back to top
2025. július 10. 11:30
Kezdőlap Blog Oldal 375

Doohan sérülése, Rossi bukása, Marc Márquez bosszúja – amikor a legvégén fordult meg a vb

Sebők Máté
-
0
Doohan sérülése, Rossi bukása, Marc Márquez bosszúja – amikor a legvégén fordult meg a vb

A hétvégén végleg eldől, hogy Francesco Bagnaia vagy Jorge Martín szerzi meg a MotoGP idei egyéni világbajnoki címét. Ennek kapcsán összegyűjtöttük, hogy mely szezonokban változott az éllovas személye az utolsó futam után.

Már csak pár nap, és hamarosan kiderül, hogy Francesco Bagnaiának vagy Jorge Martínnak hívják a MotoGP idei világbajnokát. A címvédő 21 ponttal vezet üldözője előtt, ami tetemes előny, de a sprintfutam miatt azért nem mehet biztosra. Ugyanakkor amennyiben övé lesz a végső győzelem, elképzelhető, hogy bármiféle dráma nélkül fog kialakulni ez az eredmény.

Ha viszont a spanyol pilóta fordítani tud, akkor teljességgel kizárt, hogy ne emlékezetes körülmények között tegye ezt meg. Ennek apropóján összegyűjtöttük a gyorsaságimotoros-világbajnokság királykategóriájának azon szezonjait, amikor az utolsó futam után megváltozott a bajnoki éllovas személye.

Szabotázs vagy sem, a legnagyobb kérdés az: kinek kell majd lenyelnie a békát?

A mostanit nem számítva 74 idény zajlott már le, ebből 18-szor dőlt el ez utolsó futamon az 500 köbcentiméteres, illetve a MotoGP kategória. Ebben a műfajban Giacomo Agostini 1966-67, 1975), valamint idősebb Kenny Roberts (1978-80) volt a legsikeresebb, hiszen mindketten háromszor biztosították be a bajnoki címüket a zárófordulóban. Utóbbi ráadásul mindegyik elsőségét így szerezte, másfelől viszont 1983-ban ugyanilyen körülmények között kikapott Freddie Spencertől. Rajtuk kívül Umberto Masetti (1950, 1952) és Marc Márquez (2013, 2017) nyerte meg a csatát a záróhétvégén, hozzájuk csatlakozhat most Bagnaia.

A felsorolt szezonokban azonban közös, hogy ugyanaz a végén az a motoros ünnepelhetett, aki a hétvége elején is a tabella élén állt. Az eddigi esetek öthatodában ez volt a helyzet, viszont három alkalommal megtörtént, hogy megfordult a sorrend. Érdekesség, hogy a szenvedő fél (amely két esetben ugyanaz a versenyző volt) a teljes pályafutását tekintve több vb-címig jutott, mint aki az adott évben legyőzte őt.

Doohan annak is örülhetett, hogy megmaradt a lába

Bár cikkünk témája alapvetően a szezonzáró, mindhárom esetben ki kell térnünk egy-egy korábbi versenyre a szezonból. A következő két alkalommal ez az utolsó előtti forduló lesz, az 1992-es idénnyel kapcsolatban viszont nem azt szokták emlegetni mint olyan versenyt, amely kulcsfontosságú volt a kimenetelt illetően.

Sőt, valójában még csak nem is futam volt, hanem edzés. Mick Doohan úgy érkezett meg a Holland TT-re, hogy az első hát futamból ötöt megnyert, és a másik kettőn is a második helyen ért célba. Akkoriban 20 pont járt a győzelemért, így az ausztrál pilóta 130 egységgel vezette a tabellát, pontosan kétszer annyi ponttal, mint amennyivel a második helyezett Wayne Rainey rendelkezett. Minden bizonnyal nem volt olyan ember, aki ne adta volna oda neki a világbajnoki címet.

Assenben viszont jött a fordulat egy rendkívül súlyos sérülés formájában. Doohan motorja az 1-es kanyarban kitört, ő pedig elesett, és lába olyan szerencsétlenül beszorult a versenygép alá, hogy eltört. Doohan a bajnokság miatt már a következő, Magyar Nagydíjra vissza akart térni, így nem fogadta meg dr. Claudio Marcello Costa tanácsát.

Az akkori szezon szempontjából ez lett a veszte, de ennél sokkal rosszabbul is járhatott volna. A Hollandiában elvégzett műtét során ugyanis komplikációk léptek fel, és az ottani orvosok az amputáció mellett döntöttek. Costa azonban lényegében kimenekítette onnan, és neki sikerült megmentenie Doohan sérült végtagját.

„Láttam a csontot és az inat” – Doohan felidézte a balesetet, amelyben majdnem elvesztette a lábát

A Honda versenyzőjének végül az assenivel együtt négy futamot kellett kihagynia, igaz, Hollandiában csukló- és bokasérülése miatt Rainey sem volt ott. A Hungaroringen, Magny-Cours-ban és a Donington Parkban viszont összesen 43 pontot hozott ellenfelén, majd Interlagosaban 2 pontra csökkentette hátrányát. Doohan akkor tért vissza, de mindössze a tizenkettedik helyen ért célba, ami pont abban az évben nem jelentett pontszerzést, Rainey pedig nyert.

Így érkeztek meg a dél-afrikai szezonzáróra. Rainey számára egy győzelem biztos bajnoki címet jelentett, de a második és a harmadik hely már csak akkor, ha Doohan előtt végez. A negyedik, ötödik, illetve hatodik pozíció akkor ért volna előzést, ha ellenfele legalább két pozícióval mögötte ér célba, míg a hetedik és a nyolcadik hely esetében három volt a minimális különbség.

Az időmérő nem alakult jól Rainey számára, hiszen Doohan a harmadik, míg ő a negyedik helyet szerezte meg a rajtrácson. A pole pozíció John Kocinskié lett, aki az akkor már csapattulajdonosként jelen lévő Roberts istállójánál versenyzett. A háromszoros világbajnok állítólag megkérdezte a címvédőtől, hogy szüksége van-e honfitársa segítségére, mire ő nemmel felelt.

A Yamaha pilótája ugyanis önerőből is képes volt megszerezni harmadik vb-címét. Az első sorból ő kapta el a legjobban a rajtot, de Doohan is javított egy pozíciót a csúnyán beragadó Wayne Gardner megelőzésével. Később a két amerikai versenyző csatájába egy harmadik is bekapcsolódott Doug Chandler személyében, majd utána Kocinski elhúzott, és nem lehetett elvenni tőle a győzelmet. Rainey-t végül nem a Suzuki motorosa, hanem Gardner előzte meg, bár a szokásosnál sokkal több helyet hagyott neki, mivel sokkal inkább őt, mintsem a másik ausztrál versenyzőt szerette volna világbajnokként látni.

Ez a vágya végül teljesült, hiszen Doohant még Kevin Schwantz is maga mögé utasította, így csak hatodik lett, vagyis 4 ponttal kikapott riválisától. „Eléggé ki voltam borulva” – idézi a Motor Sport Magazine. Az élet aztán bőségesen kárpótolta őt, hiszen 1994 és 1998 között zsinórban öt bajnoki címet nyert. Ekkor azonban Rainey már nem lehetett a mezőnyben, mert a következő évben ő vesztette el a küzdelmet az élről Schwantz-cal szemben egy sérülés miatt, ráadásul a misanói bukásának következtében mellkastól lefelé lebénult.

Rossi bukása miatt Pedrosa megúszta óriási hibáját

2006-ben két fordulóval a vége előtt még öt versenyzőnek volt matematikai esélye a bajnoki címre. Nicky Hayden 236 ponttal állt az élen, 12 ponttal megelőzve az ötszörös címvédő Valentino Rossit, 27-tel Marco Melandrit, 31-gyel Loris Capirossit és 34-gyel Dani Pedrosát. Estorilban utóbbi három kiszállt a meccsből, de a figyelem az egyikükre összpontosult, nem túl pozitív értelemben.

Estorilban, a szezon utolsó előtti futamán ugyanis az újonc Pedrosa a létező legnagyobb hibát követte el: kiütötte a bajnoki címért küzdő csapattársát, Haydent, miután megcsúszott a kanyarbejáraton. Ekkor sokan azt gondolták, hogy ez volt a nagy fordulat, amelyre később mindenki emlékezni fog, de nem így lett.

Ehhez pedig két esemény kellett. A Portugál Nagydíj hajrájában Rossi Toni Elíasszal csatázott a győzelemért. A szituáció kísértetiesen hasonló volt a mostani katari futamhoz: egyfelől ott van a címvédő, aki viszonylag nagy előnyt alakíthat ki az utolsó futamra, a másik oldalon pedig egy olyan pilóta, aki élete első királykategóriás diadaláért küzd. Ahogyan most úgy akkor is utóbbi nyert, a MotoGP-korszak legszorosabb befutójával, hiszen Elías mindössze 2 ezreddel verte meg Rossit. Amennyiben feltételezzük, hogy fordított esetben később minden ugyanúgy alakul, ahogyan az ténylegesen történt, akkor kijelenthető, hogy ennek a csatának döntő jelentősége volt a vb-csatára nézve, hiszen Rossi és Hayden a pontszámok tekintetében holtversenyben végeztek volna, de az olasz motorosnak több győzelme volt.

A Yamaha versenyzője ugyanakkor így is 8 pontos előnyben várhatta a valenciai zárófutamot. Ráadásul ő szerezte meg a pole pozíciót, míg ellenfele csak az ötödik helyre kvalifikálta magát, így megnyugtató helyzetben várhatta a rajtot. Az első pillanatokban azonban máris nagyon megváltozott a szituáció, hiszen a Doktor visszaesett a hatodik pozícióba, közvetlenül vetélytársa mögé.

Rossit aztán még az első körben Melandri is maga mögé utasította, Hayden viszont felfelé mozgott a mezőnyön belül. A 3. körre Casey Stoner, Loris Capirossi és Pedrosa mellett is elment, így ebben a pillanatban már ő volt előrébb a virtuális tabellán. Amikor pedig az 5. körben a sportág legendás kommentátora éppen azt fejtegette, hogy a Yamaha pilótájának „élete versenyzését” kellene bemutatnia, ő elesett.

Innentől kezdve pedig lényegében eldőlt, hogy ha Haydennel nem történik semmi drámai, akkor ő lesz a világbajnok. Az amerikai pilóta végül a harmadik pozícióban ért célba a beugróként emlékezetes győzelmet arató Troy Bayliss és Capirossi mögött, de ez is elég volt neki. Rossi ugyanis bár visszazárkózott a pontszerzők közé, csupán a tizenharmadik pozícióig jutott.

„Pályafutásom során csak egyszer érkeztem meg úgy az év utolsó futamára, hogy a bajnoki címért harcoltam – idézte fel Rossi 2013-ban. – Emlékszem, hogy 2006-ban kicsit aggódtam, mert Valencia nem a kedvenc pályám. Volt egy kis előnyöm, mert Estorilban kissé szerencsém volt, amikor Dani és Nicky összeértek, de már akkor is volt némi rossz érzésem, mert Elías mindössze két ezredmásodperccel előzött meg a célnál. Arra gondoltam, hogy »biztosan fontos ez az öt pont«. A valenciai viszont egy nagyon furcsa hétvége volt a számomra, mert pénteken és szombaton szárnyaltam. Megszereztem a pole pozíciót, de a versenytempót tekintve is nagyon erős voltam a kemény gumikon. Szóval meglehetősen nyugodt voltam a vasárnapot illetően. Azonban a délelőttől kezdve valami eltört, valami nem stimmelt, mert nagyon lassú voltam. Azt hiszem, valami furcsa dolog történt. Mindenesetre a versenyen is nagyon szenvedtem, és hibáztam.”

Önbeteljesítő jóslat lett Rossi kijelentéséből

Az előző idézet elején sokaknak feltűnhetett, hogy Rossi egy olyan esetről beszélt, amikor bajnoki döntőt kellett vívnia a szezonzárón. 2013-ban persze még igaz volt ez a kijelentés, de két évvel később már nem. A cikkben tárgyalt párharcok közül bizonyára erre emlékeznek a legtöbben, és nemcsak azért, mert ez a legfrissebb, hanem azért is, mert ekkor zajlott a MotoGP történetének túlzás nélkül legnagyobb botránya.

A kilencszeres világbajnok 11 pontos előnyben érkezett meg az utolsó előtti, malajziai fordulóra Jorge Lorenzóval szemben. Az események már a hétvége előtti sajtótájékoztatón beindultak, amikor Rossi nyilvánosan megvádolta Márquezt, hogy az előző, Phillip Island-i futamon saját honfitársát segítette. A kijelentés már csak azért is abszurdnak tűnt, mert ha a Honda versenyzője nagyon támogatni akarta volna a másik spanyol motorost, akkor nem nyeri meg előtte az Ausztrál Nagydíjat.

Rossi ezzel egy olyan lavinát indított el, amely, mint kiderült ráomlott. Hogy Márquezben mi játszódott le a következő napokban, arról azóta sem beszélt nyíltan, mindenesetre ott és akkor már nyilvánvaló volt, hogy szándékosan akarta Rossit lassítani, máskülönben minden bizonnyal tudta volna tartani a tempót Lorenzóval és a futamot megnyerő Pedrosával. Ehelyett körökön át oda-vissza előzgették egymást, majd a 7. körben Márquez sisakja hozzáért Rossi lábához, amely a Honda felé mozdult, a spanyol versenyző pedig elesett. Sokak szerint az akkor 36 éves pilóta lerúgta a motorról ellenfelét, míg mások úgy véli, hogy a címvédő nem emiatt esett el.

A sportfelügyelők mindenesetre három büntetőpontot adtak a végül harmadik helyen célba érő Rossinak, azzal az indoklással, hogy szándékosan ment szélesen, hogy leszorítsa vetélytársát, ami aztán összeéréssel és Márquez bukásával végződött. Rossi így hiába várhatta 7 pontos előnyből a valenciai idényzárót, mivel korábbról már volt egy büntetőpontja, a rajtrács utolsó helyére száműzték.

Rossi ugyanakkor már a futam első felében, a 30 körös viadal 13. körében felzárkózott a negyedik helyre, közvetlenül Lorenzo és a Hondák mögé. Hozzá kell tenni, hogy egyrészt sokan semmilyen ellenállást nem fejtettek ki, másrészt a két japán gyártó annyira kiemelkedett a mezőnyből, hogy egyébként sem volt nehéz dolga. Lorenzo győzelme esetén viszont neki a második pozíció kellett az üdvösséghez, és ekkorra már több mint 11 másodperces volt a hátránya a harmadik Pedrosa mögött.

Rossinak innen nem volt felfelé, viszont a Hondák még elintézhették volna neki a vb-címet, ha mindketten megelőzik, netán kiütik Lorenzót. Pedrosának erre megvolt a szándéka, de amikor elment csapattársa mellett, az rendszerint agresszívan visszatámadott. A Yamaha pilótájával szemben viszont látványosan nem indított manővert, így végül Lorenzo elsőként szelte át a célvonalat, és megszerezte harmadik királykategóriás világbajnoki címét.

„Ezt már csütörtökön megmondtam, és pontosan az történt, amit vártam – jelentette ki Rossi a leintés után. – Elég kínos volt a mai verseny. Szerintem az utolsó kör az egész sportágnak rosszat tett, mert olyasmi történt, ami korábban soha nem fordult elő. Nem vagyok elkeseredve, mert úgy gondolom, hogy a legjobban játszottam ki a kártyáimat, de nagyon szomorú vagyok a befutó miatt. Készen álltam arra, hogy elveszítsem a bajnokságot Jorge ellen, aki mindig nagyon gyors, de ez így nekem nem tisztességes.

Sokan osztották Rossi véleményét, hogy Márquez, illetve a Honda gyorsabb tudott volna lenni Lorenzónál, csak az akkor 22 éves pilóta honfitársát akarta hozzásegíteni a világbajnoki címhez. Az Márquezről idén februárban bemutatott dokumentumsorozat egyik epizódja erre az időszakra is kitér, és a spanyol pilóta ebben félig-meddig elismerte a vele szemben megfogalmazott vádakat.

Marc Márquez bevallotta, nem volt hajlandó megkockáztatni Rossi vb-címét

„Kockáztathattam volna az utolsó kanyarban anélkül, hogy tudtam volna, mi fog történni? Igen – válaszolta meg saját kérdését. – A helyzet viszont az, hogy ez az ember mindezt csak azért tette velem, mert megelőztem. Segítsek neki megnyerni a bajnoki címet? Nem. Nem voltam motivált azért, amit ő előidézett, és amit abban a két hétben átéltem. Ezt senkinek sem kívánom, pláne huszonkét évesen. »Tudd, hogy Valentinónak nagy a hatalma a médiában, és sokan ellened fordulnak!« Ha valaki tiszteletlenül bánik velem, nekem megvan a személyiségem és megvannak a golyóim.”

Ami Bagnaia és Martín csatáját illeti, utóbbinak nagyobb hátrányt kell ledolgoznia, mint az eddig taglalt három párharc győzteseinek. Ez még akkor is igaz, ha figyelembe vesszük, hogy most már más a pontrendszer, mint 1992-ben, ráadásul idén először sprintfutamok is vannak, vagyis egy hétvégén összesen 37 egységet lehet gyűjteni. Az viszont szinte biztos, hogy ha a Pramac motorosának sikerül megfordítania a 21 pontos lemaradását, akkor egy, kettő vagy éppen tíz év múlva egy hasonló jellegű cikkben a barcelonai highside-ját fogják emlegetni mint a szezon nagy fordulata. Meg persze az utolsó hétvége eseményeit.

Meglepetéssel készül a budapesti Superenduróra a pálya tervezője, Németh Kornél

Adorján Viktor
-
0
Meglepetéssel készül a budapesti Superenduróra a pálya tervezője, Németh Kornél

A héten indul a Superenduro-világbajnokság 2023/2024-es szezonja, amely 2024. február 3-án a budapesti MVM Dome-ba is ellátogat. A pályát tervező Németh Kornél szerint világszínvonalú az új helyszín, ahol meglepetéssel is készül a versenyzőknek és a közönségnek egyaránt.

Új helyszínen, a budapesti MVM Dome-ban rendezi meg a TRP Hungary a 2024. február 3-án zajló Superenduro GP of Hungary versenyt. A régió legnagyobb fedett sportcsarnokában várhatóan a régió legnagyobb motoros eseménye zajlik majd, rekord létszámú közönség szurkolhat a versenyzőknek, köztük a Prestige-ben induló Szőke Márknak és Zsigovits Norbertnek, valamint a Juniorok között versenyző Liszka Rolandnak.

Az új helyszín azonban nem jelenti azt, hogy változik a recept: a pályát az eddigiekhez hasonlóan a hazai motocross- és Superenduro-legenda, ifj. Németh Kornél tervezi, aki a helyszín legutóbbi bejárása alkalmával a P1race.hu-nak felfedett néhány szempontot, amit figyelembe vesz a 2024-es nyomvonal kialakításakor.

„A régi hellyel az volt a baj, hogy nem volt elég széles. Most ezt megoldottuk, ehelyett viszont azt kaptunk, hogy nem olyan hosszú mint a másik aréna volt, de összességében gyönyörű a hely, jó helyen van, nagy a parkoló, és könnyű beállni. Még látványosabb, még ugrósabb pályát szeretnék csinálni, mint tavaly” – jelentette ki a korábbi motorversenyző.

Ifj. Németh Kornél szerint az MVM Dome a világon „bárhol megállja a helyét”, és teljesen alkalmas arra, hogy az offroad motorozás tekintetében a legmagasabb színvonalú versenyt rendezhessék benne. Noha az idei verseny a Papp László Budapest Sportarénában telt ház előtt zajlott, mindenkit biztatott arra, hogy ha eddig csak videón látta a versenyeket, személyesen is nézze meg a küzdelmet.

„Élőben teljesen más! Olyan, mint amikor valaki látta a Grand Canyont a tévében, aztán ott áll előtte! Teljesen más, mindenképpen jöjjön el mindenki, és nézze meg!” – jelentette ki.

Ismét lesz újdonság a pályán

Az idei év elején megrendezett versenyen több olyan pályaelem is volt, amely a budapesti pályákban korábban nem szerepelt. A nyomvonal kialakításához körülbelül 1200 köbméter nedves földre volt szükség, ami nagyságrendileg 1600 tonnát jelentett. Ezt 30 centiméter vastagon terítették el, leszámítva természetesen az ugróakadályokat, amelyek 1-2 méter magasra nyúltak.

Emellett pedig 40-40 tonna követ és faanyagot, valamint 3,2 tonna üvegszálas csőelemet is be kellett szállítani az aréna területére. Miután ez megtörtént, három, egyenként 3 tonnás Bobcat munkagép, valamint egy 1,7 tonnát nyomó Kubota minikotró állt rendelkezésre. Az alapanyagokat összesen 84 kamion és 3 teherautó szállította be.

A felhasznált anyagok révén minden korábbinál nehezebb pálya alakult ki, olyannyira, hogy az egyébként edzett versenyzők is jelezték, hogy túlságosan kemény megterhelést okozott. Ifj. Németh Kornél kérdésünkre elmondta, megkérdezi a véleményeket és nem is veszi zokon a kritikát, viszont a különböző motorverseny-kategóriákból érkező versenyzők igényeinek nem lehet egyszerre megfelelni.

Ifj. Németh Kornél
Fotó: Sulyok István/TRP Media

„A mátrix mindig brutális volt a magyarországi versenyen, az előző versenyen annyira, hogy a profik azt mondták, hogy ezen javítsak, és legyen egyszerűbb. Az marad olyan, amilyen volt, viszont lesz meglepetés, ami az ugrókat illeti. Nagyon komoly lesz” – ígérte, de további részleteket egyelőre nem akart felfedni.

Lényegében bő két hónap maradt az előkészületekre: ifj. Németh Kornél abban bízik, hogy enyhe tél lesz, ami a versenyzőknek is kedvez, hiszen sokáig és sokat tudnak motorozni a versenyeken kívül is, emellett véglegesíteni kell a terveket és a rendezővel, valamint a partnerekkel egyeztetve meg kell szervezni az építés és a bontás teljes menetét is.

A Superenduro GP of Hungary iránt közben jelentős az érdeklődés: a Gold és a Paddock jegyek csaknem fele gazdára talált az Elővétel I-es időszak végéig, és a rendező várakozása szerint karácsonyig a legjobb helyek mindegyike elkelhet a versenyre, amely során a Prestige, a Junior, az Európa-kupa és a gyerekeknek kiírt kategória mezőnye is pályára lép.

Félelmetes tempó milliméterekre a falaktól – a TT-legenda nyerte a makaói versenyt (videók)

Pestality Máté
-
0
Félelmetes tempó milliméterekre a falaktól – a TT-legenda nyerte a makaói versenyt (videók)

Az előző hétvégén rendezték meg az idei Makaói Motoros Nagydíjat, amely Peter Hickman győzelmét hozta. Az angol pilóta negyedik alkalommal diadalmaskodott a legendás helyszínen, ahol a kőfalaktól és védőkorlátoktól milliméterekre száguldanak el a versenyzők.

November 18-án 55. alkalommal rendezték meg a neves Makaói Motoros Nagydíjat (a futam a hétvége összes eseményével együtt ezen a linken keresztül ingyenesen visszanézhető). A helyszín a hagyományoknak megfelelően a dél-kínai város utcáin kijelölt Guia Circuit nevet viselő pálya volt, amely 6,276 kilométer hosszú, 24 kanyarból áll, és a nyomvonalat végig a betonfalak és a korlátok szegélyezik. Motorversenyzők számára 1967 óta minden évben rendeztek itt futamot, kivéve 2020-ban és 2021-ben, amikor a koronavírus miatt nem lehetett beutazni az országba. Számos híres pilóta megfordult ezeken a viadalokon, mint például az 1988-as győztes Kevin Schwantz, aki 1993-ban az 500 köbcentis világbajnokságot is az első helyen zárta.

Man-szigeti TT: háromszor is pumpált, mire megjött a fékerő, de így is második lett Peter Hickman

Idén már az edzések során egyértelművé vált, hogy a két BMW-n ülő angol pilóta közül kerülhet ki a 12 körös szombati verseny győztese, hiszen csütörtökön Davey Todd mellett Peter Hickman diktálta a legjobb tempót. Utóbbi egy igazi specialistája a veszélyes utcai versenyeknek, négy makaói győzelem mellett 13 Man-szigeti TT-n elért diadalt is a magáénak tudhat, illetve az Ulsteri Nagydíjon, valamint a North West 200-on is többször a dobogó tetejére állhatott már.

A két részből álló időmérőre pénteken került sor, az első etapot az FHO Racing BMW Motorrad pilótája dominálta, akit Todd csak megközelíteni tudott. A második szakasz során sokáig úgy tűnt, hogy megfordult a sorrend, és a Burrows Engineering/RK Racing motorosáé lehet a pole pozíció, hiszen hét perccel a leintés előtt majdnem egy másodperccel jobb időt futott vetélytársa addigi legjobbjánál. Hickman azonban nem adta fel, és a (videón látható) utolsó körében nagyot javított, 2:24.879 másodperces idővel szerezte meg az első rajtkockát, 491 ezredmásodperccel megverve ellenfelét.

A szoros versenyt váró szurkolók csalódottan sóhajthattak fel a felvezető kör alatt, hiszen az időmérőn második helyet elérő angol motorja megállt, és le kellett tolni a pályáról. A rajtot követően a betonfalak gyűrűjében egy kör sem telt el az első balesetig, Brian McCormack bukott, majd az ő motorját elkerülni igyekvő Nadieh Schoots is a földre került. A kényszerű szünet lehetőséget biztosított Todd szerelőinek, hogy megjavítsák a BMW-t, így a brit Superbike-bajnokságban tavaly debütáló versenyző a második elindulásnál már ott tudott lenni.

A futamon Hickman végül rajt-cél győzelmet aratott, de fiatal honfitársa sokáig a sarkában volt, ezzel még jobb motorozásra késztetve a louthi pilótát. A harmadik helyet David Datzer szerezte meg, aki az élen végző duóhoz hasonlóan egy BMW M 1000 RR nyergében ült (a negyedik pozícióban befutó Josh Brookes is ezt a konstrukciót használta). Datzer kalandos úton ért oda a dobogóra, a negyedik helyről rajtolva az első indulásnál azonnal feljebb tudott lépni egyet, a második alkalmával azonban a nyolcadik pozícióig esett vissza. Innen kezdte el a visszazárkózást, amely elég jól sikerült, hiszen a futam felére már utolérte Brookest, egy körrel később pedig meg is tudta előzni az ausztrált, és átvette tőle a harmadik helyet.

Érdemes megemlékezni még Kamil Holan versenyéről, aki kényelmesen tartotta a tizenkettedik helyet, amikor az utolsó kör utolsó kanyarjában letért az ideális ívről, és nagy sebességgel belecsapódott a korlátba. A Kawasaki összetört, a cseh pilótát pedig korházba szállítottak, szerencsére az eddig nyilvánosságra került információk alapján csak kisebb sérüléseket szenvedett.

A Makaói Nagydíj az autósport világában is egy kiemelkedően fontos esemény, jelentőségét jól mutatja, hogy 1990-ben Michael Schumacher és Mika Häkkinen csapott össze egymással a szűk pályán. Idén (is) több kategória – mint például GT vagy Forma-3 – számára rendeztek futamokat. Túraautókat is láthattak a nézők, hiszen a TCR World Tour utolsó két versenyére is ezen a hétvégén került sor, amelyek során Michelisz Norbert pedig megszerezte a sorozat első szezonjának bajnoki címét.

Szaszaki nem gratulál Masià-nak, szerinte szégyenletes módon győzte le őt a spanyol

Pestality Máté
-
0
Szaszaki nem gratulál Masià-nak, szerinte szégyenletes módon győzte le őt a spanyol

Véglegesen elszálltak Szaszaki Ajumu bajnoki reményei a Moto3-as Katari Nagydíjon. A japán pilóta részben önhibáján kívül került ebbe a helyzetbe, hiszen riválisa, Jaume Masià és csapattársa kérdéses eszközökkel éltek ellene. A Husqvarna versenyzője a futam után hangot is adott csalódottságának.

Jaume Masià megkérdőjelezhető módon szerezte meg a 2023-as Moto3-as bajnoki címet a Katari Nagydíjon. A spanyol pilóta a 16 körös verseny során két alkalommal, a 3. és a 7. körben is kiterelte a pályáról legnagyobb vetélytársát, Szaszaki Ajumut. A japán motoros mindkét alkalommal az első helyről kezdte meg a 6-os kanyart, és a manőverek – amelyeket a versenyirányítás mindössze egy figyelmeztetéssel „jutalmazott” – után jelentősen visszaesett a mezőnybe, és a nyolcadik, illetve a tizedik pozícióból kellett elkezdnie a felzárkózást.

Megy a szócsata a nagy port kavart Moto3-futam után: a legenda a bajnokot, ő az ellenfelét szapulja

Szaszaki a 14. körben az ötödik helyen motorozott, amikor találkozott Masià csapattársával, Adrián Fernándezzel. A Leopard Racing versenyzője az istálló érdekeit tartotta szem előtt: kétszer ő is leterelte a tabella második helyét elfoglaló pilótát a pályáról. Ennek következtében a jokoszukai motorosnak újra messziről kellett az ekkor már az élen álló vetélytársa után indulnia. Végül utolérnie már nem sikerült, csak a hatodik helyen fejezte be a versenyt, és ennek eredményekképpen utolsóként kiszállt a bajnoki címért folytatott küzdelemből. Ez pedig érthető módon nem tette boldoggá.

„Masià egyszer vagy kétszer elég agresszív volt a 6-os kanyarban, de ez még rendben van. De akkor hirtelen megjelent a csapattársa, aki addig a középmezőnyben motorozott, és miatta három körrel a leintés előtt mindent elvesztettünk. Adrián belassított a pálya közepén, és a különbség azonnal megnőtt az élmezőnyhöz képest” – mondta Szaszaki a futamot követően.

„Én egy sportszerű küzdelmet szerettem volna lefolytatni Masià-val, és ha korrekt módon maradtam volna alul, akkor azt el tudnám fogadni, és gratulálnék neki. Ha Valenciára maradt volna a döntés, az is rendben lenne. Azonban azt hiszem, hogy most igazságtalan módon kaptam ki, szóval nem tudok gratulálni neki, ez szégyenletes volt, de hát ez van” – tette hozzá a hetedik teljes Moto3-as szezonját futó pilóta.

A 23 éves versenyző – aki idén nagyszerű szezonja ellenére még egyszer sem tudott a dobogó tetejére állni – futam utáni Instagram-posztja alatt korábbi és jelenlegi motorversenyzők egész sora fejezte ki felé támogatását és egyetértését. David Alonso, Ivan Ortolá, Jake Dixon, Iker Lecuona, Deniz Öncü, Hafizh Syahrin, Efrén Vázquez, Ana Carrasco, Mick Doohan, sőt a Red Bull Rookies Cup hivatalos oldala is biztosította a kétszeres Moto3-futamgyőztest arról, hogy valóban büszke lehet magára és a teljesítményére.

A történtek után Szaszaki a második hellyel vigasztalódhat majd, amely szinte biztosan az övé lesz a Valenciai Nagydíjat követően, hiszen a harmadik Alonso 18 ponttal van lemaradva tőle. Amennyiben a 17 éves pilóta megnyeri az utolsó futamot, akkor Husqvarna motorosának legalább a nyolcadik, ha a kolumbiai másodikként végez, akkor legalább a tizenharmadik helyen kell végeznie, hogy meglegyen neki a bajnoki ezüst.

Az első fecskék – Bemutatkozik a 2023-as LIQUI MOLY Husqvarna Intact csapat

A Liqui Moly Husqvarna Intact GP berkein belül az is jó hatással lehet a morálra, hogy a csapatok összevetésében ők állnak a legközelebb a győzelemhez. Jelen pillanatban 35 ponttal előzik meg a Leopard Racinget, tehát, amennyiben Spanyolországban elkerülik az összeomlást, akkor legalább egy trófeát hazavihetnek majd.

Elfogadhatatlan, ha Di Giannantonio MotoGP-ülés nélkül marad, véli a Ducati sportigazgatója

Pestality Máté
-
0
Elfogadhatatlan, ha Di Giannantonio MotoGP-ülés nélkül marad, véli a Ducati sportigazgatója

Fabio Di Giannantonio katari futamgyőzelme után Paolo Ciabatti, a Ducati sportigazgatója elmondta, véleménye szerint a versenyzőnek mindenképpen ott kellene lennie 2024-ben is a MotoGP mezőnyében. Azt azonban tisztázta az olasz szakember, hogy a bolognai gyártó nem tud lehetőséget teremteni a római pilótának.

Fabio Di Giannantonio úgy nyert életében először MotoGP-futamot Katarban, hogy nincs ülése a következő szezonra. Sokáig úgy tűnt, hogy ő pótolhatja majd Marc Márquezt a Hondánál, ezt a lehetőséget azonban Luca Marini valószínűleg elvitte előle. A 25 éves pilóta annak ellenére szorulhat ki a királykategóriából, hogy az idény végén egymás után hozta a kiváló eredményeket, a Japán Nagydíjig két darab nyolcadik hely volt a legjobbja idénről, az azóta megrendezett öt futamon pedig a győzelem mellett egyszer harmadik, illetve negyedik is volt. Az év végi hajrá dacára az már most biztossá vált, hogy a római pilóta csak tizenkettedikként zárja a bajnokságot.

Di Giannantonio visszavágott a kétkedőknek, Bagnaiát a szélárnyék sodorhatta volna óriási bajba

A 25 éves versenyző kilátástalannak tűnő helyzete még Paolo Ciabattinak, a Ducati sportigazgatójának figyelmét is felkeltette. Ciabatti a loszaíli futam után hangot adott véleményének, miszerint Di Giannantoniónak mindenképpen helye lenne a jövő évi MotoGP-mezőnyben.

„Ma Fabio mindenkinél gyorsabb volt, és még mindig nem tudja, hogy lesz-e jövőre ülése a MotoGP-ben. Ez szerintem teljesen elfogadhatatlan, mivel a bajnokság utolsó szakaszában megmutatta, hogy jelenleg ő az egyik legjobb versenyző, de hát ez van. Remélem, hogy kap egy motort a következő szezonra, és az egyértelmű, hogy ez a győzelem nagyon különleges volt számára, szóval jó, hogy be tudta húzni, és a Ducati 1-2-3-nak is nagyon örülök” – mondta az olasz szakember.

Ciabattiát arról is megkérdezték, hogy a bolognai gyártó nem tudna-e egy ajánlatot elintézni a pilótának. „Nos, először is, mi abban reménykedünk, hogy talál magának jövőre egy motort. Úgy gondolom, hogy tulajdonképpen a VR46 az egyetlen lehetőség számára, ha Marini a Hondához igazol. Ez azonban egyáltalán nem rajtunk múlik, hiszen ahogy ti is tudjátok, a VR46 és a Gresini is önállóan dönt a versenyzőiről” – válaszolta a Borgo Panigale-i márka Superbike-programjának korábbi igazgatója.

„Azt hiszem, [Di Giannantonio] megmutatta, hogy megérdemelte a győzelmet, illetve azt is, hogy bármelyik csapatnál jó pilóta lenne. Ha nem jön össze [jövőre az ülés], akkor majd meglátjuk, hogy ajánlhatunk-e neki valamit, bár a szabadkártyák száma korlátozott lesz a következő évben az új szabályok miatt. Mindenesetre én azt remélem, hogy kap majd egy motort az egész szezonra.”

Ez a remény pedig nem hiábavaló, legalábbis Diego Tavano, a versenyző menedzsere szerint, aki arról számolt be, hogy elképzelhető, hogy a katari győzelem megnyitotta az utat Valentino Rossi csapata felé Di Giannantonio számára. „Egy elég kemény időszakot követően végre látok egy kis fényt. Azt hiszem, hogy valami megmozdult, megvolt az első beszélgetésünk a VR46-tal, bizakodó vagyok” – nyilatkozta a korábbi futballista az olasz Sky Sportsnak.

Kiderült, hogy Aldeguer mellett ki pótolhatja még a minden bizonnyal távozó Marinit a VR46-nál

A tavulliai istálló részéről korábban azt kommunikálták az illetékesek, hogy jobban szeretnék, ha egy fiatal pilóta érkezne Marini helyére, tehát ebből a szempontból meglepő lenne, ha mégis leigazolnák az újdonsült MotoGP-futamgyőztest. A változás valószínűsíthető oka, hogy az eddig legesélyesebbnek tartott jelöltet, Fermín Aldeguert – a másik Tony Arbolino – nem akarja elengedni Luca Boscoscuro, a spanyol versenyző jelenlegi Moto2-es csapatának, a Speed Up Racingnek a tulajdonosa.

Aleix Espargaró: Minden tiszta vér volt a lábamban

Pestality Máté
-
0
Aleix Espargaró: Minden tiszta vér volt a lábamban

Aleix Espargaró sprinten szerzett súlyos sérülése miatt nem tudta befejezni a főfutamot Katarban. A spanyol pilóta bal lábában eltört a szárkapocscsont, ennek következtében képtelen volt sebességet váltani, ezért arra kényszerült, hogy kiálljon a versenyből. Mindeközben csapattársa, Maverick Viñales egy kiemelkedő hétvégét teljesített.

Aleix Espargarót az elmúlt időszakban „még az ág is húzza”. November elején kezdődtek a nehézségei, amikor kiderült, hogy Spanyolországban nyomoznak utána adóelkerülés miatt, a Katari Nagydíj pedig hamar egy igazi rémálommá vált számára. A második loszaíli szabadedzésen egy összetűzést követően fejbe ütötte Franco Morbidellit a motoron ülve, amiért súlyos büntetést kapott, és a közhangulat is ellene fordult.

A Morbidellit megütő Aleix Espargaró visszaszólt ellenfelének, szerinte nem érdemel tiszteletet

Nem sokkal később a sprintfutam során Miguel Oliveirával ütközött össze a portugál hibájának következtében, a balesetben pedig a bal lábszára olyan súlyos sérülést szenvedett el, hogy a vasárnapi versenyt sem tudta befejezni. A spanyol pilóta a kiállását követően elmondta, miért nem tudta teljesíteni a 22 körös távot.

„Van egy elég jelentős törés a szárkapocscsontomban, de [a versenyen] nem maga a törés jelentette az igazi problémát, hanem az, hogy minden tiszta vér volt, a szalagok, az izmok, minden. Olyan érzést keltett bennem, mint amilyet a kompartment szindróma (arm pump) okoz. [A bemelegítés során] lehetetlenül nehéz volt motorozni a fájdalom miatt, szóval a versenyre bevettem egy csomó [fájdalomcsillapó] gyógyszert” – nyilatkozta a 34 éves versenyző.

„A futam közben nem éreztem a fájdalmat, de a lábammal egyáltalán nem tudtam erőt kifejteni, mivel az egész teljesen megtelt vérrel. Végül teljesen leblokkolt, és azért döntöttem a kiállás mellett, mert nem tudtam fel- vagy lekapcsolni a fokozatok között. Nagyon sajnálom ezt, mert péntek óta erősnek éreztem magam, és tegnap, amikor Miguel nagyon keményen eltalálta a lábamat, azonnal éreztem, hogy valami eltört. Valenciában újra próbálkozom majd, ha képes leszek rá.”

Beteljesedett a szezon szomorú statisztikája, így már most megvan a következő év első büntetése

Maverick Viñales csapattársával ellentétben egy kifejezetten eredményes hétvégét tudhat maga mögött. Az időmérőn a nyolcadik rajtpozíciót szerezte meg, és onnan a sprinten a hatodik, a főfutamon pedig egészen a negyedik helyig sikerült előrelépnie. Közel volt ahhoz is, hogy a harmadikként végző Luca Marinit elkapja, kettejük között alig nyolc századmásodperc volt a különbség a verseny leintésekor. A 2013-as szezon Moto3-bajnoka ezzel a teljesítménnyel folytatta a felzárkózást Espargaróra, a tabellán már csak 6 pont van a gyári Aprilia versenyzői között, annak ellenére, hogy a rutinosabb spanyol pilóta az idén két vasárnapi győzelmet is aratott.

„Szerintem 2023-ban most sikerült megtalálnunk a legjobb egyensúlyt az motoron, és ez egy nagyon pozitív dolog. Sikerült feltérképeznünk a múltat, és tisztában vagyunk azzal, hogy technikailag milyen irányba kell elmozdulnunk. A pálya felújítása mindent nehezebbé tett, és ez akadályozott meg benne, hogy elérjük azt az eredményt, amelyet a tempónk alapján megérdemeltünk volna. A következő szezon kezdetéig muszáj lesz fejlődnünk az időmérőkön és a rajtoknál” – tette hozzá Viñales.

Szabotázs vagy sem, a legnagyobb kérdés az: kinek kell majd lenyelnie a békát?

Guld Péter
-
0
Szabotázs vagy sem, a legnagyobb kérdés az: kinek kell majd lenyelnie a békát?

Több szempontból is izgalmas hétvégére számítottunk a MotoGP-ben, és bár ezeket megkaptuk, talán mégsem abban a formában, ahogy szerettük volna.

Akik Malajzia után a guminyomás miatt aggódtak, feleslegesen tették, hiszen néhány figyelmeztetést leszámítva – Johann Zarco, Augusto Fernández, Jack Miller és Álex Márquez – nagy gondot nem okozott. Ha borítékolni nem is, sejteni azért lehetett, hiszen igaz, hogy a sivatagi pályán az éjszaki levegő hőmérséklete is csak néhány fokkal maradt el a Sepangban mért adatoktól, a pálya burkolatáé ezzel szemben jócskán. Míg Malajziában 50 fok körül volt az aszfalthőmérséklet, addig Katarban csak 30 körül, így a túlmelegedésre kisebb esély maradt.

Ettől függetlenül sajnos mégis olyan cselekmények gerjesztették az indulatokat, amelyek nem közvetlenül a versenyhez kötődtek, és nem kizárólag a világbajnoki címért harcoló pilóták összecsapásából fakadnak. Ezek után mégis sikerült elérni, hogy a rajongók és a szakma két részre tagolódjanak. Hogy mindezt külső tényező hatására sikerült-e, abba ne menjünk bele, mert ez esetben a versenyzők is legfeljebb a megérzéseikre hagyatkozhatnak, tényeket felmutatni sajnos nem tudnak.

Di Giannantonio legyőzte Bagnaiát, aki a felesleges manővere ellenére is közel került a címvédéshez

Ezért a gumidráma, ha nem is a nyomás körül, valamilyen formában mégiscsak folytatódott. Miután Jorge Martín szombaton simán nyerte a sprintfutamot – tovább faragva hátrányát Pecco Bagnaiával szemben –, vasárnapra fordult a kocka. Míg az itáliai címvédő a szombati ötödik helye után panaszkodott tapadáshiányra, addig Martín vasárnapi versenye már a rajtnál eldőlt, miután érthetetlen módon motorjának hátulja kitört, korabeli gyorsulási versenyekre emlékeztető módon jobbra, majd balra csúszott, végül valahogy az elektronika hatására döcögősen útnak indult. Itt természetesen veszített megannyi pozíciót, és ettől a pillanattól kezdve a futam számára arról szólt, hogy valahogy pozíciót mentsen, és összeszedje magát.

Ez sajnos még így sem sikerült, és a bajnokság szempontjából katasztrofális tizedik helyen ért célba, míg legfőbb riválisa második lett, és 21 pontra növelte összetettbéli előnyét. Martín a futam után elmondta, véleménye szerint rossz gumit kapott, és a bajnokság nem a pályán, hanem a színfalak mögött dőlt el. A látottak alapján természetesen nincs egyedül véleményével. Ezen a ponton pedig egyre többen kezelik tényként azt a konspirációs elméletet, mely szerint a Ducati kívülről irányít.

Szigorúan a látottakra hagyatkozva egyáltalán nem megnyugtató, ami történt, és meglehetősen furcsa. Viszont, ha a statisztika mezejére lépünk, felsorolni is nehéz lenne, sajnos hány versenyző kapott már hibás gumit a múltban, és hányan buktak már bajnokságot emiatt. Persze az is tény, hogy ezeknél az eseteknél rendszerint felmerült a szabotázs lehetősége, ami idővel végül mindig lecsillapodott, hiszen a feleknek nem volt túl sok bizonyíték a kezükben e tekintetben. Ettől függetlenül nem vitás és alaposan megkérdőjelezhető, hogy mindez pont azzal a versenyzővel történik, aki sportpolitikailag kevésbé várományos a címre. A legutóbbi felvetés a szakma részéről egyébként épp az volt, hogy Martín gumija pont a rajtnál elszenvedett burnout miatt lett hibás, hiszen annyira érzékenyek a MotoGP által használt abroncsok, hogy egy hasonló eset során könnyen előfordul, hogy megsérül a szerkezet. Ezzel pedig bezárult a kör, hiszen ezután legfeljebb csak az egymásra mutogatás veheti kezdetét a Michelin és a csapat között, a tekintetben, hogy melyikőjük hibázott. Hiszen, ha a rajtprogram nem működött megfelelően, máris megosztott felelősségről beszélünk. Ettől függetlenül érdemes visszaidézni Martín főmérnökének, Daniele Romagnolinak az arcát, amelyről a történtek utáni pillanatban mindent leolvashattunk. Kissé mintha számított volna minderre.

Sokat sejtető szavak Martíntól a borzalmas futama után: Ellopták tőlem a bajnoki címet

Pedig Martín mindent betartott, amit a Michelin javasolt, előre és hátra egyaránt a kemény keveréket választotta, a csapatvezető Gino Borsoi pedig a rajt előtt még utoljára azt nyilatkozta, tudják, hogy a teljes versenytávon nincs meg a tempó, ezért úgy döntöttek, a futam első felében Martín próbál lépést tartani a többiekkel, és építkezik, a másodikban pedig igyekszik felzárkózni az elejéhez. (Ezen a ponton fontos megjegyezni, hogy Luca Marini előre a lágy keveréket használta, amelyet a Michelin a legkevésbé sem javasolt, Marini ennek ellenére az utolsó néhány körben ismét gyorsult, és az ötödik helyről visszamotorozta magát a harmadikra.) Nos, nem így történt, közel sem, és ha külső szemlélőként vizsgálnánk a katari futamot, azt feltételeznék, hogy Martin, csakúgy, mint néhány versenytársa az elmúlt időszakban, egyszerűen elfelejtett motorozni. És ha valami, ez az, ami igazán káros a jelenlegi MotoGP-re. Mert érthető, hogy a szervezők próbálnak kiegyenlített küzdelmet összehozni, és megpróbálják kielégíteni mindenki igényét, de amikor azt látjuk, hogy egyik évről a másikra világbajnokok kullognak a mezőny végén, mindenkiben felmerül a kérdés: Mit is látunk valójában? Mert azt végképp nem hiszem, hogy egy ennyire hullámzó mezőnyről beszélünk, hiszen, ha fennállna ez a veszély, nem itt versenyeznének, és nem jutottak volna el erre a szintre.

Reagált a Michelin a gumit okoló Martín kemény kritikájára és utalgatására

A legjobb példa erre pedig épp az a Fabio Di Giannantonio, aki a vasárnapi királykategóriás futamot életében először megnyerte, annak ellenére is, hogy öt körrel a vége előtt megkapta a nyolcas mapping üzenetet, amelynek eddigi jelentése az volt a Ducati háza tájékán, hogy az érintett vagy nem előzhette meg márka-, illetve csapattársát, vagy vissza kellett engednie maga elé.

A szezon első kétharmadában szenvedő itáliai vasárnap este pedig váratlanul feltámadt, és olyan motorozást mutatott be, amellyel mindenkit térdre kényszerített. Amíg Bagnaiát csak üldözte, a legtöbben azt hitték, a VR46-nál megüresedő motorért hajt a következő szezonra, amikor végül meg is előzte, a legtöbben csak csettintettek, és nyugtázták, tehetségét nemcsak finom smúzolással próbálta jelezni, hanem akkorát csapott az asztalra, hogy abba még a katari pálya reflektorfényei is beleremegtek.

Di Giannantonio visszavágott a kétkedőknek, Bagnaiát a szélárnyék sodorhatta volna óriási bajba

A legkínosabb pillanat ebben természetesen ismét az volt, amikor nyilvánosságra került egy lesifotó, amelyen Davide Tardozzi bújik meg a Gresini szerelői mögött, és feltehetőleg utasítani próbálja őket. Az egész jelenet azóta mémmé alakult, és szerencsére nevetnek rajta, viszont egyértelmű, hogy nem vet jó fényt a sportra. Újfent.

Így, a nap végén ettől függetlenül néhány dolog ismét megerősítést nyert. Például az, hogy a katari pálya továbbra is a Gresini Team fennhatósága alá tartozik, hiszen Enea Bastianini tavaly épp itt szerezte történelmi futamgyőzelmét, és borította könnybe a pódiumot. Idén pedig az a Di Giannantonio nyert, akinek főmérnöke, Frankie Carchedi jövőre már Marc Márquezzel dolgozik majd együtt szintén ennél a csapatnál, a 2024-es szezon első versenye pedig ismét Katar lesz. A többit mindenki gondolja hozzá.

Nyilván pontosan tudom, hogy ezzel pedig azon rajongók tekinteteibe csalogatok ragyogást, akik abban hisznek, hogy Márquez lehet az első 2001 után, aki képes lesz egy szatellitmotorral, szatellitcsapatban világbajnokságot nyerni. És ha így lenne, abban a pillanatban illanna el mindenki haragja. Annak is, aki eddig a gyártót inkorrektnek tartotta, hiszen lám-lám, lehetséges minden, és sporttörténelmi szempontból ez a tény mégiscsak inkább kiemelkedne, mint Martín esetleges világbajnoki címe.

Kérem, ne feledjék, a fentiek nem a valóságot tükrözik, csak a konspiráció részét képezik, azokat, amiket jelenleg a megosztott tábor gondolkodói fogalmaznak meg, és vetnek papírra, avagy tárják nyilvánosság elé.

Ugyanakkor van még valami, amiről sajnos beszélnünk kell.

A második szabadedzésen történt egy incidens, amely végül az egész hétvégére kihatással volt, és még azt követően is vannak utózöngéi. Bizonyára hallották, és látták az esetet, amikor Aleix Espargaró úgy felhergelte magát Franco Morbidellin, hogy végül átnyúlt, és megütötte a sisakját. Nos, egy olyan világban, amelyben most élünk, ez már nem divat. Hasonló eset előfordulhatott volna a hetvenes, nyolcvanas években, még büntetés nélkül is, sőt ugyancsak megesett a kilencvenes évek végén, de napjainkra megváltoztak az elvek és a határok, hozzáteszem, helyesen. Nem tisztem megítélni, mikor volt a jobb, de pacifista nézetekkel bíró lényként úgy vélem, a versenypálya nem verekedésre való. Emberként nem lehetünk istenek, játszani hasonlót pedig végképp nem ildomos, hiszen az önbíráskodáshoz vezet, ami agresszióba torkollik, végül pedig felborul az egyensúly, és zavargássá formálódik az addig megszokott béke.

A Morbidellit megütő Aleix Espargaró visszaszólt ellenfelének, szerinte nem érdemel tiszteletet

A karma ugyanakkor dolgozik, ez nem vitás. A legnagyobb tanmese pedig épp Valentino Rossihoz köthető, amikor az olasz még 1998-ban, az egyik edzésen, a kettőötvenesek mezőnyében átrúgott egy másik versenyző felé, mert az elrontotta a gyorskörét. Akkor olyan időket éltünk, hogy ezt vagány dolognak tartották, és mindenki megmosolyogta az esetet. Következménye nem lett, egészen 2015-ig, amikor Rossi elveszítette a világbajnoki címet. Az álmoskönyvek pedig úgy vélik, hasonló magatartás miatt. Persze mindig van egy felbujtó, egy felbőszítő tényező, akire haragszunk. Mégis akkor tudunk különbek lenni, amikor ezen képesek vagyunk felülemelkedni. Hiszen nem arról van szó, hogy az állandóan agresszív, sokszor képmutatóan viselkedő, máskor még a szerelőivel is üvöltöző és hevesen hadonászó Espargaró nem borulhat ki, és nem is arról, hogy Morbidelli hónapok óta nemcsak kóvályog a pályán, elrontva ezzel a többiek gyorsköreit, hanem sokkal inkább arról, hogy miként kezeljük ezeket a konfliktusokat egy olyan világban, ahol az utóbbi években ismét a gyűlölet és megfélemlítés nyelvén kommunikálnak egyre többen. Nem adhatunk ennek további táptalajt, és nem alakíthatjuk át a társadalmat, ha ugyanúgy viselkedünk, mint akiket formálni akarunk. Pedig sajnos belecsúszunk, újra és újra, egyre gyakrabban.

És pontosan ez történt a Moto3-as kategória világbajnoki címet eldöntő futamán is, amikor a trófeát elnyerő Jaume Masià többször is megkérdőjelezhető módon előzte japán vetélytársát, Szaszaki Ajumut. Amikor végül csapattársa, Adrián Fernández lemásolta mindezt, és ugyanúgy leterelte a japánt, könnyedén rádöbbenhettünk, pontosan olyan ez, mint amikor egy gyermeket kedvtelésből már nemcsak egy, hanem két osztálytársa is püföl, miután az kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Bennem ezen a ponton vált reményvesztetté minden, és rombolta porig sportemberi mivoltát mindkét versenyző. Hiszen mind alázatból, mind tiszteletből megbuktak. Többek szerint felesleges volt a Leopard csapat offenzívája a japán versenyző ellen, mert Masià enélkül is begyűjthette volna a világbajnoki címet.

Ezzel szemben én inkább úgy fogalmaznék, teljesen lényegtelen, hogy szükséges volt vagy sem, egyértelműen büntetést érdemelt volna. Ennek mértékét megállapítani nem tisztem, de ezek után röhejes, hogy a zöld területet árgus szemekkel figyelő bírák, akik a test test elleni küzdelmeket akkor is büntetik, amikor az adott esetben még az érintett versenyzőknek is határon belül mozog, egy olyan incidenst, ahol egyértelmű szándékosságról beszélünk, figyelmen kívül hagynak. Persze tudom, hogy hasonló esetek már a múltban is történtek. Emlékezzünk csak Marco Melandri utolsó 125-ös futamára, amikor szándékosan megpróbálta kiejteni Emilio Alzamorát, vagy épp Loris Capirossira, aki 1998-ban a világbajnoki címért folytatott küzdelemben, az utolsó futamon kibombázta csapattársát, Harada Tecuját. Vagy épp Rossi és Sete Gibernau utolsó kanyaros jerezi összecsapására.

Megy a szócsata a nagy port kavart Moto3-futam után: a legenda a bajnokot, ő az ellenfelét szapulja

Viszont, ahogy írtam, a körülmények megváltoztak körülöttünk, és nem lehet szokásjogon büntetlenül hagyni olyan manővereket, amelyek a múltban még valahogy elcsúsztak. Ezek pedig kivétel nélkül olyan mozzanatok, amelyek egy hétvégi megyei focimeccsen vagy egy baráti robogóversenyen talán még szórakozást ígérnek, és mosolyt csalogatnak sokak arcára, de az élsportban nem kifejezetten elegánsak, és az így megszerzett eredmények, címek minőségén és értékén jelentősen csorbítanak.

Persze, ahogy George Orwell megfogalmazta: „A sport háború, fegyverek nélkül.” Így a győzelmi mámorban úszó egyén viselkedése talán örökre megjósolhatatlan marad. Ettől függetlenül bízom benne, hogy a királykategória címe egy nemes küzdelemben kerül a megfelelő helyre Valenciában.

Kovács Bálint megsérült, Varga Tibor biztatóan szerepelt az év utolsó versenyhétvégéjén

Sajtóhírek
-
0
Kovács Bálint megsérült, Varga Tibor biztatóan szerepelt az év utolsó versenyhétvégéjén

Kovács Bálint és Varga Tibor Erik a spanyol Superbike-bajnokság betétsorozataiban indultak el Barcelonában. Előbbi megsérült a Stock 1000-es kategória időmérőjén, utóbbi két jó futamot produkált a Superstock 600-asok között.

A Hungarian Motorsport Academy két versenyzője, Varga Tibor Erik és Kovács Bálint Barcelonába utazott a hétvégén, hogy a spanyol bajnokság (ESBK) szezonzáró versenyén idén utoljára megmérettessék magukat. Kovács Bálint számára nem tartott sokáig a hétvége a Stock 1000-es kategóriában, miután az időmérő edzésen megsérült a keze, és a hétvége további részén már nem tudott részt venni.

Varga Tibor Erik viszont biztató formát mutatott az év utolsó versenyén, miután a Superstock 600-as kategóriában egy remekül sikerült kvalifikáció után az első futamon a 6. helyen intette le a kockás zászló. Pár apró technikai módosítást eszközölve a motorján végül a második futamon a 7. helyen végzett, elmondása szerint azonban folyamatosan közeledik a Supersport-mezőny elejéhez, így egy jó felkészüléssel a jövő évben még jobb eredményekre lehet majd képes.

Reagált a Michelin a gumit okoló Martín kemény kritikájára és utalgatására

Sebők Máté
-
0
Reagált a Michelin a gumit okoló Martín kemény kritikájára és utalgatására

A Michelin kétkerekű versenyzésért felelős menedzsere leszögezte, Jorge Martínnak a Katari Nagydíjon használt hátsó gumija teljesen szokványos módon került a motorra. Piero Taramasso kijelentette, egyelőre nem sokat tud mondani, de amint megvizsgálják az adatokat, mindenkit tájékoztatnak az eredményről.

Azok után, hogy a sprintfutamot megnyerte, Jorge Martín számára csalódást keltően alakult a Katari Nagydíj főversenye. A Pramac versenyzőjének már a rajtja is rosszul sikerült, miután a hátsó kereke kipörgött, majd egyre csak távolodott az élbolytól. Miután csapattársa, Johann Zarco védte őt, amikor tudta, a spanyol pilóta a tizedik helyen ért célba, így hátránya 21 pontra nőtt a második pozíciót megszerző Francesco Bagnaiával szemben a szezonzáró valenciai hétvége előtt.

Di Giannantonio legyőzte Bagnaiát, aki a felesleges manővere ellenére is közel került a címvédéshez

A leintés után Martín kijelentette, hogy „ellopták tőle a bajnoki címet”, és többször is arra utalgatott, hogy valamilyen összeesküvés áldozata lett. Elsősorban a hátsó gumit okolta a kudarcért, és úgy fogalmazott, hogy csalódott, hogy egy rossz gumi miatt dől el a bajnokság. A Michelin kétkerekű versenyzésért felelős menedzsere reagált a 25 éves motoros kritikájára.

Sokat sejtető szavak Martíntól a borzalmas futama után: Ellopták tőlem a bajnoki címet

„Az egyetlen negatív megjegyzés Jorge Martín teljesítményével kapcsolatos – nyilatkozta Piero Taramasso. – Először a hátsó gumira panaszkodott, majd az elsőre is, mert nagyon hajtott. Szóval megnézzük az adatokat, mert jelenleg nem könnyű bármit is mondani a gumikról. Az egyetlen, amit [ebben a fázisban] el tudunk mondani, az az abroncs története. A gumit Franciaországban gyártották, majd egyenesen ide hozták el. Soha nem szerelték fel, soha nem melegítették fel [a verseny előtt]. Szóval egyelőre semmilyen jel nem utal [problémára], de megvizsgáljuk az adatokat, amelyeket a csapattól kapunk, és amint lesz valami hírünk, tájékoztatjuk Jorgét, a Pramacot és mindenkit arról, hogy mi történt.”

A hétvége során nem csak Martín panaszkodott a gumira, hiszen a sprintfutam után Bagnaia szintén a hátsó abroncsot emelte ki. Akkor elmondta, hogy az edzésen még kiválóan működött a kemény keverék, de a versenyen már nem, míg vasárnap kiemelte, hogy egy nappal korábban is ilyen teljesítményre számított. A címvédő hangsúlyozta, hogy a kisebb eltérésnek is hatalmas jelentősége lehet.

Di Giannantonio visszavágott a kétkedőknek, Bagnaiát a szélárnyék sodorhatta volna óriási bajba

„Egyre gyorsabban és gyorsabban megyünk – kezdte. – Tavaly néhány pályán, például Malajziában tíz-tizenöt-húsz másodperccel voltunk lassabbak [az idei tempónál]. Szóval egy apróság a gumikon nagy lépést jelenthet. Szombaton elmondtam, hogy [a sprinten] a hátsó gumim nem volt olyan [közel] a tökéleteshez, mint délelőtt [valójában délután – a szerk.], és emiatt két-három tizedet veszthettem körönként. Ez a tempót és a színvonalat figyelembe véve semmiség, de nagy különbséget jelenthet. Szóval ezzel meg kell birkóznunk. Egy ilyen helyzetben az embernek a maximumot kell kihoznia magából. Szombaton talán szerencsém volt, mert a futam csak tizenegy körből állt.”

A MotoGP gumiszállítójának kétségtelenül nem volt könnyű dolga a hétvége előtt, hiszen tavasszal újraaszfaltozták a pályát, így semmilyen releváns adatuk nem volt a hétvége előtt. Éppen ezért mind az első, mind a hátsó gumik tekintetében egy extra specifikációval készültek a megszokotthoz képest. Az első szabadedzésen a pilóták még meglehetősen lassúak voltak, de Maverick Viñales már pénteken este megdöntötte volna a pályacsúcsot, ha körét nem veszik el sárga zászló miatt.

„Nemcsak a pálya felülete volt új, de [a hétvége előtt] soha nem futott rajta a gyorsaságimotoros-vb-n szereplő pilóta – magyarázta Taramasso. – Semmilyen tesztet nem lehetett szervezni előtte, és az első tesztelés egy »tiszta« pályán tényleg ugrás volt az ismeretlenbe. Nagyon gyorsan kellett elemeznünk, de a második tréningtől [az edzéstől – a szerk.] kezdve a köridők csökkenni kezdtek. A másnapi időmérő során aztán megdőlt néhány rekord, ami annak a jele, hogy jó döntéseket hoztunk a gyárban a megfelelő specifikációk kiválasztásával, majd a pályán a beállítások során.”

Új színekben, új motorral indul Zsigovits Norbert a Superenduro-vb-n

Adorján Viktor
-
0
Új színekben, új motorral indul Zsigovits Norbert a Superenduro-vb-n

A csákánydoroszlói versenyző 2024-es Superenduro GP of Hungary versenyen négyütemű motorral áll rajthoz a Prestige kategóriában.

A hétvégén Franciaországban rajtol a FIM Superenduro-világbajnokság 2023/2024-es szezonja, amely során a Prestige kategória legesélyesebb magyar versenyzője Zsigovits Norbert lesz. A Hungarian Motorsport Academy támogatottja a múlt hét folyamán érkezett haza egyhónapos amerikai túrájáról, az AMA Endurocross sorozatban készült az idei teremenduro-szezonra.

A Superenduro-vb idén a korábbiaknál hosszabbnak ígérkezik, a versenyzők hét fordulóra készülhetnek, köztük 2024. február 3-án az MVM Dome-ban zajló Superenduro GP of Hungary versenyre. Nem a helyszínváltozás lesz az egyetlen újdonság, hanem az is, hogy Zsigovits Norbert az idei szezontól nem KTM, hanem GasGas típusú motorral indul.

Ez azonban nem hoz gyökeres változást, hiszen az Amerikában használt Husqvarnához hasonlóan a GasGas is a KTM csoporthoz tartozik, így a 2024-es GasGas EC 350-F elsődleges újdonsága abban rejlik, hogy a tavalyi szezon során használt KTM-mel ellentétben ez a motor már négyütemű, amivel a rajtnál előnyben lehet, és nagyobbakat lehet vele ugrani.

Zsigovits Norbert nagyot bukott az amerikai superendurobajnokságon (videó)

Zsigovits Norbert új színeket is képvisel a hétvégétől, hiszen eddigi szponzora, a mousse-okat és motoralkatrészeket gyártó X-Grip csapatának tagja lett, így a hétvégétől már az osztrák vállalat arculatát viszi a versenyekre.

„Gyakorlatilag a cég megalakulása óta együtt dolgozunk, részese lehettem annak, ahogy nagyra nőnek” – nyilatkozta Zsigovits Norbert a P1race.hu-nak. – A tervek szerint egyedül én megyek a csapatból a Superendurón. A többi versenyző osztrák, kiemelkedik közülük Dieter Rudolf, aki többször célba ért már az Erzbergrodeón, de Valentino Hutter, Matthias Buchinger és Kilian Zierer is tehetséges motoros.”

A szezonkezdet előtt Zsigovits Norbert természetesen ki is próbálta új motorját, a tapasztalatairól vlogjában számolt be az érdeklődőknek.

1...374375376...835375. oldal a 835-ból

Copyright © 2025 TRP Media Holding Kft.