Elképzelhető, hogy hamarosan újra lesz Magyar Nagydíj a MotoGP-ben, ennek kapcsán felidéztük az eddigi két hazánkban rendezett királykategóriás futamot. Mick Doohan pályafutása első, míg Eddie Lawson utolsó futamgyőzelmét aratta a Hungaroringen.
Ahogyan arról mi is beszámoltunk, a MotoGP bejelentette, hogy dolgoznak azon, hogy hamarosan visszahozzák a Magyar Nagydíjat a versenynaptárba. A tervek szerint ez úgy fog megtörténni, hogy a Balaton Park Circuit tartalékhelyszín lesz a jövő évi versenynaptárban, majd 2025-ben a Hungaroringre fog ellátogatni a mezőny.
Frissítés: ezen cikkünk publikálása után nagyjából egy évvel kiderült, hogy 2025-ben mégis a balatonfőkajári aszfaltcsík ad majd otthont a Magyar Nagydíjnak.
Hivatalos: Magyarországra látogat a MotoGP és a Superbike-világbajnokság
A gyorsaságimotoros-világbajnokságok történetében hazánk eddig kétszer fogadta a mezőnyt, mindkét alkalommal a mogyoródi pályán. Egyik sem a közelmúltban volt, hiszen 1990-ig, illetve 1992-ig kell visszamennünk az időben. Mi pedig ezt meg is tesszük, és felidézzük az 500 köbcentiméteres kategória futamait, amelyek egyaránt fordulatosan alakultak.
Az 1990-es idényben a tizennegyedik, vagyis az utolsó előtti viadal volt a sorban. A világbajnoki címért már nem zajlott csata, hiszen az előző, brnói fordulóban Wayne Rainey előnye behozhatatlanná vált Kevin Schwantz-cal szemben, így előbbi először ért fel a csúcsra a királykategóriában. A pole pozíciót az akkor másodéves Mick Doohan szerezte meg, mellőle a négyszeres bajnok Eddie Lawson, Schwantz és Rainey indulhattak.
A későbbi ötszörös világbajnoknak nem sikerült jól a rajt, hiszen az említett versenyzőkön kívül még honfitársa, Wayne Gardner is elment mellette. Mögöttük a 2-es kanyarban Christian Sarron megelőzte Alex Barrost, a nyolcadik helyen álló Randy Mamola pedig a kijáratnál kis híján highside-ot mutatott be. Ezt végül elkerülte, de kisodródott a 3-as kanyar kavicságyába, majd el is esett. Mindez azért is volt szomorú, mert ez volt az utolsó versenye a Cagivával, hiszen Phillip Islandre már nem utazott el, 1991-ben pedig nem volt tagja a mezőnynek.
Doohan egy ideig az ötödik helyen haladt, majd a szélárnyéknak köszönhetően a célegyenesben megelőzte csapattársát. Ezt követően tovább zárkózott, majd Schwantzot és Lawsont is maga mögé utasította, utóbbi hibázott is. Végül Rainey-t is utolérte, aki nem is tudott visszatámadni, mivel motorja meghibásodott. Az az évi világbajnoknak az volt az egyetlen kiesése és egyben az egyetlen alkalom, amikor nem zárt a dobogón a szezonban, míg Doohan pályafutása első győzelmét aratta, amelyet később még 53 diadal követett. (A futam egy részének összefoglalóját ITT lehet megnézni.)
Két évvel később Doug Chandler szerezte meg a pole pozíciót, a rajtot viszont nem ő, hanem a 250 köbcentis kategória két évvel korábbi futamát megnyerő John Kocinski kapta el a legjobban. Azonban mindez hiábavaló volt, ugyanis a szakadó eső miatt piros zászlóval megszakították a futamot. Az újraindításnál pedig már sehol nem volt, akkor Lawson volt az, aki a második sorból ágyúgolyóként lőtt ki.
Igen ám, de a négyszeres világbajnok az élmezőny többi tagjával ellentétben vágott slickeket tett fel, és a pálya akkor még túl vizes volt ahhoz, hogy ott is maradjon. A vezetést előbb Mamola vette át, mögötte pedig Rainey megelőzte Schwantzot, ami a világbajnoki csata miatt tűnt kulcsfontosságúnak
A következő körökben Chandler visszatért az élmezőnybe, sőt, mindhárom éllovast megelőzve át is vette a vezetést. Lawson eközben nagyon lemaradt, és egészen a hetedik helyig zuhant vissza, hátránya pedig 50 másodpercnél is nagyobb volt. A pálya azonban elkezdett felszáradni, így eljött az ő ideje, és sorra repesztette a leggyorsabb köröket, miközben a hátsó régiókban sokan gumit cseréltek.
Lawson nagyon könnyedén jött át a mezőnyön, és hét körrel a vége előtt már a második helyen motorozott, de hátránya 10 másodperc körül volt Chandlerhez képest. Két és fél körrel a cél előtt azonban utolérte, majd a 6-os kanyarban meg is előzte Chandlert, és a végén több mint 14 másodperccel legyőzte honfitársát. Lawson pályafutása harmincegyedik, egyben utolsó győzelmét szerezte, a Cagivának viszont ez volt az első diadala a királykategóriában. Ami a második helyezettet illeti, Chandler szintén először állhatott volna a dobogó tetején, és ez később sem jött össze neki az 500-asok között.
A harmadik helyen Mamola ért célba, míg a negyedik Schwantz lett, aki a végén visszaelőzte Rainey-t. Nem véletlen, hogy a leintés után úgy fogalmazott, hogy számára ez győzelemként ér fel, hiszen ezzel 14 pontra növelte előnyét vele szemben. (Az összetettet akkor még toronymagasan Doohan vezette, de ő az előző, asseni hétvégén súlyos sérülést szenvedett.) Év végén azonban Rainey örülhetett, Schwantz pedig csak a negyedik lett, de a következő évben már ő ért fel a csúcsra. (Az újraindítástól számított teljes futamot ITT lehet megnézni.)
