Engedd meg, hogy az Akadémiáról kérdezzelek. Egyszerűen csodálatosat alkottál, sikereket könyvelhetsz el, és még aktív versenyzőként hoztad létre, ami lenyűgöző. Az inspiráció érdekelne, hogy honnan jött az ötlet, hogy megalapítsd az Akadémiát? Gondoltál-e ilyesmire mondjuk 10 évvel ezelőtt?

V.R.: „Már hosszú ideje foglalkozom vele, igen. Először Marco Simoncellinek kezdtünk el segíteni, voltaképpen ő volt az Akadémia első versenyzője, mivel velem edzett, az én konditermemben, de egyidejűleg riválisok is voltunk, hiszen egymás ellen versenyeztünk. Aztán 2011-ben megtörtént Marco balesete, ami szörnyen érintett mindenkit. A barátunk volt.”

Megkérdezhetem, hogy mire emlékszel a balesetből?
V.R.: „Áhhhh…igen. Katasztrófa volt. Hatalmas sokk volt számomra, főleg azért, mert érintett voltam a bukásban. Teljes megsemmisülésként éltem meg, nagyon ijesztő volt. Amikor visszanéztem a felvételt, akkor láttam, hogy Marco elvesztette a sisakját és azt mondtam: basszus. Aztán rá fél órára közölték velünk, hogy meghalt. Rettenetes volt. Ott álltunk legalább egy órát, nem tudtunk megszólalni, csak sírtunk.”

Még most is nehéz számodra, igaz?
V.R.: „Igen, a barátom volt. Már 10 éve történt. Több, mint 10. Viszont számomra nagyon fura az egész, mert olyan, mintha mondjuk csak 3 éve történt volna. Pedig 10. Illetve ugyanebben az időszakban volt Franco Morbidellinek is egy kemény időszaka, mert elhunyt az édesapja. Egy kicsit elveszett volt. Így feltettük magunknak a kérdést, hogy miért nem segítünk neki. Aztán, ahogy neki segítettünk, megszületett az Akadémia. Soha nem gondoltam ilyenre, hogy mondjuk Franco eljut ezáltal a MotoGP-be. Csak próbáltam neki segíteni, ahogy a testvéremnek is, de nem gondolkoztam nagyon előre. Az elején csak szórakozás volt az egész, de hihetetlen eredményeket értünk el. Most meg 4 versenyzőnk is lesz a MotoGP-ben.”

Mi a célod az Akadémia tagjaival?
V.R.: „Szeretném megpróbálni megnyerni a MotoGP világbajnoki címet. Egyikükkel. Csapatként indulunk, ami valószínűleg nem lesz egyszerű az eleinte.”

Mesélj kérlek a stratégiáról!
V.R.: „Ez valami egyedi, próbálunk segíteni a fiataloknak. Voltaképpen a menedzsereik vagyunk, próbálunk jó csapatot találni nekik stb, egyrészt. Másrészt ott vannak az edzések. Hatalmas helyünk van erre, rengeteg féle motorral, mint pl. flat track gépek, minimotorok, krosszmotorok, minden típus, ami csak lehet. Próbáljuk fejleszteni a versenyzők képességeit. Uccio a felelős mindenért, de nagyon sokan dolgozunk ezen a projekten.”

Miért döntötted el, hogy elindítod a VR46 vállalkozást?
V.R.: „Egyetértettünk abban, hogy nagyon sok lehetőség van, így együtt akartunk működni a gyárral, és mindent egy fedél alá hozni. Valami magas minőségű dolgot akartunk létrehozni. Nem csak azért, mert ez rólam szól, hogy magát Valentino Rossit jelenti, hanem az egész csapatot is, aki mögöttem van. Talán 2008 vagy 2009 táján kezdtük el, de tudtuk, hogy ez nagy dologgá növi ki magát. Amikor volt a probléma 2015-ben tudod, Marquezzel és Lorenzóval, és jött a következő év, nagyon megugrott az üzlet. Bombaként hatott az egész. Mindenki tanúja volt az eseményeknek, követte azokat, és üzleti szempontból ez volt a legjobb évünk emiatt.”

Miért hoztad létre a saját csapatodat?
V.R.: „Imádunk versenyezni, benne van a DNS-ünkben, ez az, amit szeretünk. A MotoGP-paddock voltaképp olyan, mint egy falu. Eltelik pár év, és megismersz ott mindenkit. Nagyon jó kapcsolat alakul ki a többiekkel. Uccio folyamatosan azzal üldözött, hogy csináljunk már egy csapatot.”

Miért döntöttél úgy, hogy a gyermekkori barátaiddal indítod el ezt a vállalkozást?
V.R.: „Mindig is jó csapat voltunk. Nagyon jó kapcsolatom van velük, tudom, hogy bízhatok bennük. Együtt nőttünk fel, és azelőtt is a barátaim voltak, hogy híressé váltam volna.”

Fotó: VR46 Riders Academy Official Facebbok, MotoGP Media