléket viszek magammal azokról a hihetetlen emberekről, akikkel találkoztam. Végeredményben, az a személy, aki most vagyok, annak köszönhető, amit megtanultam és amit a sport gyakorlása közben átéltem. Mosolyogva búcsúzhatok a motorozástól. Ezért is gondolom, hogy ez egy nagyszerű pillanat, hogy meghozzam ezt a döntést.”
„Ha mindent elhalasztottam volna, a szeretet, amellyel erre a sportra emlékszem, megrészegülhetett volna, ha a mai napig tartó vágy nélkül folytatom, és ezt nem akarom. Szeretnék nagy szeretettel visszatekinteni életemnek erre az időszakára.”
„Szeretnék köszönetet mondani mindannyiuknak, a szponzoraimnak, a rajongóimnak. Ez egy hihetetlen pár év volt. Nagyon élveztem. Itt az ideje, hogy elbúcsúzzak.”
