Egy olasz–spanyol harc kellős közepén járunk, ahol lassan egészen nyilvánvalóvá válik, a világbajnoki küzdelembe más nem szólhat bele.
A MotoGP történetének negyedik legszorosabb befutóját láttuk, így Phillip Island mindössze nyolc napig volt a szezon versenye. Ahhoz pedig kétség sem fér, hogy a várakozásoknak megfelelően Jorge Martín úgy felszívta magát, mint egy utolsó Azahriah-koncertjegyért sorban álló tinédzser, amikor egy védtelen kisnyugdíjas megpróbál elé tolakodni. Így megy ez, kérem. Sok mindent tudunk már, és sok minden kiderült az elmúlt napokban, elmúlt hetekben. Nagyjából mindent, ami erről a két versenyzőről szól. Azt is tudjuk, hogy Martín és Francesco Bagnaia főmérnökei egy autóval közlekednek a versenyhétvégéken, de mivel barátok, munkáról nem beszélnek, védenceik gyenge pontjait egymással nem osztják meg. Egyrészt ezek az elszólások forgatókönyvért kiáltanak, másrészt a sport őszinteségét, tisztaságát is jól érzékeltetik. Hogy a MotoGP valamiért még mindig egy sokkal őszintébb és egy ponton tisztább sport, mint talán bármi más. Egyszerűen azért, mert másfajta lelkülettel bíró mérnökök építgetik, alakítják és működtetik, és ez talán igaz lehet még egy darabig a legfelsőbb vezetőkre is. Kiszámíthatatlansága ennek köszönhető valójában, és az izgalom kizárólag így fenntartható.
Hatalmas csata után Martín visszaverte a támadásokat, Bagnaia a futam végi drámának örülhetett
Kiemelten fontos továbbá az is, hogy bármennyire is szeretnék egymásnak ugrasztani a világbajnoki címért harcoló két versenyzőt, úgy tűnik, nem fog sikerülni, mert ezek a srácok végtelenségig tisztelik és becsülik egymást, amivel talán nincs is akkora baj. Sőt.
Egyvalami viszont egészen biztos: Martín, ahogy azt nyilatkozta, élete versenyét futotta, élete hétvégéjét teljesítette, és élete védekezéseit tette le az asztalra. Ezzel pedig vitatkozni nem lehet. Egészen elképesztő motorozást láthattunk tőle, aminek jelentősége abban is megmutatkozott, hogy mindezt az ellen a világbajnoki címvédő ellen vívta, aki eddig fékezések terén verhetetlen volt. Bagnaia eddig ugyan vitte a prímet, de Martín irgalmatlanul sokat fejlődött ezen a téren, így valami teljesen szokatlant láthattunk tőle. Persze a címvédő betartotta a határokat, és az elképesztő felzárkózását látva a futam végén azt is sejthettük, nem szeretne mindent egy lapra tenni és kockáztatni. Martín viszont mind motorozásban, mind gumimenedzsmentben teljesen új szintre lépett, egyedül talán a plexit nem lett volna ildomos szétvernie, de hát az öröm és az ünneplés néha elsodor. Írom mindezt úgy, hogy talán Bagnaia főnökének, Davide Tardozzinak is ildomos lett volna a parc fermében maradnia, de tudjuk, a csalódottság néha pont annyira tesz kiszolgáltatottá, mint a győzelem. És persze azt sem szabad elfelednünk, hogy exversenyzőként az olasz GYAKA-mester másként látja ezt a sportot, mint az egyszeri halandó rajongó, és talán annak a súlyát is másként érzékelte, amit ez a vereség valójában jelentett Bagnaia számára, ha maga a versenyző abban a pillanatban nem is érezte.
Mindeközben a Pramac vezére, Paolo Campinoti a versenyre külön győzelmi pólóval készült, melynek hátán nagyjából az állt: „több bukás már nem fér bele”.
Az idézetet sokan boncolgatni kezdték, és próbálták megfejteni, kinek szólhat. Többen úgy vélték, a versenyzőjének üzent, voltak, akik egyenesen azt feltételezték, a Ducati vezetésének szólt, mások egy titkos háttéralkuról beszéltek. Így, ha a versenyzők közötti feszültséget szítani nem is lehet, a csapatvezetők között még igyekszik valamit kialakítani a média, bár a rajongók erre sem túlzottan nyitottak. Például amikor az angol ex-Superbike világbajnok szakkommentátor, Neil Hodgson azt ecsetelte, hogy Gigi Dall’Ignának minden bizonnyal van egy jókora piros gombja, amellyel majd megálljt parancsol a szatellitcsapatnak, többen bírálták, mint ahányan valóságalapnak tekintették mondandóját. Bár tény, hogy Bagnaia főmérnöke, Cristian Gabarrini egy múltkori interjúban érzékeltette, a Pramac egyrészt gyári csapat, másrészt szerencsésebb helyzetben vannak, mert kizárólag kipróbált, letesztelt fejlesztéseket kapnak meg, miközben az évközi fejlesztésekkel, módosításokkal inkább ők szenvednek, és vállalnak ezáltal extra rizikót.
Bajnoki ellenfelekből csapattársak? – gyári ülést érhet Martín idei teljesítménye
Ezek után lassan kijelenthetjük – függetlenül Dall’Igna nagy vörös gombjától vagy Campinoti titkos háttéralkujáról a Ducatival –, hogy mi, rajongók szerencsére ebből semmit sem érzékelünk, és egyértelműen úgy tűnik, senki nem szól bele a játékba. Tiszta versenyeket, ezáltal pedig egy tiszta végkimenetelt fogunk látni. Ettől jobb és nagyszerűbb pedig nem kell.
Persze ebből a szemszögből erősen vitatható volt Brad Binder büntetése, de miután a dél-afrikai teljesen egyértelműen szélesebben fordult a 4-es kanyarban, és ezáltal érintette a zöld felületet, a büntetés az irodából nézve jogos volt. A pálya mellett állva, még inkább a motoron ülve azért kicsit más a helyzet. Egyrészt mivel az utolsó körben történt, és Binder addig bemutatott eszméletlen teljesítménye, mindemellett felelősségteljes motorozása süvegelést kíván, másrészt visszaemlékezve akár egy húsz évvel ezelőtti hasonló esetre, amikor a versenyzők akár a fűre hajtottak, viszonylag ritkán lett előzési manőver, főleg egy ilyen szituációban. Szóval, ha azt kérdezik: Binder megérdemelte volna-e a második helyet? A válaszom egyértelműen igen. Ezen a ponton pedig vélekedhetnek akár úgy: Bagnaia kapott ajándékba 4 pontot. Ettől függetlenül a szabály szerint a bírók helyesen cselekedtek, másrészt Bagnaia előnye egy hétvége alatt így is a felére csökkent.
Az eltökélt Binder legközelebb még jobban megszorongatná Martínt a győzelemért
Az itáliait legfeljebb két dolog vigasztalhatja: az egyik, hogy a hétvégén szünet következik, amely talán megtörheti némileg Martín jól elkapott lendületét, és ritmusát – bár erre az esély csekély –, a másik pedig, hogy négy társával együtt a spanyol is figyelmeztetést kapott, mert a verseny több mint felében a megengedettnél alacsonyabb elsőgumi-nyomással, 1,88 bar alatt motorozott. Hasonló figyelmeztetést kapott még Marc Márquez, valamint Pol és Aleix Espargaró is. Továbbá idősebb Espargaró begyűjtötte a történelem első büntetését is a tárgyban, miután másodjára figyelmeztették. A három másodperces sarccal viszonylag nagyot bukott, az ötödik helyről a nyolcadikra sorolták, bár elmondása szerint az Aprilia annyira túlmelegedett, hogy három körrel a vége előtt halálfélelme volt, mert nem tudott lélegezni a beáramló forró levegőtől. A motor eddig is komoly égési sérüléseket okozott versenyzőinek, de úgy tűnik, a thai futam minden eddiginél nagyobb gondokat generált. Főleg miután Maverick Viñales a fenti okok miatt annyira ellehetetlenült futam közben, hogy fel kellett adnia a versenyt.
Halálfélelme volt Aleix Espargarónak a Thai Nagydíj végén a brutális körülmények miatt
Az elsőgumi-nyomás problémája ettől viszont sokkal összetettebb. Mivel az abroncsok rendszerint túlmelegednek – normál körülmények között is, ami tapadásvesztéshez vezet –, a mérnökök leginkább embert próbáló feladata, hogy a futam előtt egy olyan alacsony értéket találjanak, amellyel a futam közbeni versenykörülmények között sem lesz gond. Azaz nem melegszik túl az abroncs, és a tapadás is megmarad. Ugyanakkor ez kiszámíthatatlan, mert a helyi körülményeken túl az sem elhanyagolható, hogy az adott versenyző folyamatos küzdelemben motorozik, vagy esetleg csak egyedül küzd a stopper ellen. Mivel Martín a verseny nagy részét az első helyen töltötte, érthető okokból ez a fajta túlmelegedés elkerülte. A másik három versenyzőnél ez már nem volt ennyire egyértelmű, ebből csak arra lehet esetleg következtetni, hogy ők a futam előtt messze a megengedett érték alá mentek, míg Martínék esetében nem kizárt, hogy jobban saccoltak.
Megvan az első büntetés az új szabály megszegéséért, változott a Thai Nagydíj eredménye
A pontos mérési adatokról eddig nem láttunk hivatalos dokumentumot, és feltételezem, hogy nem is fogunk, mert ez minden bizonnyal kizárólag a csapatra tartozik. Ettől függetlenül a figyelmeztetés tényéből akár arra is következtethetünk, hogy Martín gumimenedzsmentjében és kanyarbemeneti javulásában ez is szerepet játszott, és emiatt sikerült neki, amivel eddig küszködött. Ugyanakkor persze azt sem zárhatjuk ki, hogy ezt előre leegyeztették a garázsban, és a siker reményében vállalták a rizikót, miután tudták, még csak az első figyelmeztetést kapja. Ha így történt, Malajziában és Katarban nem lesz könnyű dolga, bár az esti sivatagi futamnál azért van némi esély egy csekélyebb hőmérsékletre.
Malajzia viszont más tészta, és kötve hiszem, hogy Martín, valamint a csapata vállalná a kockázatot, amely ismét új esélyt jelenthet Bagnaiának. Persze nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy Sepang ettől függetlenül egy gyors kanyarokkal tűzdelt lendületes pálya, ahol nem kizárólag a féktávokon múlik minden, hanem adott esetben a kanyarsebesség, valamint a kigyorsítás is döntő lehet, amelyben Martin a szakemberek szerint eddig is Bagnaia felett állt.
Ezek alapján pedig aligha találunk bárkit, aki a jelenlegi helyzetben, minden eddigi ismereteket figyelembe véve bármelyik versenyzőre voksolni merne. Martín úgy tűnik, mentálisan is felkészült, és remekül viseli a nyomást, sőt, koncentráltan, erős kihívóhoz méltó módon teljesít, míg Bagnaia egyik veresége után sem tűnt csalódottnak, sőt, valami elképesztő nyugalmat érezhetünk rajta. Ezek után pedig csak egyvalamiben lehetünk biztosak, hogy november utolsó három hétvégéje a motorsportszerető közönség Mekkája lesz, amikor mindenki lélegzet-visszafojtva követi majd a versenyeket.
