Jorge Martín elárulta, hol jött el az a pillanat, amikor elhitte, van esélye a világbajnoki címre, és azt is, hogy szerinte mely helyszíneken ment el számára a végső győzelem. A spanyol versenyző nem mindig élvezte a csatát.
Jorge Martín második lett a bajnoki összetettben Francesco Bagnaia mögött, miután az utolsó futamon kiesett, míg riválisa elsőként ért célba. A Pramac motorosa akkor nyilvánvalóan csalódott volt, de összességében kifejezetten elégedett lehet magával, hiszen a szezon előtt nem sokan számítottak arra, hogy egészen az idényzáróig lesz esélye a diadalra.
Azok után pedig pláne nem, hogy féltávnál 62, míg a montmelói sprintfutam után 66 pont volt a hátránya a címvédő mögött. Aztán utóbbi a Katalán Nagydíj rajtja után csúnya balesetet szenvedett, Martín pedig formába lendült, és hétvégéről hétvégére közelebb férkőzött márkatársához. Egy ponton pedig elhitte, hogy tényleg van esélye az előzésre.
„Szerintem Misanóban volt az a pillanat, amikor azt mondtam [magamban], hogy »rendben, jelenleg én vagyok a legjobb« – nyilatkozta. – Hihetetlen volt Misanóban, Olaszországban, a [Ducati] otthonában nyerni. Ez volt a legjobb érzés. Aztán, amikor Indiába mentünk, megnyertem a sprintet, [a főfutamon] pedig második lettem a rossz gumival. Utána elmentem Japánba, és mindkét [versenyen] győztem, szóval azt hiszem, Japán volt az a pont, ahol azt mondtam, hogy megnyerhetjük a bajnokságot.”
Bagnaia bevallotta, hogy eltitkolta a barcelonai horrorbukásának egyes következményeit
A San Marinó-i Nagydíj hétvégéjétől kezdve Martín nyolcból hét sprintfutamot behúzott, és a malajziai második helye alkalmával is Bagnaia előtt végzett. Emellett három főversenyt is megnyert, de mégsem érezte jól magát a menetelés során. Ennek pedig az az oka, hogy vetélytársával ellentétben ő kevésbé élvezte a rá nehezedő terhet.
„Aztán megjött a nyomás – folytatta. – Thaiföldtől Katarig nem éreztem jól magam, mentálisan sokat szenvedtem. Ez volt az első alkalom, hogy ekkora terhet cipeltem, és küszködtem. Nem élveztem. Szerintem akkor vagyok a leggyorsabb, amikor élvezem, Szóval a következő szezonban remélhetőleg fejlődöm, tanulok, és az első futamtól kezdve tudom élvezni.”
Martín sorsa akkor pecsételődött meg véglegesen, amikor Valenciában kiütötte Marc Márquezt, és ő is a kavicságyban kötött ki. Ekkor azonban már az utolsó utáni szalmaszálba próbált kapaszkodni, amire nem lett volna szükség, ha pontelőnyben várja a mindent eldöntő viadalt. Erre pedig lett is volna lehetősége, hiszen, feltéve, hogy minden más ugyanúgy alakul, két egymást követő főfutamon összesen 48 egységgel szerzett kevesebbet Bagnaiához képest, mint amennyit gyűjthetett volna, ha nem hibázik.
Martín meg akarta alázni ellenfeleit, ami a bajnoki címébe kerülhetett
„Nem csak egy futamot mondanék, talán kettőt – válaszolta arra a kérdésre, hogy szerinte hol ment el a bajnoki címe. – Azt mondanám, hogy talán Indonéziában és Ausztráliában, ahol úgy harminc pontos előny [helyett] huszonhét pontos hátrány lett. Szerintem ez volt az a pont. Talán az, hogy túl jó voltam ebben az időszakban, túlzott önbizalmat adott, és azt mondtam [magamban], hogy »rendben, elléphetek öt másodperccel, nyerhetek [a többségéhez képest] eltérő gumin, azzal nyerek, amivel akarok. A MotoGP-ben vagyunk, és ezt nem teheti meg az ember. Nagyon tudatosan oda kell figyelni, hogy hol állunk, és megpróbálni ugyanazokkal az eszközökkel [harcolni], mint a riválisok.«
