Egy spanyol újságíró arról számolt be, hogy Marc Márquez beajánlotta magát a KTM-hez. A Honda versenyzője hazugságnak nevezte ezt az állítást, és leszögezte, hogy továbbra is elkötelezett a japán gyártó iránt.
Marc Márquez jövőjével kapcsolatban most már lényegében folyamatosak a találgatások, főleg annak fényében, hogy idén kifejezetten rosszul alakul a szezonja a Hondánál. A spanyol motorost több gyártóval is szóba hozták a sajtóban, igaz, ezek nagy részét cáfolta az adott márka valamelyik képviselője. A Holland TT hétvégéjén azonban újabb pletyka terjedt el róla.
Ricard Jové, a spanyol DAZN kommentátora ugyanis azt állította, hogy a 30 éves pilóta beajánlotta magát a KTM-hez. Hozzátette, az osztrák gyártó elutasította az állítólagos megkeresést, mondván, Márquez nem illene bele a márka stratégiájába. Ezt a magyarázatot azonban maga is szkeptikusan fogadta. „Ezt mondta a KTM főnöke, és egyébként én sem hiszem el – jelentette ki. – Ez csak a kezdeti stratégia lehet a tárgyalásokhoz.”
A spanyol újságíró azt nem részletezte, hogy a nyolcszoros világbajnok melyik évre vonatkozóan ajánlotta fel szolgálatait. Mindez azért nem mindegy, mert papíron 2024-ig szerződés köti a Hondához, bár Alberto Puig, a gyári istálló csapatfőnöke kijelentette, hogy ha nem akar maradni, akkor akár már az idei év végén készek elengedni. Márquez azonban cáfolta a KTM-mel kapcsolatos állítást, és leszögezte, hogy jelenleg a japán gyártót akarja sikerre vinni.
„Ez hazugság – nyilatkozta a DAZN műsorában. –Hallottam ezt a pletykát, mert az egyik szerelőm viccelődött vele, és ez egy teljes hazugság. Igen, igaz, hogy amikor a gyártók látják, hogy egy versenyző nehéz helyzetben van, kérdezősködnek, de ebben az esetben én még mindig elkötelezett vagyok a Honda iránt, érvényes szerződésem van, úgyhogy nincs semmi [különös]. Folytatjuk a munkát, hogy a jövőre nézve fejlesszük a projektet.”
Ha valami igaz Márquez jelenlegi helyzetére, az az, hogy nehéz: idén még egyetlen vasárnapi futamot sem fejezett be, a Sachsenringen és Assenben órákkal a rajt előtt jelentették be, hogy kihagyja a versenyt. Azonban Márquez állítja, hogy a tapogatózáson túl egyik rivális gyártóval sem került kapcsolatba a 2025-ös idényt illetően.
„Nos, nem, már mondtam – válaszolta az erre vonatkozó kérdésre Márquez, akinek a nyári szünetben lesz ideje kipihenni a bordatörését. – Amikor egy versenyző nehéz helyzetben van, mindig történik kapcsolatfelvétel a felek között, de ebben az esetben a Hondához köt szerződés, és továbbra is nyugodt vagyok itt.”
Minden bizonnyal nem, ugyanakkor a helyzet változatlan. Pecco Bagnaia remek formában, a tökös pályák királya pedig továbbra is Marco Bezzecchi a Ducati-legénységből. A feszegető kérdés viszont most másról szól.
Hosszú-hosszú, órákon átívelő beszélgetést folytathatnánk arról, a Honda miként veszítette el ilyen mértékben nemcsak a dominanciáját, hanem a MotoGP-ben eddig kivívott tiszteletét és megbecsülését egy csapásra. Folyamatos szájkarate, szűnni nem akaró ujjal mutogatás, de a végeredmény nem javul, és a jövő sem kecsegtető. A megoldás jelen pillanatban távol, és sokan talán azt sem tudják, eljön-e még valaha. Marc Márquez második alkalommal lépett vissza a főfutamtól zsinórban, teljesen érthető okokból kifolyólag. A múlt hétvégén Németországban, az utolsó, ötödik bukásnál olyan sérüléseket szerzett, melyekkel mi, földi halandók legfeljebb a WC-ig mennénk, a fenekünket viszont már más törölné, a spanyol ezzel szemben vállalta az indulást Assenben.
A hibák persze kódolva voltak, és már-már kínossá vált, amikor kampózás után Enea Bastianinit kis híján fellökte, de végül csak ő esett. Az olasz a pálya egyik kigyorsítási pontján elcsukta a gázt, miközben külső íven haladtak egyébként is lassan, Márquez pedig nem figyelt, és belement. Az eset viszont sokkal több volt egy klasszikus szatirikus jelenetnél. Üzenet volt mindenki számára, hogy a csillagok állása több mint nem megfelelő. A sprintfutamot végül tőle szokatlanul a tizenhetedik helyen zárta, nem forszírozta a dolgokat, a futamtól pedig visszalépett, az előző heti sérülésekre hivatkozva. Közben Alberto Puig csapatmenedzser beszédes, virágnyelvet nélkülöző interjút adott, melyben elmondta, a Honda kedveli Márquezt, és tiszteli, épp ezért, ha nem érzi jól magát a csapatnál, az eddig nyújtott teljesítményét méltányolni fogják, ha esetleg idő előtti szerződésbontást kezdeményezne.
Ugyanakkor továbbra sem csitulnak a kedélyek a háttérben, mely szerint a Ducati nyolc motort felvonultató armadája okozza a MotoGP halálát, és teszi egyoldalúvá a versenyeket.
Nos, úgy vélem, kevés ettől részrehajlóbb kritika lehet, amely a jelenkori MotoGP ellen szólhatna. Szerencsére a versenysportok, ezen belül a technikai sportok nem autokrata vezetői módszerek alapján épülnek fel, a csapatok pedig kapitalista gondolkodásmód szerint választják a motorjaikat. Eszerint egy adott csapat attól a beszállítótól lízingeli a technikát, amely a befektetett összegért cserébe a legjobb teljesítményt képes biztosítani. Ebben bizonyára nincs semmi meglepő, a pénzközpontú világ és a szabadpiac lényege valamilyen formában ez lenne. Hasonló szituációt kell elképzelnünk egy motorkereskedő esetében is, amikor bár öten képviselik ugyanazt a márkát, ő mégis kiemelkedik, és az adott márkából a legtöbbet adja el, egyszerűen azért, mert olyan minőséget és olyan kiszolgálást biztosít az ügyfélnek, odafigyeléssel, gondoskodással, amit más, ugyanazt a márkát forgalmazó kereskedés nem.
Visszatérve a MotoGP mezejére, készítettem egy rövid kutatást a gyártók által képviselt motorokról, számok formájában. Ez alapján 2014-ben a Honda nyolc motorral volt jelen a rajtrácson, 2015-ben szintén, 2016-ban és 2017-ben öttel, míg 2018-ban ismét hattal képviseltette magát. Ezzel szemben a Ducati már 2016-ban elérte a bűvös és sokak által átkozott nyolcas fogatot, ami tartott 2018 végéig, viszont 2019-ben és 2020-ban ismét hatra csökkent a számuk.
Így, ha alaposan, és leginkább őszintén figyelembe vesszük az elmúlt tíz évet – hiszen a jelen sikerei a múlt kudarcaiból táplálkoznak –, megállapíthatjuk, hogy a Honda jelenlegi hátránya és mélypontja sem feltétlenül annak köszönhető, hogy a Ducati mindvégig túlerőben volt. Miközben ne feledjük azt sem, sokan sokszor épphogy gúnyt űztek a bolognai alakulat intenzív jelenlétéből. De nem történt más, minthogy előre gondolkodtak, pénzt csináltak, ebből pedig motorokat fejlesztettek, hogy abból meg aztán még több pénzt tudjanak csinálni, hogy végül az összegyűjtött adatokból valami egészen kapitális motort rakjanak össze. Mert manapság így működik ez, így működik a versenysport, és így épülnek fel a sikerek.
A Ducatinak meghozta a sikert a sok szatellitcsapat (Fotó: MotoGP Media)
Persze rendkívül szomorú, hogy 1969 után először a Német Nagydíjon nem volt japán motor a Top10-ben, de sajnos ez nem azoknak a gyártóknak a szégyene, amelyek vérrel, verítékkel folyamatosan dolgoznak, és próbálnak előre lépni.
Köszönhető sokkal inkább annak az üzlet- és sportpolitikának, mely teljesen eltérő módon közelítette meg a szatellitcsapatokat és a velük való kapcsolattartást. A Honda minden bizonnyal üzletként tekintett a dologra, és nem engedett beleszólást a fejlesztésekbe, a betétcsapatok legfeljebb segítséget kérhettek, ezzel szemben soha nem kapták meg a legújabb fejlesztéseket. Ahogy a gyári menők telemetriás adatait sem. Néhány év alatt ugyan eljutottak odáig, hogy, ha nem is hivatalosan, sejteni lehetett, az LCR kivált az általános betétcsapat besorolásból, és sokszor elsőként kapták meg a HRC legújabb fejlesztéseit, a csapaton belül is az a Cal Crutchlow, aki talán egyedüliként volt képes versenyképesen használni a motort Marc Márquezen és Dani Pedrosán kívül. De az angolt is sok esetben inkább használta kísérleti nyúlként a gyár, és a már kiforrott, tökéletesített megoldásokat ritkán kapta vissza.
Ezzel szemben a Ducati 2017-2018 tájékán már bőven azt hangoztatta, hogy versenyzőik adatbetekintést kapnak egymás telemetriás térképébe, ezáltal tanulhatnak, a főmérnökök pedig kiolvashatnak olyan megoldásokat, amelyekkel a gyár versenyzői együttesen fejlődhetnek. Sokan ezt cáfolták, és egyenesen badarságnak tekintették, utólag mégis kijelenthetjük, inkább tűnik valószínűnek, hogy a Ducati igazat mondott. Így amikor azt állította, hogy egy betétcsapat megkapja a legújabb fejlesztéseket, nem hazudott. Tény, sok esetben annyi fejlesztést vetettek be egyidőben, hogy nem volt két egyforma specifikációjú motor a rajtrácson, de Gigi Dall’Igna, az isteni lángelme, a motorsport korszakos zsenije pontosan tudta: hosszú, akár szenvedéssel teli út és megannyi gúnyos pillanat kell majd ahhoz, hogy megérkezzenek abba a jelenbe, ahol a nyolc motorból öt egészen biztosan tényező minden versenyen.
A Honda zsákutcába került azzal, hogy Márquezre épített (Fotó: Honda Racing Corporation)
Ezt a bizonyítványt pedig kár magyarázni azoknak, akik más utat választottak, és másként építették fel a projektjüket. A Hondának minden bizonnyal nagyon könnyű volt Marc Márquez „fogd meg a söröm” hozzáállása, és hogy egy versenyképtelen motort is képest volt eladni, és győzelemre vinni. Emellett pedig nyugodtan képviselhette azt a megszokott szemléletét, mely szerint nem adnak több szatellitmotort, csak amennyit muszáj, a jól bevált fejlesztéseket pedig csak a kiválasztott versenyzők kapják meg. Utólag kijelenthetjük, ez volt a legnagyobb zsákutca és tarkólövés, amit maguk ellen elkövethettek. De minden bizonnyal ez egy transzgenerációs probléma a gyártó életében, és bármennyire is figyelmeztették őket, ne tegyék, és próbálták emlékeztetni a vezetőket arra, hogy nem szabad egyetlen versenyzőre építeni – tanulva a Valentino Rossi 2003-as távozását követő évekből – mégsem hallgattak senkire, és haladtak a szakadék felé.
A legnagyobb fordulópont pedig talán mégsem Márquez 2020-as sérülése, hanem Jorge Lorenzo 2019-es leigazolása lehetett, amikor már csak négy motorral képviseltették magukat a rajtrácson. Viszont az addig mindennel elboldoguló spanyol úgy szenvedett a Hondával, és olyan vezethetetlennek ítélte, hogy az utolsó, komolyabb sérülése után inkább visszavonult az aktív versenyzéstől. Az persze már más kérdés, és talán soha nem fog kiderülni: hogy adott esetben Márquez vagy a Honda fejlesztett egy ennyire zabolázhatatlan, más számára élhetetlen motort. Nem tisztünk eldönteni.
Az viszont biztos, hogy amikor 2020-ban megsérült a nyolcszoros világbajnok, a motor menthetetlen állapotba került, ezzel szemben a Honda megoldás helyett a harcképtelen versenyzőjétől várta volna a választ. A helyzetet tovább nehezítette a COVID és a fejlesztések befagyasztása, továbbá az is, hogy Japán sokkal tovább maradt zárva a külvilág számára, mint az európai országok, így az információcsere és a szükséges alkatrészek legyártása, iderepítése is sokkal több időt vett igénybe, és vált szinte lehetetlenné sok esetben.
Ezért kijelenthetjük azt is, hogy amíg a többiek megállás nélkül dolgoztak, a Honda szinte csak lézengett, és próbálta túlélni a szezonokat, miközben vezető emberük továbbra sem volt egészséges, így lassan mind a gyártó, mind a versenyző elveszítette a talajt a talpa alól, és vált káosszá minden, ami addig működött. Márquez visszatérését az időközben megváltoztatott abroncsok sem segítették, ezért a Honda nagyjából három irányba indult. Próbáltak alkalmazkodni az abroncsokhoz, próbáltak egy motort építeni annak a Márqueznek, aki már közel sem volt abban a formában, mint 2019-ben, ugyanakkor igyekeztek ebből az egészből egy olyan motort is faragni, amellyel adott esetben egy olyan versenyző is elboldogulhat, aki kevésbé agresszív. Jelenleg úgy tűnik, ez a terv nem vált be. Feltételezhetjük, ha a gyárra jellemző irányításmánia alábbhagy, és a konzervatív vezetés helyett a csapatmunkát választják, nem egy farkába harapó kígyó szimbóluma jutna eszünkbe.
A Honda mellett a Yamaha is szenved, de náluk volt némi előrelépés az elmúlt hetekben (Fotó: MotoGP Media)
A fentiek a Yamahára szintén igazak lehetnek, azzal a különbséggel, hogy Phil Read és Bill Ivy csapaton belüli viszálykodása óta tudják, a csapat mindennél fontosabb, az egység szintén, így a kiválasztott versenyző definíciója is rugalmasabb. Vagy ahogy ők vallják: nem tesznek különbséget. Persze ez sokszor megkérdőjelezhető, de emlékezzünk Rossi és Lorenzo esetére, amikor az olasz végül elhagyta a csapatot, mert nem kapta meg a kért kiemelt szerepet. Ha úgy tetszik, ez akkor sokak számára fájdalmas lehetett, viszont ez a fajta hozzáállás adott még mind Lorenzónak, mind Fabio Quartararónak világbajnoki címeket. Más kérdés, hogy a mélyrepülés a hangvillásoknál is megfigyelhető, ha pedig a felhasználható adatok számát vesszük alapul, sokkal rosszabb is lehetne, hiszen jelenleg egyáltalán nincs szatellitalakulat, amely nekik segíthetne. További kérdéseket vet fel az is, hogy a Yamahára szintén jellemző konzervatív vezetésből fakadó aero fejlesztések hiánya mekkora károkat okoz a jövőben.
Hiszen eljutottunk a MotoGP-nek egy olyan pontjára, amikor érdemesebb egy fehér papírra új vázlatokat vetni, mintsem ragaszkodni egy hároméves változathoz.
Persze ezen a fronton a legnagyobb kérdés továbbra is az idén már távol maradó Suzuki létjogosultsága lehetne, hiszen a visszavonult gyártó volt talán mind közül a legkonzervatívabb. Nemcsak az aero csomagokkal nem foglalkozott különösebben, ugyanúgy sornégyes motorokat gyártott, mint a Yamaha, mégis a 2022-es szezon utolsó néhány futamán olyan teljesítményt mutattak, amellyel mindenkit megdöbbentettek. Így, ha valaki tudna mesélni a modern kori Grand Prix versenyzés kiskapuiról, ők lennének, és távozásuk talán a legnagyobb veszteség, ami a sportot érte. Hiszen úgy tudtak érvényesülni, és innovatív megoldásokat alkotni ebben a high-tech forradalomban, hogy azt messze elkerülték, és végletekig ragaszkodtak a gyökerekhez. Ebben minden bizonnyal nagy szerepe lehetett a menedzserlegendának, Livio Suppónak, akit ugyan 2022 elején bíztak meg az istálló vezetésével, fél év alatt olyan strukturális átalakításokat hozott, amelyekkel sikeres csapatot kovácsolt a szezon végére. Sokan úgy vélik, kulcsszerepe volt ebben annak is, hogy a gyár engedélyt adott az európai fejlesztőcsapat munkájára.
Sokakat megdöbbentett ugyanakkor Jack Miller múlt heti, a német futam utáni nyilatkozata, melyben elmondta, túl sokat rinyálnak mostanában a versenytársai, és sokkal jobb lenne, ha ehelyett motoroznának. Sokan úgy vélték, Miller dorgálását elsőként Fabio Quartararo fogadta meg, pedig a francia számára nem indult jól a hétvége. Még csütörtökön megsérült, állítólag futás közben, amikor kicsavarodott a bokája. Ennek ellenére mégis úgy döntött, vállalja az indulást. 2021 világbajnoka egyébként már a német verseny után azt nyilatkozta, hogy sikerült javulni, és egy jó gumiválasztással a tempója is meglehetett volna, végül Hollandiában, a szombati sprintfutamon mindezt bizonyította, és negyedikként ért célba. Dobogóra végül azért állhatott, mert az előtte motorozó Brad Binder érintette a pálya zöld részét, és hátrébb sorolták egy pozícióval.
Miller tanácsát egyébként nemcsak Quartararo, hanem Aleix Espargaró is megfogadta, hiszen vasárnap ő is dobogóra állhatott, miután Binder másnap is másolta szombati figyelmetlenségét.
Ha technikailag kell magyarázatot találni az előbb említett két versenyző jó teljesítményére, a folyatós pályára kellene fogni, de mivel nem ez az első, hasonlóan klasszikus vonalvezetésű helyszín az idei évben, nehéz releváns magyarázatot találni az eredményre. Jack Miller szigorú dorgálásától eltekintve.
Mindent összefoglalva, a rajtrácson felsorakozó motorok számában azt sem szabad elfelejtünk, hogy míg az Aprilia tavaly mindössze két motorral jutott el a világbajnoki címért folytatott harcba, a KTM pedig néggyel képes dobogós helyekért harcolni az idei évben, a mennyiség helyett akár a munka átszervezése és a csoportos összefogás is vezethet fejlődéshez.
Most következik egy hosszú nyári szünet, Mike barátomnak pedig gyors gyógyulást és mielőbbi felépülést kívánok.
A Gresini Ducati versenyzője, Álex Márquez önkritikusan nyilatkozott a Holland TT-n elért hatodik helye után. Tudja, hogy eredményei jelenleg aligha felelnek meg az elvárásoknak.
Álex Márquez azon MotoGP-pilóták közé tartozott, akik a lágy hátsó gumit választották a 26 körös versenyre. Márkatársai, Pecco Bagnaia és Marco Bezzecchi a közepes keverékkel végeztek a dobogón.
„Az elmúlt versenyeken mindig kicsit furcsa körülmények voltak. Itt Assenben egyértelműen alacsonyabb hőmérsékletre számítottunk. Ebből a szempontból a gumiválasztással is elkövettünk egy kis hibát. Az elején még jól ment minden, utána fokozatosan problémák jelentkeztek a motor elejét illetően” ─ nyilatkozta Márquez.
„A nyári szünet után javulnom kell. Megvan a sebességünk, de az eredmények nem megfelelőek. Ebben a szezonban csak egyszer álltam dobogón, ami nem elég. Jól rajtoltam, a verseny elején közvetlenül Jorge Martín mögött voltam, de egyszerűen nem tudtam tartani a vele a tempót.”
Sikerült ugyan sakkban tartania márkatársát, Luca Marinit és a Honda pilótáját, Takaaki Nakagamit, de a különbség a győzteshez képest túl nagy, több mint 12 másodperc volt.
Ráadásul Álex Márquezt egy hosszú körös büntetés is hátráltatta, melyet pályaelhagyásért kapott.
Jorge Martín pontosan ugyanúgy levágta a pályát a 8-as kanyarban a Holland TT utolsó körében, mint Brad Binder, ám vele ellentétben nem kapott büntetést, aminek a versenyzők közötti időkülönbség volt az oka. A Pramac motorosa elmondta, hibájának így is volt némi következménye.
A sprintfutamhoz hasonlóan a versenyen is volt némi dráma a Holland TT végén, hiszen Brad Bindertől megint elvették a harmadik helyet pályaelhagyás miatt. A KTM pilótáját egy hellyel visszasorolták a rangsorban, így Aleix Espargaró állhatott fel a dobogóra. A szurkolók közül azonban sokan nem értették, hogy ha a dél-afrikai versenyzőt szankcionálták, akkor Jorge Martínt miért nem, amikor néhány pillanattal később ugyanott szintén ráment a zöld felületre. Első látásra jogos a felvetés, de a szabálykönyv szerint ilyenkor figyelembe kell venni egy fontos tényezőt.
Mike Webb versenyigazgató még 2021-ben elmagyarázta, hogy a sportfelügyelők mi alapján döntenek ilyenkor. Ennek értelmében az utolsó körben elkövetett pályalevágás büntetést von maga után, ha a szabálytalankodó motoros nem kerül egyértelmű hátrányba miatta. Mivel Binder mögött ott loholt Espargaró, ezért ez ebben az esetben fennállt, Martín viszont több mint 10 másodperccel előzte meg a hatodik Álex Márquezt a célban. Ennek tudatában pedig könnyen belátható, hogy semmilyen előnyt nem szerzett az apró hibával, és nem lett volna méltányos tőle is elvenni egy pozíciót. Ennélfogva csak figyelmeztetést kapott, de ezekből nem lépte túl a megengedett limitet.
„Próbáltam nagyon közel lenni [Espargaróhoz], és az ember nem lát túl sokat, amikor valaki előtte van, csak a motorját – nyilatkozta a 25 éves pilóta. – Ezért az utolsó körben talán egyszer megérintettem a zöld [felfestést]. Szerintem ugyanolyan volt [mint Binderé], büntetést [ért volna], de tíz másodpercre volt a mögöttem lévő versenyző, annyit pedig nem lett volna értelme adni nekem ezért.”
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a hibának semmilyen hatása ne lett volna. Ha ugyanis Martín a végén megelőzi Espargarót (amitől nem volt messze, hiszen 9 ezreddel kapott ki tőle), akkor már más lett volna a helyzet, és a sportfelügyelők minden bizonnyal visszaadják a pozíciót a gyári Aprilia versenyzőjének. Ezzel riválisa is tisztában volt. „Emiatt sem próbálkoztam utána annyira, mert [a sportfelügyelők] visszasoroltak volna – magyarázta a kétszeres MotoGP-futamgyőztes. – Elkövettem ezt a hibát, ezért nem próbáltam meg [az előzést], de szerintem [amúgy is] nehéz lett volna.”
A double dose of heartbreak for @BradBinder_33 this weekend! 💔
Martín továbbra is második a bajnoki összetettben, de lemaradása 35 pontra nőtt Francesco Bagnaiával szemben, míg Marco Bezzecchi egyetlen egységgel gyűjtött kevesebbet nála. A Pramac motorosának még rosszabbul sikerült az időmérő, mint a Sachsenringen, és a tizedik helyről indulva a sprintfutamon és a versenyen sem tudott győzni. Ami utóbbit illeti, Espargaró sérült légterelővel tartotta meg vele szemben a pozícióját, miután az első körben összeért Luca Marini motorjával.
„Nem tudtam [róla] – válaszolta még vasárnap Martín az erre vonatkozó kérdésre. – Nagyon jól motorozott. A balkanyarokban néha szélesre futott, ez talán amiatt volt, hogy nem rendelkezett [elég] leszorítóerővel. Ezzel együtt gyors volt, én pedig mindent megpróbáltam. Elégedett vagyok a sebességemmel, és erősnek érzem magam [a szezon] második részére. Ami kicsit fáj, hogy tegnap a hatodik hely volt a maximum, de ma megvolt a tempóm a győzelemhez. Ennek örülök, de az eredménynek nem. Úgy gondolom, ha szombaton tudok javulni, akkor minden futamon a győzelemért fogok harcolni.”
Brad Binder elnézést kért csapatától, a gyári KTM-től, hogy a sprintfutam után a versenyen is pályaelhagyás miatt bukta el a harmadik helyet a Holland TT-n. Aleix Espargaró látta a szabálytalanságot, ezért nem próbálkozott az előzéssel az utolsó kanyarban.
Elképesztően peches hétvégéje volt Brad Bindernek. A dél-afrikai versenyző a sprintfutamon és a versenyen is a harmadik helyen ért célba a Holland TT-n, ám mindkétszer elbukta ezt, mivel az utolsó körben néhány milliméterrel elhagyta a pályát a 8-as kanyarban. Vasárnap egy pozícióval hátrasorolták emiatt, aminek következtében Aleix Espargaró állhatott fel helyette a dobogóra.
A 27 éves motoros szombaton úgy fogalmazott, hogy abban a pillanatban nem tűnt fel neki a szabálysértés, amikor elkövette azt, ám a felvételeket látva elismerte hibáját. Egy nappal később ugyanez volt a helyzet, ami miatt már kellemetlenül érzi magát saját csapata, a Red Bull KTM előtt. Nem véletlen, hogy nyilatkozatában önostorozásba kezdett.
„Szerintem jó munkát végeztünk, egészen az utolsó körig – kezdte. – Ezért pedig bocsánatot kérek a csapatomtól, mert két dobogós helyezést vettem el tőlük. Nagyszerű munkát végeztek, hatalmas erőfeszítéseket tettek, és sajnálom, hogy így elrontottam. Azt sem tudtam, hogy egyáltalán hozzáértem. Aztán [a leintés után] bementünk az egyes kanyarba, és Aleix a zöld [felületre] mutatott. Utána láttam a tévében, és azt kérdeztem, hogy »hogyan csináltam meg újra?«. Mindegy, ez van, pár milliméterrel talán megint megérintettem. A szabály az szabály. Kib*szott agyhalottnak érzem magam, hogy megint megcsináltam. Silverstone-ban megpróbálom majd bepótolni [a dobogót].”
Binder ráadásul úgy bukta el a harmadik helyet, hogy a rajt után vezetett, majd sokáig a második helyen haladt, mielőtt Marco Bezzecchi megelőzte. Vagyis a futam első pár méterét leszámítva végig pódiumot érő helyen állt, mégsem pezsgőzhetett. „Fájdalmas ismét elbukni a dobogót – fogalmazott Francesco Guidotti, a gyári KTM csapatfőnöke. – Ugyanannál a kanyarnál fizettük meg ugyanazt. Ebből tanulnunk kell a jövő évre.”
A double dose of heartbreak for @BradBinder_33 this weekend! 💔
Espargaró rendkívül boldogan nyilatkozott a leintés után, hiszen a rajt után összeért Luca Marini motorjával, így sérült géppel szerezte meg a harmadik helyet. A gyári Aprilia pilótája együttérez Binderrel, akihez a hajrára nagyon közel került. Azonban látta, hogy ráment a zöld felfestésre, és innentől kezdve nyilvánvalóan nem akart feleslegesen kockázatot vállalni.
„Sajnálom Bradet, mert ez egy ostoba hiba, és a dobogójába került – jelentette ki. – Nagyon nehéz itt felállni a pódiumra, de ez a versenyzés. Tisztában voltam vele, hogy nem tudom megelőzni, és nagyon nehéz volt mögötte maradni a kigyorsítás során, így az volt a tervem, hogy a lehető legközelebb maradok hozzá, és a határig hajszolom, hogy hibára kényszerítsem. Végül hibázott, amikor megpróbált korán kigyorsítani. Ezt tudtam, és ezért nem próbálkoztam az utolsó kanyarban.”
Alberto Puig, a Repsol Honda csapatfőnöke kijelentette, bár szerződésük van 2024-re, a gyártó nem fog foggal-körömmel ragaszkodni Marc Márquezhez. Az elmondása szerint karrierje egyik legrosszabb időszakát átélő spanyol versenyző nem akart a jövőjéről beszélni, és kijelentette, a sachsenringi futamhoz a Holland TT-től is a saját döntése miatt lépett vissza.
Ismét katasztrofális hétvégén van túl Marc Márquez. A nyolcszoros világbajnok a Német Nagydíj bemelegítésén elszenvedett balesete után sérülten érkezett meg a Holland TT hétvégéjére, és mindez jelentősen visszavetette a teljesítményét. Az időmérőn és a sprintfutamon is csupán a tizenhetedik helyen végzett, a versenytől pedig az egy héttel korábbi alkalomhoz hasonlóan ezúttal is visszalépett.
A 30 éves pilóta ezen a hétvégén is kétszer bukott, és bár a másodiknak egészen biztosan nem a motorhoz volt köze, alighanem az asseni forduló sem tett jót az ő és a Honda kapcsolatának. Bár a felek 2024-ig állapodtak meg egymással, Alberto Puig kijelentette, hogy ha Márquez nem kíván a japánoknál versenyezni, akkor nem fognak mindenáron ragaszkodni a megtartásához.
„Van egy szerződésünk, de minden ember azt tesz, amit akar – nyilatkozta a gyári istálló csapatfőnöke. – A Honda pedig nem az a vállalat, amely olyan embereket szeretne [alkalmazni], akik nem boldogok a Hondánál. Szóval természetesen van egy megállapodásunk, de a Honda nagyon tiszteli Marcot. Szeretném hinni, hogy ez alapján [maradni fog], de nincs [varázspálcám].”
A spanyol versenyzőt később megkérdezték honfitársa megszólalásáról, ám ő jelenlegi helyzetében nem akart belemenni a jövőjével kapcsolatos témába. Kijelentette, hogy szörnyű időszakon megy keresztül, és ebben a helyzetben nem érdemes fontos kérdésekben határozni. A Brit Nagydíjra viszont minden szempontból szeretne újult erővel visszatérni.
„Fontos időszakot élek át, és nem tudok erre gondolni – utalt a következő szezonra. – Az ember nem dönthet el dolgokat a jövőjéről, amikor ilyen helyzetben van. Ebben a másfél hónapban újra kell építenem a testemet és a mentális állapotomat. Pályafutásom egyik legrosszabb szakaszában vagyok. Ugyanakkor nagy szerencsém van, hogy a magánéletemet tekintve az egyik legjobb időszakban vagyok, mert remek csapattal vagyok körülvéve. Minden stabil, és ez sokat segít. Most gondolkodnom kell, lélegzethez kell jutnom, és beszélnem kell emberekkel, utána pedig újra motorozni. Silverstone-ban igyekszem ugyanolyan elkötelezettséggel indulni, mint Portimãóban. Nyilvánvalóan más lesz a hozzáállás, de ugyanaz az elkötelezettség.”
Amikor bejelentették, hogy Márquez nem indul a hollandiai viadalon, a tájékoztatás arról szólt, hogy az orvosok versenyzésre alkalmatlannak nyilvánították, miután kiderült, hogy nemcsak elrepedt, hanem el is tört a bordája. Bár könnyen lehet, hogy ez egyébként is megtörtént volna, de a Honda motorosa leszögezte, hogy a sachsenringi futamhoz hasonlóan maga hozta meg a döntést először.
„Tegnap este nyolc vagy kilenc körül nagymértékben erősödött a fájdalom – beszélt még vasárnap az elhatározáshoz vezető körülményekről. – Nem tudtam aludni, és akkor döntöttem úgy, hogy ma nem tudok versenyezni. Ma reggel elmentem az orvosi központba, hogy elmondjam, nem tudok versenyezni, és kiderült, hogy eltört a bordám.”
A HMA gyorsasági-, motocross- és enduro-versenyzői is rajthoz álltak a hétvégén.
Miután az elmúlt hétvégén győzelmet ünnepelhetett a Sachsenringen, Vincze Martin Mostban folytatta remek szereplését a Northern Talent Cup mezőnyében. A szombati napon szinte egyszerre ért be az élmezőny, Vincze pedig mindössze két tizedmásodperccel elmaradva a győztestől, 5. hellyel melegített a vasárnapi futamra, ami nagyon izgalmasan alakult a számára: többször vezette is a versenyt, végül az előkelő 2. helyen intette le a kockás zászló.
Rajta kívül még Kovács Bálint és Számadó Máté indult a HMA színeiben a csehországi Mostban. Kovács az IDM Superbike rendkívül szoros mezőnyében egy 10. és egy 7. pozíciót szerzett a hétvége folyamán. Számadó Máté a Supersport 300-ban mérette meg magát. Ő is küzdelmes hétvégét tudhat maga mögött, aminek az eredménye ezúttal egy 14. és 9. hely lett.
Farkas Kevin a sportág egyik Mekkájában, a hollandiai Assenben húzta a gázt, a Red Bull Rookies Cup mezőnyében. A fiatal versenyző idei legjobb eredményét érte el a szombati futamon, miután a 19. helyről rajtolva az előkelő 7. pozícióig küzdötte fel magát kiváló versenyzéssel. A vasárnapi futamon is pontszerző helyen zárt Kevin, aki egyre inkább felveszi a tempót az élmenőkkel.
Csizmazia Barnabás és Liszka Roland Noel a Román Hard Enduro két napján vett részt a hétvégén. A profik közt Csizmazia az összesített eredmény 9. helyén fejezte be a fárasztó két napot, Liszkának pedig az Expert kategóriában sikerült egy top 6-os eredménnyel zárnia.
A motokrosszosokat ezúttal Técsi László Márk képviselte az ausztriai Rietzben, az Osztrák-bajnokság MX Open géposztályában. A KTM nyergében Técsi hasznos tapasztalatokra tehetett szert a nemzetközi mezőnyben, a nap végén az összetett verseny 5. helyét tudhatta a magáénak.
A Holland Nagydíj negyedik körében történt balesete után Fabio Quartararo bal karját felkötve, lábfejét pedig súlyosan megzúzva hagyta el az orvosi központot.
A legrosszabbtól tartottunk, amikor láttuk, hogy Fabio Quartararo sokáig a földön maradt a balesete után, és a képek, amelyeken a versenyző bal karját felkötve tér vissza az orvosi központból, nem nyugtattak meg minket. Végül a vizsgálatok során nem találtak válltörést. A francia azonban a sajtótájékoztatón elárulta, hogy a nagylábujjában lévő törött csont elmozdult. Quartararo most kihasználhatja a nyári szünetet, hogy visszanyerje egészségét, és augusztusban Silverstone-ban megerősödve térjen vissza.
Johann Zarco és Fabio Quartararo sajnos azon kilenc versenyző között volt, akik nem fejezték be az asseni futamot.
A két francia számára nem alakult túl jól a rajt, és a 12. helyért küzdöttek a mezőny közepén. Quartararo egy balkanyarban elvesztette a motorja elejét, és magával sodorta honfitársát is.
„Jól vagyok, csak a kezem fáj, és a bal oldalam teljesen kék a kavics miatt… Fabio a barátom, és amikor láttam, hogy nem érzi jól magát, odamentem hozzá. Kár, mert jól kezeltem a gumikat, de nem kockáztattam eleget az első kanyarban. A 7-es és 8-as kanyar között ismét gyorsítottam, hogy felzárkózzak Fabióra, ám ő elesett, és engem is magával rántott. Ezen a hétvégén nem szereztem pontot, de meg kell őriznünk az önbizalmunkat.”
Quartararo nem tudta elhagyni a kavicságyat egyedül, a pályabírók segítségére szorult. A 24 éves versenyzőre még további vizsgálatok várnak, és természetesen bocsánatot kért Zarcótól.
A Brad Binder számára újabb büntetést hozó futamon végül Pecco Bagnaia diadalmaskodott Marco Bezzecchi és Aleix Espargaró előtt. A spanyol versenyző ölébe hullott a dobogó, mivel dél-afrikai versenytársát a tegnaphoz hasonlóan pályaelhagyás miatt megbüntették.
Pecco Bagnaia ismét nagyszerű futamot tudhat magáénak. Az olasz pilóta újabb győzelmet zsebelt be, mellyel növelni tudta előnyét a pontversenyben Jorge Martín előtt. Bagnaia csodálatos helyszínnek nevezte Assent, de szinte az egész futamon a határon kellett motoroznia annak érdekében, hogy ilyen fölényes győzelmet arathasson.
„Fantasztikus ez a helyszín. Az egész versenyen keményen húztam a gázt, majdnem a határon motoroztam. Igyekeztem kiépíteni némi különbséget az üldözőkkel szemben, de ez csak a futam utolsó harmadában sikerült. Assen, csodálatos vagy. Imádom ezt a pályát. Szeretném megköszönni mindenkinek.”
A második helyen befutó Marco Bezzecchi egyáltalán nem volt elégedetlen a megszerzett pozíciójával. Tegnap elsőként haladt át a célvonalon a sprintfutamon ugyan, de Binder ma jelentősen feladta neki a leckét.
„Nagyon boldog vagyok. A futam elején több versenyzővel is összeértem, de nem tudom megmondani, kik voltak azok. Brad nagyon rövideket fékezett, így nehezen tudtam megelőzni, majd amikor végre sikerült, Pecco már messze járt, így esélyem sem volt utolérni. Összességében nagyszerű hétvégét raktunk össze.”
Aleix Espargaró nem is kaphatott volna nagyobb ajándékot ma, mint ezt a harmadik helyet, melyet csapatának és családjának ajánlott:
„A verseny korai szakaszával volt egy kis incidens Marinivel. Összeértünk. Furcsán éreztem magam, nehezen tudtam a motoron maradni. Szeretném megköszönni a csapatnak, nekik ajánlanám ezt a dobogót, valamint a feleségemnek, Laurának és gyermekeimnek.”
Mindössze 13 versenyző ért célba a királykategória mezőnyének tagjai közül Assenben. Fabio Quartararo óriásit bukott, de nem ő volt az egyetlen, aki hibázott. Pecco Bagnaia ellen azonban ma sem volt ellenszere senkinek.
Mint az a reggeli órákban kiderült, Marc Márquez nem vett részt a vasárnapi főfutamon, mivel versenyzésre alkalmatlannak nyilvánították az orvosok bordatörése miatt. A spanyol nagy fájdalmakkal ébredt, így csapatával egyetértésben úgy döntöttek, hogy célszerű lesz kihagynia a mai programot, hogy elkerüljenek egy esetleges újabb sérülést.
Marco Bezzecchi és Pecco Bagnaia nagyszerűen kapta el a rajtot, Fabio Quartararo 7 helyet esett vissza. Brad Binder állt az élre az első kanyarban, aki az ötödik helyről várta a lámpák kialvását, ám két olasz vetélytársa szorosan a nyomában haladt.
Bagnaia futotta meg a leggyorsabb kört, majd sikerült átvennie a vezetést Bindertől. A hátsóbb szekcióban Johann Zarco és Quartararo akadtak össze, mindketten kiestek a versenyből. A 24 éves versenyző feltehetően megsérült, mert csak segítséggel tudta elhagyni a kavicságyat.
Nem kellett sokig várni az újabb drámáig, hiszen Viñales is a bukótérben végezte a nagy igyekezetben. A spanyol versenyző a nyolcas kanyarban dobta el az Apriliát.
Bezzecchi a harmadik helyen megfutotta a leggyorsabb kört, és szinte már csak méterekre volt Binder hátsó kerekéről. A dél-afrikai pilóta azonban egyértelműen Bagnaiát vette célkeresztbe, és eszébe sem jutott lemaradni a gyári Ducati versenyzőjéről, akinek csapatársa az ötös kanyarban bukott.
A negyedik helyen motorozó Aleix Espargaró szépen lassan csökkenteni kezdte a hátrányát az élmezőnyhöz képest. 11 körrel a leintés előtt már csak 8 tized volt a különbség közte és Bezzecchi között. Miguel Oliveira korábbi sérülései okán feladni kényszerült a futamot, mert fizikailag túl megterhelőnek érezte.
Bagnaia előnye az élen már több mint egy másodpercre duzzadt. Egyre szaporodtak a bukások, már csak 13 versenyző volt a pályán, ezúttal Fabio Di Giannantonio esett ki a 10. helyről.
Bezzecchinek sikerült átverekednie magát Binderen, és igyekezett Bagnaia után eredni, aki magabiztosan vezette a futamot. A Mooney VR46 versenyzője azonban 3 tizeddel jobb időt motorozott, mint az élen haladó honfitársa. Aleix Espargaró mindeközben utolérte Bindert.
Espargaró szinte ráfutott Binderre az utolsó körben, Bagnaia előnye pedig szépen lassan olvadni kezdett, ám újra tempót talált, és bebiztosította az egy másodperces előnyét. Végül nem történt változás a futam hajrájában. Bagnaia szelte át elsőként a célvonalat Bezzecchi és Binder előtt. A dél-afrikait azonban ismét megbüntették pályaelhagyás miatt, így Espargaró ajándékba kapta a harmadik helyet.
