A MotoGP legutóbbi futamain történt számos incidenssel kapcsolatban a Ducati gyári pilótája, Pecco Bagnaia tette fel a kérdést: Szükség van-e ismét nagyobb különbségre a gyári és az szatellitmotorok között?
A szezon első öt nagydíjának incidensei azt a benyomást keltették, hogy a MotoGP géposztályban egyre több a baleset. Le Mans-ban például vasárnap csak 13 versenyző teljesítette a teljes távot.
Pecco Bagnaia francia futama már az ötödik körben véget ért, miután összeütközött Maverick Viñalesszel.
„Véleményem szerint az elmúlt két-három évben az volt a tendencia, hogy mindenki az első körökben próbált nyerni. Egy olyan versenyző, aki lemarad, és talán nincs meg benne a potenciál, megpróbál egy kör alatt hat versenyzőt megelőzni, de ez nem így működik.”
„Mindannyian a határon megyünk, és a legjobbat akarjuk kihozni magunkból. Megfigyelhető, hogy több baleset történik a futamok korai szakaszában, mert valószínűleg túl nagy az izgalom. Ezen el kell gondolkodni, és tenni valamit a helyzet javítása érdekében. Így nem biztonságos.”
„Az elsőtől az utolsó motorig mindenki nyerhet. Már nincs az a hat-hét tized, ami régen egy gyári és egy szatellitmotor között volt. A ‘Fantasztikus Négyes’ azért jött létre, mert ők voltak az abszolút legerősebbek, de ők gyári motorral mentek” ─ utalt a 26 éves olasz a MotoGP-korszak korai éveire.
„A többiek eléggé lemaradtak, mert nem volt meg bennük a potenciál, hogy elöl legyenek, még technikai szempontból sem. Most a színvonal magas, és mindenkinek megvan a lehetősége a győzelemre.”
„Augusto Fernández vasárnap a negyedik helyen végzett. Ő világbajnok, de újonc a MotoGP-ben. Az biztos, hogy a versenytempó vasárnap nem volt túl gyors, ezért volt nagyon szoros az a boly. Az én szemszögemből nézve vissza kellene jutni oda, hogy a gyári és a szatellitmotorok között legyen egy kis különbség, vagy más megoldást kellene találni bizonyos dolgok elkerülésére.”
A jubileumi Francia Nagydíj megannyi szívszorító pillanatot és eufóriát tartogatott. Ha ezek után valaki azt állítja, létezik a MotoGP-től izgalmasabb világbajnokság, egészen biztosan sakkrajongó lehet.
Túl vagyunk az ezredik MotoGP-versenyen, mi ez, ha nem történelem? Az elsőt 1949-ben futották a Man-szigeten, és szerencsére a jubileumi futam sem egy modern, számítógépen rajzolt pályára esett. Le Mans történelmi helyszín, ez nem vitás, egy valódi, régi vágású pályával, amelyen olyan kanyarnevek szerepelnek, mint a múzeum vagy a kápolna. Így az 1965-ben épült pálya szerencsére képes volt hidat képezni múlt és jelen között. Hetvennégy esztendő nem kevés, ezer verseny meg pláne, így mindenki kíváncsian várta, mit tartogat a hétvége. Sokakat talán meglepett, de a franciák mindent megtettek, hogy becsületes nézőszámmal örvendeztessék meg a promótert, saját magukat, és hazai versenyzőiket. Nos, az akció sikerült, a hétvége során közel kétszázhetvenezren látogattak a pályára, így szinte megdöntöttek mindennemű modern kori nézőszámrekordot. Az eddigi legtöbb rajongó egyébként a hatvanas évekbeli NDK futamokra látogatott – nem egyszer meghaladva a háromszázezres nézőszámot – így összehasonlítva a hétvége számait, az akkor még televízió nélkül tengődő keleti szektorral, egészen elképesztő számokat produkált a történelmi, francia hétvége.
Rengetegen látogattak ki a jubileumi hétvégére (Fotó: MotoGP Media)
Az idei szezon eddig lefutott nagydíjaira leginkább jellemző forgatókönyv az volt, hogy a sprintversenyen mindenki beleadott apait-anyait, míg a vasárnapi fő futamra kissé lecsillapodtak a kedélyek, és szívroham nélkül is végig lehetett nézni őket. Nos, az ezredik ezt cáfolta, és láthattunk mindent, ami kibillentett bennünket a kanapé adta biztonsági zónából.
A hivatalos jerezi teszt után a csapatok valójában alig várták, hogy néhány újítást a hétvégén élesben is kipróbáljanak. Ilyen volt az Aprilia új, farokidomra elhelyezett szárnya, valamint az első villa aljára szerelt areo-elem, de ide tartoztak a Yamaha fejlesztései is, amelyekről végül Fabio Quartararo úgy nyilatkozott, szinte egytől egyig haszontalanok, mert a motor csak agresszívebbé, irányíthatatlanabbá vált tőlük. Az aero csomaggal a legnagyobb probléma a lóerő hiánya, mert motorerő nélkül bizony nem működik az aszfalthoz ragasztás. A Honda ezzel szemben bepakolt három Kalex vázat, ebből egyet-egyet Márqueznek és Mirnek, egy karcosat pedig tartaléknak, mert Álex Rins továbbra sem kapott belőlük. Helyette Joan Mir vázát tesztelhette, még úgy is, hogy múlt hétvégén otthonába invitálta az LCR csapatot és a Honda-mérnököket.
A KTM inkább csak apróbb, mégis sokat sejtető változtatásokkal készült, a hétvége viszont így is felemás lett.
Egyszóval a Le Mans-i futam nem úgy végződött, amilyennek első látásra indult. Még úgy is, hogy az időjárás végeredményben kegyes volt, és közel ideális körülmények voltak mind szombaton, mind vasárnap. A pálya sajátosságai miatt viszont még így is adódtak nehézségek.
A száraz időjárás ellenére emlékezetesen alakult a jubileumi hétvége (Fotó: MotoGP Media)
Le Mans egyik legnagyobb trükkje, hogy szinte végig lejt. Néhány apróbb kivételtől és az utolsó szekciótól eltekintve a versenyzők lejtős szekciókon és az ebből fakadó trükkös kanyarokon kénytelenek átvergődni, és jobbnál jobb köröket futni, ami extra kihívás mindenki számára. Ebből kifolyólag talán nem véletlen az sem, hogy a Francia Nagydíj magasan vezeti a ranglistát az egy hétvégére jutó átlagbukások számában. Le Mans-ban ez a szám nyolcvan körüli, míg a legtöbb pályán ennek csak a harmada.
A Michelin vezetője, Pierro Taramasso talán nem véletlenül aggódott már pénteken, és jelezte, a fenti körülmények miatt nagyon nehéz jó tapadást és állandó gumihőmérsékletet tartani a francia pályán, a guminyomásról nem beszélve.
Az edzésen végül mégis minden másként alakult, szinte papírforma alapján, azt az egyetlen Marc Márquezt leszámítva, akinek a valós értékét, ha pontokban nem is, a látottak alapján mindenképp meg tudjuk ítélni. Elképesztő volt, mint mindig.
A hondás hétvégéje szinte végig a Kalex vázzal és annak megismerésével telt. Márquez egyébként elmondta: annak nem is a határait feszegette, sokkal inkább arra volt kíváncsi, az új váz miként képes a gumimenedzsmentre. Az edzéseken begyűjtött két bukása is leginkább ennek volt köszönhető. Mégis kisebb csoda kellett ahhoz, hogy a második helyről várja a rajtot, és azok után, hogy másfél hónapja egyáltalán nem ült motoron, ez ismét csak egy olyan húzás volt, mely láttán földig kell hajbókolnunk előtte.
A sprintversenyen némi adok-kapok után, amit Bagnaiával folytatott, végül ötödikként zárt, vasárnap viszont ismét egy olyan Marc Márquezt láthattunk, akitől eláll a szavunk. Dobogós helyeken harcolt, és sokáig a második helyen motorozott, amikor az utolsó előtti körben megelőzte Jorge Martín. A következő pillanatban beesett a Honda eleje, a nyolcszoros világbajnok pedig egy tündérmeseszerű visszatérést veszített. A vázról nagy következtetéseket levonni nem tudunk, mivel kizárólag Márquez volt az, aki a Hondával értékelhető teljesítményt mutatott. Joan Mir és Álex Rins buktak, Takaaki Nakagami pedig csak a kilencedik lett.
És persze voltak a majdnem csapatok, mint például az Aprilia és a KTM. Mindkét európai gyártó nagy reményekkel várta a francia futamot, az edzésen mutatott teljesítményeik alapján erre megvolt minden okuk. De valahogy a végére nem állt össze semmi, és a glória sem került a helyére. Az Aprilia sebessége egyértelműen megvolt, Viñales is jól ment, és már-már úgy tűnt, a pole pozíció is meglehet, amikor a motor megállt a pit lane-ben, vissza kellett tolni a garázsba, hogy aztán az utolsó pillanatban újra visszatérjen. Ilyen zaklatott lelkiállapotban viszont nem egyszerű a legjobb időért harcolni, úgy, hogy erre egyetlen köröd marad, így nem csoda, hogy a spanyolnak maradt a második sor vége. Espargaró, pedig azok után, hogy 310-nél elcsúszott, inkább csak a tisztes helytállásra figyelt. Az olasz gyártó így feladta a győzelmi esélyeket, a sprintfutamra mindenképp, de Viñales vasárnapra úgy érezte, egy csekélyebb csoda még meglehet. Ennek megfelelően motorozott, és akadt végül össze Bagnaiával, aminek a következményeit már ismerjük minden bizonnyal. A két versenyző a legszerencsétlenebb helyen feszült egymásnak, egy kanyarváltásban, ahol gyakorlatilag egyikőjük sem láthatta a másikat. Pecco Bagnaia kissé félszegen, enyhén kómás állapotban feküdt a kavicsban, amikor a spanyol odarohant, és hevesen gesztikulált, majd a tenyerével többször legyintette Bagnaiát. Az olasz erre félrelökte az apriliást. Ezek után jó volt látni, hogy egy robogóval tértek vissza a paddockba, estére pedig rendezték kapcsolatukat. Az esetet versenybalesetnek minősítették, így további szankció nem várható. Pecco Bagnaia viszont ismét lépéshátrányba került, és bármennyire is próbálta tisztességesen teljesíteni a francia futamot, vasárnap estére Marco Bezzecchi – akadémista-társa – megérkezett összetettben a nyakára. Bagnaia bár a rajtelsőséget megszerezte, szombaton sem tudott meglépni a mezőny elől, harmadikként zárt. A csapat is tisztában volt vele, ezért vasárnapra sem céloztak a dobogón felül egyebet, a győzelem nem tűnt reálisnak, az incidens után viszont ismét újra kell építkezni.
Ahogy fentebb említettük, a KTM-nél szintén hasonló volt a helyzet. Köztudott, Jack Miller szereti a Le Mans-i pályát, ez az edzésén is meglátszott, a negyedik helyről várta a rajtot, de mind szombaton, mind vasárnap bukott, így, ha a hétvégéjét jellemezni kell, a potenciális mennybemenetel helyett számára leginkább a pokoljárás jutott. Brad Binder viszont ismét bizonyította, bármennyire is szajkózzuk, a jelenkori MotoGP-ben mennyire nagyon fontos a jó kvalifikáció, ő ez alól kivétel, hiszen a tizedik helyről rajtolva is második lett a sprintben, és vasárnap sem alakultak volna így a dolgok, ha egyrészt Álex Márquez nem vezeti ki az első körben, amivel a tizennyolcadik helyre esett vissza, másrészt nem érti félre a dashboardon megjelenő üzeneteket, hogy a hosszú körös büntetésről már ne is beszéljünk. Ezek tükrében a hatodik hely több volt, mint elvárható.
A ducatis delegáció mindenkitől függetlenül hozta a kötelezőt, és a már-már megszokott jó teljesítményt, csak a lapok leosztása változott. Apró megjegyzés, hogy a hibát vétett versenyzőket kár külön kiemelni, és márkával összekötni, hiszen a rajtrács harmadát bitorolva könnyedén megesik, hogy mind a győztesek, mind a vesztesek táborát erősíthetik egyszerre.
A tavaly lobbanékony formát mutató Gresini alakulat idén szerényebben tolja, és ez nagyban köszönhető sajnos a várakozásokon eddig alul teljesítő Álex Márqueznek is. Benne van a potenciál, ez tisztán látható, ettől függetlenül a rá nehezedő nyomás sokszor elviselhetetlen, ilyen elvárásokkal pedig ember legyen a talpán, aki képes megbirkózni. Álex Márqueztől egyébként már megszokhattuk eddigi karrierje során, hogy mindig szüksége volt egy pontra, amely átbillenti a negatív zónából a pozitívba, és úgy tűnik, a MotoGP-ben ez még nem következett be.
A legnagyobb meglepetést most viszont nem kizárólag Valentino Rossi alakulata, hanem a Pramac Ducati szolgáltatta. Míg szombaton Jorge Martín vitte a prímet, és végre-valahára, két évvel ausztriai győzelmét követően ismét diadalmaskodott, addig vasárnapra kiadta a francia rajongók támogatása, és rajta kívül csapattársa, Johann Zarco is a dobogóra állhatott. Persze ehhez szükség volt némi szerencsére és Marc Márquez bukására is.
A fő futam viszont egészen másként alakult, mint arra sokan számítottak, és természetes képességeit megcsillogtatva Marco Bezzecchi ismét bizonyította, valami egészen különleges dolgokra is képes. Az olasz versenyzőnek, úgy tűnik, továbbra is leginkább a régi vágású pályák fekszenek, és azok a helyszínek, ahol mindenen túl szükség van némi zsigeri bravúrra. Vasárnapi győzelmével pedig ismét fejfájást okozhat hosszú távon a Ducati gyári alakulatának, miután egy ponttal Pecco Bagnaia mögé érkezett.
A Johann Zarco-féle helyi csodát nem sikerült másolni viszont Fabio Quartararónak, aki yamahásként továbbra is szenved. A francia versenyző legutóbb szakmán belüli kritikát is kapott, mely szerint túltolja az elégedetlenséget, és panaszkodás helyett szerencsésebb volna koncentrálni, elfogadni a jelent, és kihozni abból a maximumot, ami idővel jobb és erősebb versenyzővé tenné. A szombati futamon bukott, vasárnap pedig tisztes helytállást mutatva hetedikként ért célba, ami elsőre nem tűnik rossznak, viszont, ha figyelembe vesszük az előtte kiesőket, közel sem annyira biztató. A francia egyébként elmondta, jobb eredményre számított, de sajnos a futam előtt masszázsra ment, amely olyan arm-pumpot okozott neki a futamon, hogy hátráltatta a versenyzésben. Ezen a ponton kijelentése sokakat megdöbbentett, és tárt karokkal csak a levegőbe legyintettek. Quartararo egyébként elmondta azt is, hogy a sok szenvedés után kipróbálta a 2021-es beállításokat, amelyek sokkal jobban működtek, mint eddig bármi, mégis meglepetten tapasztalta, hogy az egyetlen megoldás a visszanyúlás lehet.
A büntetésekről néhány szót ejtve, és nem a végletekig kifejtve, megdöbbentő tényekre figyelhettünk fel. A jerezi hétvégén okozott károk után egyrészt tárgyalni próbáltak a bírák a versenyzőkkel, ami sok eredményt nem hozott. Többen jelezték, nem tudják elfogadni azt sem, amiért Marc Márquezt végül felmentették, és nem kellett külön letöltenie büntetését a portimãói baleset miatt. Ezek után talán senki sem lepődött meg azon, hogy a szombati nap csendben, büntetések nélkül zajlott. Vasárnapra viszont a bírák is próbálták visszanyerni az önbizalmukat, aminek végeredményeként Brad Binder hosszú körös büntetést kapott, amiért egyszer levágta a pályát, amiből előnyt nem szerzett. Ezzel szemben Marco Bezzecchi elég látványosan terelte ki a pályáról Marc Márquezt – állítólag egy méterrel elfékezte magát –, de ezért cserébe csak egy pozíció visszaadását kérték tőle. Némileg érthető, hogy nem éreztek indokoltnak egy olyan szankciót, amellyel tönkretették volna az olasz szuperlatívuszokban mérhető teljesítményét – egyértelmű, hogy sokkal gyorsabb volt a komplett mezőnynél –, mégis többen úgy vélték, hogy a VR46 csapatnak bizonyos esetekben lejt a pálya.
Álex Márquez első körös incidensét viszont csak a futam után szankcionálták, amit csapata ugyan próbált megóvni, ezt mégis elutasították. Ennek következményeként három rajthelyes büntetést kap a következő futamon. Ifjabb Márquez Luca Marinivel történt ütközése természetesen versenybaleset volt, amelyben Marini a második születésnapját is ünnepelhette. Sokkal érdekesebb volt a döntéshozó személye, bizonyos Stuart Higgs, akit az FIM kért fel a bírói szerepkörre, miután a brit sajtó képviselői kivétel nélkül a brit Superbike-bajnokság test test elleni küzdelmeit, és annak engedékenységét hozták fel példának Jerez után. A szálak ott érnek csak össze, hogy a brit Superbike főnöke Stuart Higgs, így nem tudom mással magyarázni Higgs szignóját, mint egyfajta üzenetet az FIM részéről az újságíróknak.
Volt továbbá két meglepetésversenyzőnk is. Egyikőjük Danilo Petrucci, akit a Ducati jó érzékkel felkért, hogy helyettesítse Enea Bastianinit. Minden bizonnyal okultak a tavalyi esetből, amikor a suzukis Livio Suppo lecsapott honfitársára, és a Ducati engedélyével szabadkártyát adott neki, hogy felüljön egy futam erejéig a Suzuki GP-motorjára. A hétvége tulajdonképpen azzal kezdődött, hogy Petrucci öreg, nagy és kövér, ezért minden bizonnyal jövőre már a Superbike-világbajnokságról is kiszorul, majd azzal végződött, hogy a túlsúlyosnak ítélt versenyző a tizenegyedik helyen végzett.
Augusto Fernández volt a hétvége egyik meglepetése (Fotó: MotoGP Media)
A másik meglepetés pedig egyértelműen a tavalyi Moto2-es világbajnok, Augusto Fernández. A Tech3 KTM-nél motorozó spanyol teljesítménye már az edzésen sokat sejtető volt, amikor a Q1-ből Q2-be jutott. Onnan pedig meg sem állt. Szombaton ugyan bukott, de vasárnap olyan teljesítményt nyújtott, hogy attól még sokat látott főnöke, Hervé Poncharal szeme is könnybe lábadt. Fernández egészen a negyedik helyre verekedte fel magát, és meg is őrizte, úgy, hogy közben Aleix Espargaró támadta szüntelen. Az igazsághoz annyi még hozzátartozik, hogy a Tech3 csapat, amennyiben versenyképes motort kapnak, Le Mans-ban általában jól szerepel, szinte kötelező jelleggel, ami nem kizárólag a csapat francia mivoltának köszönhető, hanem mert Poncharal jobbkeze, a főmérnök-guru, Guy Coulon Le Mans mellett született, és szinte a fél életét itt töltötte. Ilyen mértékű tapasztalattal és adatbázissal rajta kívül senki nem rendelkezik a pályát illetően, de természetesen ehhez mindig kell egy olyan versenyző, aki képes ezt meglovagolni. Ezen a ponton pedig jogos észrevétel, hogy Fernández mennyire ügyesen, tudatosan építgeti a karrierjét a KTM-gyáron belül, és rettegés helyett próbálja saját malmára hajtani a vizet, elhappolva minden apró lehetőséget, jelezve a szakmának, hogy bizony egy nagyon klassz versenyzővel állnak szemben.
A következő állomás Mugello, addig pedig szinte egy hónapos szünet, amely elég lehet arra, hogy mindenki újult erővel érkezzen, és lecsillapodjanak a kedélyek.
Halálos baleset történt egy motokrosszversenyen az Egyesült Királyságban. A királykategória versenyén az egyik pilóta elesett, a motorja pedig elszabadult, és halálosan megsebesített egy fotóst, valamint egy pályabíró is megsérült.
Nem múlt el tragédia nélkül az előző hétvége a motorsportban, ugyanis egy baleset következtében életét vesztette egy fotós. A borzalmas eset a brit motokrosszbajnokság harmadik fordulójában történt, amelyet a Swindonhoz közeli Foxhill pályán rendeztek. A sajnálatos incidens az MX1-esek egyik futamának végén következett be.
A beszámolók szerint az egyik versenyző elesett, ám ezt olyan szerencsétlenül tette, hogy a motorja önálló életet kezdett el élni. A versenygép keresztülment a pálya széli bálákon, majd egy, a pályabírók számára kijelölt ponton két embert is eltalált. Az egyikük, a fotós Simon Mitchell belehalt a helyi idő szerint a vasárnap, körülbelül délután 3 órakor bekövetkezett balesetbe.
Rajta kívül egy, a 60-as éveiben járó pályabíró tartózkodott azon a ponton, és ő is megsérült az eset során, ám az állapotával kapcsolatban nincsenek részletes információk a tudósításokban. Nézők szerencsére nem voltak a közelben, így a 10 ezer kilátogató szurkoló egyike sem volt veszélyben. A történtek után a hétvége további részét törölték.
A motokrosszban nagyon ritka az olyan halálos baleset, amelyben nem valamelyik versenyző veszti életét, erről számolt be az esemény szóvivője. Hozzátette, 25 éve dolgozik a motokrosszban, és nem emlékszik, hogy azóta történt volna ilyesmi. Mitchellről természetesen többen megemlékeztek, többek között így tettek a szervezők is.
„A VMXdN Foxhill egész csapata mélyen megrendült Simon Mitchell május 14-én, egy pálya széli szörnyű baleset után bekövetkezett halála miatt – olvasható a Facebook-bejegyzésükben. – Simon zseniális fotós volt, hatalmas motokrosszrajongó, és az első naptól kezdve hihetetlen támogatója a VMXdN Foxhillnek. Simon sok éven át szorosan együttműködött a VMXdN csapatával a motokrossz üzletágában betöltött különböző szerepeink keretében. Az évek során sok olyan emléket örökített meg, amelyeket örökké meg fogunk becsülni. Simon számos fotója látható a közösségi oldalainkon és a weboldalunkon. Simon egy igazán kedves fickó volt, akinek mindig volt ideje, és segíteni akart másokon. Tudjuk, hogy a VMXdN egész csapatának és a motokrosszközösségnek is nagyon fog hiányozni. Gondolataink a családja és a barátai körül forognak, és részvétünket nyilvánítjuk feléjük ezekben a nagyon szomorú időkben.”
Több magyar pilóta is versenyzett a különböző kategóriákban az elmúlt hétvégén. A legnagyobb sikert Varga Tibor szabadkártyásként elért dobogója jelentette, Vincze Martin pedig óriásit bukott az időmérőn, ezért aztán fájdalmak közepette versenyzett.
A motorsport elmúlt hétvégéjén elsősorban a MotoGP, másodsorban a Moto2, illetve a Moto3 kapta a főszerepet, de természetesen más kategóriákban is rendeztek futamokat. Ezekben a sorozatokban jó néhány magyar versenyző is elindult, akik több-kevesebb sikerrel vették az akadályokat. Az alábbiakban az ő eredményeikről számolunk be.
A MotoGP, a Moto2, valamint a Moto3 mezőnyéhez hasonlóan a Red Bull Rookies Cup motorosai is Le Mans-ban csaptak össze egymással. Farkas Kevin a tizenkilencedik helyet szerezte meg az időmérőn, majd az első futamon a tizenhetedik pozícióban ért célba. A második viadalon pontot is szerezhetett volna, ám a tizennegyedik helyen haladva elesett, így nem ért célba. Továbbra is 2 pont van a neve mellett, ami a tabella huszonnegyedik pozícióját jelenti három forduló után.
Az előző hétvégén rendezték meg a nemzetközi német bajnokság, azaz az IDM első fordulóját a Sachsenringen, ahol több magyar pilótának is lehetett szurkolni. A Superbike kategóriában Kovács Bálintot az első edzésen technikai hiba, a másodikon az eső hátráltatta, ráadásul először versenyzett ezen a pályán 1000 köbcentiméteres motorral. Ennek ellenére az első futamon a tizenegyedik helyről indulva hatodikként ért célba, míg a másodikon az ötödik pozícióért csatázott, végül a hetedik lett.
A Supersport 600-ban Görbe Soma végül anyagi okok miatt nem tudott elindulni, a 300-asok között viszont ott volt Számadó Máté, aki a hetedik helyre kvalifikálta magát. Az első viadal rosszul sikerült neki, hiszen kiesett, a másodikon azonban a nyolcadik pozícióban látta meg a kockás zászlót.
Szintén a németországi pályán versenyzett a Northern Talent Cup mezőnye, így Vincze Martin is, aki saját bevallása szerint élete legnagyobb balesetét szenvedte el a második időmérőn, miután buktak előtte, ő pedig már nem tudta kikerülni ellenfele motorját. Bal hüvelykujjában folyamatosan fájdalmakkal küszködött, ennek ellenére jól rajtolt, és másfél másodperces előnnyel motorozott a negyedik helyen, amikor baleset miatt megszakították a versenyt. Végül az ötödik pozícióban ért célba, de az utolsó körökben nagyon küszködött a kanyarbejáratoknál, és a kuplungot is alig tudta használni. A második viadalon 5 másodperces előnyt alakított ki a második helyen, de a végére utolérték őket, és ketten is megelőzték őt.
A hétvége legjobb eredményét Varga Tibor szállította, aki szabadkártyával elindulhatott a spanyol Superbike-bajnokság valenciai fordulójában a Stock kategóriában. Miután az időmérőn a kilencedik lett, az első futamon a második helyig kapaszkodott fel, így dobogóra állhatott. A második versenyen szintén jól állt, hiszen a negyedik pozícióban haladva mindössze 1 másodpercre volt a másodiktól, de ekkor megcsúszott egy olajfolton, ezért kiesett.
Jorge Martín elárulta, élvezte a Marc Márquezzel vívott csatát a Francia Nagydíjon, és a futam előtt igyekezett felkészülni honfitársából. A Pramac versenyzőjének ugyanakkor a győzelmi esélyek szempontjából nem jött jól a párharc, és azt is elárulta, mely területen kell még fejlődnie.
Jorge Martín remek hétvégét zárt Le Mans-ban, hiszen a megnyerte a Francia Nagydíj sprintfutamát, másnap pedig második lett a főversenyen, így ő gyűjtötte a legtöbb pontot a két nap során. Utóbbin élvezetes csatát vívott Marc Márquezzel a dobogó középső fokáért, amelyet végül neki sikerült megszereznie, miután a nyolcszoros világbajnok az utolsó előtti körben hibázott, és elesett.
A két félnek volt már előtörténete ebből a szezonból, hiszen a Honda versenyzője Martín motorjának ment neki a Portugál Nagydíjon, mielőtt belecsapódott Miguel Oliveirába, aminek következtében csak most tért vissza a mezőnybe. A Pramac pilótája erre a mozzanatra is visszautalt, egyúttal azt is elárulta, hogy a Francesco Bagnaiával vívott előző napi csatája alapján igyekezett felkészülni honfitársából.
„Nagyon nagy csatát vívtam Marckal – nyilatkozta a 25 éves motoros. – Nagyon élveztem, mert Portimãóban volt egy incidensünk, és ez volt [a legjobb módja] annak, hogy helyrehozzuk a problémáinkat a pályán. Gyors volt, agresszív volt, de mindketten hagytunk helyet. Megpróbáltam egy manővert egy olyan helyen, amelyről úgy gondoltam, hogy [ott] kicsit küszködik, és hibázott. Örülök a dobogónak, az elsőt szereztem ebben a szezonban. A sprinten gyors voltam, de a vasárnapi dobogó sokat jelent. A futam után találkoztunk a tévé épületében, és gratulált nekem a csatához. Szerintem ő az egyik legkeményebben harcoló srác. Szombaton tanulmányoztam a versenyét Peccóval, hogy megpróbáljam megérteni, hogyan lehet megelőzni őt, még ha ez hasztalan is volt.”
Bár Martín kétségtelenül élvezetes csatát vívott Márquezzel, ez bizonyos szempontból nem jött jól neki. Az élen motorozó Marco Bezzecchi ugyanis ezalatt elhúzott, és végül 4,256 másodperces előnnyel húzta be szezonbeli második győzelmét. Márkatársa ennek kapcsán elárulta, hogy még van olyan terület, amelyben mindenképpen javulnia kell a még jobb eredmények eléréséhez.
Martín volt a hétvégége legeredményesebb versenyzője (Fotó: MotoGP Media)
„Szerintem sok időt vesztettem – fogalmazott. – Szép volt, nagyon élveztem, de elbuktam a lehetőséget, hogy Marcóval menjek, mert úgy éreztem, hogy sokkal jobb a tempóm. Ugyanakkor javulnom kell az előzéseknél, fejlődnöm kell akkor, amikor más versenyzőkkel együtt motorozok, mert küszködöm a nyomással az első gumin. Azonban ez rendben van, tanulnom kell. Úgy vélem, sokat tanultam, és remélhetőleg ezt meg tudom mutatni a következő futamokon.”
A hétvégén megszerzett 32 pontjával Martín immáron 80 egységgel rendelkezik, és feljött a negyedik helyre az összetettben. Ráadásul az éllovas Bagnaiától sincs sokkal elmaradva, hiszen mindössze 14 pont a hátránya, míg Bezzecchi 13, Brad Binder pedig 1 egységgel gyűjtött nála többet. A mezőny tagjai legközelebb három és fél hét múlva, Mugellóban gurulnak pályára.
Bár nem a sportmotorok manapság a legnépszerűbb utcai motorok, a gyártók mintha újra kezdenék felfedezni őket. Az egyszerű kivitelű sorkettesek mellett újra van remény, hogy újra komoly sportmotorok kerülnek piacra a még hétköznapi emberek számára is kezelhető és megfizethető kategóriában.
Valami lesz, előbb vagy utóbb, így vagy úgy. Ennél az életbölcsességnél azért némileg több információt lehet kihámozni a Kawasaki USA beetető videójából, amiben a hang alapján minden kétséget kizáróan egy nagy fordulatú négyhengeres gépet űznek a versenypályán:
Bár a sportmotorok már jó ideje nem tartoznak a legnépszerűbb utcai típusok közé, a Dorna szabálymódosítással próbál életet lehelni a Supersport 600-as kategóriába. A Next Generation Supersport kategória szabályai miatt mintha némi mozgolódás lenne érzékelhető a gyártók részéről. A versenykiírás szerint idén már a Ducati Panigale V2 (955 ccm) illetve a három hengeres Triumph Stret Triple 765 is épp úgy rajthoz állhat, mint a jó öreg Suzuki GSX-R 750. Természetesen egy igen bonyolult szabályrendszer szerint, hogy a klasszikus hatszázas négyhengeresek is versenyképesek maradjanak.
Mivel a négyszázas ZX4 RR pár hónapja már kapható a nagy vízen túl, gyaníthatóan egy nagyobb löket-térfogatú modellről fog lehullani lepel hatodik hó hatodikán.
Ezzel párhuzamosan nemrég két, az eddigieknél némileg gyengébb ZX6R (ZX636J, K,) került fel az NTSHA hivatal engedélyeztetési listájára. Lehet, hogy a dátum sem véletlen?
Marc Márquez volt az egyetlen a négy Honda-pilóta közül, aki az élmezőnyben tudott küzdeni a Le Mans-i futamon, egészen az utolsó előtti körig, amikor a spanyol a harmadik helyen haladva bukott.
Az utolsó előtti körig hibátlan teljesítményt nyújtott Marc Márquez, miután visszatért sérüléséből, ami miatt számos futamot ki kellett hagynia. A spanyol a verseny első két körét vezette, majd miután sikeresen vette az akadályokat, mégis a kavicságyban fejeződött be számára a hétvége.
„Nagyon-nagyon elégedett vagyok a versenyemmel, kár, hogy a sok kemény munkát végül nem tudtam jó eredményre váltani. A bukásom másfél körrel a futam vége előtt történt, de azt kell mondjam, rég éreztem magam ilyen jól a motoron. Itt nem a versenygépre gondolok elsősorban, hanem magamra. Képes voltam későn fékezni, fel tudtam venni a harcot a többiekkel. Talán még nem álltam készen a dobogóra, de inkább veszítsek el egy ilyen versenyt, minthogy tizedik legyek” ─ nyilatkozta Márquez.
Márquez nagyszerű szereplése vajon az új futóműnek tudható be?
„A futómű egy kis különbséget jelent, és egy kis segítség, de nem ez a megoldás. Joan Mir is ezt használta, és bukott….megint. Valamit változtatnunk kell a jövőre nézve, hogy versenyképesebbek legyünk és biztonságosabban tudjunk motorozni. A bukott versenyzők statisztikájában minden évben az élen állunk. Nem csak én vagyok az oka. Ötször buktam Jerezben, és háromszor itt. A versenyen a hetes kanyarban buktam, de a bukás már egy kanyarral korábban kezdődött. A kigyorsításnál felfelé billent a motor, ez volt az oka annak, hogy elestem.”
„Ez volt az eddigi legjobb. Jót tett az önbizalmamnak. Amikor nehéz időszakon mész keresztül, nehéz hinni magadban. Most három hét szünet következik, de legalább meg tudtam mutatni, hogy visszatértem. Gyorsnak érzem magam, tudok előzni és harcolni. Amikor a Ducatik ellen küzdök, a kanyarokban igyekszem magam mögé utasítani őket, mert tudom, hogy a következő egyenesben meg fognak előzni. Ez viszont nagyobb terhelést jelent az első gumikra. Természetesen kérek fejlesztéseket a motorhoz, de ez nem rajtam múlik. Amit tehetek, hogy keményen dolgozom a következő három hétben, hogy jó formában legyek Mugellóban.”
A Red Bull KTM versenyzője, Jack Miller is keserű érzésekkel távozik Le Mans-ból. A 28 éves ausztrál ennek ellenére nagyon pozitívan nyilatkozik a KTM RC16-os gépről.
Míg Brad Binder a MotoGP vasárnapi Le Mans-i főfutamának első körében történt ütközése után a hatodik helyen zárta a versenyt, addig Jack Miller világbajnoki pontok nélkül volt kénytelen elhagyni a francia helyszínt. Ez nagyon fájdalmas volt az ausztrál számára, főleg azok után, hogy a kvalifikáción elért negyedik helyével és jó tempójával megfelelő feltételeket teremtett egy erős eredményhez.
„Ez nagyon kiábrándító” ─ jegyezte meg Miller elkeseredetten.
„Ez csak egy volt a hétvégék közül, de végig nagyon erősnek éreztem magam. Még a versenyen is tudtunk vezetni néhány körön keresztül. Jól éreztem magam, de egy kicsit küzdöttem a gumik bal oldalával. Tudtam, hogy milyen tempóra vagyok képes, megpróbáltam tartani azt, és nem erőltettem túlságosan. Körülbelül hét körrel a vége előtt elkezdtem keményebben nyomni. Őszintén szólva buta hiba volt. A négyes kanyarban rászaladtam a rázókőre, és elvesztettem az uralmat az első kerék felett. Előtte a leggyorsabb körömet teljesítettem, és már csak egyre közelebb kerültem Augusto Fernándezhez és Aleix Espargaróhoz. Csalódott vagyok, és szeretnék bocsánatot kérni a csapattól ezért.”
„Egyértelműen hiányzott egy kicsi ahhoz, hogy fel tudjuk venni a versenyt Bezzecchivel. Az elején vezettem néhány kör erejéig, ott 1:32-es köröket tudtam futni. Aztán Marco elment mellettem, és 1:32-es, sőt 1:31-es köröket ment. Kizárt dolog volt, hogy ezt a tempót tudtam volna tartani. Szerettem volna egy kicsit többet küzdeni, de hiányzott némi önbizalom. Ettől függetlenül jó hétvége volt, a pozitív tapasztalatokat visszük magunkkal. Továbbra is következetesnek kell lennünk, és meg kell próbálnunk robbantani Mugellóban. A versenyen ismét értékes pontokat szerezhettünk volna, de sajnos nem sikerült. Most már nagyon várom Mugellót, mert erős csomagunk van, de lehet ezt még fokozni.”
A Yamaha sztárja, Fabio Quartararo reményei a MotoGP Le Mans-i futamán meglehetősen halványak voltak. Sikerült ugyan a hetedik helyen zárnia, de ez inkább versenytársai hibáinak tudható be.
A 21 versenyzőből csak 13 tudta befejezni a futamot vasárnap a Bugatti pályán Le Mans-ban. Fabio Quartararo a hetedik helyen végzett hazai versenyén, 15 másodperccel lemaradva a győztes Marco Bezzecchi mögött, de normális körülmények között még az első tízbe kerülés is nehéz lett volna a Yamahával.
„Ez a futam nem arról szólt, hogy hátulról indultam, majd szépen lassan felzárkóztam, mivel sokan kiestek előlem. Reggel elmentem a mobilklinikára kezeltetni a karom, de a verseny feléhez érve újra egyre érzékenyebbé vált. Alapvetően nincs probléma a karommal, de a futamok előtt azért beiktatok egy kezelést” ─ magyarázta Quartararo a futamot követően.
Az első tíz futam után a francia 49 ponttal csak kilencedik az összesítésben, és jócskán le van maradva az éllovas, Pecco Bagnaia mögött.
„A szezon kezdete óta ezer dolgot kipróbáltunk a beállításokat illetően. Most a 2021-es alappal motorozunk. Megpróbálok alkalmazkodni hozzá, aztán meglátjuk, mi lesz. Nagyon sok mindent kipróbáltunk, de a legjobb verzió még mindig a két évvel ezelőtti. Nem mondom, hogy ez a legtökéletesebb, de sokkal jobb, mint az összes eddigi beállítás, amit kipróbáltunk.”
„Jelenleg túlságosan le vagyunk maradva. Csalódást okoz, hogy nem voltam elég gyors. Ha nincs gond a karommal, körönként fél másodperccel gyorsabb is lehettem volna, de így néhány kanyar előtt nem tudtam rendesen fékezni. Nem gondolok a bajnokságra, mert túlságosan nagy a hátrányunk ahhoz, hogy ezen gondolkodjunk.”
Luca Marini a Francia Nagydíj egyik legijesztőbb momentumát az Álex Márquezzel való ütközésével. A Mooney VR46 csapat versenyzője az esetet a saját szemszögéből írta le utólag.
A szombati sprintversenyen elért jó negyedik hely után Luca Marini a vasárnapi Le Mans-i futamon nagyszerűen kezdett, amíg az ötödik körben meg nem csúszott az első kereke:
„Az első körökben mindenki nagyon agresszív volt, de azt hiszem, jó versenyt tudtam volna futni” ─ kezdte nyilatkozatát a 25 éves versenyző.
„A 4-es kanyarban azonban ráfutottam a belső rázókőre, ami miatt elvesztettem a motor elejét. Sikerült megfognom, és ez volt pályafutásom eddigi legkomolyabb mentése.”
Marini azonban egyértelműen lendületet és sebességet vesztett a hiba következtében. Míg mögötte csapattársa, Marco Bezzecchi éppen csak el tudta kerülni a veszélyt, Álex Márquez túl későn vette észre őt, és összeütközött az olasszal.
„Ezután újra elkezdtem gyorsulni, azonban Márquez ekkor hátulról nekem jött. Nehéz lett volna kikerülnie engem, ez egy normális versenybaleset volt. Szerencsére nem igazán sérültem meg, csak a hüvelykujjam, mert először a kezemet ütöttem meg, amikor elestem. Otthon lesz még egy vizsgálat, de most három hetem van pihenni.”
